Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy bemutassam nektek Hanyik Gergelyt, aki Bacsa Tamás oldalán harmadszor rajtolt Fehérváron első osztályú raliversenyen. Nyilván nem tudok nem elfogult lenni vele szemben, hisz együtt dolgozunk a sikerekért, de mégis megpróbálok én az újságíró, ő pedig a navigátor szerepében maradni. Elég régóta vagyok a honi ralisportban, rengeteg versenyzőt ismertem és ismerek. Ezek tudatában is azt kell, hogy mondjam, rettenetesen megkedveltem ezt a két srácot és élvezem velük a közös munkát. Mert nagyon ritka az a két személyiség, alázat, akarat, no és tehetség egyben, ami ebben két emberben megvan.
Hanyik Gergely és Bacsa Tamás
Próbálom majd megértetni veletek is, és bemutatni most Hanyik Gergelyen keresztül, mitől olyan jó a hármunk közös munkája, amit rettenetesen élvezünk, minden probléma és nehézség ellenére. Mert van nálunk is, itt sem fenékig tejfel az élet, főleg egy akkora esés után, mint ami Miskolcon bekövetkezett. Mégis ennek nyomát nem lehetett látni Fehérváron, mert készültek a srácok, Gergely végig kordában tartotta Tomit, aki majdnem mindig szót fogadott… (…) 
Ezen utólag én is jókat nevetek, de ez azért komolyabb dolog már annál, és ezt kezdik ők is felfogni. Vannak céljaik, hosszú lesz ez az út, de belevágtunk hárman. Bacsa Tamásról eddig sokkal több írás jelent meg, így éppen itt az ideje, hogy megismerjétek Hanyik Gergelyt.
fotó: Bicskei Ádám
Az autó és autózáshoz kötődő vonzalom, gyerekkorban már kialakul és ezt közvetlen környeztünk okozza, alapvetően. Nos, pont így kezdődött Gergelynél is. “Édesapám Zsigulikat és Ladákat szerelt Nyíregyházán. Én pedig mindig ott botorkáltam mellette, segítettem neki, és ez később sem csillapodott bennem, hisz végül autószerelőként végeztem. De szerettem volna még mélyebben ismerni a dolgokat és a győri főiskolán később autógépész tanulmányaimat is befejeztem. Az iskolák elvégzése után Édesapámmal raktunk össze tip-top állapotba egy utcai Zsigulit, ami életem első autója volt. Büszkén jártam vele mindenfelé, amikor az egyik ilyen kirándulás során találkoztam Bakos Attilával, aki hasonló autóval büszkélkedhetett.” – idézi fel az első, meghatározó találkozást Gergely.
És, mint a mesében Bakos Attila éppen akkor kezdett versenyezni, de még más társsal, de egy a mai napig tartó barátság szövődött a két srác között a 2010-es találkozáskor. “Így van, a mai napig nagyon jó barátom Attila, akinek köszönhetem, hogy elindult a pályafutásom. Hisz 2012-ben szólt, hogy szervizest keresne és én szívesen mentem neki segíteni. Majd jutalomból vitt az egyik salakos pályán az autóval, ami nekem nagyon tetszett. És akkor nekem szegezte a kérdést, hogy “mi lenne ha…” A válaszom egyértelmű volt és harmincon felül, 2013. januárjában együtt rajtoltunk a téli Kovászna ralin. Tehát első versenyem is csak bő hat éve volt, és már a krisztusi kor határán…” – utal arra Gergely, hogy amikor eldőlt, hogy azt csinálhatja a civil élete mellett, amit a legjobban szeret, már nem volt egy zöldfülű tinédzser…
Bakos Attila, Csoba Roland és Hanyik Gergely
“2016-ban az Északi Régió Lada kupa második helyezett párosa lettünk. Ezeken a sprintfutamokon ismertem meg Bacsa Tamást. Ő akkor még vetélytárs volt, de már kérdezte, hogy nem folytatnánk együtt a pályafutásunkat. Akkor erre nem tudtam igennel válaszolni, mert Attilával folytattuk, igaz nem tudtam, hogy már csak rövid ideig. Ugyanis a 2017-es kazári versenyt követően Attila befejezte, az autót is eladta. Itt megállt az én történetem is.'”
