A Mecsek ralit követően lassan fókuszba kerül az I. Nyíregyháza rali, ahol a másodosztály is befejezi az idei bajnoki küzdelmeket. Ezt várja nagyon a Bacsa Tamás, Hanyik Gergely páros, akik egy évvel ezelőtt még álmodni sem mertek arról, hogy milyen lehetőség kapujában lesznek idén novemberben. A kettős tagjaival beszélgettem ma délután.
“Egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk Gergellyel, hogy el kéne indulni egy közös úton. Tervbe vettük, hogy együtt rajthoz állunk a Szilveszter ralin, és ha az anyagiak lehetővé teszik, belevágunk az idei rali2-es szezonnak. Az autó rendelkezésre állt, hisz itt van nálam, az enyém, amivel korábban sprintfutamokon indultam. De a tavalyi szilveszter rali előtt még motor, sem futómű nem volt benne, és 2-3 hét megfeszített munkájával éppen készen lett az óévet búcsúztató futamra…” – idézi fel az út elejét Tamás.
“Először el sem akartam hinni, hogy én most ott vagyok végre Gerivel. Igazából neki köszönhetem, mert a noszogatásai nélkül lehet, bele sem vágok. Kicsit megilletődöttem a mezőny láttán is, de végül evés közben jött meg az étvágy, és végül a Kálmánczi Balázs, Schmidt Balázs páros mögött második helyen végeztünk, ami belépőnek nem volt rossz. Egyébként a párossal innen a jó kapcsolatunk, és most szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindkét Balázst együttérzésemről biztosítsam, és Kálmánczinak pedig minél előbbi felgyógyulást kívánok. Remélem hamar találkozhatunk a pályákon…” – üzen a pécsi srácoknak Tamás.
“Hogy egy ilyen remek kettős mögött tudtunk végezni, örömmel és bizakodással töltött el, de nagyon meg is lepett az eredmény. Alig vártam az egri nyitófutamot, hogy mire leszünk képesek egy igazi ralifutamon, amiben korábban még soha nem volt részünk. Nos, amilyen jól kezdtünk, olyan tragikusan lett vége, hisz az ötödik gyorson felrobbant a motor. Ez bizony komoly bosszúságot, és anyagi veszteséget jelentett számunkra, hamar a mélybe zuhantam érzelmileg. Két futam, Miskolc és Szombathely ki is maradt…” – emlékezik vissza a poklok poklára Bacsa Tamás.
“Fehérvárra végre összeállt az indulás, itt tudtunk újból rajthoz állni, és először célba érni. Az abszolút hatodik hely sem volt rossz, de engem inkább a P/12 és Lada kupa győzelem jobban érdekelt és tett elégedetté. Ez jót tett nekem és komoly löketet adott a továbbiakra. Már itt is motivációt jelentett a karrierünkbe először, mentorként belépett személy, de ez a későbbiekben már erősebb kötődéssé alakult. Így aztán alig vártuk a fellépést a magyar rali Mekkájában a Mecseken. Hisz augusztusban indulhattunk a Baranya kupán is.” – eleveníti fel élete legnagyobb kihívását Tamás.
“Mikor Pécshez közeledve megláttam a hegyet, tetején a tv-toronnyal, csak arra tudtam gondolni “ezt kell nekem most meghódítani?” Átfutott az agyamon Ferjáncz, Ranga és Ifj. Tóth neve, hogy mekkora ralikirályok nyomták itt a pedált, ahol most életemben először én is megtehetem. Korábban navigáltam itt Kronome Ákosnak, azonban vezetni más. Amikor neked kell mindent lereagálni. Tiszta libabőr lettem, ahogy közeledtünk a szállásunkhoz, amit direkt a Mecseken a Tettyén foglaltunk. Már akkor barátkozni szerettem volna velem, mert a mentorom azt mondta, “ha megszereted a Mecseket, ő is megszeret téged!” Hát erre nekünk Gerivel zöldfülűként, első áldozókként tényleg nagy szükségünk volt.” – meséli teljesen átélve ismét Tamás.
“Alig vártuk, hogy felvehessük az itinert. És jött a pályabejárás, a felépített taktika, hisz mi még ilyen hosszú futamon nem indultunk, nem ám, hogy a Mecseken. Szóval úgy döntöttünk a lehetőségeket tanulmányozva, hogy a hetvehelyi gyors a perdöntő, a másik kettőn utazni kell a mezőnnyel. Így is kezdtük el a feltérképezést. No nem kocsival, hanem gyalog! Ennyit én még nem sétáltam, mint itt. Egy teljesen új feldolgozási módszert sajátítottunk el tanácsadónktól, olyan elemekkel, amelyeken felíráskor még jókat is nevettünk. Fűztük egymásra az általunk lényeges pontokat, hogy a 18 kilométeren egy pillanatra sem lankadjunk. Más és más helyeken újabb motivációs pontokat kaptunk tőle, hogy folyamatosan lendületben maradjunk.” – osztja meg az új szemléletet Tamás Race1.net olvasóival.
