Egyetlen magyar bajnoki futam van vissza az ORB-ben. Lehet, hogy a legnehezebb, de majd kiderül november elején. De az biztos, hogy a Mecsek rali sem volt könnyű. Főleg egy olyan párosnak, akik így együtt először indultak az ország legpatinásabb versenyén. Mint a csapatvezetőjük, mentoruk, nagyon büszke vagyok a Bacsa Tamás, Hanyik Gergely párosra. Hogy többekkel ellentétben miért, az körvonalakban kiderül a következő írásomból.
“A rali lehet, hogy a szurkolóknak csak egy kanyarból áll, de te tehetsz azért, hogy neked egymillióból álljon…”
Tavaly június óta dolgozunk együtt a srácokkal. Hogy ez most sok, vagy kevés, nézőpont kérdése. De az biztos, hogy az az út, amelyet kitűztünk magunk elé, bizony nagyon hosszú. És reméljük, tudjuk teljesíteni, megvalósítani a céljainkat. Mert azok vannak, éppen ezért ennek rendelünk alá mindent. És ebben a két zöldfülű alföldi srác partner, éppen ezért kedvelem őket nagyon. Vétenek ők is hibát, idén már két nagyot… De ki nem, aki az óra ellen küzd erdőben és esőben… Ez a rali. És ők ebben a sportban szeretnének felkapaszkodni, minél magasabbra.
Erre van esélyük, mert tehetségesek. Persze nemcsak ők bírnak ilyen képességekkel, sok tehetségünk van. De ők, több szempontból is felhívták magukra a figyelmemet és ezért segítem őket. Kívánom, hogy minden tehetség kapjon lehetőséget egy jó csapatvezető segítségével és bizonyíthasson. De ez nem olyan könnyű, mert ez a sport rettentően összetett. Ugyan azt mondjuk, a rali az improvizációra épül és abból kell ide a legtöbb. Ez így igaz, de csak a pályán! Azon kívül, a megtervezett és összeszedett háttér és logisztika nélkül, ugyanúgy nem jutsz egyről a kettőre, mint ha tehetséged sincs.
De hogyan várjunk el egy tapasztalatlan párostól mindent egyszerre. Ez nagy hiba lenne, és én ezt nem szeretném elkövetni. Éppen ezért kértem a támogatóinkat is, hogy legyenek türelemmel, és higgyenek nekem, és maradjon töretlen a bizalmuk a páros irányába is. Megkaptuk és úgy gondolom éltünk is vele. A nyíregyházi futamon 7 pont kell a megszerezhető 19-ből, hogy az újonc páros magyar bajnok legyen a volt N-csoportban, most már Production Car kupára keresztelt sorozatban. Itt állnak ennek a lehetőségnek a kapujában, de nézzük meg előbb, mielőtt folytatnám, hogy mi van eddig mögöttük. Mert ennek fényében lehet ezt értékelni igazán.
Bacsa Tamás és Hanyik Gergely pályafutásának eddigi versenyei:
| 2017. | Szilveszter rali. | Lada kupa 2. helyezés |
| 2018. | Eger rali, Rali2 | motorhiba miatt kiestek |
| Fehérvár rali, Rali2 | absz. 6., P12 1., Lada kupa 1. helyzés | |
| Baranya kupa, Rali2 | absz. 3., P12 1., Lada kupa 1. helyezés | |
| Salgó rali, Rali2 | absz. 4., P12 2., Lada kupa 2. helyezés | |
| Nyíregyháza rali, Rali2 | absz. 2., P12 1., Lada kupa 1. helyezés | |
| 2019. | Lyukóbánya Rali3, Licenszes | műszaki hiba |
| Eger rali, ORB. | absz. 14., Prod. Car 1. helyezés | |
| Miskolc rali, ORB | beestek | |
| Fehérvár rali, ORB | absz. 12., Prod. Car 1. helyezés | |
| Baranya kupa | beestek | |
| Ózd rali, ORB | absz. 11., Prod. Car 2. helyezés | |
| Mecsek rali, ORB | absz. 11., Prod. Car 1. helyezés |
Nos, ebből a táblázatból derül ki, hogy kikről is beszélünk. Még két éve sincs, hogy azon imádkoztak ilyentájt, hogy életük első versenyén elindulhassanak, 2017. decemberében a Szilveszter ralin… Örömmel járok ki Rali3-as versenyekre is, látok és hallok dolgokat. Lelkes szurkolók megjegyzéseit, hogy kinek milyen autót kívánnak a feneke alá. Elvben meg is kéne, hogy érdemelje pár tehetséges pilóta, de ne tévedjen el senki, hogy akár egy öregecskének mondott N-es Mitsubishit csak úgy megül valaki, hogy azt egy szezon alatt végig bajnoki címre esélyesen hajtja első évében… Erre csak valóban a legtehetségesebbek képesek.
És tegye mindezt úgy, hogy közben őt is elkapja a fiatalos hév, aminek természetesen milliós tételekben lehet számolni a végét… Ezért kell valaki mindig egy ilyen pilóta mellé, aki néha korlátok közé tereli, no meg a célba a kiscsikót, aki aztán ott a dobogón állva, könnyes szemeivel belátja, hogy bizony a tyúkokat az ólban számolják mindig… Nem lehet egy egész pályafutást, egy éves szerződést otthagyni egy kanyarban, mert ott ezt éppen 50-100-an kívánják… Meg fognak azok bocsátani később, amikor eredményeket, dicsőséget szerzel és esetleg kis reményt, hogy akár nemzetközi szinten is lehessen mindig magyarnak szurkolni három, négy vagy akár tíz év múlva is…
Kaptam szűkebb hazámban az ívet, a cinkelést, hogy “embereim” így, vagy úgy mentek ott, és így amott, és azt lehetett volna jobban is… Lehet. Viszont nyertek. Mert elhitték, amit próbáltam átadni nekik. Hogy ne legyenek zavarban az miatt, ha egy akkora legenda, mint Lajtai Zsolt oktatja életük első Mecsek raliján őket, azon a pályákon, ahol ő már 30 éve ment. De a csütörtöki esőzések mindent felülírtak most ezen a futamon. És meg kell jegyeznem, hogy Zsolt barátom volt az első, aki megemelte már menet közben a kalapját a srácok előtt, hogy így mennek ennyi kilométerrel a kezükben, ezeken a pályákon. És az ilyen elismerések viszik előre egy fiatal pályafutását. (És ilyen a telepátia, miközben éppen e sorokat írtam, hívott Lajtai Zsolt és éppen kérte Bacsa Tomi számát…)
Az éves értékelésben pedig olyan remek versenyzőtársak és sportemberek ellen lehetett versenyezni, és kell majd Nyíregyházán is, mint az újból magára találó Tóth Tibi, a mindig gyors és mindenre képes Perge Gyuri, a sohasem megalkuvó, mindig harcos Kurtos Robi. Mind jó srácok, nemes ellenfelek a pályán, és igazán jó arcok a gyorsaságik között. Mert erről is szól a rali. A másik megbecsülésén. Nem baj, ha Tamásék is ezt szívják, mindjárt az elején magukba. Persze minket is értek kellemetlen dolgok és nagy tévedés, ha olybá tűnik, hogy ebben a projektben kolbászból van a kerítés is…
A kellemetlenségek egy részét magunknak okoztuk. De azoknak nagyon hálásak vagyunk, akik az év elejétől támogatnak minket. Rezgett a léc a második, értelmetlen esés után, de éppen ezt kellett bizonyítani Ózdon és Pécsett is, hogy az benne van, de akármilyen mély is a gödör, ki lehet abból kecmeregni, de csak közösen. És ez sikerült. Hogy a pontot az i-re fel tudjuk rakni az évzárón, majd kiderül, annyira nem szaladunk előre. De azt mindenkinek tudnia kell, hogy a fiatal páros ilyen nyomás alatt versenyzett az utóbbi futamokon, és megmondtam nekik, hogy ezt közkívánatra nem dobhatják el egyik kanyarban sem.
Elfogult vagyok, gondolom érthető, de nem nagyon találkoztam, ennyi első osztályú futammal a kezében olyan párossal, akik ennyire éretten és taktikusan tudtak volna menni, mint ők most ezen a pokolian nehéz Mecsek ralin. Megcsinálták és ez a lényeg. És az, hogy a támogatók, akiknek nem győzünk elég hálásak lenni, továbbra is bíznak bennük, segítik őket. Most éppen abban, hogy november első napjain, az orfűi Rali3-as versenyen már egy másik kategóriás autót próbálhatnak ki… Mert nincs megállás, hosszú az út, és talán ha tíz százalékánál tartunk. De, hogy egyáltalán idáig is eljutottak, maguknak köszönhetik… Szívből kívánom ugyanezt sok más magyar tehetségnek is, mindenkinek adott, hogy megcsinálja a saját szerencséjét… Soha nem lehet tudni, mikor mosolyog rájuk, Bacsáék se tudták… Csak próbálnak élni vele. És ha sikerül nekik és másoknak, mi szurkolók csak nyerhetünk vele…
Kósa András Race1.net
Fotók: Hanyik Szabolcs, Bödecs Krisztián, LPWM Sport
