Turi Tomi fogalom a magyar ralisportban. Pedig egy abszolút címmel írta be magát ralisportunk történelemkönyvébe, de a szurkolók szívében ő az egyik legnagyobb bajnok. Meghódította ellentmondást nem tűrő lendületével, látványos, ugyanakkor gyors autózásával. És persze, ahogy a mondás is tartja, aki gyorsan akar menni, az néha nagyot is fog esni… Tomi ebben sem kullog a sor végén, voltak órási perecei, amelyeket még ma is elképedve idézünk fel. De aktuális tárasival mindig épségben kászálódtak ki a roncsokból, és egy percre nem szegte kedvét a malőr.
Olyannyira nem, hogy nem is írhatok úgy múltidőben pályafutásáról, hogy egy lezárult korszakot idézünk fel, hisz Tomi többször kijelentette, kész visszatérni, akár egy komplett bajnokságot bevállalna, ha összeállna egy projekt. És persze az itthon elérhető legjobb technikával, egy R5-ös autóval álmodik mindennap… De nézzük miről álmodott a kezdetek kezdetén, hogy jutott el odáig, hogy a mai napig kórusban követelik vissza a szurkolók a pályára…
Tóth Imitől tudom, mert Tomi elfelejtette mondani, hogy bizony nem ralival kezdte a technikai sportokat. Egyébként az egész pályafutását felidéző írásom támpontjait Imi adta, hisz köztudott volt, hogy a memóriát ő adta jobbról, a Tomi volt a kéz. Az viszont egy érdekes dolog, hogy rengeteget versenyeztek együtt, mégis egyetlen abszolút bajnoki címét Kerék Istvánnal érte el 2004-ben. De minden szépen kiderül majd a kronológia sorrendben elindított visszaemlékezésben.
Szóval ott tartottunk, hogy Tomi nem is négykeréken kezdte. Bizony ő már kétkeréken is megmutatta, hogy nincs ki a négy kereke… Salakmotorozott a szentem… Olyannyira jól, és eredményesen, hogy a rendszeresen hazánkba látogató világklasszis lengyel csapat vezetői elismerően szóltak róla, kimagasló tehetségnek tartották. Ez úgy a nyolcvanas évek közepére rakható. Hogy aztán később, 1986-ra eldőljön a kérdés végleg, a rali választotta. Ugyanis ekkor indult testvérével Lacival először, közösen. De hogy jutottak el eddig, arról már Tomi kezd mesélni nektek.
“A családnak autószerelő műhelye volt. Édesapám tevékenykedett benne, elsősorban karosszéria és fényező munkákat végeztek itt, de egész közel itt kerültem a technikákhoz. Bátyámmal itt ismertük meg az autók minden porcikáját. Laci kezdett előbb versenyezni, én az első időkben csak kísérgettem őt versenyről versenyre, és amiben tudtam segítettem. Még nagykorú sem voltam, amikor a túraversenyeken indult. De akkor már alig vártam, hogy én is jogsihoz jussak, gondolhatod, hogy már mennyire be volt sózva a fenekem…” – nevetünk a kis türelmetlen Tomikán.
“Aztán eljött a várva várt pillanat, és még 18 éves korom előtt megszereztem a jogosítványom. Én már akkor kinéztem az első verseny időpontját, mikor kiderült, hogy sikerült a vizsgám, így a kézhezvételtől számított két hét múlva már indultam is az első megmérettetésen. Soha nem felejtem ez a DVTK stadion tövében a mellette lévő területen volt kijelölve. Berobbantam az élvonalba (nevetünk egy nagyot megint..) mert megnyertem ezt a háztömb körüli futamot. Tudod ezek a szlalom futamok elég népszerűek voltak akkor, nem kevés indulóval…” – mondja büszkén Tomi első sikerével kapcsolatban.
“Büszkén vártam az eredményhirdetést, na most majd mindenki megismeri a nevemet… Hát ez nem igazán így történt, mert kupát nem kaptam. Ugyanis akkor még az volt a szabály, hogy hivatalosan az nyert és volt értékelhető, akinek legalább egy éves jogosítványa volt… Mindegy, legyintettem egyet, és mire elértem az éves határidő végére, inkább már a tesómmal indultam a túraversenyeken. Azért azok már komolyabb és izgalmasak vetélkedések voltak.” – idézi fel igazi pályafutásának kezdetét Tomi.