“Amikor megláttam először a hetvehelyi legendás szakaszt, el sem tudtam képzelni, hogy fogok én ennyi nyugati autó, meg gyári R2-es kocsi ellen menni a gombszemű Speedy Gonzalesszel, akit szintén a mentor keresztelt el a futam előtt, megelőlegezve felé is a bizalmat. Amikor készen lettünk a felírással alig vártam a futamot. Mikor pénteken teljesítettük a hosszúhetényi gyorsot, csak néztem, hogy mennyire működik ez a módszer. És másnap az első kör után minden visszaköszönt. És ekkor már éreztem, hogy a Mecsek most már az én Mekkám is…” – emlékezik vissza újból átélve a történteket Tamás.
“És nekivágtunk a következő körnek, én nem is tudom már így, mi is történt pontosan, de mentünk Gerivel, és csak mentünk, és Speedy zabálta az aszfaltot, a gumikat a gyorson beosztottuk, ahogy kitaláltuk közösen a nyomvonalakra is figyelve, és a hetvehelyi lejtőn nagyon jó tapadásunk volt a Hankook abroncsokkal. Kellett is, mert volt egy mentés, de a Mecsek már szeretett akkor, mert mi már imádtuk. Utána először fel sem fogtuk a stopban, igazából mi van, meg vártunk még pár eredményt, de végül abszolút első idő volt. Nekünk a Mecseken, a sprintes alföldi srácoknak… Hét hónappal a kezdő lépéseink után… Végül abszolút harmadikok lettünk, és géposztály és Lada kupa győztesek. Úgy jöttem el onnan, hogy tudtam, a világ legjobb sportját választottam…” – mondja őszintén, kicsit elérzékenyülve Tamás.
A Nyárásvölgy – Hetvehely szakaszon futott abszolút első idő:
“Teljesen megváltoztatta a raliról eddig alkotott képünket az új módszer, és szemlélet amit ott tanultunk. Számunkra elképzelhetetlen eredményt hozott a módszer, és az Ózd-Salgó ralinak már minden porcikáját így dolgoztuk fel, fő hangsúlyként a ceredi és sámsonházai gyorsra támaszkodva. Persze a kazárit sem vettük fél vállról, csak van egy taktika, amit most már betartunk. A verseny felénél a hatos gyors után már az abszolút második helyen álltunk Krehlik Nándiék mögött. Megint működött minden, de ez akkor már természetes volt. Ezt hozza a módszer, állítom.. Sajnos ekkor egy szelephimba elhagyta a helyét, de a szervizbe becsorogva, sikerült megoldani és újból támadásba, felzárkózásba kezdtünk. Éppen lecsúsztunk az abszolút dobogóról, de egyáltalán nem voltunk elkeseredve. Ez technikai sport, viszont az új szemlélet, amit a felkészülés után maradéktalanul betartunk, kárpótol mindenben minket.” – vallja Bacsa Tamás.
“Alig várom a zempléni futamot. Geri otthoni versenyét, de talán rólam is ez mondható el, hisz nem lakom olyan messze. Három teljesített futam után úgy állunk, hogy esélyünk van a P/12 és Lada kupa győzelemre. Ez nekem olyan, mint egy mese. Mondom egy éve, még csak tervezgettük a Szilveszter ralit, most meg akár bajnok is lehetek Geri barátommal. De nem iszunk előre a medve bőrére, mert ez rali. A felkészülésünkben, a módszerünkben a csapatunkban bízva állunk a rajthoz, és mindent elkövetünk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Aztán utána ráérünk foglalkozni a jövőnkkel, most csak a következő feladatra koncentrálunk. Én ebben hiszek.” – zárja Bacsa Tamás a kellemes csevegést.
Aztán tárcsáztuk nyíregyházai otthonában Tamás navigátorát és barátját Hanyik Gergelyt. “Korábban egy “A” csoportos Ladában ültem Bakos Attila mellett. 2016-ban a MARB Északi Régiójában Lada kupa 2. helyet szereztünk, de az év végén eladta Attila az autót, és befejezte. A versenyekről már ismertem Tamást, és ezután beszélgettünk hogy talán meg kéne együtt próbálni. Így lett év végén a Szilveszter ralin egy közös debütálás. Elsőre gördülékenyen ment a munka, és a verseny is jól sikerült az eredményt elnézve. Feldobódtunk, és kellő lendületet kaptunk a másodosztályú szerepléshez. Gyakorlatilag ezt a bemutatkozást én egy álomversenyként éltem meg.” – kezd bele Gergely.
