A Miskolci futamon teljesítette második első osztályú versenyét Bacsa Tamás és Hanyik Gergely. Egész pontosan, másodszor rajtoltak el az ORB-ben, mert ismert, hogy célba nem értek. Ugyanis a hírhedt mályinkai gyors alaposan megtréfálta a párost. Az LPWM Sport kettőse nehezen dolgozza fel, ami történt. Hogy miért, erről beszélgettem a pilótával, Tamással.
“Nem azt mondom, hogy nehéz erről nekem beszélnem,hanem nem szeretnék közhelyes lenni. Mindig őszinte srác voltam, és amit mondok, vagy ahogyan, azt valóban úgy gondolom. Szóval nekünk, vidéki srácoknak óriási lehetőség, amihez jutottunk év elején. Erre a második versenyen beestem, és ezzel nagy kárt, az én léptékeimmel, óriásit okoztam. Neked, a csapatnak, ahol éppen csak megmelegedett a fenekem. És ezt nehéz feldolgoznom, talán még nem is sikerült.” – kezd bele Tamás.
“Pedig ahogy megtörtént, a minket támogatók is azonnal üzentek, és tartották bennem a lelket. Azt hittem itt a világvége, A Lisztes Trans, vagy a Millers Topmotorolaj.hu elfordulnak tőlem, az LPWM-nél elvesztem a bizalmat. Ehelyett jöttek a telefonok, Adamovits Márktól, Turán Fricitől, File Gábortól, Tiszák Petitől, sms üzenetek és az is nagyon jól esett, ahogy a szervizbe visszaérve Lovász Pali vezetésével a csapat fogadott. Nem erre számítottam, úgy húztam ott a fenekem, mint az a kutya, aki valami nagyon rosszat tett a gazdi engedélye ellenére.” – kezdi kibeszélni magából az esetet Bacsa Tamás.
“Berettyóújfaluba hazaérve csak őrlődtem. Nem tudtam mennyi a kár, és hogyan lesz ez megoldva úgy, hogy folytatni is tudjuk. Aztán napokkal később a Lisztes családhoz voltam hivatalos. És ott olyan lelki töltődésen mentem keresztül, amire nem számítottam. Annyira kedves és megértő volt velem Lisztes Gyula és az édesapja is, hogy nem is tudtam, mit mondjak, vagy mit tegyek zavaromban. Elmondtam, mit észleltem ott, miben hibázhattam. Bodolai Laci korábbi esését ugyanott elnézve, kicsit szerencsésebbek voltunk, rosszabb is lehetett volna. Igaz, az Opel sem kellett hátiba, de versenyzőtársamat sem hibáztatom, hisz én sem voltam semmivel ügyesebb. Így jött össze, sajnos…” – gyakorol önkritikát Tamás.
“Újonc vagyok a mezőnyben és zöldfülű a pályákon. Sokan ismerték pl. a mályinkai gyors fortélyait, én kevésbé… Addig egész nyugodtan mentem, de ott az aszfalt, így vizesen, alaposan megtréfált… Rendesen kihúzták alólam a flasztert, ilyent még korábban nem tapasztaltam. Soha nem veszítettem még így tapadást, igaz a Mitsubishivel ez volt a hamadik rajtom, ha Lyukóbányát is beszámolom. Azóta veled is kielemeztük ezt a dolgot, és jutottunk pár következtetésre, amit biztos igyekszem elkerülni a jövőben.” – fogadkozik Tamás.
“Most már szinte biztos, hogy rajtolunk Székesfehérváron. És ezt annak köszönhetem, hogy senki bizalmát nem vesztettem el. És ez nem rajtam múlt, hanem azokon az embereken, akik körülvesznek. A támogatók, a csapatom és a családom. Gergely is azonnal közölte velem, hogy ne higgyem, hogy egy pillanatra is megingott a bizalma felém. Nagyon fontos volt az ő véleménye és kiállása, mert ő a társam, aki robog velem az autóban. Most egy érdekes helyzet elé nézek majd, az biztos…” – sóhajt Tamás.
“A kár jelentős volt, amit te és a támogatók megoldanak a csapattal, de ez még egyszer nem fér bele. Viszont autóversenyzőnek készülök, azaz ha rajtolhatok, pont nektek nem okozhatok csalódást és nem közlekedhetek úgy majd a versenyen, mint egy “gyógyegér”. Biztos sokan megkritizálnának ezért, és én sem így szeretném. A sok beszélgetés és támogatás sokat erősített rajtam az elmúlt hetekben és most már egészen biztos vagyok benne, hogy fejben százszázalékosan ott leszek a fehérvári versenyen. “ – jelenti ki határozottan Tamás.
“Átestem azon, amin állítólag mindenkinek át kell, hogy tisztelje az autót, a sebességet, a fizikát. És én ilyen vagyok, éppen ezért kellőképpen motivált és határozott vagyok annyira, hogy készen állva állhatok majd rajthoz bő egy hét múlva. Csak annyit szeretnék, hogy lássák rajtam a támogatóim, a csapatom, hogy nem adok le semmit abból, amit célul tűztem ki Gergely barátommal, mikor ebbe belevágtunk. Józanul, körültekintően, ugyanakkor egy határozott menettel szeretném meghálálni mindenkinek, hogy továbbra is bíznak bennem, mert ezt tartott életben az elmúlt hetekben.” – zárja Bacsa Tamás őszinte gondolatait.
Kósa András Race1.net
Fotók: Gáll Csaba, Hanyik Gergely
