Elnézést a “kisebb” szünetért, de volt mit tenni az elmúlt hónapokban, de most a mai napon folytatom a “Ralibajnokaink” cikksorozatomat, letudva a tartozásommal. Hisz Spitzmüller Csaba karrierje sem fér egy részbe, éppen ezért most folytassuk a másodikkal. De aki akarja, az itt elolvashatja, felidézheti először az első részt…
Nos, onnan folytatjuk Csabával, hogy meghiúsult egy Vb-szereplése a Peugeot 307 WRC-vel. “Mivel meghiúsult a futam, és gyakorlatilag azzal a malőrrel a 307-es autóval való versenyzés, kellett kerítenünk egy másik autót, amivel egyáltalán itthon el tudunk indulni a bajnokságban, és megpróbálni felvenni a versenyt a leggyorsabbakkal. Ez sajnos nem igazán sikerült. Ebben az időszakban már alig volt szabad autó, és végül egy első generációs Peugeot 206 WRC-t sikerült halászni. Nem ez volt az álmom, főleg annak tekintetében, hogy pár hete még a Monte Carlo ralira készültem…” – emlékezik vissza szomorúan Spici.
“De nem vagyok el feladós típus, és mikor megérkezett az autó, eldöntöttem nem spórolok vele, kihozom a maximumot belőle, aztán majd meglátjuk mire lesz elég. Toltuk neki Kazár Mikivel, de már az elején látszott, hogy bármit csinálunk, a győzelemért nem tudunk harcba szállni vele. Benik Balázs és Ifj. Tóth Janika vívtak elől, mi ebbe a párharcba nem tudtunk beleszólni. Végül a nyitó Eger ralin egy abszolút 3. hellyel kellett beérnünk, amivel így utólag elégedett voltam a lehetőségeket figyelembe véve. A versenyt követően tovább folytattuk a keresést, kutatást a lehetséges autók körében.” – jegyzi meg Spici, hogy nagyon nem volt elégedett a 2006-os WRC adta helyzetével.
“Így jutottunk el ahhoz az autóhoz, amivel Szabó Gergő ment. Ez egy Ford Focus RS WRC ’02-es volt. A bajnokság második futamán már ezzel indultunk Miskolcon. Ez Mikivel nekünk hazai pálya, persze hogy szerettünk volna egy jót autózni, és az egri futamhoz képest előrelépni. Hát nem teljesen úgy alakult, az biztos. Lehet kicsit erőltettem is, hiba csúszott a menetbe, defektet is kaptunk, szóval egyáltalán nem a mi versenyünk volt. Úgyhogy végül a 11. helyre sikerült befutnunk a Forddal első futamunkon. Mondhatnám, nem ezért váltottunk autót…” – neveti el magát az egyébként is jó kedélyű Spici.
“Következett a murvás Duna rali. Úgy gondoltam, ha nem hibázunk itt jobb esélyem lesz beleszólni az élen haladók küzdelmébe. Így is lett. Janikával nem lehetett mit kezdeni, azonban Benik Balázsékat elkaptuk, és ha kicsivel is, de előttük végeztünk az abszolút második helyen. A helyezést tekintve már elégedettebb voltam a futam után. Következett a szombathelyi futam, szintén murván. Az időeredményt tekintve picit közelebb autóztunk az élmezőnyhöz. A helyezést nézve, viszont nem. Igaz itt volt Kopecky egy Skoda Fabia WRC-vel, és harmadik lett előttünk. Szoros volt, de ő sem tudta megfogni Janikát és Balázst. A magyar értékelést nézve harmadikok lettünk, és mint kiderült ezzel az eredménnyel el is búcsúztunk a Fordtól.” – kelti fel ismét az érdeklődésemet Spici.
“Mihályi Csabi hívott fel egy interjú miatt, és közben mondja, hogy a Mitsubishinél, ugyan korlátozva, de indul egy ügyfélprogram. Nosza, összeraktuk az anyagunkat és beadtuk a Ralliart-hoz. Őszintén mondva, olyan próba-szerencse alapon tettük ezt, Miki még annyira sem hitt benn, mint én. Éppen hétvégén matattam otthon, amikor csörgött a telefonom. A Ralliart-tól hívtak, hogy kedden reggel ott tudok lenni esetleg Angliában a központban… Mi az hogy? Úgy voltam vele, ha kell léghajóval megyek most azonnal, csak ott legyek. Persze Miki továbbra is pesszimista volt.” – meséli nagyokat nevetve Spici.
“Remek volt az utazás, mert Miki egész úton panaszkodott. Egészen addig, amíg oda nem értünk. Megláttuk az épületet, és minden olyan meseszerűvé változott. A környezet lenyűgöző volt. Az elnök is várt minket. mentünk fel hozzá a lépcsőn és a szánk tátva maradt. Serlegek sora díszítette az odavezető utat, no meg mindenhonnan Tommi Mäkinen vigyorgott ránk… Átestünk a protokolláris beszélgetésen, és utána meglepetésemre egyből indultunk a tesztpályára. Korábban máshol nem így volt, ott ezt így nem engedték. Két autó volt ott, egy murvára felkészített és egy vadonatúj…” – tekeri vissza teljes átéléssel az idő kerekét Spici.
“Nos, mehettem a “használt autóval”. Mit mondjak. A szám a fülemig ért. Rettenetesen élveztem, ők meg mutatták, menjek, mehetek még nyugodtan… El sem hittem. Aztán kifogyott az üzemanyag… Megtankolták és biccentettek a fejükkel, hogy lehet menni tovább. Hát ez maga volt a csoda. Mint kiderült, gyakorlatilag nem én tesztelhettem az autót, hanem ők teszteltek engem. És végül megszületett a döntés, mert azért nagyon nem volt kiterjesztve ez az ügyfélprogram a gyári csapat részéről, hogy negyvenvalahány jelentkezőből, végül minket választottak. Na, akkor láttárok volna Kazár Miki arcát…” – próbálja érzékeltetni velünk hahotázva Spitzmüller Csaba.
“Persze velem is madarat lehetett fogatni. Nem tagadom, teljesen el voltam ettől a lehetőségtől ájulva. Hazajöttünk, de rövidesen ismét hívtak minket vissza. Ugyanis egy intenzív oktatáson vettünk részt, ami gyakorlatilag az autó szerelését jelentette. Meg kellett ismerni a paripát, ami kétségtelen nem ártott. Nos, ez is egy nagy élmény volt. Fantasztikusan készségesek voltak. Amennyi ránk tartozott, azt mind próbálták a legpraktikusabban elmagyarázni, megmutatni. Túlestünk ezen is, és nyár közepén a csapat és az autó is megérkezett Veszprémbe.” – idézi fel nagyon büszkén Spici. Van is mire…
“Tehát murván kezdtünk az új autónkkal. Úgy gondolom a mezőny sem volt gyenge, hisz jó kezű pilóták Janika, Benik Balázs, Turi Tomi, Vizin, Herczig, Tagai és Szabó Gergő mind-mind WRC-kel indultak. És ezzel nem magam akarom fényezni, hisz az eredmény már ismert, de először indulva ezzel az autóval ilyen mezőnyben győzni tudtunk. Az angolok és persze japánok is nagyon meg voltak elégedve. A verseny előtti teszten vittem az egyik mérnököt. Elég nagyot ugrattam, és szegénykém elájult. Azt mondta még Gigi Galli sem ugratott addig akkorát ezzel az autóval… Igaz a sárvédőt kicsit kellett utána renoválni, de legalább látták a lendülettel nem lesz baj…” – anekdotázik nagyon jó kedvűen Spici.
“Szóval megnyertük a futamot, és hogy ott, annyira gratulált a csapat, nem is éreztük és tudtuk, hogy ez más okból is nagyon fontos volt nekik. Ez volt ennek a típusnak az első murvás győzelme, és ezzel történelmet írtunk, amit ők nagyra becsültek. Olyannyira, hogy reklám is készült a mi első helyünk apropóján és azzal hirdették külföldön ezt követően a Mitsubishit. Jól bekezdtünk, ez tény. A következő futamon Budapesten, már annyira nem volt minden ok. Egész egyszerűen elgumiztuk magunkat. Nem is annyira én és Miki, hanem a csapat. Rábeszéltek egy fajtára, ami egész egyszerűen nem jött be. Ugyan Benik mögött másodikak lettünk, de lemaradva. Igaz, az elért eredmény alapján bajnokesélyesek voltunk mi is a pécsi futam előtt…” – érkezünk Spicivel egy mérföldkőhöz, ami a pályafutásában történt…
“Ez az volt, biztosan… Esélyünk volt a magyar abszolút bajnoki címre. Azt kell, hogy mondjam a kocsi jól lett beállítva. Reggelre leesett az eső. Ezért az első körben mentünk egy olyan tapogatózósat. És a második körre úgy gondoltam, hogy akkor most megnyomom. Robogtunk és Pécsvárad elé az egy kocsi széles gyorsaságin, amikor egy felhordásos részhez értünk. Itt megcsúsztunk, a hátulja bekerült egy vízáteresztő árokba, de én álltam a gázon, hogy majd kijön. A kocsi nem jött, viszont egy híd igen… Nos, ezt telibe kaptuk, úgy ahogy volt…” – vesz egy mély levegőt Spici.
“Most veszek, mert ott utána nem kaptam… Teljesen szemből elkaptuk a kis betonhidat, ami nagyon fixnek bizonyult. Mi nem annyira. Minden pillanata megvan a mai napig, nem csuktam be a szemem. A becsapódás 136 km/h órával történt és nehézség, ami ránk hatott 32,4 G volt… Ezek a tények. 0-ra lassultunk azonnal, a híd nem ment arrébb. Az autója ajtaja az én oldalamon kinyílt. Az öv gyakorlatilag szétment, mert a fémcsatok felrobbantak rajta. A bal arccsontommal szétfejeltem a kormány közepét. Az orrom és a szemhéjam a kormányküllők szétvágták.” – meséli részletesen Spici.
“Mikit úgy kellett kivenni az autóból, szegény azt sem tudta hol vagyunk. Én nem tudtam lábra állni. De mentálisan teljesen rendben voltam. Mindenre emlékszem. Bevittek minket a kórházba. Ott nem adtak tükröt nekem, nehogy pánikba essek a látványtól. Kazár még ott sem volt teljesen képben, sajtótájékoztatót akart összehívni… Tologattak minket ott mindenhova, hisz itt is, ott is volt sérülés rendesen. Ahhoz képest, ami történt, viszonylag olcsón megúsztuk mindketten, ami az egészségünket illeti…” – fogalmaz Spici az esettel kapcsolatban.
“Nekem azért sokáig tartott a felgyógyulás. A felépülés alatt 27 kilót fogytam. Még az epémet is kivették. De nem vesztettem el a gyógyulás ideje alatt sem a jó kedvem, és a motivációm, az éltetett, hogy még majd menni kell. Minden megpróbáltatás ellenére viszonylag jó hangulatban vészeltem át az egészet. Végül is az esés ellenére a bajnokságot az abszolút 3. helyen fejeztük be. De én ennél többre vágytam ilyen lehetőségekkel, és nem voltam hajlandó ezt a történetet csak úgy elengedni. És igazából Kazár Mikinek sem ment el a kedve végleg, annak ellenére, hogy nem jött össze a kórházban a sajtótájékoztató, de úgy volt vele, hátha egyszer kellemesebb okokból kifolyólag mégiscsak lesz olyan…” – nevet harsányan rajta Spitzmüller Csaba
És, mint tudjuk folytatták pályafutásukat, amit egy következő részben taglalunk majd.
Kósa András Race1.net
A fotókat a spici.hu oldalon keresztül köszönjük Spitzmüler Csabának és készítőiknek. Mikolicz Lászlónak, a rallysport.hu-nak és az szzsfoto.hu-nak.