“Ekkor jött ősszel ismét Tamás, és megbeszélve a dolgokat a 2017-es Szilveszter ralinak már együtt vágtunk neki. Az a futam mindkettőnk számára egy beteljesült álom volt. Egyrészt soha ekkora versenyen még egyikünk sem vett részt, másik oldalát nézve, második helyezést értünk el egy fantasztikus páros mögött. Kálmánczi Balázs és Schmidt Balázs azóta nagyon jó barátaink, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ők például nekem nagyon hiányoznak most a pályákról…” – utal arra büszkén Gergely, hogy milyen jó sportbarátságok is kialakultak számukra már a rövid pályafutásuk során.
Aztán a két srác, Tamás és Gergely még a futam hevében megbeszélték, hogy 19-re lapot húzva, ők bizony belevágnak 2018-ban a Rali2-es bajnokságba. “Mindketten alapvetően nyugodt természetű srácok vagyunk. Nagyon szeretjük a ralit, úgy gondolom, kellő alázattal is vagyunk a sportág iránt, és egymást is nagyon tiszteljük a megismerkedésünk óta. Ezen hasonlóságok alapján döntöttünk úgy, hogy belevágunk ebbe a kalandba. Nem dúskálunk az anyagiakban, de ott volt Tamás zöld gömbszemű Ladája, két autószerelő család, sok jó barát és összeállt a Bacsa Rally Team. A testvérem Szabolcs próbálta koordinálni, és éjt nappallá téve szervezkedni. Szóval egy igazi kis vidéki családi vállalkozásként csaptunk bele.” – árulja el a hátteret Gergely.
Aztán eljött a nagy nap 2018. március 24-én reggel 8 óra után… Indult számukra is az Eger rali. A 242-es rajtszámot kapták. A mezőny első része már a második gyors rajtjában toporgott, amikor az első Szarvaskő – Egerbocs gyorson a fiúk fejükre húzták a sisakot. Az abszolútban Ráti Gergő volt a leggyorsabb a Ford Escort MK-val, és mögötte sorban R2-es autók voltak az első nyolcban. Addig… Ugyanis életük első gyorsaságiján a srácok a gombszemű Speedy Gonzalesszel csak 9 tizedet kaptak a fordos pilótától és abszolút második helyen köszöntek be… “Ez akkor ott nekem szinte elképzelhetetlen volt. De Tamással semmi kalandba bocsátkozva átkeltünk, és csak néztük a táblát, hogy ez a menet mire volt elég… Csak néztük. Aztán hamar a technikai sportok valóságába zuhantunk vissza a mennyből, mert az ötödik gyorson felrobbant a motor és számunkra ennyi volt a verseny. És majdnem az egész év odalett az anyagi károk miatt.” – érződik még mindig Gergely hangjában az óriási csalódottság.
Innentől a páros futamokat hagyott ki, hisz az új motornak el kellett készülnie, no meg a fedezetnek is össze kellett állnia. Ez már súrolta a szerényköltségvetés határait. De tavaly júniusban a fiúk visszatérhettek a pályákra a Székesfehérvár ralin. És szépen szerényen itt mi hárman egy születésnapot is ünnepelhetünk most, hisz pont egy éve volt, ahol elhatároztuk, hogy bizony belevágunk egy közös útba… “Fehérvár ralin kóstolgattuk ismét ennek a rali2-nek az ízét. Összességében jól teljesítettünk, hisz ha még abszolútban nem is tudtunk a legjobbak versenyébe beleszólni, a Lada kupában nyertünk. Igen és itt már kaptuk tőled is az instrukciókat. Szóval új lendülettel vágtunk ismét bele, jócskán volt lemaradásunk, és ennek tudatában is kihagytuk a veszprémi versenyt, azt mi még nem bírtuk volna el anyagilag. De a Baranya kupától kezdődően számunkra egy más dimenzióba került a raliversenyzés.” – állítja Hanyik Gergely.