“És akkor Lacival nekivágtunk a rali2-nek 1986-ban. Egy Lada 2015-öt kezdtünk nyüstölni. Igen jól sikerült a bemutatkozás, mert megnyertük abszolútban az első versenyt. Aztán rendesen elkaptuk a fonalat, és az sem volt kérdés a továbbikban, hogy én vezetek és a bátyám diktál. Ez így működött a legjobban, már vita sem volt belőle, és annyira összeértünk a kocsiban, hogy ez, egy éves abszolút bajnoki címhez vezetett, azaz a rali2 bajnokai lettünk.” – mesél első éves trófeájáról Turi Tomi.
“A következő évben már az első osztályban folytattuk. Nyíregyházára igazoltam, ahol a Dózsa Volán SC színeiben már a legmagasabb szinten kaptam bizonyítási lehetőséget. Itt akkoriban a Veszprémi házaspár volt a top páros, Barnáék nagyon jól nyomták. Örültem a lehetőségnek, azért az sokat könnyített a versenyzési feltételekben, hogy egy állami egyesülethez tartoztál, és különböző járulékos dolgokat már álltak, és fizettek. Ez azért abban az időben nagy szó volt. Nem volt egy rossz koncepció, főleg a csóróbb, de tehetséges pályakezdő pilóták számára. Rengeteg jó kezű vetélytárs került ki ezekből a Volán egyesületekből.” – nosztalgiázik Tomi.
“Aztán az újabb bajnoki szezonra számomra egy páratlan ajánlat érkezett. Utolsókat nyögte a “volános” időszak, és Kaposvárott megalakult egy magánklub az Elastic SE. Nos, én ide igazolhattam át. Megkaptam Budai Béla korábbi autóját (az AY-96-90-et, súgja Tóth Imi, majd hozzáteszi, ez később Cigi autója lett…) egy “A” csoportos 1300-as Ladát. Ajtay Sanyival vágtunk neki a versenyévadnak. Remekül mentünk már a nyitó Salgó ralin, de a végén kicsit keserű szájízzel jöttünk el. Ugyanis kizártak minket az akkori divatos “hegesztett” felnik miatt…” – mosolyog most már ezen Tamás.
“Na, mondom ez jól indult, de aztán végül jól fejeződött be. Sanyikával végül megnyertük év végén a kategória bajnoki címet. Teljesítettük az elvárást az egyesületnél, hisz csapatban is a topon végeztünk, igen erős együttest alkottunk akkor ott. Többek között Tóth Misi bácsiék, Budai Béláék, Kiss Laciék nyomták itt. Tempós, ügyes kezű pilóták voltak, és örültem, hogy nem lógtam ki a sorból. Aztán a Ladát lecserélhettük egy Suzukira. “ – haladunk előre Turi Tomival.
“Ezzel a kocsival már jóval nagyobb tempókra is képesek voltunk. Az akkori mezőnyben mindjárt az első negyedébe érkeztél. Volt olyan Pest környéki versenyünk, ahol esőben abszolút harmadik helyen is autóztunk. Más dimenziókat nyitott meg ez a kocsi, persze ettől még meg kellett ülni, de nem okozott különösebben komoly problémát a hátsókerék meghajtásról, az elsőhöz alkalmazkodni. De helyettem inkább az eredmények beszéltek. Összességében jól telt az 1990-es év, de a szezon végén Ajtay Sanyi kiszállt mellőlem, kapott egy komoly ajánlatot.” – emlékezik vissza néhai barátjára Turi Tomi.
Ajtay Sándor elfogadva Lipták Sándor invitálását a Postabank SE-be egy Kankkunen féle Lanciába ültek be, azonban 1991. június 22-én a II. Express Rallyn Szántódpusztánál halálos balesetet szenvedett. Lipták Sándornak sikerült felépülnie életveszélyes sérüléseiből. Isten nyugosztalja Ajtay Sanyit…
“Én pedig a Tóth Imi vezetésével megalakult Regulus Autósport SE-hez kerültem, igen előkelő társaságba. Ez volt az első eset, hogy átigazolási díjat fizettek raliban, és pont értem… Itt volt Tóth “Gili”, Vojcsik “Golyó” Varga “Cigány” Zoli, Kiss Attila és jómagam… Jó névsor, nem? Nagy banda volt az biztos! Én a Suzukival és Imivel mentem tovább. Emlékszem a kocsi Németországból került be. Annyi volt a tunning, hogy a hátsó ülések kikerültek, és egy vastag kipufogó ugrott rá… Így lett N-es…” – nevet rajta jót most is Tomi.
