Selmeczi György teljesítménye a magyar autósportban egyedülálló. Talán nem az övé volt a “leghangosabb” pályafutás, mégis az egyetlen és eddig egyedülálló. Ugyanis nyert abszolút bajnokságot a raliban, és ezt követően a terepraliban is. Sőt, ha azt nézzük, ő volt a leggyorsabb pilóta a hegyiversenyeken a zárt autók kategóriájában… És senki nem tudta azt a csodát végrehajtani, hogy elrajtol a nyakigláb 184 centiméteres navigátorával, majd a futam végén már csak 172 centiméteres a társ, Jutassy József…
Mondtam, hogy érdekes lesz, tartsatok velünk! 
“Senki nem volt a családban, a rokonságban, akinek köze lett volna korábban az autósporthoz. Mégis az egész életem részévé vált ez a sportág, és ezt tart a mai napig” – vágunk bele Selmeczi Gyurival. “Civilben motoroztam, le sem szálltam róla, és eljártam a géppel raliversenyeket nézni. Már a gépátvételeken ott voltam. Képzeld, akkoriban még festették, fújták a rajtszámokat az autókra…Ott ácsorogtam, és arra gondoltam, ha egyszer lesz pénzem, én is versenyezni fogok…” – nyúlunk vissza a kezdetekhez.
“A bányánál dolgoztam Pécsett, amikor a vágyaimról beszéltem a munkahelyemen. És megértő fülekre talált, a munkáltatóm támogatott és Kovács János és Gulyás Emil segítségével 1975-ben megalakítottuk a Mecseki Szén Autósport klubot. Első autóm egy sima utcai Zsiguli volt, amiből versenyautót faragtunk. Na, ez a faragás abból állt, hogy bukócső került bele. mert még az ülések is a széria, műbőr fotelok voltak a kocsiban. Hernádi Laci barátommal indultunk életünk első versenyén a Túra bajnokságban. Isten nyugosztalja, a maga 110 kilójával nem a legideálisabb navigátor volt… Ráadásul akkor mérték először az időket. De így is abszolút tizedikek lettünk, úgy hogy Laci alatt kettétört az ülés, és az összes tuning annyi volt a kocsin, hogy kivettük a levegőszűrőt…” – meséli Gyuri nevetve.
“Ezen aztán felbátorodtunk! A következő verseny a Volán rali volt, olyan két szakasszal, mint Farkasgyepű és a Lébénymiklós. Utóbbinak ez volt valóban a neve…Amit én meg is nyertem, azonban történt egy sajnálatos esemény, ami miatt később törölték. A Lendvai – Szeredás páros balesetet szenvedett, és a navigátor elhunyt… A farkasgyepűi gyorsaságin meg egy kaposvári pali megelőzött egy másodperccel… Bizonyos Hideg János…“ – visz bele kis élt a mondatba Gyuri, ugyanis van miért.“Képzeld el, ha nem is napra pontosan, de húsz év múlva a Budapest ralin ez megismétlődött! Vezettem előtte 10 másodperccel az utolsó gyors előtt. Elkezdett esni az eső, nekem meg nem ment a VFTS-en az ablaktörlő, erre levert 10 másodperccel a szakaszon, és elém került megint eggyel… Ő jobban vigyorgott a szakálla, mint én a bajuszom alatt.” – idézi fel kettőjük párharcának pillanatait Gyuri.
“Ettől függetlenül a kezdő évünkben a kis vidéki bányászcsapat megnyerte a Csapatbajnokságot, amelynek tagjai voltak Gulyás Emil, Kiss István és jómagam. A következő évet megerősödve kezdtük. Bálint Árpi, aki éppen abbahagyta a versenyzést, a mi csapatvezetőnk lett. Úgy, hogy ő már akkor a Ferjáncznak is segített. Az egész csapatot átvette a Komlói Bányász, és mi ezt egy újabb csapatbajnoki címmel háláltuk meg, sőt Gulyás Emil abszolút első lett, és mi is a jó szereplésünkkel járultunk az újabb csapatsikerhez!” – meséli fel-alá járkálva Gyuri. Majd érdeklődésemre elmondja, a kupák előtt sétálgat, onnan puskázza a dátumokat, címeket, mert van vagy 150 a lakásban…
Majd így folytatja:
“Már akkoriban Ferjáncz Attila volt az Isten! Elképzelhetetlen volt, csak úgy beszélgetni vele, vagy megközelíteni. Soha nem felejtem, 1978-ban megnyertem a Nyírség ralit abszolútban a Túra bajnokságban Házi Józseffel. Akkor az volt a szokás, hogy a rali 1 abszolút győztesének a túra győztesével adták át a serleget, aki nem más volt akkor, mint Ferjáncz, meg én. Egész éjjel nem aludtam a másnapi díjkiosztó miatt, hogy én majd a nagy Ferjáncz mellett vehetem át a serleget. Na, feljött a nap, izgatottan készültem és eljött a pillanat. Szólítottak a dobogóra, majd a műsorközlő egyazon lendülettel közölte, hogy “Attila király”sajnos nem tud részt venni a díjkiosztón, mert alkatrészért kellett mennie… Nem kicsit voltam csalódott, de az élet kárpótolt azzal, hogy később Attila és köztem sírig tartó barátság alakult ki…” – osztja meg büszkén, és elérzékenyülve Bányász. Igen, mert ez a becenév ragadt rá. Ő volt a ralis társadalomban a pécsi Selmeczi “Bányász” György.
