Nehéz eldönteni, hogy Hideg Krisztiánnak könnyű, vagy nehéz dolga volt. Talán könnyű, mert amióta az eszét tudja, a ralisport világában volt és nőtt fel. Nehéz, mert egy olyan zseniális pilóta fia, mint Hideg János, aki a nyolcvanas évek magyar közönség kedvence volt, kétszeres abszolút bajnok, nos az ő általa állított mércét kellett átugrania… A cikkből kiderül, hogy is állunk ezzel a kérdéssel.
“Persze, hogy hatással volt rám Édesapám versenyzői pályafutása. Az lett volna a csoda, ha nem…” – kezdi őszintén Krisztián. “Minden versenyen ott voltunk, teljes családi létszámban. Gyakorlatilag mustáros kenyéren nőttem fel… Nemhogy a versenyeken voltam ott, már a tréningeken is. Ott kapaszkodtam hátul a bukócsőben, már amennyire tudtam, de ott kellett lennem, ki nem hagytam volna… Ugyan kék-zöld foltokkal lettem tele, egy-egy felkészülés után, de az áldozat mindent megért… Szóval automatikusan eldőlt magától, hogy ebbe én is belevágok, ahogy majd tehetem…” – mondja el Krisztián.
“Tizenhét éves voltam, amikor megkaptam a jogosítványom, és egyből ralikrosszozni kezdtem. Ez sok szempontból is jó volt, adott kellő alapokat, meg közelebbről is megismertem pár embert a mezőnyből, akik ellen később a raliban is versenyeztem. Közülük kiemelkedett elsőként Ranga László, aki mögött 1993-ban a DIV-2-es kategóriában második helyen végeztem. Ez az eredmény pontosan elég volt kezdésnek, no meg arra, hogy egyből tovább léphessek…” – meséli büszkén Hideg Krisztián.
“Ennek a ralikrosszos második helynek köszönhetem, hogy egy évvel később, már a rali I-ben találtam magam. Megkaptam a licenszemet, és Tajnafői Peti barátommal elindultunk egy Ladával az A/1600-as kategóriában. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentesen ment, adtunk az érzésnek, az biztos, de hát nem is azért indultunk, hogy spóroljunk. Volt minden, ami a ralihoz hozzátartozik, főleg egy olyan fiatal, heves pilótánál, mint én voltam akkor…” – nevet Krisztián.
“Így aztán voltak kalandok, de eredmények is. Ha nagyjából hibátlanul tudtam lehozni egy versenyt, akkor már ott voltam a dobogón, ami azért abban az időben nem volt rossz. Olyan nevek mentek a kategóriában, mint Vojcsik Golyó, Kiss Laci, Kiss Attila, Matics Misi, később Radó István a Samarával… Szóval tömény kis mezőny volt, de imádni való csatákkal… Itt nem lehetett spórolni, mindenki tövig nyomta a gázt, bevállalós srácok voltak mind…” – mondja nagy nosztalgiával Krisztián, aki meg nem hagyta magát.
“Szóval az első év így telt az első osztályban. A második szezonomra Petit egy Péter váltotta, azaz Tajnafői helyett Zsilével vágtunk neki. Igen eredményes bajnokságot produkáltunk. Ugyan a kategóriánkban megjelent már pár nyugati autótípus is, de a Lada kupa 1995-ös bajnokai mi lettünk. Azért erre büszke vagyok. De azt is kellett látnom, hogy az előrelépéshez nekem is váltanom kell. Ezért aztán én is átültem egy komolyabb technikába.” – meséli a váltás mögötti okokat Krisztián.