“Baranyában belekóstoltunk a siker ízébe. Abszolút első időt is teljesítve végül a dobogó harmadik fokára állhattunk fel ott, ami számunkra az egyik szentély a magyar raliban, a Mecsek pályái. Higgyétek el, számunkra, alföldi srácoknak ez nagy szó, mert mi nem nagyon tudunk úgy gyakorolni, mint a többi srác, hogy egy este csak úgy felugrunk a Mecsekre, vagy a Mátrába… Mi ilyen “délibábos” környezetben nőttük fel Tamással, szóval számunkra ez az eredmény igazi lökést adott a mi kis sportpályafutásunkban.” – érzékenyül el ennél a pontnál Gergely.
És valóban nem tagadhatja e sorok írója sem, hogy nem volt az akkori versenyzésben egy kis “most mutasd meg”. Én, aki felvállalta a srácok menedzselését, pécsi vagyok, és bizony ha itt nem sikerült volna valamit mutatni, akkor én is beégtem volna velük együtt, hisz barátaimtól kaptam a folyamatos cinkelést, mikor napvilágra kerültek a hírek, hogy mire megyek majd velük itt a legendás pályákon, ahol ők még életükben így nem versenyeztek. Meg kellett mutatni, hisz itt Baranyában is rengeteg a tehetséges srác, akik többnyire Ladákkal nyomják, így aztán tényleg volt egy presztízs kicsengése is a dolognak, amit aztán Speedy Gonzales megoldott…
“A mecseki élményektől feltöltődve és más szemléletre átállva már nagyon élveztük a Salgó ralit, ahol ismét sikeresek voltunk és helyezésünk elérhetővé tette, hogy ha Nyíregyházán is tudunk bizonyítani, akkor a Lada Kupa és a P12 bajnokai lehetünk. Nos, számomra egy hazai versenyen ezt átélni, több volt mint boldogság. Itt voltak a családtagjaim, barátok. És mi Tomival abszolút második helyezést értünk el, és bajnoki címeket. Gyakorlatilag óriási hendikeppel indulva, egy fél szezon eredményeivel abszolváltuk. Feledhetetlen, életem legszebb napjai voltak. És kellő motiváció arra, hogy bizony nekünk együtt ezt valahogy folytatni kell.” – állította már akkor is határozottan és egységben Tamással együtt Gergely.
És én is így gondoltam. A történetet tudjátok, a srácok egy remek csapathoz kerülhettek, az LPWM Sporthoz, és egy Mitsubishibe ülhettek át. Emlékszem első beszélgetésünkre Lovász Pállal. A mai napig látom magam előtt a somolygást az arcán, amikor ecseteltem számára, hogy én hogy látom a két srácban rejlő lehetőségeket. És látom azt arcot Páltól, amikor az első teszten, Tardoson megérkeztek a fiúk vele szemben a gyorsról, miközben Pál várta a rajtlehetőséget… Csak annyit morgott mély hangján nevetve, “hamar belakták a srácok”…
Meggyőztem Lovász Pált, és a srácok is őt…
“Amíg erre a tesztre nem értünk oda, minden csak egy álom és vágyakozás volt. És beteljesült. Tudod, nem is csak az volt az egészben a lényeg, hogy mi egy ilyen autóba beülhetünk, hanem hogy Lovász Pali és Turán Frigyes segített ott minket. Hogy odajött hozzám Bagaméri Laci és biztatott, meg mondta mire számíthatok egy Lada után. Hogy Tominak magyarázták, a gumival kapcsolatos teendőket és az autóhoz semmit nem kellett hozzányúlnunk…”
Az első teszt előtt Tardoson, de már az új ruhában…
“Ez mind olyan érzelmi dolgok voltak ott, amelyek napokig vártak bennünk a feldolgozásra. Előtte 15 hónappal még azon izgultunk, hogy életünk első nagy versenye a Szilveszter rali tényleg összeálljon. És ezen élmények, hatások ellenére még valamilyen szinten teljesíteni is kellett, ami úgy gondolom nagyjából sikerült is.” – idézi vissza ezt a márciusi napot még mindig a hatása alatt Gergely.
