Ígértem nektek egy összefoglalót a hétvégi futamról. Nos, kis pihegés után nekiláttam, és megosztom veletek röviden amit tapasztaltam. Egy biztos Salgótarjánnak kell a rali, és nekünk is kell Salgótarján. A Steelvent Ózd-Salgó rali egyértelműen sikert aratott a városban és környékén. Én pedig kicsit visszaforgattam az idő kerekét a helyszínen.
Le sem merem írni, hogy mikor voltam itt utoljára versenyen. De egy biztos, ne tévedtem el a városban. Ezt most lehet pozitívan (is) értékelni, de nem sok minden változott itt. Persze négysávos már javarészt a Hatvannal és az autópályával összekötő 21-es út, jelenleg és építkeznek, de én a városra voltam kíváncsi. Ismét a főtéren volt a díjkiosztó a Karancs szálló előtt, de sajnos csak a rali él ismét, a szálloda halott… De talán egyszer ismét emberek százai veszik birtokukba…
Elmentem a Bátonyterenyei körgyors helyszínére. A murvás részeknek nyoma sincs. Csak egy piros-fehér adótorony a támpont, amely mellett anno behajtottak a srácok a murvára, alul a kivezető rész a főút felé már egy fasor melletti rét… Ezt lehet el kell engednünk, ez már bonyolult, és költséges lenne poraiból újraéleszteni… Ez a hely százezrek számára nyújtott örök élményt, és sajnos tragikus balesetek képei is bevillannak. Nyugodj békében a pálya és mindenki, aki utoljára látott itt ralit…
Adamovits Márk talált a város és a rendőrség helyi vezetőivel egy alkalmasabb helyszínt a szuperspeciál lebonyolítására. Azt kell mondanom, a környéken körülnézve a legideálisabbat. Egyrészt tempós, és látványos részei is voltak, másrészt a szép számú közönség is jelezte, nekik erre itt igényük van! Még a napot záró rali2-es mezőny bemutatkozó gyorsára is többezres nagyságrendben álltak a pálya mentén. Jó volt ezt látni!
Márk okosan oldotta meg, hogy Ózdtól igazán nem vett el semmit, mégis adott Salgótarjánnak is. És ez így van rendjén, mert ugyan a hőskorszak óta egy, sőt tán két generáció nőtt fel itt a környéken, de a rali szeretetét az új nemzedék megörökölte az ősöktől. Nagyon kedves emberek élnek itt, nem tudom mi alapján osztanak országunkban, ezt és azt, de ez a térség, az ott élő vendég és raliszerető honfitársaink kicsit többet érdemelnének. Most kis előrelépés történt, ott volt a magyar rali minden rétege az ORB, ORC, Rali2 a Historic és MARB mezőnye együtt. Lüktetett a régió, és ezt jó volt együtt megélni.
És akkor magáról a versenyről. Amikor év elején kiderült, hogy a mezőny egyik legszimpatikusabb tagja, Hadik Andris összeül Bacigál Igorral, nos előléptek az idei év első számú bajnokesélyesévé. És lám, most mi a helyzet. Andris már az első gyorson porul járt, és idén ez nem az első hiba volt, sajnos… Szerencsétlen kicsúszását követően, pont egy villanyoszlop tövébe parkolt le. Bosszúságot okozva ezzel magának, és kisebbet a helyieknek. Ők este már nézhették a híradót, de Andrisék vajon milyen bajnoki állásra tekinthetnek így a záró zempléni futam után. Veszve nincs semmi, de a Mecseken és Zemplénben már nem lehet hibázni…
De pont Vincze Ferenc példája mutatja, hogy minden nagy hiba, esés után fel lehet állni. Ferike a súlyos veszprémi hibát követően győzelemmel tért vissza. Most Holczer Dani ült be mellé, és megnyerték a versenyt. De ennek a navigátor váltásnak egyáltalán nincs olyan összefüggése a veszprémi balesettel, hogy a kiváló Farnadi Áginak szerepe lett volna, ott kizárólag Ferike hibázott, ezt korábban le is nyilatkozta itt nekünk. Az esetnek viszont hozománya volt, Feri pedig versenyben szeretne lenni még a bajnoki címért, és ezt bizonyította Dani segítségével összehozott remek futamuk.
A nézők mindenképpen jól jártak, hogy egy jókedvű, szívósan küzdő Kazár Miklóst láttak a verseny teljes időtartama alatt. Az pedig Mikit dicséri, hogy Kazáron, egy Kazár nem vallhat szégyent, így annak rendje és módja szerint itt rakták fel a pontot az i-re és nyerte a power stage szakaszt Tóth Zsolttal, ami a második helyet jelentette összességében. Maradjon ez a tűz bennük a hátralévő két futamra, és akkor dörzsölhetjük már most a tenyerünket a Mecsek rali előtt.
Nógrád megye, és ezen belül Szécsény polgárai, és raliszerető szurkolói büszkék lehetnek arra, hogy a városkának két klasszis pilótája van. Ferike mellet (és nem mögött) méltán ünneplik Velenczei Ádámot is, hisz ugyan most a szomszéd volt bő tíz másodperccel gyorsabb, de Ádiban benne van, hogy lehet egyszer most ő ér oda előbb, mint anno… Na jó, hagyjuk a titkokat, hisz magánéletben nincs a két jó barát között semmilyen téren rivalizálás, jól megférnek együtt a szécsényi lakosok szeretetével övezve. Ádám Szedő Csabával méltán állhattak a hazai versenynek számító futam dobogójára.
A bajnokságot vezető Turán Frigyes számára is eljött az a verseny, ahol hadilábon állt a szerencsével. A szívéhez közel került Hyundai okozta a problémát, de ez benne van a technikai sportokban. Most Bagaméri Lacival nekik jött ki rosszabbul a lépés, így e futamot követően nem kell azon gondolkodni, melyiket kell biztosan mínuszolni. És én kérek elnézést, de örülök, hogy így biztosan jöttök a Mecsek ralira… Legalábbis remélem…
Az ORC-ben többek szája ért fülig. Matics Misiéknek végre összejött, amit annyira szerettek volna itt Salgótarján környékén. Megnyerték a versenyt. Erre legalább 5-6 páros jelentkezett be, de most Misi lett a befutó Németh Gergellyel. Szoros csata volt, igazából senki nem tudott meglógni a másik elől, aztán a végére ketten maradtak, hisz Hevesiék, Gyarmatiék és a végén Rongitsék kiválásával bő tizenhat másodperces előnnyel nyert a RS-t terelgető páros.
A második helyre végre a Maricsek Miklós, Bán Viktor páros érkezett széles mosollyal. Kijárt ez már nekik, hisz idén már megjárták a poklot több alkalommal. De most szép eredményt értek el, pont egy olyan verseny előtt kellőképpen feltüzelve, amit nagyon szeretnek. Bíznak a Mecsek raliban, a csapatukban és megkezdhetik jó eséllyel a most elindított felzárkózást. Amióta a jól bejáratot, energiával teli új kasztniba ültek a fiúk, szárnyakat növesztettek, mint Pegazus, aki most Overdose reinkarnációja… Repítse őket a Mecseken is…
A harmadik mosolygós páros Strider Zoltán és Apkó Andris voltak, mert az ORC abszolút értékelésben dobogóra állni szép teljesítmény, hisz ez a kupasorozat azért bővelkedik remek kezű pilótákban. A Mitsubishi meghálálta a gondoskodást, és bronzérmes helyre vitte be a hátán a párost.
Nem mehetünk el a 11 év után visszatérő Niesz Ferenc mellet. Begala Tamással célba repítették Rafi korábbi BMW 1-es autóját, remek közönségsikert aratva. Egyértelműen itt a helyük a mezőnyben, és remélem megengedhetik maguknak, hogy ígéretüket betartva a Mecsek ralin is indulnak a kocsival. Úgy gondolom a most elért abszolút negyedik helyezés most kellő motivációt kell, hogy adjon ehhez.
És ha már Rafael Tamást szóba hoztam, hát a fél magyar ralis társadalom, ha nem az egész, elejtett pár könnycseppet a hír hallatán, és a képek láttán. Reméljük elégséges lesz az idő arra, hogy a kocsi újjászülessen október közepére, hisz a mecseki pályák bizony ízlenének a Porsche számára. Szorítunk!
Én a nógrádi versenyt együtt lélegezve éltem meg a rali2-es mezőnnyel. Pártfogolt párosom révén személyesen itt voltam érintett, így mindenhova kísértem a mezőnyt. Azt kell hogy mondjam, nincs baj az utánpótlással. Nagyon jó párosok alkotják a másodosztályt, kedves, rendes srácok. Jó volt nézni, hallgatni, ahogy várakozva gyűjtőben, néhol a rajt előtt együtt bandáznak. Bár az utóbbiról lemondtak volna, de néha úgy alakult, hogy a rajtban is várni kellett, de a pályákat a buszos céggel egyeztetve így lehetett megoldani, viszont a menetrend az menetrend…
DE le kell írnom, hogy a magukból kicsit többet mutatni kívánó előfutók a hibásak, és ezt most már tudomásul kéne venniük a verseny nem róluk szól. Nekik ez egy jutalomjáték ennyi néző, és versenyző előtt, viszont az ő játékukat nem szabad elrontani. És ezen nem megsértődni kell, hanem profi módon tudomásul venni, és akkor egyszer ők is majd a mezőnyben rajtolhatnak. És nem kihűlt gumival, és hideg motorral.
Ezt talán Trencsényi Vince is osztja velem, hisz hosszú toporgás után hirtelen elrajtoltatták, és az első balosban oda is lett a versenye. Derekasan küzdöttek ezt követően, de végezhettek volna előrébb is, feltételezhetően, ha minden rendben megy. Most ez így jött ki, de tényleg kérem az előfutókat ezután is, legyenek tekintettel a mezőnyre is…
A versenyt ismét Krehlik Nándor és Madarász Szabolcs nyerte a 2000cm3-es Lada VFTS-sel. Nem érdemtelenül, hisz a nagyon tehetséges páros, végig az elejében autózva, a kellő pillanatokban erősítve, végül megnyerte a versenyt. Sajnos Ráti Gergő Ford MK autója ezúttal is megadta magát, de amíg ment ,nagy élményt nyújtott mindenkinek….
A második helyre Dudás Gergő és Szabó Bence futott be megvédve az R2-es pilóták becsületét, no meg kicsit fényesítve a Baranya kupán történt kiesésüket. Szépen szólt a Citroen, de kellett is nyomniuk, mert erről a technikai különbségekről a ladás társadalom egyelőre nem kíván tudomást venni, és amíg ez így van, mi nézők ezzel csak nyerünk.
Most Szabó Attila és Keresztesi Péter volt a legjobb helyen, nem érdemtelenül, hisz ahhoz, hogy valaki a lepattanókat felszedje, a kiesők, és műszaki hibákkal küszködő társak miatt, annak ott kell lennie. Nagyon komoly tempóval ezt ők érdemelték ki, és ehhez gratulálunk!
Bacsa Tamás és Hanyik Gergely most az abszolút negyedik helyen fejezték be, de ezzel is elégedettek lehetnek. Hisz amikor éppen az abszolút második helyre küzdötték fel magukat a verseny felét követően, leszakadt a motorban egy szelephimba. A páros kockáztatva így is lejött a gyorson, sőt beértek a kocsival a szervizbe is három hengerrel, és ott a gondos és szakértő kezek által Speedy újjászületett. Így a P12 és Lada ezüstérem, no meg a power stage pontok is még sokat érhetnek.
Ehhez a nagyon tehetséges (de ki nem az ezek a srácok közül) Papp Arnold támadásait kellett visszaverni, aki szintén néha technikai hibákat leküzdve újra, és újra vért ivott a legnagyobb örömünkre. Ettől volt verseny a verseny, és a küzdelem pedig nemes. Utána pedig pacsi a stopok, vagy a következő rajt előtt, végül pedig Salgótarján főterén.
Ügyes, értelmes és kedves srácokról beszélek, akik ezen tulajdonságaikkal nem teljesen egyenes a pénztárcájuk tartalma, többségének egészen biztosan nem. Jó csapat van a magyar rali második vonalában, és amíg ez tapasztalható, no meg az ahogy Salgótarján is ismét így állt a rali mellé, bizakodhatunk, hogy a rali örök. Ilyen érzéssel indultam haza este nyolc óra után a főtérről, ugyan már sötét volt, de így is a pontos helyénél egy puszit dobtam a bátonyterenyei körgyorsnak. Ha már nem is éled fel, de a szívemben soha nem fog meghalni… Hisz sokan vagyunk úgy, hogy az ott látottak miatt szeretjük a mai napig a ralit… És amikor kell, abból merítünk erőt, hogy egyszer megint jó lesz minden, és a hétvégén látottak megint kis reményt adtak ehhez…
Kósa András Race1.net
Minden fotós kolléga képeit, munkáját köszönjük. A nem jelölt képek Hanyik Szabolcs, Koszorús Zsolt, MGR Images, MNASZ és a versenyzők facebook oldaláról valók! Balesetek Pasifotó, Markovics Ferenc.
