Bagaméri Laci így élte meg belülről…

Egy hete drámai küzdelemben eldőlt a magyar ralibajnokság abszolút címe. A végeredményt mindenki tudja, a power stage szakaszon aratott győzelmével végül Hadik András és Deák Attila a Turán Frigyes, Bagaméri László alkotta páros elé került és szereztek bajnoki címet. Pedig Friciék egész éve kiegyensúlyozott teljesítménye azt sugallta, idén ők lesznek a befutók. Nos, erről a fordulatos, érdekes és rendkívül szoros évadról nyilatkozott a Race1.net olvasóinak Bagaméri László. Exkluzív fotókkal és információkkal megspékelve az interjút.

“Még az Ózd-Salgó rali után mondtam Fricinek, ez a bajnokság bizony a Nyíregyháza ralin fog eldőlni. Pedig akkor még a Mecsek előtt voltunk. Nagyon szerettünk volna Pécsett nyerni, de valahogy nem jött össze. Pedig minden adott volt hozzá. Jó felkészülés, remekül szervezett futam, kiváló időjárás, sok néző… A tempónk is megvolt. Sőt egy-két szakaszon kifejezetten remekül futottunk, gondolok például Goricára, az nagyon bejött nekünk…” – kezdjük egy versennyel előrébbről a beszélgetésünket Lacival. Mellékelve azt a bizonyos goricai első időt…

“Az előbb felsorolt dolgok tudod mind kellenek ahhoz, hogy jó szájízzel versenyezzél. Végre kezdenek visszatérni a szurkolók a pályára, idén volt egy szoros küzdelem, ami nem kétszemélyes, hanem legalább négyesélyes párharc volt sokáig. Talán ez is kellett ehhez, hogy megmozduljanak a rali iránt érdeklődök és tíz év viszonylagos ínsége után, mintha megint pezsegne valami a sportágunk körül. Szóval annak ellenére, hogy nem tudtunk nyerni Pécsett, jó szájízzel távoztunk a Mecsekaljáról. Valamiért a Skodáknak jobban fekszenek a szélesebb pályák, igaz erre kicsit Hadik Andris rácáfolt, de összességében ez figyelhető meg.” – állapítja meg Bagaméri Laci.

“Ahogy hazaérkeztünk Pécsről, másnap már megbeszélés volt a csapatnál, hogy legyen a Nyíregyháza rali. Nemcsak számolgattunk, mindent kidolgoztunk, menetrendet pontosítottunk. Onnantól kezdve tapintható volt a feszültség a csapatnál, de nem az idegesség. Hanem az a fokozott koncentráltság inkább. A közösségünk minden tagját, tehát a családtagokat is teljesen magával ragadta ez a hangulat, és ez kitartott a verseny legvégéig. Mindenki eljött aki tudott, 20 fős csapatunk volt a helyszínen, a feleségek és gyerekek együttesen alkották a létszámot. Így kezdtük a versenyt péntek este…” – vágunk bele az események felidézésébe.

“Óriási köd ereszkedett a városra, mire elkezdődött a szuperspeciál. Őszintén sajnálom tényleg, mert láttam testközelből, micsoda összefogással jött létre ez a lehetőség Nyíregyháza belvárosában. Mekkora felfordulást okoztunk, amit méltósággal viselt a helyi közösség, éppen ezért nagy kár volt, hogy az időjárás miatt a körgyorsasági jellegét nem lehetett lebonyolítani, és felére csökkent a gyorsasági távja. Többet érdemelt volna a rendezőség, a város és a rengeteg néző, akik ott fagyoskodtak, de pechük volt, mint ahogy nekünk is…” – emlékezik vissza Laci a fontos momentumra.

“Sajnos nagyon rövidre sikerült egy féktáv… Túlcsúsztunk egy elágazásban, ráadásul amikor Frici irányba akarta fordítani az autót, az lefulladt… És nem indult sokáig, így ott nagyon sokat vesztettünk, bő 17 másodpercet. Hát nem ilyen kezdésről álmodtunk. Frici is nagyon maga alatt volt, bementünk a szállásra, és az esti tanakodáson arra jutottunk, nem számolgatni kell, hanem nyomni, ahogy tudjuk. A csapat is nagyon tüzelt minket, tényleg azt mondhatom, hogy szombat reggelire vért ittunk. Kézzel fogható volt nálunk, hogy pattanásig feszült minden…” – emlékezik a szombat reggeli rajtra Laci.

“Frici úgy hozott át az első szombati gyorson Újhuta és Telkibánya között, hogy azt mondtam a végén, én még ilyen gyorsan nem navigáltam. Máskor sem szoktam nagyon felnézni, de most nem is lett volna rá időm… Fél szemmel csak azt láttam, hogy Frici a hatalmas kezeivel mit dolgozik ott össze mellettem, sebességváltás, kézifék, a lába jár, mint a köszörűsnek, megy a ballábfék ezerrel… Ennyi volt belülről az első gyors. Az eredmény kellő bizalmat adott a nap folytatására, hisz próbáltuk ledolgozni a szerzett hátrányt, hátha így is elsők lehetünk a nap végén…” – most is teljes átéléssel idézi fel a szituációt Bagaméri Laci.

“Jött az Abaújvár és Füzér közötti szakasz. Nos, erről kevesen tudtak eddig, de itt volt egy kisebb incidens. Hangsúlyozom, tempóra nem befolyásolt minket, de elgondolkodtató volt azért… A rajtot követően az elágazásig ez egy teligázas szakasz szinte a pálya. A helyzet az, hogy itt árment egy autó előttünk… Keresztben a pályán… A nézők videót is készítettek róla. Mi valami olyant fogtunk fel az egészből, hogy ott egy autó, csak ki ne tolasson, de mint kiderült éppen akkor hajtott át előttünk, többre ebből ott reagálásra nem volt idő… Andris volt két tizeddel gyorsabb, ehhez így közvetlenül ennek semmi köze, csak pszichésen, szóval ilyennek nem kéne történnie, szerencsére baj sem lett belőle…”  – zárja le a témát Laci azzal, ha a szurkolók hasonlóakat észlelnének a jövőben, próbálják ezeket megakadályozni.

“Erdőbényén megint tizedekre voltunk egymással Andriséktól. Nagyon jó gyorsasági ez, de a friss aszfalt miatt most még csúszott rendesen, de ez jövőre remek lesz. Nagyon élvezetes pálya ez sok fifikás résszel, a hidas ugratókkal. És nekem nagyon bejöttek az efajta padkavédelmek, a gumik és farönkök helyett. Sőt este még a fényvisszaverővel világítottak is, szóval ez nagyon rendben volt. De nem kevésbé volt az a disznókői pálya is. Nekünk nagyon tetszett az is, elég különleges, itthon szokatlan feelingje volt. Láttam épített lelátót is szép számú szurkolókat bizonyos pontjain, tényleg remek volt. És az időnk is, mert az itt futott teljesítmény után több mint a felére csökkentettük a péntek este összeszedett hátrányt. A szerviz után, nagy elánnal jöttünk ki a második körre… “ – meséli Laci érződve hangján most is az elszántság.

“Nos, jó sűrű ködre érkeztünk vissza Újhutára. Mondhatnám engem nem zavar, hisz alig nézek el, a kocsi mozgásából is próbálom érzékelni, hol járunk. Frici dolgozott rendesen, nem is éreztük rossznak a tempót, de Hadikék valamit nagyon eltaláltak, mert sokat kaptunk. Egyből 20 másodperc fölé ment a különbség… Innen már nem volt nagy esély megnyerni a napot, ez megmutatkozott a másik két gyorson is. Arról beszélgettünk Fricivel, teljesen egyszerű innen a képlet, a második napot be kell húzni és a power stage dönt majd… Még azt is megtiltotta, hogy számolgassunk, persze ezt mi megtettük, de teljesen mindegy volt, gyakorlatilag azt kellett kivitelezni, amit előtte gondoltunk…” – foglalja össze tömören Laci.

“Vasárnap tényleg jó volt a tempónk, és a gumiválasztások is bejöttek. Tudod, rengeteg buzdítást kaptunk, talán azért is, mert egész évben úgy mentünk, hogy semmi alibizés nem volt benne. Mindig odaraktuk magunkat, és így döntöttünk vasárnap reggel is. Sőt szerintem ráraktunk még a tempóra egy lapáttal. Jöttek is az eredmények. Disznókő is jól sikerült főleg másodjára, de Telkibányán is áttolta Frici, sokat javítva az előző időn. Ott a gyors második felén annyira hangosan kellett diktálnom, mert úgy verte a talaj a kocsi alját, hogy alig hallottam magamat is. Szerintem nagyon jól sikerült, van róla belső felvétel is…” – ajánlja megtekintésre Laci. Hát tessék:

“Egyébként azt kell, hogy mondjam a tét ellenére, nagyon jó a hangulat a mezőny elején, de úgy az egész brancsot tekintve. Most is jóval a gyorsok előtt, ahol beöltözünk, ugyanott állt meg mindenki és ott bandázunk… A hangulat meg garantált, ha ott van Kazár Miki, meg Ollé Sasa… Megy a duma, szóval tényleg jó. Én nagyon élvezem ezeket a megállásokat, jó együtt lenni a versenytársakkal.” – árulja el Laci és csatol egy saját maga által lőtt képet.

“De az is igaz, hogy a mindent eldöntő utolsó power előtt ez már nem volt, ott mindenki koncentrált, mi is… Máshol is álltunk meg. Fricivel általában beszélgetünk az etapokon, de most inkább csönd volt a kocsiban, már összpontosítottunk inkább. Olyanokat jegyeztünk meg, hogy a lassító csúszhat majd, meg lehetnek majd ködfoltok, igazából csak pár dolgot memorizáltunk, semmi más. Én egyébként minden szakaszon mérem az időt, sőt lefotózom az órámat, a mért idővel. Na, erről a külön megállásról, meg az óráról is küldök képet…” – így is lett, ebből is kaptunk egyet-egyet Lacitól.

“És akkor jött a power stage. A képlet tiszta volt, aki előrébb lesz kettőnk közül, az lesz a bajnok. Vagy Hadik Andrisék, vagy mi… Szerintem jól mentünk a gyorson, kisebb ködfoltok voltak csak, de semmi lényeges zavaró dolog nem. Én, ahogy szoktam, lenyomtam az órát, gurultunk a stop felé. Először nagyon megfogott a sok ember látványa. Ahogy odaértünk, láttam Andrisék idejét, és éreztem, tudtam ez nem lesz meg… Vártam, hogy írják ki a táblára, és sajnos így is lett…” – halkul el Laci hangja most is a telefonban. Sőt bevallja, most is az következett be, ami ott akkor…

“Arra emlékszem, szálltam ki a kocsiból és a feleségem sírva ölelt át, és azt súgta a fülembe, hogy ez egy nagyon nagy második hely… És nálam is elltörött a mécses. Ki voltunk nagyon… Tényleg azt tudom mondani, nagyon nehéz pillanatok voltak…”

“Ezt így pontosan most sem tudom kifejezni, de azt igen, hogy ilyen küzdelem után, tiszta szívemből tudtam gratulálni Hadik Bandiéknak. Azok a pillanatok ott, emelték ismét magasba a magyar ralit, mert egy végletekig kiélezett küzdelemben az utolsó verseny, utolsó szakaszán dőlt el az abszolút bajnoki cím. s ez jó a sportnak, jó nekünk versenyzőknek…” – teszi hozzá érzelemdús véleményét Laci.

“Nagyon kemény bajnokság volt. Jövőre megpróbáljuk ismét, az nem kérdés nálunk, hogy együtt folytatjuk. Több, mint tíz éve ismerjük egymást Fricivel. Korábbi munkáim miatt nem volt lehetőségünk összeülni, pedig terveztük.  A munkám mellett próbálom alaposan kivenni a részem a feladatokból, mert van egy jó csapatunk. Pont ezt mondtam Nyíregyházáról már hazafelé tartva, a Régi idők focija című filmből szabadon idézve Minarik Edét, ahol neki kellett egy csapat, hogy nálunk viszont van egy CSAPAT!” – érzékelteti ezzel is a közösségük összetartozását Laci.

“Egész életemben ilyen pillanatokra vágytam, amit most ott megélhettem Nyíregyházán. Remek verseny volt mind a Mecsek és mind a Nyíregyháza rali is, semmi csúszás nem volt, mentek a dolgok menetrend szerint.  Utóbbin még az is nagyon tetszett, hogy olyan profi pilóták mentek előfutóknak, mint Spici, Turi, Balázs Öcsi és tudtam, ha ők azt mondják itt lehet versenyezni, az úgy is lesz… Nekik is köszönöm, és a Turán Motosportnak és természtesen a családomnak, hogy ilyen élményekkel gazdagodhattam. Jövőre ismét támadunk Fricivel, ezt megígérhetem!” – zárjuk ezzel a kijelentéssel ezt az érzelemdús exkluzív interjút Bagaméri Lacival.

Kósa András Race1.net

A fotókat Bagaméri Laci biztosította, a munkát köszönjük az MGR Images, a Rallyfeeling, a Pirirc csapatának és Kacsándi Norbertnek.

Post2