“Mondom nem volt nagy nehézségem az első kerekes kocsival, de annyira nem is volt megkapó, mert nem lehetett vele látványosan menni, csak gyorsan. Emlékszem vagy 3 percet adtunk a kategóriánknak, de nem biztos, hogy sok elismerést kaptunk a szurkolóktól. A bajnokságot megnyertük vele, de mondom gyors volt, de nem látványos, és ennyi… Számunkra a Mecsek előtt eldőlt a bajnoki cím, de azért elmentünk oda is…” – húzom csőbe Tomit, mert…
“Igen, nincs mit tagadni előfutóként rajthoz álltunk Imivel. Méghozzá egy Porsche 911 Carrera típussal. Jó volt ez oda az aszfaltra, gondoltam én is. El is kapott a hév, úgy Árpádtetőnek lefelé… Élveztük nagyon, legalábbis én biztosan, de a stopig már nem értünk el. Ugyanis a hírhedt Antalffy-kanyarban beestünk… Biztos közönségsikert arattunk vele, de a kocsi már nem annyira jól nézett ki utána… Van ilyen, néha kicsit túlvállalja magát az ember…” – elevenítettük fel az emlékezetes esetet. Tomi itt kezdte közelebbi kapcsolatát a Mecsek árkaival és fáival. Ez az összefonódás később többször megismétlődött, de majd mindent a saját idejében…
“Azért ezt követően még a Suzukiba ültünk versenyen is. Egy jutalomjáték volt a Semperit rali. Ismertek a körülmények Ausztriában november közepe felé, de mi nagyon élveztünk mindent. És jól is sikerült a kiruccanás, mert a kategóriában megnyertük a futamot, és azzal büszkélkedhettünk, hogy a magyar válogatott legeredményesebb párosa lettünk a futamon. Nem volt rossz bemutatkozás a változatos futamon, néha szakadt az eső, és nagyon meleg sem volt…” – ezt tanúsíthatom, hisz a helyszínen szurkoltam a magyar csapatnak.
“Ez a kiruccanás is jó alapja volt a ’92-es esztendőnek, amikor Imivel úgy lettünk kategória bajnokok a Suzukival, hogy minden magyar bajnoki futamon az abszolút top10-ben végeztünk! Ez úgy gondolom önmagáért beszél, hisz elég jó autók futottak akkor már itthon is. Több Lancia, Mazdák, Audik és Opelek is. Szóval beleszoktam a Suzukiba, de azért sóvárogva néztem a nagyobb kocsikat, hátha egyszer én is… Ehelyett másképpen alakult a dolog, gyakorlatilag kikerültem a raliból.” – meséli Turi Tomi.
“Akkor indult az Opel Astra kupa és mivel más lehetőségem akkor nem volt, idekerültem. Két szezont húztam le ebben a sorozatban, de bajnok nem lettem. Ennek ellenére élveztem a dolgot. Egyrészt azok a kocsik abban az időben etalon versenyautók voltak, igaz olyan N-es félék, de végül is pályakocsik. Elvileg nagy különbségek nem voltak a sorozatban elkészített típusok között, de azért kicsit huncut a magyar… Én is csak évek múlva tudtam meg pár dolgot, de hát holtig tanul az ember. Én egyébként ennek a sorozatnak igazából azt köszönhetem, hogy az aszfalton, íven autózást megtanultam. Erre jó volt…” – említ ennyit erről Tamás a pályaautózás kapcsán.
És innen folytatjuk a második fejezetben majd.
Kósa András Race1.net
A képanyag kiválogatásáért nagy köszönet Pacsuta Attilának.
A fotók Peták Tibor, Simon Tamás,Varga Tamás, Szalai Róbert, Czene Zoltán, Kiss Ferenc, Németh Zsolt és a rallysport.hu, toljadneki.hu, carpage.hu és a rallyalbum.hu archivumából és Tóth Imi saját albumából valók. Köszönjük mindenki munkáját!
