Sajnos volt időnk beszélgetni. Igen, sajnos. Mert úgy terveztük, hogy már január végén versenyezni fogunk. Visszatérünk egy remek helyszínre, a horvátországi Cazma városában, ahol tavaly egyik legnagyobb élményünket szereztük. Nos, az élet másképpen hozta, ez már biztos, hisz a rendezőktől megkaptuk a hivatalos értesítést, hogy a verseny elhalasztásra kerül március elejére. Ami, valószínű nem illeszkedik a mi versenyprogramunkba már. Így a srácokkal, Bacsa Tamással és Hanyik Gergellyel kicsit nosztalgiáztunk illetve a jövőbe tekintettünk.
“Főni már most hiányzik a versenyzés!” – kezdi Tamás, akinek megszólításán nem kell meglepődni, hisz a csapatvezető menedzserük is vagyok, ha ezt valaki még nem tudná, de most az interjút is én készítem velük. “Annyira beleéltem magam már a Szilveszter raliba is, de a horvát murvás futamba még jobban. A hungaroringi buli futam helyett vigasztalódni szerettem volna Cazmában, de az is elmarad. A március eleji időpont már nem nagyon jó nekünk, murván. Hisz a magyar bajnoki futamok jelentős része aszfalton zajlik, és tavasszal is ez lesz a program.” – folytatja Tamás.
“Igen, így már nem sok értelme lenne kimenni oda, inkább akkor már az aszfaltos helyeket kell keresni.” – veszi át a szót Gergely. “Én még annyira pályát nem élveztem, mint ami Cazma mellett van, de ez most is így sajnos kimarad. Sajnáljuk, hogy szintén a járványhelyzetet figyelembe véve, a Kumrovec ralit is már tudatosan szeptemberre rakták a szervezők, így idén év elején oda sem tudunk menni. Szóval ebben a bizonytalanságban nehéz a határon kívül bármit kinézni, nem biztos, hogy megtartják. Ez így pedig felborít sok dolgot.” – vélekedik Geregly.
“Én alig vártam már a Szilveszter ralit is, mert a támogatóknak szerettünk volna vendégautóztatást lebonyolítani, tehát nálunk a tavalyihoz hasonlóan igazi évzáró buli lett volna, de nem lehetett. Sőt, még az évet búcsúztató csapatvacsora is elmaradt a támogatókkal. Pedig mindkét eseményt nagyon megérdemelték volna, mert amilyen kitartás és segítőkészség nyilvánult meg tőlük júniustól, az valami hihetetlen volt. Hisz akkor derült ki, hogy a korábbi R4-es autó már nem áll rendelkezésre, és egy hónappal a bajnokság kezdése előtt még versenyautónk sem volt.” – emlékezik vissza Tomi.
“Nagyon egy világvége hangulat uralkodott itt rajtunk Tamással, mert ugyan te ígérted, biztosan indulunk Salgótarjánban, de a köztünk lévő bő 400 kilométeres távolságból, ebből sok biztatót nem érezhettünk. Persze, hittünk neked, csak olyan rövid volt az idő, meg elkeserítő a helyzet, hogy tényleg reménytelennek látszott. Aztán beindult minden, hisz új támogatóink is lettek, sikeres volt a megbeszélésed Gál Miklóssal a Csoki Max Magyarország tulajdonosával, ill. Feleki Attilával, aki a HR Group csoport irányító tulajdonosa.” – idézi fel Gergely a júniusi kapkodás eredményeit.
“Az azért kellő alapot adott, hogy a Lisztes család végig kitartott mellettünk, így a Lisztes Trans mellett még az OTTI-GEO Földmérő Kft vezetője Tóth Imre sem hátrált ki, sőt nagyon is biztatott minket. Az már hab volt a tortán, amikor megérkezett a másik Mitsubishi R4-es egy másik ralirajongó vállalkozó, Kölbl Zoltán a Pannon Busz Rent tulajdonosa is azt mondta, vágjunk bele. Sok idő nem volt az autót felkészíteni, de versenyezhettünk, már az első futam óta, és ez mindent megért számomra. Persze bosszantott, hogy az autón folyamatosan kellett fejleszteni és cserélgetni mindent, de ez csak így volt megoldható, de utólag azt mondom, most is elfogadnám a helyzetet, csak ott lehessek a futamokon.” – árulja el Bacsa Tomi.
“Egyébként is az ORC szerintem olyan kategória, ahol számít, kinek milyen autója van, hisz szabadabban lehet fejleszteni. Tudjuk, hogy a lelkes szervizcsapatunk mindent megtett, de volt is mit megoldaniuk, mert az autó, azért sokat állt előtte, no meg elmentek mellette a többiek, akik folyamatosan tudtak költeni a kocsira. Nem panaszkodunk, sőt, büszkék is vagyunk arra, hogy most már olyan az autó, amivel nagy abszolútban is elől lehet olvasni a nevünket és ezt mind a támogatóknak és Szvatek Zsolti által vezetett szervizcsapatunknak köszönhetjük. Úgy fejlesztették az autót, hogy közben egy versenyt sem hagytunk ki ez miatt. Két futam között 2, vagy 3 hét volt, hogy az előjött hibát orvosolják, és mellette még a technikai állapotát is javítsák. Ez nem volt kis munka.” – ismeri el Gergely, aki jócskán képben van, hisz civilben autógépész mérnök.