“Ez onnan ered, hogy a bányánál dolgoztam. Aminek számomra nagy előnye volt. Ugyanis két embernek volt az országban jogosítványa a bányamozdonyokra, amelyeket állandóan én felügyeltem, Nagy Imrével, aki egyébként a Ranga rokonságban volt. Sőt, ahogy jártuk az országot, az sem volt hétköznapi, hisz ezt Ranga Laci apukája tette velünk a taxijával. Nos, ebben az időszakban Magyarországon kevés olyan hely volt, ahol nem volt bánya. Talán Győrben nem… Főleg, ha a ralis helyszíneket nézzük. Nos, mikor én jártam ellenőrizni, ki nem hagytam volna, hogy a környékeken lévő gyorsaságikat le ne tréningezzem a taxival. Ezért aztán, rendesen a fejemben voltak a szakaszok, a többiek cinkeltek is a versenyek előtt, hogy a Bányász csak kettőt-hármat ment a pályán” – avat a titkokba Gyuri. ” A mozdonyok felügyelete azért elég felelősségteljes munka volt, ott ahol állandó volt a metángáz veszély. Volt egy úgynevezett lángzáró szerkezet rajtuk, ami azt jelentette, hogy a kipufogóra vizet fecskendezett, hogy véletlenül sem lobbantsa be, az esetleges gázt a bányában…” – kapjuk a szakmai ismeretet Gyuritól.
“Visszatérve a ralira, nos 1979-ben ott álltam az abszolút bajnoki cím kapujában a Túra bajnokságban. A cím az utolsó versenyen dőlt el, és a Kanyik Antal, Dudás Mihály páros, és mi voltunk a bajnokaspiránsok. Jól mentünk, és talán nyertünk volna is, ha akkor nem a Bp. Volán lett volna “sportdiplomáciailag” a legerősebb egyesület Magyarországon… Kezdték ilyen-olyan indokokkal törölni, kivenni a versenyből utólag azokat a szakaszokat, ahol én voltam a gyorsabb. Ezt addig manipulálták, mire egálban voltunk Kanyikkal az időeredmények tekintetében.. És ebben az esetben az döntött a javára, hogy ki nyerte az első szakaszt…Azt éppen ő…
Ez így ebben a formában nyilvánvaló csalás volt, amit a Volán intézett. Így én mind a versenyen, mind a bajnokságban abszolút második lettem. És gyorsan hozzáteszem, azóta is, a mai napig Kanyik Tónival igazi jó barátságban vagyok, nem ő tehetett róla” – osztja meg velünk a részleteket Gyuri.
“De kárpótolt hamar az élet, mert érdekes módon nem Kanyik kapta az ilyenkor szokásos lehetőséget az egyesülettől, hogy állami autóval egyet feljebb lépve versenyezhessen, hanem…” – kezdi sejtelmesen Bányász a nagy váltás történetét.“…én. Ugyanis felhívott Mester István a Bp. Volán teljhatalmú vezetője, hogy mit szólnék, ha náluk mennék egy új 1600-as Ladával…Mit szóltam volna vidéki srácként. Mindenki csak nézett Mester húzásán, hogy nem a bajnok kapja a lehetőséget, ráadásul egy vidéki srác… Nos, meg is kaptam a kocsit, amit hazahoztam Pécsre, és mi raktuk bele a bukócsövet.”
“Soha nem felejtem el, 600 kilométer volt az autóban, meg Dudás Misi az új navigátorom.Elrajtolunk az első versenyünkön az 1980-as Mecsek ralin. Az Orfű-tető murvás gyorsaságin átjöttünk, én slickkel, mert utána jött onnan Pécs irányába rögtön az aszfaltos gyors, benne a hegyipályával lefelé. Gulyás Imre – Isten nyugosztalja! – levert a gyorson, de mondtam is neki, most jön az én időm, sokszorosan visszaadom majd a következő gyorson. Csak mosolygott, nagyon jó pilóta volt ő. Kérem szépen elrajtoltunk, baromi nagy lendülettel, és ezzel, alig pár száz méter múlva egy villanyoszlopot vittem ki tövestül…Kisebb áramellátási zavart okozva Orfűnek, és Abaligetnek, mert a villanydrótok is a földön hevertek utána…” – osztja meg velünk Gyuri a következményeket.
“Ajaj, beszűkült rendesen a hátsóm, hisz minden héten szerdán szakosztálygyűlés volt Pesten. Na, most kivágnak onnan engem, gondoltam. A vidéki srác, aki helyet kapott ott, ezzel sokak szemében szálkaként, most ott volt a ziccer. Na, Mester Pista bácsi szépen osztotta az értékelést. Ferjáncz huszonvalahány gyorsból, ugyanannyi szakaszgyőzelem gratulálunk stb. Majd érkezett hozzám. “Selmeczi Gyuri bácsi villanyoszlop, erre is számítottam”, és ment tovább a névsoron, kategóriánként”
– neveti el magát Gyuri, aztán elmondja, hogy nem tudja miért, de fiatal kora ellenére a kezdetektől csak Gyuri bácsinak szólították a Volánnál…
“Néztem, hogy ennyivel megúsztam, aztán kiderült, mert valahol nagyon bírt engem a Mester Pista, inkább négyszemközt mondta el a véleményét igazából…
Akkor kis higgadtságra utasított, amit aztán meg is fogadtam. És persze maradhattam, amit sokan tágra nyílt szemekkel fogadtak… Az 1600-as kategóriát pedig mi nyertük Misivel az év végén, mert minden további futamot megnyertem. Sőt, hegyen is megismételtem ezt, és mindkét szakágban csapatban is, így az évet négyszeres bajnokként zártam a Bp. Volánnál.” – közben puskázva a serlegekre, konstatálja Gyuri, hogy jól emlékszik
Újabb négy kupa kipipálva…
“Válogatott lettem. És mehettem a nemzetközi versenyekre is a BBK futamokon belül. Én a vidéki srác, indulhattam Moszkva mellett az Orosz tél ralin. Nagy dolog volt. Meg az is, hogy maga Ferjáncz Attila segített, mert adott kölcsön négy szöges gumit. Mondta, hogy titokban vigyem, a Mester meg ne lássa! Állati rendes volt, könny futott a szemembe, igaz később már csak a hideg miatt… Mert Attiláról tudni kellett, nagy mókamester volt ám, hát engem is megtisztelt “figyelmével”, mint utóbb kiderült.” – érünk valami nagy sztorihoz Gyurival.
“Na, szépen a négy gumit büszkén kicipeltem a nagy Szovjetunióba. Már megérkezés után emeltem is a kocsit, és cseréltem a tuti abroncsokra. Gyűltek szépen körém a helyiek, meg a többi versenyző, hogy mi a fenét csinálok én?! Én meg büszkén a pécsi “Bányász” mutattam, hogy jöttem leverni a mezőnyt a szöges gumikkal. Mire közölték, hogy itt azzal nem lehet versenyezni. Amit persze Ferjáncz nagyon jól tudott… Úgyhogy egy fogóval, abroncsonként vagy 300 szöget szedhettem ki a gumiból, hogy indulni tudjak vele. Hazaérkezvén, már röhögve fogadott Ferdi, és megköszönte, hogy kiszedtem a szögeket a gumiból, mert így pont jó lesz még tréningezni, és erre is kellett neki ez igazából… Én meg ezt elvégeztem neki Moszkvában, mínusz 20 fokban, és visszaadtam neki a négy gumit, meg egy zacskó szöget…
” – tudtuk meg Attila egyik poénját, amit Selmeczi Bányászon követett el…
“Aztán következtek a szorgos versenyévek. Kiskokó lett a csapatkapitány (Dudás Gyula – a szerk.), és nekem az egyik legjobb barátom. A mai napig… Állati jó arc a Kiskokó és nem gyenge pilóta volt akkoriban a VFTS-sel… Rendesen tolta a BBK futamokon is. Szóval ő volt a “csk”, mi meg Misivel ’81 és ’82-ben is kategóriát nyertünk. És akkor felajánlottak nekem egy újabb “versenyautót” az egyesületnél” – mondja kínos mosollyal Selmeczi. ” Egy Zastava volt a szentem. Mondták erre a kategóriagyőzelemre is szüksége van a csapatnak. Kis huzavona után mondtam, rendben. Gulyás Emil barátom, már Németországban élt akkor, és ő segített onnan kicsit feljavítani a verdát. Ez megnyilvánult a maga 107 lóerejével és “sperdifivel.” Ott állt az én gyönyörű kicsikém a Volán műhelyében, amikor belépett valaki…” – csigáz fel Gyuri.
“Mert ugyan ezzel a jugoszláv szörnyeteggel kellett mennem raliban, de hegyen akkor már Ferdi korábbi világbajnoki autójával hegyiztem a Renault Alpine A110-zel. És akkor az ő társaságában belépett egy illusztris vendég a gyári Renault pilóta Jean Ragnotti többszörös Vb futamgyőztes. Boldogan konstatálta a Renault Alpine épségét, majd megpillantva a ralis gépemet, egyenesen kiröhögte…” – idézi fel Gyuri a világklasszis pilóta reakcióját.
“Garamvölgyi Lajos navigálásával végig “zasztaváztam” az évet, sok örömünk nem volt benne. Minden baja volt, murván meg főleg. Úgyhogy év végén úgy ugrottam ki a kocsiból, mintha hangyabolyba ültem volna, egyenesen át egy Gr2-es 1300-as Zsiguliba. És Dudás Misi is visszatért mellém, de sok örömünk ebben az évben sem volt. Egyedül az Alpine okozott élményt hegyen. 1985-ben még szintén az 1300-as Zsiguli volt, de én akkor már nagyon szerettem volna VFTS-sel menni. Ennek hangot is adtam a Volánban, de ahogy év elején, a végén is azzal utasítottak el, hogy egy ilyen kocsi már van és azt ugye Kiskokó vezette. Én ekkor nagyot nyelve, Mester Pistának mondtam, engedjen el, eligazolnék. Korrektül meg is tette, de azzal a hagyománnyal bocsátott útnak, aki elmegy a Bp. Volánból, oda már soha nem térhet vissza…” – idézi fel a váltás okát és körülményeit Gyuri a Race1.net olvasóinak.
“Elfogadtam Kaponya István hívó szavát a Kaposvári Áfortól. És beülhettünk egy VFTS-be, ami az én kocsim volt, és Istvánék pedig biztosították a versenyzés körülményeit. Abszolút harmadikok lettünk a bajnokságban, amitől én annyira nem voltam feldobva. Kicsit fásultnak éreztem magam, hogy előrébb nem jutottam. Ekkor vettem egy házat Nagykozárban (Pécstől 2 km – a szerk.) a társammal Andreával, és úgy döntöttem kiszállok. Még a Semperit ralira elmentem, és ott már ezt jeleztem Dudás Misinek, aki akkor jött ott össze Ranga Lacival. Én pedig abba is hagytam” – meséli a Gyuri a nehéz döntést, de logikus lépést.
“Aztán kiderült, ez csak egy éves kihagyás lesz, mint befejezés. Ugyanis év vége felé kaptam egy üzenetet, hogy a Mester Pista bácsi vár Pesten, menjek fel a Volánba. Hívtam egyből Ferjánczot, hogy mit tud, de ő sem volt képben, így felmentem a hívó szóra. Mindenre számítottam, csak arra nem, ami történt… Aztán Mester Pista nekem szegezte a kérdést “Gyuri bácsi, nem akarna ismét versenyezni?” Néztem nagyokat, hisz én magam mentem el a Volántól. Mondtam, ezt nem értem, de kapva az alkalmon, mondtam igen, ha kapok egy VFTS-t.” – meséli Bányász az alkudozás történetét.
“Arra mondta, hogy továbbra sincs lehetőség. Kiskokó nyomja vele. De én kapok egy 1600-as Ladát. Mondtam ok, de a következő feltételekkel. Nem viszem Pécsre az autót, ők csinálják meg, én csak a versenyekre megyek. Elfogadták és gyakorlatilag profi versenyző lettem. A “táskás”, ahogy annak idején neveztek, mert csak fogtam a kistáskám és mentem a versenyekre. Navigátor után néztem, és akkor ment a Felián “Fifi” Istvánnal Jutassy József. Felhívtam és igent mondott. Így kerültünk össze Öcsivel. Csak volt egy kis gond, ő osztrák állampolgár, azaz kis adminisztrálás mellet, de végül mindent elintéztünk, és szabad volt előttünk a pálya. Amikor is újabb üzenetet kaptam, megint Mester Pistától…” – csak nem valami gondok voltak Öcsi papírjával, szegezem a kérdést Gyurinak.
“Nem… Pista bácsi így folytatta. “Gyuri bácsi és nem akar esetleg hegyizni is?” Én aki önszántamból mentem el a Volánból? Visszakaptam az Alpine A110-et is, és ugyanazokkal a “táskás” feltételekkel hegyiztem is tovább. Mind az 1600-as kategóriában Öcsivel, mind a hegyen magyar bajnok lettem 1988-ban. De, hogy is működött az életemben a versenyzés, meg ez a “táskás” stílus, na erre jó példa a következő” – készíti elő a sztorit Bányász. “Pont Pécsett volt a hegyiverseny, amikor a párom Andrea doktorrá avatása is. Na, én felmentem délelőtt az edzésen, aztán overál le, öltöny fel, és elmentem a diplomaosztóra. Az azt követő ebédre már nem volt időm, otthagytam úgy ahogy átvette a jogi diplomáját, és öltöny le, overál vissza és megnyertem a versenyt. Szóval így működött ez akkor nálam” – meséli nevetve, egyébként meg igazolva, hogy Andreának milyen nagy türelme van máig ehhez a palihoz…
A hegyiversenyekre, főleg külföldön, meg ott volt mellette az új társ, azóta igaz baráttá vált Jutassy Öcsi. Így esett meg velük az egyik sztori egy osztrák futamon. “Felértem a célba a Renault Alpine A110-zel, és ott álldogálok a kocsi mellett, Öcsi meg pár méterre a büfé teraszán ücsörgött, hol másutt…
Állok a kocsi mellett, Öcsi meg integet egy palira, aki ott sündörgött már a kocsim mellett. Nézegette a kis Renault békát árgus szemekkel, amiből ugye öt darab készült összesen.”
“Mindenre kíváncsi volt, de nem nagyon szólt semmit. Kicsit ismerős volt valahonnan az emberke. Kinyitottam neki az ajtót, mutattam, komám be is ülhetsz, nézd meg a pécsi Bányász kocsiját, mivel veri itt a mezőnyt. Nem ült be, csak behajolt, és bólogatott, nagyon tetszett neki, aztán elsétált… Öcsi meg ott vihogott a teraszon. Mire odamentem, “láttad tátott szájjal nézte a kocsimat”, mire ő “tudod ki volt ez te falusi? A Gerhard Berger a Ferraritól…“- meséli most is Gyuri nagyokat kacagva, az akkor a világ élvonalába tartozó osztrák pilótával való találkozásának körülményeit.
“Év végén kaptunk egy telefont, egész pontosan Öcsi, mert ő valóban baráti viszonyt ápolt Ferjáncz Attilával. Így csábított el Ferdi minket a Novotrade Navigátor SE-be. Ugyanis felajánlotta nekünk hogy üljünk az Audira. Hú, bajban voltam nagyon, mert megint Mester Pista bácsi elé kellett állnom, hogy elhagyom a Volánt, immár másodszor. Leültem vele négyszemközt, és vázoltam neki a lehetőséget. Pista bácsi meghallgatott és csak annyit mondott “Gyuri bácsi, üljön rá!” – és így váltunk el békében, mint mindig.
“Visszagondolva, azért jó döntés volt. Mert Öcsivel megnyertük az abszolút bajnokságot az Audival 1989-ben. De azért ez nem volt annyira sima, főleg Öcsinek. Ugyanis Veszprémben a lőtéren ugrattunk egy nagyot, ugye az Audi alkalmas volt erre. Igen, de a leérkezés nem volt túl szerencsés. Az alvázra érkeztünk hassal, de nyomtam tovább, mert a kocsi bírta. Csak Öcsi nem nagyon… “
“Arra lettem figyelmes, hogy nem mondja a következő információt. “Mondjad már!” – szóltam át, aztán oldalra néztem, és csak azt láttam, hogy tehetetlenül imbolyog ennek a szép embernek a feje. Gondoltam, ha ő nem szólal meg, ott tényleg baj van, és így is volt! Eltört három csigolyája, és ahelyett, hogy diktált volna tovább, elájult…” – idézi fel most már nevetve a sztorit Bányász.
“Na, amíg Öcsi épülgetett egy itthoni versenyt Tóth Csabával mentem, és egy Barum ralit pedig Oroszlán Tibivel. Mindkettő kiváló navigátor volt, olyannyira, hogy később, amikor Ferjáncz társat keresett Tandari Jancsi sajnálatos közúti balesete miatt, akkor én elsőnek Oroszlán Tibit javasoltam, de ő testvérét Lacit nem hagyta el, és így jó szívvel ajánlottam Tóth Csabit, akivel aztán össze is ültek.” – osztja meg az információt Gyuri a Race1.net olvasóival.
“De a bajnoki címünk mellett még egy dolog miatt mondhatom, hogy egyik szemem sírt a másik nevetett 1989-ben. Sírt, mert idő előtt megnyerve a bajnokságot a záró Mecsek ralin már nem indulhattunk. Ferjáncz nem engedte, mert volt egy lengyel vevő a gyári építésű autóra, és nem kockáztatta, hogy eladás előtt bármi baja legyen a kocsinak. Így ez a szereplés bajnokként a barátaim előtt, otthoni pályán nem adatott meg. Viszont Ferdi cserébe kompenzált, és a következő évre megkaptuk a Lanciát” – árul el tényeket kettejük kiváló kapcsolatáról Gyuri.
“De nem volt egy jó alku, mert az olasz kocsi nagyon megbízhatatlan volt! Gyors volt mint az ördög, de sok hibával…Szenvedtünk vele, és éppen ezért nekem nem nagyon jött be. Abszolút harmadikok lettünk vele 1990-ben. És hogy volt vele baj, azt a következő sztori igazolja. Kimentem Ferjáncz Attilával Olaszországba az Alessandrini műhelyébe, ahonnét a kocsi származott.”
“Nos, ott megnézték. Látom egy közös ebédről visszatérve, hogy egy öregember egy kalapáccsal ütögeti a hengerfejünket. Kérdem, mit csinál az öreg? Mondják, megállapítja éppen, hogy el van a hengerfej repedve, amit még a röntgen sem mutatott ki. Az öreg a kalapáccsal, és a hangból ítélve? Igen… Korábban a Ferrari főmérnöke volt,…”- mesélte el meglepődöttségét Bányász az ismert vb-s műhelyben.
“A következő évet, az 1991-est már a Selmeczi Rally Team csapatomban töltöttem és azzal az Audi Quattróval, amit Ferditől vettem, és még Léhi Sanyi épített. Mit bajlódtunk az elején a kocsival, mert nem ment. Gáspár “Gazsi” István szerelte (Korábban ő navigált Kaltenecker Györgynek a Kaposvári Áfornál – a szerk.) de nem jöttünk rá, mi a hiba.” – meséli még most is bosszúsan Gyuri.
“Kint vettem váltót, kapcsolatok segítségével a gyárban Ingolstadtban, és örömmel konstatáltam, hogy a falon kint vagyunk mi is, akik Audival nyertek. Azért ez egy jó érzés volt, meg az is, amikor kaptunk egy infót, hogy mivel lehet a baj. Az einspritz nem működött jól, és amikor ezt Gazsi megcsinálta, mintha seggbe rúgták volna a kocsit…De így is tele volt ezzel a kocsival a fenekem, és év végén el is adtam.” – meséli Bányász.
Aztán a jó barát, hű társ Jutassy Öcsi javított Selmeczi Gyuri kedélyállapotán, amikor közölte vele, hogy a Toyota legújabb modelljéből, a Carlos Sainz nevével fémjelzett sorozatból vett egy darabot, amivel 1992-ben versenyezhetnek.
“Így is lett. Megérkezett az autó, amit aztán itt nálam szépen becsöveztünk. Ez egy “N”-es kocsi volt a szép piros pöttyös… Kölnből a gyáról hoztunk hozzá cuccokat, amit gyakorlatilag teszteltünk nekik, így jóval olcsóbban fértünk hozzá. Hát nem volt egy kiforrott fejlesztés, minden elgörbült az autón, szó szerint. Nyűgös voltam benne, például a berakott bukócsőtől alig láttam ki oldalra…
Még így is egy halom pénzbe került, és ez egy drága tanulópénz volt, ami végül nem vezetett semmire. Az évet lezárva eladtuk az autót, és mint kiderült az eladás a ralis pályafutásom lezárását is jelentette.” – fejezi be Gyuri.
Ugyan szó volt egy megkeresésről, a Daihatsu részéről, hogy az éppen elkészült 1600-as autójukkal ralizhatott volna. Közben a cég autóparkját megismerve, megakadt a szeme a terepjárón. És ezzel az autóval és Nobl Gáborral elindultak a Mavad ralin, és gyakorlatilag egy új úton a tereprali felé…
“Így van, megtetszett a tereprali. Elindultunk Gáborral a versenyen. Baromira tetszett. Olyannyira, hogy komolyan elkezdődtek a Daihatsu Europe-nál az előkészületek, hogy indulhassak a Dakar ralin. Volt egy expedíció, amivel kimehettem Afrikába három hónapra. Egy teherautóval mentek az expedíció keretén belül, nekem meg nagy lehetőségem volt, hogy kipróbáljam, és teszteljem a Belgiumban elkészített Daihatsu terepjárót a sivatagban. Kőváry Gyuri rengeteget segített ebben a projektben.”
“Kint a sivatagban aztán tényleg megmutatták nekem a helyiek, milyen gumival és hogyan kell ott menni, úgyhogy valóban értékes tapasztalatokat szereztem ott. Teljesen feltöltődve tértem haza, amikor is tönkrement a Daihatsu Europe és nem lett végül semmi az egészből, csak emlék…” – meséli sajnálkozva Gyuri az életre szóló élményt és annak végét.
“Így itthon indultam a Mavad ralikon, aztán többed magammal elkezdtük megalkotni a tereprali szabálykönyvét. Amiből aztán bajnokság lett, évi több versennyel. Itt a sorozatban két abszolút bajnoki címet szereztem Jutassy Öcsivel 1995 és ’96-ban. A második cím megszerzése után abbahagytuk a versenyzést. Elmondhatjuk magunkról, hogy az egyetlen páros vagyunk, akik mind a két szakágban abszolút magyar bajnokságot nyertünk. Sőt, ha külön osztottak volna a zárt karosszériás autókra is abszolút címet hegyen, akkor három szakágban lennék bajnok, így utóbbiban egy abszolút második helyem van Kiss Dezső BMW Osellája mögött az én kis Renault Alpine A110-mel…”
“Az autósporttól egyáltalán nem szakadtam el. Már 1995-ben, elsőként versenyző összekötő voltam a raliban, később meg sokszor előfutó is. Aztán technikai vezető lettem a válogatott mellett, Rangáék szereplésekor. De szervizeltem én még anno, Kiskokó barátomnak, de Hideg Janinak is…Aztán bekerültem az MNASZ Felügyelő Kollégiumába. Éppen az elmúlt hétvégén a Baranya-Mitropa kupán dolgoztam. A következő feladat pedig Veszprémben lesz a Tereprali Világkupán. Ott három abszolút bajnokkal alkotjuk a testületet Oroszlán Tiborral és Gál “Babával”. Ez is ritkaság számba megy…” – említi a páratlan összetételt Gyuri.
“Most lassan mennem kell, mert itt van az egyik legjobb barátom, Keszler Matyi és megyünk gombáért. Ő még a hétvégén is versenyzett a Baranya kupán, ahol én felügyeltem. Tartott is tőle, hogy kizárom, mint ahogy tettem korábban kétszer is… A szabály az szabály, még a barátomnak is… Igaz, azóta többször át kell nézetni a gombát, amit berak a kosaramba…
Bár, ha meg sikerrel járna, kivel menne a Monte Carlo ralira? Kettesben a Budai Bélával, mert mi hárman, vagy tízszer voltunk már, ez egy szokás együtt. Szóval jól érzem magam a bőrömben…”– zártuk a kedélyes beszélgetést Gyurival.
Nem mondta, de én mondom, hisz gyakorlatilag heti szinten beszélünk, lassan három éve polgármestere a gyönyörű, Pécs melletti településnek, Nagykozárnak, ahol 1986-ban házat vásárolt és él azóta is boldogságban párjával, Andreával. Minden tiszteletünk… az asszonykáé… És még egy érdekesség. Magyarországon három polgármester van, aki autóversenyző volt és ebből kettő Baranyában. Gyurin kívül Koncz István Görcsönyben. A harmadik pedig a regnáló MNASZ elnök édesapja Oláh Gyárfás Alcsútdobozon…Hiába, akik egyszer jól tekerték a kormányt…
A búcsúzkodás közben megígérte Gyuri, hogy most szól Ausztriában Jutassy”Öcsi” Józsefnek, hogy hívja a szerkesztőséget. És ez így is történt, már csörgött is a telefon a jól ismert 43-as ország hívószámmal. A kölcsönös üdvözlés után, hisz nem találkoztam Öcsivel vagy 15 éve személyesen, belecsaptunk. Tudtam, hogy röpködnek majd a sztorik, és a történetek, aki ismeri tudja miről beszélek…
“Még 1986-ban egy Miskolc ralin ismerkedtünk össze, aztán később a Budapest ralin már messziről üdvözöltük egymást, vártuk a találkozót. Ugye, utána ő a következő évet kihagyta, de akkor is volt egy fontos találkozónk. Mi több autót is hoztunk a budapesti Versenyautó kiállításra, és ott volt időnk leülni, egy kicsit mélyebben beszélgetni. Nagyon jól összebarátkoztunk. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor a Bányásznak újabb lehetőség adódott a Bp. Volánnál, egyből rám gondolt és kért fel navigátorának” – kezdjük a páratlan pályafutás elején.
“Egy gruppe “N-“-es 1600-as Ladával kezdtünk. Sokkal egyszerűbb volt vele menni, mint az én papírjaimat elintézni. Mint osztrák állampolgárnak az volt a legnagyobb bajuk, hogyan fizessék ki nekem a prémiumot..”– neveti el magát Öcsi.
“Aztán jött a meghatározó év mindkettőnk életében. Ferjáncz szólt a lehetőségről, hogy “cameles” színekben mehetnék az Audijával. Nem haboztunk, és bajnoki címmel háláltuk meg. No, meg mínusz 12 centiméterrel. No, nem azért mert nem fértem el elsőre a kocsiban, a magam 184 centiméterével, hanem mert az emlékezetes ugratásnak ez lett az eredménye.” – térünk az emlékezetes balesetre Jutassy Öcsivel. “Előre leszögezem, Gyuri mindent jól csinált. Ott gázt kellett adni, hogy elkerüljünk egy kicsúszást, így viszont nagy tempóval értünk az ugratóhoz. Még ezzel sem volt baj, hanem a leérkezés jött ki nagyon szerencsétlenül. Pont az ülepem alatt a váltóházra érkeztünk úgy, hogy a négy kerék még akkor földet sem ért… Így pont én fogtam fel a becsapódás teljes erejét… Nos, három eltörött nyakcsigolyám bánta…” – meséli elég humorosan Öcsi a helyzet komolyságához képest. “Én Gyurit azóta csak úgy mutatom be mindenkinek, mint a dizájnerem. Kicsit elgörbültem a “munkásságából” kifolyólag, és így éppen 172 centiméterre mentem össze, most legalább ő a magasabb.” – poénkodik Öcsi. Egyébként is az akkori mezőny két Don Juanjáról beszélünk, akiknek mindig volt egy kedves szava, megjegyzése a versenyrendezői apparátusban helyet foglaló hölgyek felé.
“Éppen Amerikából jöttem haza, és utaztam egyből tovább a Kisbér ralira, ahol indultunk. Tudod, az amcsiknál mindenféle marhaságot lehetett már akkoriban is vásárolni, én vettem egy olyan pólót, amiben elől konkrétan sör lötyögött. Na, ebben állítottam be az adminisztratív gépátvételre. Sosem feledem, Fekete Kati volt ott, ezúton is kézcsókom neki, és egyből kiszúrta pólómat. Úgy örült neki, és érdeklődött, hogy igazi sör van e benne. Persze, mondtam, és kérdezte, hogy hogyan lehet inni belőle? Mondtam, hogy szívószállal, és van is hozzá, tekintettem egy kicsit lejjebb”-...
Hát igen… De egy poént én is igazolhatok Öcsinek, amikor közvetlenül mellette álltam a Mecsek rali adminisztratívon. Ugye itt az embernek (később fontos lesz…) elkérik a személyi igazolványát, egyéb kártyáit, és jogosítványát, majd azt felvezetik a verseny hivatalos dokumentumai közé. Ott nézem Öcsi mellett, hogy mit szorongat a kezében, én dőltem a röhögéstől, amikor megláttam a jogosítványát. A hölgy pedig nagy áhítattal Öcsire nézve elkérte a papírokat, és mindent szépen lekönyvelt. Annyira igyekezett Öcsi kedvében járni, figyelmességével, és gyorsaságával, hogy a lényeget nem is vette észre. Pedig Jutassy József jogosítványában konkrétan ez a kép szerepelt:
“Igen ez így volt. Az emlékezetes veszprémi verseny után viszonylag hamar felépültem, de Gyuri két versenyt nélkülem kellett, hogy menjen Oroszlán Tibivel és Tóth Csabival. Aztán így is megvolt idő előtt a bajnokság, így Pécsett nem indulhattunk, sajnos. De a szponzori kötelezettségeknek eleget téve megjelentünk talpig sárgában. Osztogattuk a reklámanyagokat, jókat sutkáztunk a szurkolókkal.”
“Ennek mindenki örült, csak a másik cigis cégtől annyira nem. Pedig úgy sajnálkozott a szurkolók előtt a balesetem miatt, és örült látványosan a felépülésemnek… ja… Mondtam is neki, hogy igen, most estem éppen át egy tüzetes orvosi vizsgálaton és megállapították, hogy már csak két szervem működik a “szív meg a …om” Dőlt mindenki a röhögéstől, de neki nem esett le…” – bök egyet oda az “álsopánkodásért” Öcsi.
“A bajnoki cím után a raliban már csak szenvedtünk. Sem az Audi nem jött be 1991-ben, sem a Toyota, amit nagy reményekkel vettem. De talán a sors akarta így, mert ennek köszönhetően csöppent Gyuri a terepraliba és általa én is. Tudod a raliban szerintem, 80% a vezető és 20% a navigátor érdeme. Legalábbis régebben így volt, amikor szinte fejből ismerted a pályákat. De a terepraliban, ahhoz hogy jó legyél, mindenkinek 100%-ot kell adni a tudásából. És ezért nekem is nagyon bejött.”– magyarázza Öcsi.
“Nagyon örültem, hogy a rali után itt kétszer tudtunk abszolút bajnokok lenni. És én nagyon szerettem a kocsikat, főleg a Range Rover Discoveryt és a Rover motorral hajtott Audi 100 coupe karosszériás autót. Nekünk feküdt ez, mert a Gyuri zseniálisan ment mindig is murván! Aszfalton volt félénkebb kicsit, de a murvának nagy mestere.” – ismeri el társa tudását a háromszoros bajnok navigátor.
“Nagyon élveztem a dizájneremmel a versenyzést. És sok ember társaságát is. Közülük is kiemelkedett Ferjáncz Attila. Ha átjöttem Budapestre mindig meglátogattam, szinte havonta. Akkor is amikor tolókocsiban volt, akkor toltam, és jókat sztoriztunk. Értékelte, és jobb hangulatban váltunk el utána mindig. Isten nyugosztalja. Oroszlán Lacira meg egy sztorival emlékeznék. Egyik Budapest ralin eléggé vertek minket testvérével, Tibivel. Már több, mint másfél perccel. Na, én a homokos domonyi gyors után, mikor jött az időnk után Tibi érdeklődni, két perccel jobbat mondtam magunkról. Tudták, hogy Gyuri jól megy az ilyen talajon. Ezzel a kamu idővel átvettük a vezetést, náluk… Láttad volna a két jó testvér, hogy egymásnak esett. Tibi mondta Lacinak, mondtam, hogy megvernek itt, miért nem nyomtad, Laci replikázott, hogy miért nem mondtad gyorsabban stb. Aztán a menetlevelünket Tibi észrevette, ahogy ott volt a szélvédőnél. Látta a kamu időt, és felkapva úgy szájon vágott, hogy kiesett az új fogam, amit előtte csináltattam. Szegény úgy sajnálkozott… Én meg a vagyont érő fogaimat visszaragasztottam, miközben meghaltam a röhögéstől, nekem megérte, ahogy a két Oroszlán marakodott… Ezt is megértem! Isten nyugosztalja Lacit is! Hogy ezek a temetések milyen sűrűn vannak, most augusztus 04-én Bereczki Ákos navigátor társamat helyezték örök nyugalomra, a Bp. Volánnál volt velünk. Róla sem feledkezzünk el…
“- mondja elhalkulva Jutassy “Öcsi” József.
Aztán befejezésként elmondja nekem, hogy rendszeresen jár a versenyekre most is. Ott volt Szombathelyen és Veszprémben is. Főleg amióta, kis késéssel, megkapta ő is Nagykokotól az MNASZ VIP belépőjét… Nem is Öcsi lenne, ha nem a száján lenne ami a szívén… És a fő dizájnerével meg éppen pénteken fog találkozni, mert a páros minimum havonta kétszer ezt megejti, most is személyesen, ebben nem akadály a Bécs és Nagykozár közötti távolság.
Sokat voltak együtt, mire háromszoros bajnokok lettek. De mi lettünk volna szegényebbek, ha két ilyen kellemes, és jó humorú párost nem adott volna a magyar rali nekünk, mint Selmeczi “Bányász” Györgyöt és Jutassy “Öcsi” Józsefet! Köszönjük rali, hogy vagytok nekünk!
Kósa András Race1.net
Köszönöm ismét a képeket és a rengeteg adatot Pacsuta Attilának!
Augusztus 15-én, kedden megjelenő cikkünkben Érdi Tibor és Borbély Zoltán/Varga István előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |
