Ralibajnokaink 11. rész: Gerencsér “Titi” Tibor – Bathó Zoltán

A Gerencsér “Titi” Tibor – Bathó Zoltán páros egyetlenegy évig ült egymás mellett egy Ford Escort Cosworth autóban, de ez a szezon mindkettejük pályafutásában az egyik legsikeresebb esztendő volt, hisz megnyerték a magyar bajnokság “N” csoport abszolút értékelését 1994-ben. Külön-külön is érdekes pályafutással bírnak. Titi kitartó szeretete imádott sportágában egy 41 éves (!) pályafutást eredményezett, míg Bathó Zoli üstökösként érkezett a ralisportba, és 5-6 év után ugyanúgy távozott is, mégis maradandót alkotva… Róluk szól “Ralibajnokaink” cikksorozatunk mai része.

Gerencsér Tibort tárcsázva, éppen munka közben zavartuk, hisz civilben kedvenc kis munkagépével, még földmunkákat vállal, hatvanhat évesen… Ez önmagában nem is lenne akkora csoda, pedig kicsit az, de ha azt vesszük, hogy előző nap egy MARB futamon volt előfutó, egy Ford Sierra Cosworth versenyautóval, mindjárt másképpen értékeljük a fizikai teljesítőképességét korához viszonyítva…Aztán este, már megpihenve a családi fészekből bejelentkezve, megkezdtük az időutazást Titivel, és elég elölről kellett kezdeni…

“Nem ma volt, az biztos, hisz én elég fiatalon versenyszerűen motoroztam. Autószerelőként tanultam, miközben szerelgettem egy ismerősömnek, aki versenyzett. Nos, megfertőződtem… A versenyeket látva én is kedvet kaptam hozzá, és az eredmények is jöttek, így a motokrossz töltötte ki a tinédzser éveimet, hisz 1967-et írunk… – ugrunk vissza valóban jelentősen az időben. “Egész magas szinten versenyeztem, hét évig, hisz a kezdeti lépések után junior magyar bajnok lettem, majd később felnőtt válogatott versenyző. Nagyon szerettem a motorozást, a fiatal hév is vitt előre, és 1975-ig két keréken robogtam” – meséli Titi fiatalkori élményeit. Ő is erősítette azt az állítást, aki jól motorozik, bizony jól is vezet… És ezt hamar be is bizonyította.

“Így van, 1976-tól kezdtem autóversenyezni. És tudod kivel? Az asszonnyal… A Trabantba ő ült be mellém. Ez sok szempontból praktikus volt… Vele indultam a Salgó túraversenyen.” -neveti el magát Titi. És a háttérben hallom a Kedves Feleség hangját igazolásképpen. Hisz a boldog és kellemes családi fészket ma is ő igazgatja Titi mellett, és támogatja férje újabb, és újabb ralis fellépéseit. Megható az a kommunikáció, amely az interjú alatt folyamatosan behallatszott a telefonba, hisz Titi a statisztikai és egyéb élmények pontosítását mindig párjával egyeztette, mielőtt véglegesítettük itt a cikkben…☝

“Igen, vele mentem az első esztendőkben a Trabanttal. A Budapesti Áforhoz 1978-ban kerültünk. Továbbra is a Túrabajnokságban versenyeztünk, ahol annak idején nem kevés létszámmal bírtak a kategóriák. A miénkben közel nyolcvan(!) autó nevezett, a mezőny ritkán volt kétszáz autó alatt. Úgy gondolom, hogy ekkora társaságban, a közvetlen elejében autózni, nem volt rossz teljesítmény. Volt kivel vívni, az biztos, és ettől volt olyan izgalmas, és szórakoztató” – mondja nagy nosztalgiával Titi. ” A következő évben, tehát 1979-ben megnyertük a kategória bajnoki címét. Erre nagyon büszkék vagyunk mindketten. Egyébként is azt mondják azóta is, hogy a nők nagyon jó navigátorok, hisz a hangjuk frekvenciája, ritmusérzéke sokkal jobb, mint a férfiaké… Nos, én ezt igazolhatom, meg a közösen megnyert bajnoki cím is…” – fejtegeti Titi a titkot a Race1.net olvasói számára.

“Az eredmény feljogosított arra, hogy az 1980-as esztendőt már a rali első osztályban kezdjem meg. Feleségem, akkor már a családi háttérre koncentrált. Jött a kereklámpás Zsiguli. Ez akkor a széria kategória volt, egészen pontosan az I/b. géposztály. A kocsiban nyitott karburátorok voltak, meg jó kis gátlók, de alapjaiban a többi dolog széria volt a kocsiban. Elsőre olyan negyedik-ötödik helyeket értem el vele. Ezzel olyan igazi lendületautózást kellett produkálni, hisz azért nem volt olyan izmos ez a kocsi” – ismerteti Titi első fémkarosszériás autóját…

“Aztán folyamatosan kerültek a kocsira, és a kocsiba a fejlesztések. Szépen kezdett szélesedni rajta a karosszéria, hogy nagyobb gumik férjenek az autóra. Kicsit jobb, és keményebb futómű. Ezzel már lehetett kicsit durvább szituációkat is bevállalni, főleg a murvás pályákon. Hogy ereje is legyen a kocsinak, ebben segítettek a dupla weber karburátorok, amivel így olyan 115-120 lóerőt ki lehetett sajtolni a kocsiból, és elég szépen is forgott a motor, éppen 10 500-at…” – mutatja be a kor technikai fejlesztéseit és lehetőségeit Titi. “Nos, ez volt így, ebben a formában a jó kis 1300-as Gr.”B”-s Lada. Én nagyon szerettem vele menni, és ez meg is látszott az eredményen, hisz 1982-ben a magyar bajnoki címet is megnyertem vele a Budapesti Áfor színeiben.” – eleveníti fel Gerencsér az újabb bajnoki trófeát pályafutásában.

“Nos, ezzel a kocsival versenyeztünk még három évet. nagyon jó kategória volt, élvezet volt vezetni, és menni a többiek ellen. Sokan ilyen kocsival neveztek az akkori versenyekre, így nem mondanám, hogy egy könnyű kategória volt. Soha nem lehetett tudni, ki nyer éppen, és ezért volt baromi izgalmas, és élvezetes a szurkolóknak is. Látványosan is lehetett vele menni, és a mezőny meg szoros volt. Azért ez az időszak, szerintem a magyar rali egy dicsőséges korszaka volt.” – meséli most is nagy átéléssel Titi.

“Az 1986-os esztendőre mi is erősíteni szerettünk volna, és végül össze is jött, csak ez abban az időben nem volt olyan egyszerű. Mindenképpen Lada VFTS-sel akartunk már menni, de kockás kasztnihoz jutni, egyszerűen képtelenség volt. Ezért aztán nekiálltunk a kereklámpás kocsiból szépen összerakni egy VFTS-t. Ahogy minden autómat, ezt is én építettem, saját kezemmel. Amit lehetett megvettem darabonként hozzá, karosszéria elemeket, és megépítettem egy homológ VFTS-t az 1986-os évre. És továbbra is a Budapesti Áfor színeiben, de már egy robosztus kocsival versenyeztem” – adja tudtunkra büszkén Titi, kiemelve ismét, hogy minden autóját ő építette, és ezt nagyon szerette csinálni.

“Ez egy komoly időszak volt a pályafutásomban, hisz ezzel az autóval egészen 1991 végéig versenyeztem. Tehát hat teljes szezont futottam a VFTS-sel. Rengeteg barát ellen vívtunk a pályán, mert azért ebben a kategóriában, és ebben a típusban szinte mindenki megfordult, aki később komolyabb autóra is váltott. Persze volt, aki tehetősebb volt és már ebben az időszakban is nyugati kocsival ment, de én úgy gondolom, aki a keleti blokk egyik legnépszerűbb, és legjobban sikerült raliautójával versenyezhetett, az nem bánta meg. Ez egy örök élmény marad mindannyiunk számára, és nézd meg még most is, bő harminc év elteltével, hogy mennek ezek az autók a mai fiatalok kezei alatt…” – ecseteli teljes átéléssel Gerencsér Titi.

“Az egyik legnagyobb sikerem az volt a VFTS-sel, amikor 1989-ben Ausztriában, megnyertem vele a Semperit ralit a kategóriában. Itthon is az élmezőnyben autóztam vele, rengeteg dobogós helyezésem volt ezzel az autóval. Szóval én nagyon szerettem” – említi egyik legnagyobb külföldi eredményét Titi. “Korábban jártam többször külföldi versenyekre a BBK válogatottal, de az Áfornak kifejezetten jó kapcsolata volt az NDK felé, és itt több versenyen indultunk a klub színeiben. Elképesztően jó gyorsaságik voltak, pár nagyon hasonlított a Finn rali pályáira. Na, ezeket én nagyon élveztem.” – emlékezik örömmel vissza Titi.

“Aztán 1992-ben én is beülhettem egy nyugati autóba. Ivánszki autóját örököltem meg az Áfornál. Egy Opel Kadett GSI-t. Nos, én annyira nem voltam oda ezért a kocsiért. Sok-sok év hátsókerék hajtás után, jött egy fronthajtású autó… Ugyan bajnok lettem vele a kategóriában, de nem lett a kedvencem. Valahogy nem volt annyira komfortérzetem ebben a kocsiban, olyan más volt. Aztán továbblépésként, ennek egy újabb változatával akartam menni, egy Astrával. Abból is egy Gr. “A”-s kocsival, de teljesen más lett, mert közben annyira összebarátkoztunk Bathó Zolival, aki végül velem kezdett versenyezni. És ő egy teljesen más ötlettel állt elő…” – érünk a dicsőséges év kezdetéhez Titivel.

“Zolival megbeszéltük, hogy egy évet biztosan végigcsinálunk. A kocsi kicsit hamarabb elkészült, Zolinál építettük. Szinte odaköltöztem hozzá… Így már kipróbáltuk a Ford Escort Cosworth autót, meg egymást a ’93-as Mecsek ralin. Addig egy métert nem mentünk együtt. Zoli próbálta a navigálás alapjait elsajátítani, ez sikerült is neki. Tréningeztünk a verseny előtt, hogy kicsit szokja a dolgokat, de ez nyilván más, mint a konkrét verseny. Aztán következett az első gyorsasági szakasz…” – neveti már el előre magát Gerencsér Titi.

“Soha nem felejtem, Hetvehelyről rajtoltunk alulról, és ahogy elhagytuk felfelé azt a részt, ahol korábban lefelé Turi Tomi elesett, jöttek a kőkorlátos részek. Na, ott jól keresztbe vágta magát a Ford, orral a korlát felé voltunk, oldalával meg menetiránynak, úgy 120-as tempónál. Éppen halászom össze a kocsit, mikor megszólal Zoli” ha ez ilyen, akkor én most kiszállok…”. Aztán mentünk tovább, és ahol már úgy 200-as a tempó a gyorsaságin, addigra kezdte megszokni, mi az a rali belülről…”  – emlékezik vissza jókat kacagva Titi az első közös kilométerekre a Forddal, meg Bathóval…

“Jól mentünk a versenyen, Zoli is szokta az érzést. A kocsi is elég jól muzsikált, egészen az utolsó gyorsaságiig, mert sajnos ott eltört a féltengely. Nem tudtunk már egy utolsó emelkedőre felmenni, de így is, elsőre kellemes élmények voltak mind az autóról, mind Zoliról. Így alig vártuk már a következő esztendőt, hogy nekivágjunk a nagy kalandnak, az összkerekes kocsival. Reménykedtem benne, hogy egy jó szezon jöhet, és így is lett…” – érkezünk a nagy siker kapujába Titivel.

“A kocsi rendesen szerepelt ebben az évben, hisz raliztunk vele, de Zoli elkezdett a gyorsaságiban vezetni a kocsival. De elég jól működött, mondjuk figyeltünk is arra, hogy mindig minden legyen átnézve, és hibátlanul muzsikáljon. Sokat foglalkoztunk mindketten ezzel a kocsival, és meg is hálálta nekünk. Megkapott az autó mindent, amit kellett, Zolinak jó kapcsolata lett a Ford felé. Egy üzembiztos kiegyensúlyozott teljesítménnyel megnyertük az “N” csoport abszolút bajnoki címét, ami az egyik legnagyobb, és legkedvesebb trófeám a mai napig.”– idézi most is, büszkén konstatálva Titi a Race1.net olvasóinak.

“Jó hangulat volt nagyon a csapatban. Nemcsak azért, mert jöttek a sikerek, hanem azért, mert igazi vidám, családias légkör vett minket körül. Így öröm volt versenyezni, jókat poénkodtunk. Zoli is adta alám a lovat. Azon kívül, hogy jó navigátor vált belőle, még menet közben is poénkodott már. Tépünk egy 500 egyenesben teli gázzal, és bemondja, 500 egyenes végén bal3. Majd ismétli úgy az 500 vége felé megint, hogy bal3… azt hiszem…😂😂😂” – meséli tényleg hahotázva Titi a telefonban.

És itt bekapcsolódik a napokban már oldalunkon szerepelt Bathó Zoli is a beszélgetésbe. Zolit éppen a bringájáról szállítottuk le. “Igen, tekerek napi 60-100 kilométert. Ahogy az időjárás engedi. Azért karban tartom magam, hátha még egyszer a volán mögé kell ülnöm egy versenyen “ – hagytuk nyitva a kérdést a múltkori cikkünkben Zolival. “Nagyon is emlékszem az első méterekre a Forddal a Mecsek ralin. Pedig készültem a tempóra, hisz az utcai autómat is megizmosítottam, hogy minél jobban érezzem, mi vár majd rám. Nos, azt az utcán nem gyakoroltam be, hogy mindjárt keresztben fogunk menni, úgyhogy ott valóban meglepődtem, nyugodtam írjad, betojtam. Tényleg azt mondtam neki, ha ez ilyen, akkor kiszállok.” – hitelesíti nevetve a sztorit Zoli.

“Nagyon szerettem abban a csapatban versenyezni. Nagyon sokan kísértek minket barátok, családtagok. Simán volt 30-40 fő a létszám minden versenyen. Titi felsége tömegével gyártotta a szendvicseket… Este körbeültünk, mint a tábortüzeknél, és baromi nagy sztorizások mentek. Élmény marad örökre… Annyira baráti, családias meleg hangulat volt, hogy mindenkinek ilyent kívánok. Mentünk minden futamon, és meg a gyorsaságiban is, és persze Titiék ott voltak velem, és ott meg az én sikereimért szorítottak” – adja át a csapat hangulatát, összetartását Zoli.

“A kocsit is együtt csináltuk nálam, Titi szinte mindig itt volt. Jó barátok vagyunk azóta is, ha erre jár, beugrik egy jó trécselésre most is. És felidézzük  a közös bandázásokat. Mivel mi mindent előtte megbeszéltünk, hogy egy évet autózunk együtt, így mindkettőnk számára korrekten lehetett folytatni tovább 1995-től. Akkor a pályán ellenfelek lettünk, de ez nem számított. Hol ő vert, hol én őt és ezeken jókat nevettünk, mert persze hogy figyelték egymás idejét, hogy mit ment a tanítvány, és mit a mester. Aztán mentek a cukkolások, kis beszólások, jó poénokat kreálva… – mesél Zoli a további kapcsolatukról.

” Jó volt mellette ülni, mert soha nem vállalta túl magát. Nagyon kiegyensúlyozottan ment minden borításon, és ez bajnoki címet eredményezett. Most is állítom, nem véletlenül nyertük mi akkor a bajnokságot. Míg mások bele-bele hibáztak, Titi hozta a kötelezőt mindig, és az autó, amit felkészítettünk is hibátlanul működött. Én a mai napig nagyon jó emlékeket őrzök erről az évről, és Titiről, no meg a kedves családjáról…” – zárjuk Zolival a rövid visszaemlékezést a bajnoki címet hozó együttműködésről.

Majd ismét Gerencsér Titihez térünk vissza, aki innentől valóban ellenfele lett Zolinak a kategóriában. 😂😂“Igen, volt egy utcai Ford Escort Cosworth kocsim, amiből építettem az új saját gépemet a ’96-os esztendőre. Jól sikerült, jó versenyeket futottam vele, ahogy Zoli említette, adtam, de kaptam is tőle, jókat versenyeztünk, az akkor már igen izmos kategóriában. Stabilan ott voltam az elejében. bajnok nem lettem, de dobogókat, és top5-ös eredményeket folyamatosan hoztam.” – meséli saját autójáról büszkén Titi.

“A Forddal egészen 2001 végéig mentem. Folyamatosan, egy szezont sem hagytam ki. Csak hát a kocsi egyre vérszegényebb lett a többi konkurens járművel szemben, ahogy azok fejlődtek. A Ford felett kezdett eljárni az idő. Én szerettem nagyon, sok élményem fűződött hozzá. De tudomásul kellett vennem, ha akarom a lépést követni a többiekkel, nekem is váltanom kell, mert a Fordot már régen nem fejlesztették sehol új cuccokkal.” – meséli a váltás előzményeit Gerencsér Tibor.

“Így esett a választásom egy Mitsubishi EVO VII-es autóra. Teljesen új volt, amikor megkaptam 3 kilométer volt benne… Szépen meg lett ez is építve, felkészítettük versenyautónak. Sokkal jobb volt ez, mint a Ford. Abban nem volt sper, ebben meg igen. Szóval a Mitsuval azért jobban lehetett már haladni, hisz a kornak megfelelő technika volt, míg a Ford már egy közel tíz éves modell volt… Ezzel az új autóval, dobogó közeli helyeket tudtam hozni a kategóriában.” – emlékezik vissza az eredményekre Titi.

“Csak az élet átírta a forgatókönyvet ezzel a produkcióval kapcsolatban. A navigátorom Menthy Zoltán egy közúti balesetben váratlanul elhunyt, Isten nyugosztalja. Ez 2004-ben volt, és akkor én ki is szálltam, abbahagytam a Mitsubishivel a pályafutásomat.” – idézi fel a szomorú emléket Gerencsér Titi.

“A Ford mindig ott volt kéznél. Akkor ezzel a Cosworth autóval a “H” csoportban lehetett menni, ahol én 2005-től három szezont lehúztam , és egy zóna bajnoki címet és magyar bajnokságot nyertem. Ahogy említettem három szezont futottam, tehát 2007 végéig. De sajnos tudomásul kellett vennem, hogy ilyen eredmények mellet is megszűnik a szponzorációs hátterem. Így gyakorlatilag ide tehető az a mérföldkő a pályafutásomban, hogy az utolsó teljes szezonomat teljesítettem.” – állapítja meg kicsit szomorkásan Titi. De teljes mértékben nem fordított hátat a sportágnak, sőt…

“Azóta alkalmi fellépéseim vannak, de gyakorlatilag nincs olyan év, hogy ne szerepelnék valahol. Mondhatom úgy, hogy “hobbista” lettem. A MARB bajnokságban előfutó vagyok a Forddal éppen. És kiváló navigátorom van, a lányom. Ez így egy keretes történet, hisz az anyukájával kezdtem, és így a pályafutásom vége felé a lányunk vette át a helyét… A párom a csapatkapitány, mindenhol ott van velünk, és segít, szervez, tesz-vesz… Így megy ez nálunk manapság.” – meséli igazán boldogan és büszkén Titi.

“Imádom, ahogy a lányom kellemes hangja muzsikál a fülemben a gyorsokon. Néha, mikor kicsit bealszok úgy 180-nál, egyből rám förmed, hogy nem nyomod már apa???😂😂😂 Nem szereti a nyugdíjas tempót, megköveteli a ritmust és a kellő sebességet, nincs apelláta…😍 Szóval így megyünk mostanában, és nem kívánom még abbahagyni” – vesszük örömmel a bejelentést Tititől.

“Pécsett szeretnék indulni. Ha lesz a Classic kategória, akkor ott az Escorttal, ha nem, akkor a Historicban a Sierrával indulunk. Imádom a mecseki pályákat, ki nem hagynám. Sőt néha túlórázok is rajtuk, mint tavaly…😜” – idéz fel egy nagy poént Titi. “Az orfűi körgyorsnál másodikra, a tetőn az elágazásnál ugye balra kell fordulni Pécs felé, de mi meg jobbra mentünk ismét Abaliget irányába, így mentünk egy újabb kört. A nagyobb poén az volt, hogy nem sokkal előtte előztük meg a Gyabronkát, és mivel látta mi merre megyünk, jött utánunk, még mondta is a Titi biztos jobban tudja… Így ő is túlórázott kicsit…😂😂😂” – nevet jóízűen Gerencsér Titi, a magyar rali egyik ikonja. Nyugodtan mondhatjuk ezt arra az immár 66 éves emberre, aki 41 éve koptatja a magyar ralipályákat.

“Sajnos nem tévedsz… Minden számadat stimmel. Így hirtelen átfutva talán Ördögh Mixi a Ford Escorttal és Keszler Matyi az Audival megy még most, velem hasonlóan, és megközelítőleg azonos versenyévadot maga mögött tudva. És tudod, semmit nem bántam meg, láthatod, most is ez tesz boldoggá, ha mehetek. És menni is szeretnék, mert ez éltet, a szeretet sportágam a rali. Bealudni meg nem nagyon tudok, mert a lányom akkor úgyis kupán vágna a kocsiban…😂😂😂” – fejezzük be olyan “Titisen” ezt a kellemes beszélgetést.

Mert az volt… Aki ismeri Gerencsér Tibort közelebbről, az tudja, egy igazán szerethető, kedves modorú, jó humorú kedvencről van szó. Titi egy közvetlen, szerény ember, pedig amit letett a magyar rali asztalára, azt nem sokan tudták produkálni. Le a kalappal a 41 éves pályafutása és személyisége előtt! Akik meg nem ismerték, gondolok a fiatalabb nemzedékre, nos nekik ajánlom ezt a cikket, hogy olvasóként, szurkolóként ismerjék meg ennek a remek embernek a pályafutását, a versenyzőknek meg állítom példaképként, hogy belőlük is ilyen ikon váljék!

Titi további jó egészséget és versenyzést kívánok!

 

Kósa András Race1.net

Most már nincs cikksorozat Pacsuta Attila segítsége nélkül, amit ismét nagyon köszönök! 

A külön nem jelölt fotók Peták Tibor, Simon Tamás, Cservan Tibor, Szalai Róbert és Tóth István albumaiból valók. A két családi kép és a “H” csoportos képek Gerencsér Tibor facebook oldaláról származnak. Köszönjük! 

Szeptember 19-én, kedden megjelenő cikkünkben Ifj. Tóth János és Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea előtt tisztelgünk.

A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni. 

A párosok névsora:

1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. Ferjáncz Attila Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János
1974 Balatoni Mihály Sándor István
1983,1984 Hideg János Kecskeméti Zoltán/Bán Attila
1986 Németh László Jójárt András
1987,1988,1991-1994 Ranga László Dudás Mihály/Büki Ernő
1989 Selmeczi György Jutassy József
1995-1997,2000-2002,2005 Ifj. Tóth János Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea
1998,1999 Kiss Ferenc Büki Ernő
2003,2006,2007 Benik Balázs Somogyi Pál/Varga István
2004 Turi Tamás Kerék istván
2008 Spitzmüller Csaba Kazár Miklós
2009 Hadik András Juhász István
2010,2011 Aschenbrenner György Pikó Zsuzsa
2012-2014 Kazár Miklós Ferencz Ramón/Szőke Tamás
2015,2016 Herczig Norbert Bacigál Igor

“N” csoport abszolút bajnokok

1988,1991,1993 Oroszlán László Oroszlán Tibor
1989,1995 Érdi Tibor Borbély Zoltán/Varga István
1987,1990 Tóth Mihály Járik László, Házi József
1992 Maksa Imre Vass Norbert
1994 Gerencsér Tibor Bathó Zoltán
1996 Szeleczky Tamás Penderik László
1997 Vizin László Gönczi László
1998 Hideg Krisztián Tajnafői Péter
1999 Elek István Iványi Sándor
2000 Tagai Tamás Tagai Róbert
2001,2002 Aschenbrenner György Koronczai Tibor/Földes Csaba
2003,2004 Spitzmüller Csaba Harsányi Zsolt, Bahor Bea
2005 Szabó Gergely Benics Kálmán
2006 Matics Mihály Vinoczai Attila

 

 

 

Post2