“Nagyon vártam az év első futamát Egerben. Jó hideg volt, de mi hamar bemelegedtünk, mert az első gyorson csak kilenc tizeddel maradtunk el Ráti Gergő Ford Escort MK autójától. De utána a mennyből, egyből a pokolra jutottunk. Az ötödik gyorson megállt a motor. Ráadásul az anyagi kár is jelentős volt, így egy időre búcsút inthettünk a villámkarrierünknek… Ez azért hamar kijózanított minket, persze addig sem voltunk elszállva magunktól. Hogyan lettünk volna, olyan kis gyerekek voltunk mi ebben a közegben. Csak botorkáltunk ott jobbra-balra…” – neveti el magát Gergely.
“Sokan kérdezik most már tőlem, az eredmények ismeretében, hogy milyen ez belülről a Tamás mellett. Nos, annyit tudok erre mondani, hogy semmi nem történik magától és véletlenül. Amit kívülről, vagy akár a belső kamerákon keresztül lehet látni, az minden tudatos a Tamástól. Rettenetesen nyugodt és precíz pilóta. Amit meg megtanultunk a Mecseken, na az a módszer az nekünk való, és élvezzük így a munkát, a versenyeket. Próbáltam én is javulni, és felvenni a ritmust, hisz kezdők vagyunk ebben a szakmában, és én szeretnék olyan jó lenni majd, mint ahová pillanatok alatt fejlődött Rácz Laci, Szauer Gergő navigátora.” – említi Gergely a saját maga által emelt mércét.
“A Baranya kupán tudtam többet vele beszélgetni, egyébként meg az ott elért eredmény minden képzeletet felülmúlt. Onnan úgy jöttem el, hogy azóta alig várom a futamokat. A felkészüléstől a célba érkezésig mindent, mert belekóstoltunk valami olyan jóba, hogy most már biztos, hogy teljesen függő lettem tőle… Nagyon jól érzem magam a csapatban, a Tamás mellett. Kis családi vállalkozás, hisz testvérem Szabi is odarakja magát Tamás egész családjával , és barátaikkal együtt. Senki nem gondolta volna év elején ezt a pozíciót, ahol most tartunk, de most nem ezen agyalok, hanem azon már, hogy tudjuk felrakni Nyíregyházán az “í”-re a pontot.” – jelenti ki határozottan Gergely.
“Nekem ez helyi lakosként nagy kihívás lesz, sok barát, ismerős adja már az ívet, de a cukkolásokon kívül, komolyan buzdítanak minket, és meghajolnak az eddig látottak előtt. Kérik minden futam után azonnal a képeket, a videókat. És persze kérdezik, miért a jobb1-ben ülök, miért nem a bal oldalon. Erre annyit tudok mondani nekik, hogy annyira tehetséges a Tamás, hogy én ezt meg sem tudnám közelíteni, így maradok a jobb oldalt, de mellette, mert ebből nem szeretnék kimaradni. Kezdem érezni, milyen lehet, amikor valakinek sokan szorítanak, milyen jó lehet bajnoknak lenni, amikor elérsz valamit, amit ezrek is elismernek. Mi még kis hangyák vagyunk ebben a ralis társadalomban, de szeretnénk, ha egyszer majd nekünk is tapsolnának sokan. Messze vagyunk ettől, de talán egyszer bekövetkezik. Nem tudom milyen lehetőségeink lesznek jövőre, de én nagyon szerelmes lettem ebbe a sportba, a szerelmét pedig senki nem szeretné elveszíteni…” – zárta ezzel őszinte mondandóját Hanyik Gergely.
Minden támogatás elkél a páros számára, hogy az álmaikat valóra váltsák. Van már egy szűkebb kör, aki letette a voksot mellettük. Az Optimit Hungária Kft, Precedent, Tiszák Kft, Lisztes Trans Kft, Balog és Fia Gumiszerviz, Szalma Autófényezés és Autókozmetika, Kalmár Norbert. És nem utolsó sorban a Turán Frigyes által vezetett vállalkozás, hisz a Baranya kupán már kiemelten követték a páros Hankook abroncsokon elért eredményeit. Talán nem csalódtak bennük azóta sem…
Kósa András Race1.net
A képek a csapat saját albumából valók és a Pintiracing.hu fotóalbumából.