“Az én választásom is egy Ford Escort Cosworth autóra esett, ami már egy összkerekes raliautó volt, és itthon egy népszerű márka. Nálam nem volt annyira az. Igaz, amit én vettem Olaszországban, az nem a legjobb állapotú és felkészített autó volt, de majd idő közben fejlesztgettük volna mi is. nyilván ez volt az első gondolat, amikor beszereztük. De mondom, volt vele gondom, itthon már többen is mentek ezzel, és szépen lassan lehetett hozzá szerezni itthon is ezt, azt.” – mesél erről az autóról nem túl lelkesen Hideg Krisztián.
“Ez az évem nem a kiváló eredményekről szólt, műszaki hibák is hátráltattak, meg kicsit össze kellett szoknom az autóval. El kellett egy évnek telnie ahhoz, hogy én is megismerjem, meg a csapat is, hogy tudjuk kezelni, meg lássuk mi hiányzik még belőle a többiek autójához képest. Nos, szépen kezdtünk mindenben felzárkózni. Így kellő önbizalommal vágtam már neki az 1997-es évnek. Lehet, hogy kicsit túl sokkal is…” – nevetünk előre, mert már mindketten tudjuk, mi következik…
“Úgy kezdtük az évet, hogy Salgón kiestünk műszaki hiba miatt, majd ezt követően Kassán nyertük az N csoportot, és abszolút negyedikek lettünk. Jött a Miskolc rali, meg a sajókazai gyorsasági… Itt Dobos Gyurival mentem. Gyakorlatilag teljesítettük a gyorsasági szakaszt, mert a célvonalon áthaladtunk, de utána közvetlenül nagyon besokalltam és hatalmasat estünk. Apám ott volt éppen, mindig tudta, hova kell állni, és végignézte, ahogy gyönyörűen repülünk. Azt mondta, ő még ilyen magasan versenyautót repülni nem látott… Ha ő mondja…” – meséli utólag jókat nevetve Krisztián.
“Kisebb sérülésekkel megúsztuk a dolgot. Az egyik kereket, úgy 150 méterre találták meg a srácok. De az autó gyakorlatilag megsemmisült. Az anyagi kár jelentős volt. Dobos Gyuri is köszönte szépen, és többet nem akart beülni. Szóval jó kis műsort csináltam, hirtelen se autó, se navigátor… Aztán rövidesen minden helyre állt, hisz volt egy alkalmi vétel (…), azaz Forddal folytattam és ismét Tajnafői Peti ült be mellém.” – meséli Krisztián, pont nekem…🙄 Aztán lapoztunk is gyorsan.😂
“Az első veszprémi versenyen nem értem célba a kocsival, viszont onnantól kezdve egész jó eredményeket szereztünk a kocsival. Budapesten már nyertem vele, és utána is dobogós helyezéseket értünk el. Igaz az évet megint egy kieséssel zártuk a Semperit ralin, de az otthoni második féléves eredménylistával azért elégedett voltam. Így tényleg már kellő önbizalommal, és rutinnal vágtunk bele Petivel az 1998-as esztendőbe…” – érkezünk az egyik legszebb időszakához a pályafutásában.
“Mondhatom csont nélkül nyertük a magyar bajnokságát “N” abszolútban. A versenyek többségét megnyertük. Nagy hibát nem vétettünk és még abszolútban is riogattuk a nagyokat. Mindjárt így kezdtük az évet, hogy nyertük a csoportot, de abszolútban is negyedikek lettünk, de az utolsó itthoni futam volt a csúcs a ’98-as Mecsek rali, ahol bajnokok lettünk, nyertük a csoportot, és abszolútban pedig elhoztuk a második helyet. Ez olyan szép csattanója volt a szezonunknak. Utána még a Semperit ralin, azért összehoztunk zárásként egy második helyet. Szóval így sikerült az 1998-as évünk…” – összegzi a más akkor bajnok Hideg Krisztián.
“A következő évre már úgy gondolkodtam, hogy jó lenne valami nagyobb, nemzetközi versenyen kipróbálni magam. A világbajnokság korzikai futamára esett a választás, és ott indultunk 1999-ben. Sokkal több versenyen rajthoz állni ez mellett nem volt lehetőségem anyagilag, de azért volt még 2-3 futamom. A baj az volt, hogy az oda bérelt N-es Subaruval rossz lóra tettünk. Nem is értem vele célba, ahhoz képest meg nem volt olcsó mulatság.” – meséli sajnálkozva a nagy reményekkel induló Krisztián.
“Tanultam belőle, meg az autó típusából így év végén itthon már egy Mitsubishi EVO V-sel indultam. Ez már egy sokkal jobb választásvolt. A Mecsek ralin nyertem vele a csoportot. Ezt követően Péterrel elhatároztuk, hogy a következő évben ezzel a kocsival ismét próbálkozunk a korzikai Vb-futamon. Így is lett, 2000-ben ismét kimagaslóan ez a futam élvezte a prioritást a tervünkben és a költségvetésünkben. Meg is látszott, jóval eredményesebbek tudtunk lenni.” – tanúsíthatom, hisz mindkettőt a helyszínen szurkoltam végig.
“Nagyon jót meccseltünk a srácokkal. Az osztrákok menője, és ebben az évben “N”-es világbajnok Manfred Stohl nyert, az argentin Gustavo Trelles nevű, igen elismert pilóta előtt, aki ebből a címből négyet gyűjtött… Én a harmadik helyért vívtam egy helyi, szinte csak a korzikai futamokon induló pilótával, és végül szűk fél perccel, de mögé kerültem. De akkor is büszke vagyok az elért eredményünkre. Nem bántam meg az újbóli indulást. Egy nagy élmény marad mindörökre…” – idézi fel pontosan a remek eredményt Krisztián.
“Az itthoni futamokon ekkor már Kerék Pistivel indultam, tehát csak a korzikait ismételtem meg Tajnafői Petivel. Év végén még szereztem egy első helyet a Semperit ralin, de ezt már az új navigátorommal, tehát Pistivel. És így is kezdtük a 2001-es évet is, ahol Esztergomban győzelemmel kezdtünk. Szóval minden baromi jól indult az évben, de elég rossz vége lett…” – érkezünk a kikerülhetetlen eseményhez.
“A Fehérvár ralin kiestünk, és egyből haza is jöttem. Másnap kimentem a Deseda-tóra, ahol jetskiztem. És összeütköztem egy másikkal, és komoly sérüléseket szenvedtem. Nem akarom ezt már részletezni, az első napokban sok minden kétséges volt, de felépültem. Te tudod a részleteket, voltál bent nálam sokszor, és látod itt vagyok azóta is. Persze egyáltalán nem volt könnyű ideáig utána eljutni, de valahogy mégis sikerült.” – vallja be Krisztián, és elmondja, néha még maga sem tudja honnan volt ereje a visszatérésre.
De a következő sztorit sem hagyhatjuk ki. A baleset miatt nyilván nem tudott indulni Krisztián, viszont voltak kötelezettségek a szponzorok miatt. Ebben érintett voltam én is, így az a bölcs döntés született, hogy a teljesítésben segít Hideg Jani bácsi. Ez már önmagában nagy reklámértékkel bírt, hisz a Pécsett egyébként is nagy népszerűségnek örvendő kétszeres abszolút bajnok 16 évvel címei elérése után ismét száguldhatott. Nem csalódtunk. Mindenki Jani bácsiról beszélt, ahogy ment, meg ahogy megállt… Kicsit erős volt a lassulás, ott Árpádtetőn az Antalffy kanyar utáni balosban… Jobbra bent a fák között. Nevetünk most már ezen is, így utólag…😂😂😂
“Fater elintézte a kocsit… nem hazudtolta meg magát. Most is beülne az R4-be, de mondtam neki, te nem bátor vagy, hanem vakmerő, még mindig… Szóval egy év múlva már ismét versenyautóban ültem. Mivel István mással ment akkor, én Tajnafői Petivel tértem ismét vissza.”
“Itthon a maradandó sérüléseim miatt nem kaptam licenszet, ezért más ország versenyzői engedélyével a Kassa ralin ültem újból autóba. Nem mondom, hogy rosszul sikerült a visszatérés, hisz az abszolút első helyről estünk ki műszaki hiba miatt. A lényeg az volt, hogy ismét versenyezhettem, és ez visszahozta a hitemet is. Itthon, a licenszem elutasításával ebben nem támogattak…” – fűzi hozzá Krisztián.
“Azért rendszeresen még nem tudtam indulni, de 2004-ben végre egy teljes szezont mehettem. Akkor Szenner Zsolti volt a társam. Többnyire N-es Mitsubishivel mentünk, majd később az A8-sal. Szegény Zsolti, egyszer őt is jól megijesztettem. Valahol nagyot estünk, úgy 130-cal rongyoltunk be az erdőbe… “
“De jól bírta a Zsolti, nem panaszkodhatom rá. Év végén indultunk a Semperit ralin is, de ott már Szabó Krisztiánnal, és valahogy nem tudtam elszakadni a fáktól ebben az évben, vonzottak nagyon. Ott is megtámasztottunk egyet…” – nevet önkritikusan Krisztián.
“A következő, a 2005-ös év nagyon töményre sikeredett. mentem egy teljes szezont az osztrák bajnokságban, és pár versenyen itthon is. A sógoroknál Szabó Krisztián navigált, míg itthon Szenner zsolti és Tajnafői Peti. Megdolgoztattuk az A/8-as Mitsut, de magamat is. Egyik legjobb évem volt, mert Ausztriában Baumschlager mögött abszolút második lettem a bajnokságban. Ezt komoly szakmai sikerként éltem meg, főleg az akkori fizikai állapotomat tekintve. Nagyon elismerőek voltak kint velem szemben, és ez jól is esett.” – összegzi az évet Krisztián.
“A következő évnek Kerék Pistivel vágtam neki. Rögtön abszolút győzelmet arattunk az első osztrák versenyen. Baumschlagert vertük, de indult Toto Wolf is, a Mercedes mostani F1-es főnöke, küzdöttünk vele, de beborult, ő is a vert mezőnyben végezte. Szóval jól belekezdtünk, több versenyen is vezettünk, azonban sorozatos műszaki hibák miatt elment a szezon. Volt egy nagyon jó sztorink a Pistivel itt. Kiestünk, és ott voltunk a pálya szélén, ömlött az eső. Volt ott egy ház bemehettünk. Hát nem tudtuk, hogy Ogréék laknak ott…”
“András figyelj! Átázva, és átfagyva bementünk, és egy tetőtől talpig szőrös muki fogadott minket egy szál gatyában. Ezek fával fűtöttek, volt egy kemencéhez hasonló kandalló, vagy 40 fok… És tömény cigaretta füst, a szoba közepén ilyen tárcsaszerű ipari hamutartó volt, benne százas nagyságrendben a csikkek. Aki élt és mozgott abban a házban korra, és nemre való tekintet nélkül, lógó cigivel a szájában közlekedett és egy szál gatyában… Kérdezték tőlünk barátságosan, mit keresünk erre. Mondtuk versenyzők vagyunk, csak kiestünk itt. Azt mondják, milyen verseny… Érted, ott a házuk mellett… A nyitott fészerben meg ott állt a traktor, még jó hogy esett az eső, mielőtt Ogre kitalálta volna, hogy megy egyet szemben a mezőnnyel…” – röhögünk egyet ezen Krisztiánnal.
“Az ezt követő éveim annyira nem voltak sikeresek. Tehát a 2006-os, 2007-es. Utána viszont két jó évet tudhatok magam mögött itthon az A/8-as kategóriában. Többnyire Kerék Istivel mentem és kétszer másodikok lettünk a bajnokságban. Ezek a Mitsubishik nem voltak akkor rosszak. Ez volt az a narancssárga-fekete autóm. Jó tempót lehetett vele teljesíteni, de utána pont jött az a szabály hogy ezekkel az autókkal, meg a WRC-kel nem lehet itthon menni. Utána N-es autóra váltottam ismét és Kismödi Endrével és Kecskeméti Balázzsal csináltam végig egy-egy szezont felváltva.” -ugrunk három évet a pályafutásában.
2013-tól viszont megszakítás nélkül már Kerék Istvánnal versenyez Hideg Krisztián. Mielőtt azonban az utóbbi öt év történéseire térnénk rá, megszólaltatjuk a bajnok navigátort Tajnafő Pétert is, aki gyerekkori barátja Krisztiánnak.
“Még általános iskolába is együtt jártunk Krisztiánnal. Egy osztállyal alattam tanult.” – igazolja az előzetes információkat Péter. “Édesapám is segített az akkori patinás szakosztálynak a Kaposvár Volánnak. Itt versenyzett többek között Hideg Jani bácsi. Apám mérnök, és a szakosztály motorokkal, meg egyéb témával kapcsolatos kérdésekben segített. Ahogy Krisztián az apukája, ugyanúgy én is miatta jártam oda, ahol találkoztunk, és összebarátkoztunk. Aztán a barátság mellett, még egy középiskolában is folytattuk a tanulmányainkat.” – meséli Péter.
“Nekem lett előbb jogosítványom, és ezt kihasználva el-el kötöttünk otthonról autókat, vagy tőlünk, vagy Krisztiánéktól. Ezeket az erdőig én vezettem, aztán Kriszti vette át a volánt és éjszaka, meg hóban csapattunk velük, szüleink legnagyobb örömére… Már akkor látszott ügyes a srác, én meg megelégedtem az anyós üléssel.” – osztották már akkor is egymás között a feladatokat.
“Nem volt kérdés, hogy amikor 1994-ben ralizni kezdett, hogy én ülök mellé. Apám ellenezte, de amikor látta, hogy ellenállása hiába való, belenyugodott. Nagyon jó kategóriánk volt, baromi jókat küzdöttünk. Azért Kiss Laci, Balatonyi Árpi, Kiss Attila és Matics Misi ellen menni nem volt kis feladat. Sokat birkóztunk az autóval, vertük oda rendesen a verdát, de nagyon jó csapatunk volt, és mindent meghegesztettek.” – idézi fel nevetve Tajnafői Péter.
“Krisztián átment árkon, bokron át, azzal nem volt gond. Feküdt neki nagyon a murva, nem véletlenül nyertünk Veszprémben. De több versenyen is eredményesek voltunk, 3-4 futamot megnyertük az első két évben. Utána jött az Ford Escort Cosworth. Az már kicsit kényesebb autó volt. Itt nem velem kezdett, és 1997 nyarán ültem vissza mellé. Nem mindig tudtam a munkám miatt versenyezni vele, ezért volt a megszakítás.” – megyünk időrendben Péterrel.
“Innen viszont szinte egyenes utunk volt a bajnoki cím fel. Egyszer álltunk ki a Cosworth autóval, azon kívül igen eredményesen mentünk vele. Abszolútban is elég elől helyezkedtünk el néha, főleg a bajnoki évünkben. A záró Mecsek rali nagyon összejött, hisz megnyertük a bajnokságot és a csoportgyőzelem mellé azért nyomtunk egy abszolút második helyet is. Ez tényleg klassz emlék, ez soha nem felejtem, mint a másik két Vb-futamot.” – vetíti előre másik két jelentős élményét Péter.
“Azért Vb-futamon szerepelni óriási élmény volt. Még ha az első korzikai futamon többet bosszantott minket a Subaru, mint kellett volna. Sajnos ki is kellett állnunk vele. Az ismétlés annál jobban sikerült egy évre rá a Mitsubishivel. Az komoly volt, nagynevű ellenfelekkel. És úgy gondlom szépen helytálltunk, hisz az N csoportban a negyedik helyen végeztünk. Volt sansz a dobogóra is, de végül a helyi pilóta is verhetetlen volt számunkra, mint a két előttünk végzett világbajnok is.” – idézi fel örömmel a szereplést Péter.
“Ebben az évben, azért előtte volt még egy nagy élményem Krisztiánnal az év elején. Budai Béla Toyota Celica ST185-ös autójával indultunk Esztergomban. Hát az nagyon jó volt. Abszolút negyedikek lettünk. Az is örök élmény marad, azzal a rettenetesen jó kocsival. Tényleg ezek nagy élmények voltak, és kár, hogy utána Krisztiánnak volt a balesete. Jól ívelt felfelé a karrierje, még akkor is percre pontosan tudtam mindent, amikor nem versenyeztem vele.” – árulja el Péter.
“Nagyon kemény volt, amikor a visszatérése első versenyén együtt mentünk Kassán. Nagyon koordinálatlan volt még a lábának a mozgása. Ezért azt csináltuk, hogy a jobb lába ne csússzon le a gázpedálról, hogy kikötöttük a váltóhoz egy madzaggal. És így mentünk, és vezettünk a versenyben. Emlékszem, volt egy gyorsasági, és a nagy kapkodásban éppen a rajtra értünk oda, és egyből menni kellett. Elrajtoltunk és mondja Krisztián, a fenébe nem kötöttük ki a lábam… És képzeld, így is úgy letolta a szakaszon a kocsit, hogy csak nézte. Nagyon nagy akaratereje volt, egy szenzációs eredménnyel térhetett volna vissza, a de a turbó sajnos megállt a kocsin…” – mondja most is sajnálkozva Péter.
“Utána a civil elfoglaltságom miatt már sokat nem tudtam vele versenyezni. Ha jól emlékszem egy Veszprém ralin mentünk utoljára 2005-ben az A/8-as Mitsubishivel. De azóta is rendszeresen beszélünk, szinte minden versenye után. És ha leesik a hó télen, már csörög a telefon és csapatunk egyet az erdőben, szóval ezek a mai napig megvannak közöttünk. Örülök a sikereinek, és alig várom tőle mindig a sztorikat a versenyeiről, hisz a nagy poénok mindig a tréningen, vagy a pályán kívül történnek. Nála biztosan…” – nevetünk a végén egy jót Tajnafői Péterrel.
Hideg Krisztián pályafutása és éppen közelit a negyedszázados évfordulóhoz. Az utóbbi évek történései eléggé ismertek a szurkolók előtt a média jóvoltából. Ezért ezt rövidebben foglaljuk össze.
“Úgy 2013 és 2014 tájékán viszonylag sok versenyen indultam. Kerék Isti mondta, lóduljunk meg kicsit, nehogy már abbahagyjuk…Mitsubishi EVO VII-tel mentünk és elég jó eredményeket produkáltunk. Több első hely mellett azért szép számmal hoztuk stabilan a dobogós helyezéseket is. Szépen belendültünk ismét, és persze megint pezsegni kezdett a vérünk, hogy új motivációt találjunk magunknak. Ezért aztán 2015-re kitaláltuk, hogy az ERC futamokon fogunk indulni az N csoportban.” – folytatja Krisztián.
“Nem minden futamot terveztünk, mert a helyszínek igencsak Európa távoli határain voltak. Elkezdtük az évet, mindjárt megint egy fával találkoztunk a Janner ralin. Pedig az abszolút negyedik helyen mentünk. No, mindegy, utána belekezdtünk az ERC-be. Elmentünk jó messze Írországba az esedékes futamra. Hát mit mondjak nem voltak túlságosan barátságosak velünk. Az elején már bajuk volt a fóliázással, meg úgy mindennel. Ennek ellenére a verseny jól sikerült, megnyertük. Majd két hét múlva kaptam egy papírt, hogy az üzemanyag miatt kizártak. Hiába igazoltam számlával, de még a forgalmazó is, hogy honnan van az üzemanyag, elvették az eredményt. Na, nekem meg a kedvem, aztán otthagytam a sorozatot.” – meséli még most is mérgesen Hideg Krisztián.