“Ha már a civil életnél tartunk, nekem jócskán bekavart ez a járvány. Tűzoltóként már januárban le kell adnom az éves szabadságolási igényemet, amit természetesen a meghirdetett versenynaptárral összhangban tervezek meg, nem is beszélve bajtársaim alkalmazkodásáról, hogy engem segítsenek. Ez megtörtént tavaly év elején, majd márciustól jött a vírus… Az én dolgaimat már nem lehetett variálni, az összes elmaradt futam alatt, vagy változtatott időpontban otthon ültem, majd jött a második félév, amikor meg sorban voltak a futamok, csak éppen szabadságom nem volt, vagy szabadnapom. Ha nincsenek a megértő társaim a berettyóújfalui tűzoltóságon, akkor én tavaly egy métert nem mentem volna a magyar bajnokságban. Innen is köszönöm Mindenkinek!” – árulja el Tamás, mert valóban volt többször, hogy a 24 órás szolgálatot leadva ült kocsiba és ment a verseny helyszínére már pályát bejárni…
“Nekem sincs végtelen számú szabadságom az Allianznál, nálunk is időben kell jelezni, ha nem dolgozom, szóval ezt így nehéz nekünk alkalmazott civil emberekként összeegyeztetnünk a versenyzéssel. Nem vagyunk profi sportolók, de profi módon szeretnénk ralizni, de a folyton módosított dátumok mellett ez nem volt könnyű. De úgy gondolom, ilyen helyzetben is kihoztuk a maximumot és egyáltalán nem vagyunk elégedetlenek az ORC abszolút 2. helyezéssel. Nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy valóban sokszor mentünk három pályabejárásból, emellett nekünk szűk két esztendőnk van eddig a rali első osztályában, tehát a pályaismereteink is haloványak, szóval a futamonkénti teljesítményünket így értékeljük, vagyis értékeled te. És jó érzés, hogy mindig a mutatott dolgok pozitív oldalára vezetsz rá minket” – kotyogja ki Gergely, hogy valóban, én a srácok eredményeit több komponens figyelembe vételével szoktam szétcincálni egy-egy futam után.
“Néha kalandozok a gondolataimban, meg célozgatok is rá, hogy mikor megyünk mi is olyannal… Aztán helyre raksz, és valóban el is gondolkodtatsz abban a kérdésben, hogy igazából most is már egy olyan autó van a fenekem alatt, amivel lehet az elejében menni, még a nagy abszolútat is figyelembe véve. Két éve vagyok az első osztályban, és olyanok ellen mehetek, akik 10-20 éve nyomják, és a második évük után is, akkor még alacsonyabb kategóriában vitézkedtek. Én meg, ugyan egy tizenöt éves karosszériával álcázott, fenevaddal mehetek. Amíg az N-es kocsiból nem ültem át az R4-be, nem hittem el, amit a srácok addig mondtak a két kocsi különbségéről. Teljesen más kávéház. Ezzel a kocsival még mindig nagyon gyorsan lehet menni, főleg, ha az ember megpróbálja kiautózni, ami benne van. Nekem ez a célom 2021-ben.” – jelzi Tamás, aki nagyon motivált már most.
“Én ott ülök mellette és mondhatom, Tomika nagyon jól kezeli a mi Párducunkat, mert tényleg egy fenevad. És ezt a kocsit kell úgy úton tartani, hogy közben az elmúlt 2-3 évben fejlesztett futóművű technikák ellen is tudsz menni. Mert nekünk a fejlődésünk érdekében ez a célunk. Persze álmodozunk, de szépen lehozol minket mindig a földre, mint a két elszabadult héliumos lufit, de aztán látjuk, hogy ez a szisztematikus építkezés vezet majd valahova… Nagyon hálásak vagyunk Bútor Robinak is, aki már azt megmutatta, hogy precíz futómű hangolással, mennyit lehet gyorsulni egy ilyen autóval. Nekünk még kevés a tapasztalatunk, de gyorsról gyorsra fejlődünk, mert van még hova. De Tamást látva belülről, én nagyon bizakodó vagyok” – beszél őszintén Gergely. És elárulja, hogy rendszeresen TRX edzenek, futnak, bringáznak hogy jó formában kezdjék az évadot, odafigyelve Tomi karjára is!
“Jó érzés, ha így beszél rólam a társam, aki egyben az egyik legjobb barátom,de éppen ezért kell alaposan mindig felkészülnöm a futamokra, mert elsősorban rá is vigyáznom kell. Tanultam a 2019-es két esésből, és azóta mindig csak annyira nyomom, amire mi így hármasban felkészültünk. Lehet, ez kívülről nem úgy tűnik, talán többnek, de nem, mert már tudom, hogy nagy anyagi kárral jár egy-egy hülyeség. Én viszont versenyezni szeretnék folyamatosan, céljaim vannak Gerivel együtt, és nem törhetem ketté ezt a lehetőséget, mert én abban a kanyarban azt csak úgy gondoltam… Nem, azt tudni kell, hogy ott az még elfér az én kezeim által, vagy nem. Remélem, minél előbb autóba ülhetünk, de erre reális esély csak márciusban lesz, jelen állás szerint.” – adja meg a végszót Tamás.
Igen, sajnos jelen állás szerint, egyik futam sem kerül megrendezésre, amelyeket terveztük a Salgó rali előtt. De ha mégis jól alakul minden, akkor a srácok tripláznak márciusban. A hónap közepén kezdik a szezont Orfűn a tervezett rali2-es ill. rali3-as futamon, aztán Rebenland rali Ausztria ( ha lesz…) és onnan irány Salgótarján. A többit majd meglátjuk. Ki tud biztosat tervezni most. Senki. Éppen ezért volt időnk beszélgetni, amelynek kis kivonatát most ti is olvashattátok.
Kósa András Race1.net
Fotók: Bence photo, saját képek
