Az elmúlt hétvégén Pécs határában, az ismert bakonyai pályán rendezték a Rali3-as bajnokság újabb fordulóját a Tikkurila TPF Rallyet a Hídépítő kupáért. Jó mezőny gyűlt össze, nagy örömünkre az ország minden tájáról, nemcsak baranyai párosok neveztek. Az autó felhozatal sem volt rossz, de a végén három gombszemű nevetett a célban. Bocsánat egy negyedik is, de erről csak a végén…
A versenyt Geiger Máté és Uber “Csucsu” Johann nyerték a Janovich Roland, Csáthy Miklós és a Dénes Szabolcs, Varga Kata párosok előtt. Remekül elszórakoztatva a nagyérdeműt. Mindhárom pilótát ugyanazokkal a kérdésekkel zaklattam ma…
Mi volt az elképzelés, taktika a futam előtt?
Máté kezdi a válaszával:“Ez volt… Győzni szerettem volna. Taktika meg nincs…
Csak jó autó, új gumik és nyomni. Semmi okom nem volt arra, hogy visszafogjam magam. Vagy 5 éve mentem ezen a pályán, de hamar visszajöttek az érzések. Ami itt most mutattam, mindent Kálmánczi Balázstól tanultam, és erre büszke vagyok. És remélem ő is arra, hogy meg is tudom csinálni…”
Roland folytatja az ő elképzeléseivel:“Mivel én még itt soha nem mentem a cél először az volt, minél hamarabb megtanulni a pályát. És utána pontosan és gyorsan menni rajta. Nekem használt gumijaim voltak ide, amelyek kicsit gátoltak a nagyobb tempóban, de ez van. Ezért inkább lassabban kezdtem be, aztán fokozatosan kívántam gyorsítani.”
Szabolcs így foglalta össze reálisan előzetes esélyeit:“Elég erős mezőny jött össze. Így alapvetően az első öt helyezésben gondolkodtam. Az autón rövidebb áttétel volt, ami végül nagyon jó volt ide. Ezt külön köszönöm Németh “Szelep 16V” Péternek. Ő sokat segít nekünk. “
Mennyire vagy elégedett az elért eredménnyel?
Máté vakarja a fejét, erre most mit mondjon…:“Teljes mértékben, mit is mondhatnék ebben a helyzetben. Nem is kívánhatnék ennél többet, hisz mind az öt gyorsaságit megnyertük. Tudod a Mamámnak most lett volna a szülinapja, nemrég hagyott itt minket, ezt most neki ajánlom…”
Roland mint, “idegenlégiós” értékel a két baranyai között:“Teljes mértékben meg vagyok elégedve jelen helyzetben. Legközelebb majd jobban megy. Csapatomnak nagyon hálás vagyok, mert nélkülük ez nem menne. Kilencen voltunk együtt és sok dolguk most nem volt, kis töltésprobléma volt igazán… De jól bírták a hőséget a lányokkal együtt, úgyhogy minden rendben volt.”
Szabolcs nem rejti véka alá a következőket:“Máté barátom nem normális, ezért úgy voltam vele, ha gyorsonként 5 másodpercen belül vagyok hozzá az már jó… Nos ennél kevesebb lett, aminek nagyon örültem és annak is, hogy Roland barátommal szinte azonos időket tudtunk menni. Úgyhogy minden happy volt a végén…”
Hogy tetszett a pálya így meghosszabbítva?
Máté egyből mondja:“Nekem tetszett, sokkal jobb így. Lehetett nyomni, voltak gyorsabb részek is. A cél előtt még az ötödik is felfért… Én nagyon élveztem.!”
Roland nagyon elismerően nyilatkozott ebben a kérdésben:“Én még ilyen technikás pályán nem is mentem. Még több kéne ezekből a mi számunkra is. Volt benne gyors rész, felfelé, és lefelé, no meg olyan rész, ahol kanyar hátán kanyar volt. Szuper volt, nagyon tetszett.”
Szabolcsnak is nagyon bejött a bő hét kilométer:” Jó volt nagyon! Voltak benne olyan szakaszok, ahol tiporni lehetett és végre nem 3 percet autóztunk, hanem négyet gyorsonként… Az elején kicsit meggyűlt a bajom az egyik lassítóval, meg egyszer majdnem kikéstünk a gyorsról, eldugott helyen voltunk a szervizparkban, de minden ok volt. Igaz, nekem Porrogszentkirály a kedvencem…”
Mi a véleményed a másik két dobogós versenyzőtársaidról?
Máté elismerősen beszélt a legyőzöttekről:“Szabolcsnak éppen írtam nemrégen, hogyha az én autómmal mehetne, sokkal szorosabb lenne köztünk a verseny. Szabi egyre jobb, Rolandot még annyira nem ismerem, de nagyon jó fej srác, és az egész csapata. Nagyon megkedveltem őket, és mellesleg Roland nagyon ügyesen tekeri a kormányt…”
Roland hamar beilleszkedett a baranyai srácok közé, elmondása szerint:“Máté nem normális, az biztos.
Jóban vagyunk mindhárman Szabival együtt. Rendszeresen beszélünk és segítjük egymást. Máté kicsit elhúz mindig előlünk, de azon vagyok, hogy év végére ez a különbség csökkenjen. Szabival nagyjából egyformákat autózunk, nagyon jó ilyen rendes srácokkal csatázni.”
Szabi aztán mondja az őszintét Mátéval kapcsolatban:“Őt vártam az első helyre. Nagyon vakmerő srác, de nagyon szeretem, jó barát. Egy maximalista, az biztos. Rolanddal is nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, nagyon örülök, hogy velünk versenyez. Nagyon jó kezű pilóta. Éppen beszéltünk róla, hogy így együtt lakva, ha összejön, elmegyünk Bózsvára is versenyezni. Jó buli lenne…”
De ennél még nagyobb “buli” volt a verseny végén Dénes Szabiéknál. Ugyanis ott, a futam után kérte meg szerelme, egyben navigátora kezét és képzeljétek Varga Kata igennel válaszolt! Úgyhogy nagy biztonsággal kijelenthetjük Szabi jó időre rendezte a csapaton belül a navigátor kérdést! Gratulálunk nekik! Nézzétek ezeket a képeket, ugye milyen gyönyörű sport ez a rali…
Kósa András Race1.net
A képeket a versenyzők küldték szerkesztőségünknek.