Győzelem Egerben…
“Mi ezt nagyon nagyra értékeljük Tamással, és rettenetesen jól esett a csapat támogatása is. Ezt Egerben futamgyőzelemmel háláltuk meg, ami után következett Miskolc. Beestünk, nincs mit szépíteni ezen. A kár összességében jelentős lett. De az, ahogy az eset után fogadott minket a csapat a szervizponton, azok után tényleg azt kell mondanom, a lehető legjobb helyre kerültünk az LPWM Sportnál.”
Kolléga, barát és csapattárs Lovász Pál navigátora, Kürti Tamás
“A másik része a dolognak, amit el kell ezzel kapcsolatban mondanom, hogy már ott az erdőben, a mentésre várakozva Tomika pedzegette, hogy most biztos elvesztette a bizalmat nálam. Nos, már akkor elmondtam neki, és állítom most is, az nagyon nagy baj lenne, ha én egy ilyen eset alapján döntenék így. Már addig is annyi közös élményünk volt pályán és azon kívül is, hogy ez szóba sem jöhetett nálam. Sőt, ő magát én meg magam okoltam a történtek miatt.” – vélekedik így az esetről Gergely.
Miskolc, Mályinka…
“Nagyon jól érzem magam Tamás mellett. Lehet elfogult vagyok, de az egyik legtöbbre hivatott pilótával versenyezhetek. És úgy, hogy élvezem minden percét. Én mellette nyugszom meg a versenyeken, a hétköznapi taposómalomból alig várom, hogy kiszabaduljunk, mert nekem ez a kikapcsolódás és maga a nyugalom. Sőt, hogy megfeleljek annak, amit ő szeretne a pályán nyújtani, 2015 után idén februárban is elmentem a navigátor iskolába. A Kerekes József, Nyírfás Julianna, Büki Ernő, Csökő Zoltán neveivel fémjelzett tanfolyamokon még sokat tudok és szeretnék is tanulni. Nekem, ha ezt így mondhatom Gergely Ferenc a példaképem, aki a kilencvenes években Ifj. Tóth Jánost, az akkor ifjú titánt segítette és tartotta higgadtan kordában. Valahogy így vagyok én is Tomikával, aki tíz évvel fiatalabb nálam, és szintén nagyon bizonyítani akar…” – neveti el sejtelmesen magát Gergely.
Mi tudjuk, miről van szó… Tamás értelmes, rendes srác, de igazi autóversenyző. Menni akar mindenáron, és ehhez kell a meghosszabbított jobb kezem, Hanyik Gergely személyében. Mert néha kell a mi kis “tacskónknak”
, hogy kontroll alatt tartsuk, mert bizsereg elég sűrűn az az overáll a fenekén… De jól tanul és alapvetően szót fogad Gergelynek, ezért halljátok, és látjátok, hogy kötelező válaszolnia Gergelynek, hogy “ott van”, ha ő éppen rászól.. Szóval jó párost alkotnak az autóban.
Így tértek vissza Fehérváron, a nagy közönségsikert arató balosban…
“Az anyagiakat mellőzve, azt kell mondanom, nem baj, hogy estünk Miskolcon. Addig ilyen nem volt, és legbelül úgy voltunk vele, velünk ilyen nem történhet meg. Visszarántott minket a valóságba. És ez így van rendjén. Tamás jó srác, és néha ami kívülről kicsit vakmerőnek tűnik, azért az belül, pár szitut kivéve, minden tudatos. Nagyon ráérez a dolgokra, és nem okozott neki különösebb nehézséget sem a Mitsubishire való átállás. Persze még sokat kell tanulnunk, és szeretnénk is. Most a legfontosabb ebben az évben, hogy odáig eljussunk ezzel az autóval, hogy úgy érezzük majd a végén, nem sokat hagytunk benne.” – ad át nekünk újabb információkat Gergely.
Az alábbi linken az első teszt a Mitsubishivel. Hát hamar átálltak a Ladáról:
https://www.facebook.com/race1net/videos/2383426195277105/
“Hosszú távra tervezünk. Száz kilométerre lakunk egymástól. De nincs olyan nap, hogy legalább egyszer ne beszéljünk egymással. Ő is megosztja velem még a magánéleti dolgait és így vagyok ezzel viszont én is. Ha pedig segítség kell, nem kérdés hogy megyek hozzá, vagy ő hozzám. Nagyon emberi kapcsolat van közöttünk, és talán az autóban is ezért szoros a kötelék. Egyformán gondolkodunk, és ha valamit kell tennünk a siker érdekében, nincs olyan, hogy nem… Ilyen kérdésekben még soha nem alakult ki minimális konfliktus sem. A családjaink is összejárnak, az én szüleim remek kapcsolatot ápolnak Tamáséval és a párjaink is együtt jönnek utánunk a versenyekre.” – árul el bensőséges dolgokat Gergely.
A tesó Szabolcs
“A ladás időszakban rengeteg feladatot megoldott testvérem Szabolcs, aki most is minden futamon, sőt teszten is ott van velünk. Aztán Tamás baráti köre Berettyóújfaluból. Nekik örök hálánk, hogy segítettek önzetlenül minket. Most már csak szurkolniuk kell, és élvezni, amit próbálunk nekik is nyújtani a pályán. A kedvesem Bea éppen ebben a felfelé ívelő időszakban lett a párom, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ebben támogat. Ott van minden versenyen, és megértette, hogy mellette nekem még a rali is mindenem, és így fogadott el, így alkalmazkodik hozzám. Tényleg nagyon jól jött ki ez a két dolog együtt. Éppen ezért nagyon jól érzem magam a bőrömben.” – mesél boldogan jelenlegi helyzetéről Hanyik Gergely.
Akik mindig velünk voltak és maradtak is…
“Nagyon szeretném, ha sokáig folytatódhatna ez a történet. A támogatóinkkal, mint Lisztes Gyulával, Szemerédy Ákossal, Lukács Róberttel és Tiszák Péterrel is elsősorban bensőséges és baráti inkább a viszony, és azt követően üzleti. A LPWM Sportnál is jó a hangulat, a csapattagokkal is. Nagyon szeretünk közöttük lenni, és ez nekünk nagy megtiszteltetés.”
A csapat az LPWM Sport az év eleji első teszten…
“A kategóriánkban is kiváló a kapcsolat a versenyzőtársainkkal. Tóth Tibiék, Perge Györgyék, Dián Atusék olyan jó srácok, tényleg élvezet odatartozni. De a mezőny elejével is kezdünk összemelegedni, kifejezetten szoros baráti a kapcsolat Dudás Gergővel, Szauer Gergővel, Rácz Lacikával, pedig két éve még a pálya széléről csak a rajtlistát nézegettük. Most meg megy a duma, viccelődés… Perge Gyuri mondta most folyamatosan minden időellenőrző előtt, “menjünk csak, engedélyezett itt korai érkezés…” De nem ezért ültem kétszer is iskolapadba a navigátor suliban…Persze, mi ezt nagyon élvezzük. Mint az egész közös versenyzést…” – zárta Hanyik Gergely szombat délelőtti beszélgetésünket.
És ahonnan a legtöbb támogatás jön, Beától…
Kósa András Race1.net
Fotók: Hanyik Gergely, Hanyik Szabolcs, Gáll Csaba, LPWM Sport
A csapat támogatói:
