Pontosan olyan nehéz és változatos futam lett a 25. Hell Miskolc rali, mint ahogy azt előtte a versenyzők várták, köztük Dián Attila is. Itt a Race1.net oldalán vázolta a futam előtt az elképzeléseket a Rodeo Speed Car pilótája, most pedig a tapasztalatokról beszélgettünk.
“Számomra szórakoztatóan indult a verseny, hisz a prológon Dudás Gergő ellen kellett mennem, és családon belül csapattunk egyet a Mitsubishi R4 RS-sel szemben.. Ezt nagyon élveztem, Gergő ügyes, remélem hamar teljesen megszokja az autót, de mindenki láthatta, az általa elért eredmény önmagáért beszél. Szóval jót mókázott a család, és ez megadta az alaphangulatát a versenynek.” – árulja el a titkokat Attila.
“Óvatosan kezdtük a versenyt, mert nagyon változatos körülmények alakultak ki az első körre a szombat reggeli nap folyamán. Igazából nem tudta az ember, hogy mire készüljön pontosan, hisz, a vízfolttól, az álló pocsolyákig minden volt a pályákon. Pont úgy kaptuk a rajtszámokat, hogy Gergőékkel együtt mentünk a futamon. Beszéltünk az etapokon, hogy mi legyen, de elsődleges cél a biztonság és a türelem volt a csapat részéről. “ – avat be minket Dián Attila.
“Bükkszentlászló nem volt vészes reggel, de Mályinka már nagyon csúszott. Voltak érdekes szituációk, de szerencsére mindkét gyorsaságin megláttuk a stopot. Élveztem a kihívásokat, mert ez a rali, ha ilyen pályák és körülmények vannak, akkor ezen kell menni, de nem ész nélkül. Ez volt végig a fejemben, és az, ha lehet a legkevesebbszer hozzam magamra a frászt… Ez nagyjából sikerült is, pedig a sátai pálya nem volt semmi, sok helyen állt rajt a víz. Nagyon sok tapasztalatom nincs még ezen körülményekkel kapcsolatban, viszont ez már nem mondhatom el a futam után…” – neveti el magát Attila.
“Letudtuk az első kört, tapogatózásnak jó volt, terepfelmérésnek kiváló. De megmondom őszintén, valahol élveztem is, jöttek a kis adrenalin fröccsök. Ha nem lett volna eső, ezek a pályák már önmagukban is megértek egy misét, így meg aztán főleg. A taktikán nem változtattunk a második körre sem, nem árokfelmérésre érkeztünk, ezért továbbra is az elsődleges feladata az volt, hogy nagyobb kalandok nélkül hozzuk át a gyorsokon az autót Papp Gyurival.” – osztja meg velünk Dián Attila.
“Ezt abszolváltuk második alkalommal is. Igaz, begyűjtöttünk egy 10 másodperces büntetést, mert Lyukóbányán kicsit elnéztem az egyik lassítót. De ez legyen a legnagyobb gond. Ezt követően már reális célnak éreztem a célba érkezést. Két kör után láttuk, felmértük mi van a pályákon. Rosszabb sokkal már nem lett a harmadik felvonásra, így tényleg a célba érkezés lebegett már a szemem előtt. Persze ezt így könnyű utólag mondani, hisz még visszavolt bő 50 kilométer.” – vélekedik a futam után Attila.
“De végül elértük a kitűzött célt, azaz mi is begördültünk a DVTK stadionhoz, és áthajtottunk a céldobogón. Fárasztó futam volt, de ezekből lehet erőt meríteni, no és tapasztalatot. Bőven jutott belőle, tényleg voltak érdekes szituációk, de azt kell, hogy mondjam, alapvetően tudtunk alkalmazkodni a körülményekhez. És én, aki alig két éve ülök versenyautóban, ezzel most elégedett vagyok, mert nagyon szeretem a ralit. És célba érni, mert azért indulok minden futamon.” – zárta a miskolci értékelését Dián Attila.
Kósa András Race1.net
Fotók: Hajósi Hajóka Miklós