“Váltottunk még év közben és horvát versenyeken indultunk, ahol győzelmeket szereztünk. Profi rendezés mellett, élvezetes futamokon vettünk részt. Így jött év végén az ötlet, hogy jó lesz nekünk ’16-ra a Mitropa kupa sorozat, ahol színvonalas helyszínek mellett, jó hangulatú versenyeket szerveznek és ebben ill. az ERT regionális sorozatában indulunk. Sikerrel tettük, hisz mi lettünk az abszolút elsők, sőt Pisti az ERT sorozat bajnok navigátora lett a Mitropa győzelmünk mellett.” – mondja Krisztián elégedetten.
“Idén pedig a Mitropa címvédésre és a horvát bajnokság abszolút címére hajtottunk, teljes sikerrel. Mindkettőt bezsebeltük. Nem ment teljesen simán, de csak a szépre emlékezünk. A lényeg, azaz a kupák nálunk vannak, és ezt már senki nem veheti el tőlünk. Persze ehhez megint váltani kellett, alkalmazkodni a mezőnyhöz, ezért mi is R5-ös autóba ültünk. Egy fordos versenyt követően, a Skoda Fabia mellett döntöttünk, és ugyan még tanulni kell a kocsit, de ez lesz az új kihívás 2018-ra…” – nevet önkritikusan Krisztián.
“Már meg is beszéltük Istvánnal a programot. Idén még megyünk a Santa Domenican és a Mikulás ralin. Januárra a Janner ralit terveztük be, de kicsit ott elszaladtak a feladatokkal, kicsit hosszú és költséges versenyt vázolnak nekünk. Nos ezért, lehet változtatunk és a Kovászna ralira térünk vissza. Nagyon szeretem azt a helyet és az ott élő embereket, szervezőket. Éves célunk pedig az ERT bajnokság lesz és a döntőbe jutás. Remélem valami közelebbi helyen lesz a 2018-as finálé, mint idén a portugál helyszín volt… Ezt tervezzük az R5-ös Skodával 2018-ra…” – zárjuk Krisztiánnal a beszélgetést.
Ismerem a pályakezdése óta a pilótát. Lehet, hogy sokak számára megosztó személyiség, őszinte és szókimondó stílusa miatt. Lehet, hogy nem mindenkinek a legjobb barátja. De amit elért, és amin keresztül ment, azt magának köszönheti elsősorban. Elszenvedett egy nagyon komoly balesetet, aminek nyomait a mai napig viseli. És nemhogy együtt él vele, hanem sok helyen, versenyen, elismerést kivívva teljesít és versenyez. És tessék, Kerék Istvánnal együtt közelítve lassan a 100 évhez, új játékszert és motivációt találtak az újabb esztendőre. Na ez, és az eddig elért eredményeik legyenek mérvadóak a jelenlegi fiatalok, és az ezt követő generáció számára. Lehet utánuk csinálni…
Kerék István – Hideg Krisztián napjainkban…
Kósa András race1.net
A render képeket Birgés Istvánnak és Pacsuta Attilának köszönjük. Attilának külön a rengeteg kutatásért, a sok-sok kép között.
A külön nem jelölt képek Peták Tibor, Harcz Kálmán és a Hideg Rally Team facebook oldaláról vannak. Mindenkinek köszönjük a fotókat!
A képek nem mindig illeszkednek a a szöveg tartalmához.
A következő cikkünkben Elek István és Iványi Sándor előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1987,1990 | Tóth Mihály | Járik László, Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |