Mi lett vele? 2. rész – Angyalfi Károly

Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepett meg kissé a múltkori szavazás eredménye! De szavazatotok parancs! Aztán, amikor végre közölhettem, hogy lesz interjú, a sok lájkból igazolva látszott a többség döntése, valóban nagyon várjátok az interjút. Tessék, itt van. Angyalfi Károly a Race1.net olvasóit tisztelte meg azzal, hogy tíz éves hallgatás után nyilatkozik. Nagyon jót beszélgettünk.

Nem volt egyszerű elérni Karcsit. Mikor frissíteni akartam a vele kapcsolatos emlékeimet, tényleg meglepődtem, hogy sehol egy mondatot nem találtam tőle, amióta kivonult az autósportból. Aztán megtörtént a kapcsolatfelvétel, és Karcsi megnézte a Race1.net oldalt. Majd később jelezte, kis idő múlva szívesen áll rendelkezésre. Így is lett. Miközben este “A” pontból ment “B” pontba az autópályán beszélgettünk, majd egy megbeszélés erejéig elbúcsúzott. És este fél 11 után ígéretéhez híven, folytattuk, éjjel egy óráig, megint az autópályáról…Miről tudtunk ennyit beszélni? Ezt csak a Race1.net olvasói tudják meg…

A kölcsönös üdvözlés után, kicsit beszélgettünk a magyar rali jelenlegi helyzetéről. Aztán őszintén kezdett Karcsi. “Sok-sok éve, még autósportos oldalakat sem olvasok. De most jól esik, hogy engem szavaztak meg, hogy kíváncsiak rám. Meglepett kicsit, mert tudtam aktív pályafutásom alatt is, hogy legalább annyian nem kedveltek, mint amennyien szurkoltak értem. De ez többnyire minden sportágban így van, de az autósport, még ebben is kitűnik a többi közül.” – mondja bevezetőként. De hogy hogyan jutott oda, hogy legyen tábora, és ellentábora, megtudjátok rövidesen, és mi az elejétől kezdjük.

“Grózli Lacinak navigáltam először. Isten nyugosztalja, sajnos már ő sincs velünk…A kocka Suzukival kezdtünk 1994 tájékán. Mentünk versenyről versenyre, mert én nagyon kíváncsi voltam erre a világra. A következő évben autót váltottunk, méghozzá Renault Cliora a raliban. Így a Suzuki rendelkezésre állt, és én azzal hegyen és pályán elkezdtem versenyezni. Nagy élvezettel nyomtam, mert szerelmes voltam az autósportba.” – vallja be őszintén Karcsi. “Jól ment a vezetés, az utolsó verseny előtt már csak ketten voltunk esélyesek a bajnoki címre. A rajt után, amit jól kaptam el, nyomtam is a cél érdekében, de pár kanyar után kilöktek, és így második lettem… Ettől függetlenül sikerélménynek értékeltem a helyezést, annál is inkább, mert a raliban a Clioval rengeteg gondunk volt. Állandóan valami baja volt a kocsinak, kész kínszenvedés volt. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen hatással leszek az autókra, hogy szinte mindegyikkel lesz műszaki gondom” – vetít előre nevetve Karcsi.

“Grózli Lacival már korábban megbeszéltük, hogy én kiszállok év végén. A másodosztályban vezettem 1996-ban. Amikor célba értem, az elején voltam, a már újabb típusú Suzukival. A következő évben pedig már az első osztályban versenyeztem. Először Szeleczky Tamás előző évi “N”-es bajnok Ford Escort Cosworth autójával. Volt vele gondunk bőven, ezen is minden kijött, ami kijöhetett, de végül év végén az “N” csoport harmadik helyén végeztünk.” – idézi fel első komolyabb sikerét Karcsi. “Azért volt miért felfigyelni ránk, mert Miskolcon a ragályi gyorsaságin, vízen abszolút első időket autóztunk. Úgy gondolom az nem volt rossz eredmény, néztek is a többiek…” – meséli büszkén Angyalfi.

“Aztán az autót eladtuk Ollé Sasának, úgy hogy közben már megrendeltük a Subarut az ECS Motorsporttól. Kifejezetten Bathó Zoli miatt esett a választásom erre. Sasáék elvitték a Fordot, mi meg ott álltunk autó nélkül, ugyanis a miénk meg nem készült el. Aztán egy, vagy két futam kihagyással tudtunk kezdeni, mire megjött a Subaru. Szép volt nagyon, mi a társammal Herr Mátyással el is neveztük “discós” autónak. – meséli somolyogva Karcsi.

“Ez a kocsi nagyon szép volt, de inkább volt csajozásra alkalmas, mint versenyzésre. Ezért is kapta az előbbi becenevet tőlünk….Hú, ez nagyon gyenge autó volt. Szegény Bathó Zoli is próbált segíteni, de még a motor is megállt benne. Utána Huszti Kristófék foglalkoztak az autóval, akkor jobb lett sokkal, de nem annyira jó… Szóval nem volt szerencsénk vele.” – meséli az újabb műszaki kudarcot.

Akkor ennek is volt köszönhető, hogy a Mecseken már nem ezzel indultatok. “Így van. Béreltünk egy Mitsubishi EVO V-ös autót. Azért az akkor egy jó kocsi volt. A csapat, akitől béreltük, egy külföldi pilótát is indított. Megállapodtunk velük, hogy mindig új gumikat kapunk. Nos, leesett az eső. A külföldi srác az ő autójára kapta az új vizes gumikat, mi meg a használtat… Árpádtetőnél volt a rajt. Elindultunk, és az Antalffy kanyarhoz érkezve már csak utasok voltunk, felúszott a kocsi. Próbáltam egy ottani földes bekötőút felé terelni, hogy aztán majd ott lesz valami, de sajnos sok néző volt. Bevágódtunk közéjük először, és utána egy fának. Sajnálom, egy srácot elütöttünk ez volt a nagyobb baj, a kisebb pedig az, hogy a kormány meg az én kezemet törte el. Úgyhogy szépen zártuk az évet… A következő esztendő első versenyén találkoztam a balesetet elszenvedő sráccal, és örömmel konstatáltam, hogy felépült komoly sérüléseiből” – osztja meg az információt Karcsi a Race1.net olvasóival.

Aztán megint emlékezeteset produkáltál a következő évben is, méghozzá Miskolcon, olyant amit nemrég Simor Gyulától hallottak a Race1.net olvasói. Ez még inkább volt akaratodon kívül.“Igen, ez egy szintén emlékezetes baleset volt. Ráadásul etapon, ahogy mondod. Mályinkáról mentünk, és kicsit késésben voltunk. De tényleg nem siettem a közúton. Az öv meg úgy volt rajtam, hogy a vállamon nem, csak alul keresztben voltam becsatolva. Jövünk ki egy enyhe kanyarból, amikor is látom, hogy totál velem szemben jön egy kocsi, minden ablakán derékig kilógó emberekkel. Még az is aki vezette.”

“Hogy elkerüljem a frontális ütközést, elrántottam a kormányt. Ferenczy Tibivel vagy tízet átfordultunk, ahogy az árokba csapódott az autó. Én kiestem az ülésből, és a bukócső között vergődtem, majd már eszméletlen állapotban kiestem a kis ablakon. Szerencsére az autó nem esett rám. Ott feküdtem kinyúlva. Nos, a helyzet az, hogy vagy 7-8 versenyzőtársam elhaladt mellettem, látva, hogy ott fekszem. Meg sem álltak. Tábori Józsiék voltak, akik megtették ezt, ő vett kezelésbe addig, amíg meg nem érkeztek a mentők. Olyan súlyos agyrázkódásom volt, hogy két hétig sötét szobában feküdtem a kórházban. Egy halom bordám meg eltörött… Az elhaladó versenyzőkről inkább nem mondok semmit…”

fotó: Peták Tibor

Ennek ellenére egy olyan év következett, ami mellett a ralis társadalom, szintén képtelen volt szó nélkül elmenni.“Igen, de rögtön az elején két dolgot leszögeznék. Ranga László a példaképem volt! Az, hogy egyszer ő lesz a csapatvezetőm, csak álmodoztam, és mégis megvalósult. Most utólag mondom, akárhogy is sült el ez az év, akkor is megérte! A másik, hogy szóbeszéd volt, hogy kitúrtam Kiss Ferit. Először is tiszteltem és kedveltem Fefét, nem tettem volna ilyent. Az ő kapcsolata a Ranga Lacival tőlem függetlenül lett olyan, amilyen. Laci három pilótát szemelt ki, mindhárommal tárgyalt, és rám esett a választása… Ezt fontosnak tartottam most elmondani!” – tárja fel a titkokat Karcsi, igaz a másik két pilótáról nem szeretne beszélni, és én ezt tiszteletben tartom.

“Szépen alakult minden. Már csak a MOL aláírására várt Ranga Laci. Lefoglaltunk szerződéssel egész évre egy Peugeot 206 WRC-t. Laci mondogatta, nyugi, nyugi mindig az utolsó pillanatban írnak alá. Ez valóban így lett, de nem az eredeti összeg került jóváhagyásra, hanem töredéke. A Peugeot visszamondásra került, szép kis veszteséggel, hisz megállapodás volt róla.”

“Maradt egy hetünk arra, hogy autót kerítsünk az Esztergom ralira. Markko Martinnál volt egy Ford Escort WRC. Nos, erre esett hirtelen a választás. Emlékszem, egész éjjel a szálloda előtt ültem, amikor hajnali 6 órára megérkezett a gép. Az egyik szerelő leállt a trélerről, beindította, és ott szétment a vezérlés! Érted, ott a szemem előtt!” – meséli az újabb rémtörténetet Karcsi. “Volt nagy csődület, hogy most mi legyen?! Havasi Peti sietett a segítségünkre. Kivette, elvitte, megcsinálta egy nap alatt, visszahozta, visszarakta. Mi szóltunk gépátvételen, hogy a motor később fog járni, és akkor bemutatjuk. Károly Balázs rábólintott. Havasi készen lett, rendben volt minden, majd a prológ előtt szóltak, hogy kizártak minket…”– fogja a történetet rövidre Karcsi, hozzáfűzni valója nincs.

“A következő versenyre Büki Ernővel egy “A”-s Subarut teszteltünk Olaszországban. Persze, hogy feszült, meg ideges voltam a helyzettől, ott meg becsúsztam egy árokba. Aztán jött az ominózus Fehérvár rali. Nem is tudom, hogyan kezdjek bele. Úgy gondolom, a magyar pályák vele járója, hogy sokan rutinból, előző évekbeli itinerekből mennek, mert szinte minden helyszínen ugyanazok a szakaszok vannak. Nyilván itt is ez történt. Csak az egyik gyorsasági célját 800 méterrel előrébb hozták. Nos, sokan pedig a tavalyi és még előbbi felírásból mentek. Ugye, ehhez sem kell mit hozzáfűznöm…” – kezd bele az egyik legborzalmasabb történetbe Angyalfi Karcsi.

fotó: Peták Tibor

“Túri Tomiék mentek előttünk, és ők már szó szerint elvitték a beírót… Baleset történt. Mi érkeztünk utánuk, meg tudtunk állni, rendben megérkeztünk. Ott álltunk a beíróban, egészen pontosan a helyén, amikor mögöttem ezerrel érkezett Elek István. Telibe vert hátulról, de annyira, hogy a Subaruban a gumitank is bejött az utastérbe. Ő az én kocsimon gellert kapva, az ott állok közé rohant, esett. Ott volt Édesanyám, és többek között őt ütötte el. Anyu ruháján látszott Elek kocsijának  guminyomai, mert átment rajta. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, ma sincs 100%-os állapotban. És az egyik szponzorom is súlyos állapotban került kórházba… Elekkel, azóta nem nagyon beszéltem, bocsánatot kért, Édesanyámat párszor felhívta, és megígérte, hogy meglátogatja… Utóbbira nem került sor.” – mondja a száraz tényeket Karcsi.

“Az említett két eset anyagilag is megviselt minket, hisz zsebbenyúlós volt a kár, és ez nem aprópénz volt. Így jócskán megcsappant az egyébként is szűkös költségvetés. Budapest ralin elrajtolunk Ernővel, erre megállt az autó az első gyorsasági szakaszon. Itt lett vége az egésznek. Borzasztó egy év volt. De mondom, az hogy Ranga László volt az én csapatfőnököm, és Büki Ernő ült mellettem, ez számomra hatalmas dolgok voltak. Lacit, Ifj Tóth Jánossal együtt, két Istennek tekintettem!” – zárja le Karcsi ezt a korszakot, majd teszi hozzá, hogy sokat gondol Ranga Lászlóra, Isten nyugosztalja!

“A következő évben más alapokról kezdtem. Beült mellém Kazár Miklós. Először egy Mitsubishit béreltünk a Tagai Tamáséktól. Ezzel mentünk egész évben. Már amennyi versenyen el tudtunk indulni, és célba érni. Nem volt egy emlékezetes esztendő a teljesítményünk szempontjából. Viszont más szempontból igen. Saját csapatot alapítottam.” – kezd Karcsi életének egy igen jelentős szakaszába.

“Mindig egy olyan olasz cipőmárkát hordtam, aminek a neve egy “i” betű híján megegyezett az én általam favorizált elnevezéssel. És mivel a becenevem is ez volt, így lett a csapat neve is Pacotti Motorsport. És 2002-ben ezen csapaton belül elkezdődött egy komoly projekt. Egy ’98-as Subaru WRC-vel kezdtünk versenyezni, ez olyan volt, mint amivel a Kiss Feri ment. Ez a kocsi maga volt a csoda. Nyilván más dimenzió volt vele autózni, de nem voltak olyan rosszak az eredmények, az élbolyhoz tartoztunk. Kezdetnek nem volt rossz.” – eleveníti fel a kezdő lépéseket Karcsi, majd helyesbít.

fotó: Peták Tibor

“Bocsánat, egész pontosan kettő Subarut vettünk… Mert bérbe adással is elkezdtünk foglalkozni. A Prodrive is segített mindenben, mert azért ha két kocsit vesz valaki, az már ott is ügyfél…A másik autó az ’99-es évjárat volt. Év végén a Mecsek ralin azzal indultam. Sokat vártam attól a versenytől, mert ez az évjáratú versenygép sokkal jobb volt. Erre megállt a motorja, csakhogy folytatódjon a pechszériám…” – bosszankodik még most is Angyalfi.

“Ezt követően üzletileg még nagyobbat léptünk. A Prodrive beszámolta  a két Subarut, és mi kipótolva az összeget vettünk egy 2002-es évjáratú friss Subarut. Sokat jártam ki hozzájuk, de egy dologgal, azért engem is megvezettek. Tudniillik az ügyfélprogramra készített autók nem hasonlítottak az igazi gyárira. Nem is azt mondom ezzel, hogy friss fejlesztést adniuk kellett volna, de 2003-ra, egy előző évi autót, az akkori gyári cuccokkal már adhatták volna sok százezer fontért… De nem, mint kiderült. Csalódtam ebben az évjáratú kocsiban…” – árulja el a kulisszatitkokat csalódott ügyfélként Károly.

fotó: Peták Tibor

“Az is hozzátartozik az igazsághoz, amikor ott kint az angoloknál jártam, keltem, mindig odajött egy ember, hogy a 2001-est vegyem, ne a következő autót. És valóban, az sokkal jobb kocsi volt,mint amit mi vettünk meg. Világbajnoki szinten sem aratott sikert ez a széria. De rendesen kiénekelték a sajtot a számból, hisz a vétel előtt még Solberg is vitt a kocsival, na ja, csak nem azzal az elektronikával, amivel mi utána elhozhattuk…Na, mindegy belevágtunk, kifizettünk érte egy halom pénzt, ugyanis erre kötelezettségünk volt.” – érünk megint egy olyan részhez, amit Karcsi jól felvezetett.

“Egy multi céggel volt előszerződésünk horribilis összegre, ha megvesszük ezt az autót. Mi megvettük, majd a szerződés ellenére később visszamondták a szponzorációt. Itt voltunk egy méregdrága kocsival, aminek az üzemeltetése sem volt olcsó, a szponzor meg hátat fordított. Nagyon pénzt sem tudtunk hirtelen elvonni máshonnan, hisz akkor a Pacotti Motorsportban, bérbeadásra, volt vagy még nyolc autó, jelentős hátterű logisztikával. Képzeld tényleg úgy, hogy napi 24 órát foglalkoztunk ezzel, nem volt egy percünk másra. “ – érzékelteti a gyors fellendülést Angyalfi Karcsi, amivel az én kíváncsiskodásomat is felkeltette.

“Voltak befektetőink, akik tőkéjéből vásároltuk, és adtunk ki autókat. De nekünk akkor annyi nem maradt, hogy a Subarura a versenyenkénti  6 milliós biztosítási díját kifizessük, így anélkül mentünk vele. Igazából a bajnoki futamokon jöttek az abszolút dobogós helyezések, de nem mi voltunk a legjobbak. Az év utolsó versenyével kapcsolatban hezitáltunk is, hogy induljunk, vagy sem, de a szponzorok miatt kellett, az éves eredmény miatt már nem kellett volna.” – vezeti fel az újabb rémtörténetet Karcsi.

“Aztán mégis elindultunk Tokajban. Nagyon hideg idő volt, az aszfalt út szélén még hó is volt. Ez lett a vesztünk. Elestünk, de nem kicsit, nagyon! Végsebességen ment a kocsi, ami 225 Km/h óra volt, utólag a komputerből ez simán kiolvasható volt. A jobb hátsó kerékkel érintettük a havas részt, és már háttal is volt az autó… Nos, még előre felé is sok ez a tempó, nemhogy háttal. Jött, aminek jönnie kellett, és borzasztó nagy bukás lett belőle. A csomagtartó teteje a szárnnyal, úgy 500 méterre volt az erdőben, de teljesen épen, odáig repült…Ez némileg csökkentette a javítás költségét, de így is 23 millióba került…Nagyon összetört az autó, de a motor, és főbb alkatrészek azért nem…De ez a hátunk közepére sem kellett…” – próbálja könnyedén előadni Karcsi, az újabb hatalmas balesetet…

“Megjavítottuk a kocsit, de egyértelműen eladásra szántuk. De nem vitték. Így hiába gondolkodtunk Ford Focusban, nem tudtunk lépni. Ezért aztán még a 2004-es évet is ezzel a kocsival kezdtük. Pedig nagyon szervezkedtünk a háttérben. olyannyira, hogy az akkor kiárusítást végző Skoda Motorsportnál sikerült lefoglalnunk egy Skoda Octavia WRC-t. Sok haladékot nem kaptunk a kocsi kifizetésére, mint harminc napot. Nos, pont sikerült eladni végül a Subarut, mondanom sem kell, jóval ár alatt, és rohantunk ki a Skodához a pénzzel” – jön az újabb hihetetlen történet. Egy kalandoktól cseppet sem mentes pályafutásnál, már meg sem lepődik az ember…“Kiérünk a gyárba, és az autót nem kaptuk meg. Ment a vita rendesen, de a csehek azt mondták, hogy náluk éjfélkor lejárt a határidő, nálunk meg aznap… Nem tudtunk mit tenni. Az arabok, vagy tízet elvittek egyben, köztük a miénket is, és ezért indultunk Egerben még a Subaruval…Aztán a verseny után sikerült megválni, ahogy az előbb már mondtam. “ – taglalja Karcsi kronológiailag, mert lassan már nem lesz olyan autó, amivel ne mentek volna…

“Végre túl voltunk az üzleten és erőltettük a Fordot. Egy cseh csapattól akartuk bérelni, de nem tudtuk, mert azt mondták egy országba két egyforma autójukat nem adják ki, ezért mi nem fértünk hozzá, mert ezzel a csapattal dolgozott Benik Balázs is. Helyett kaptunk egy ’98-as Toyota Corolla WRC-t…” – pipálunk egy újabb márkát. Már húzom is ki…

“Te András, megláttad volna ezt az autót közelről! Figyelj, belül olyan rozsdás volt, hogy a cipőm teljesen olyan lett…DE! A kocsi állat volt. És nagyon élveztem. Annak ellenére, hogy a verseny második felében, már panaszkodtam a csapatnak, hogy folyamatosan gyengül az autó. Így is lett, megadta magát a turbó. De óriási mákunk volt, mert az autó ment tovább, és még vizes verseny is volt, de végül a második helyért folyó csatában alul maradtunk, de így is célba vitt minket a kocsi a harmadik helyen.” – áradozik most is erről a márkáról Angyalfi. “A következő miskolci futamra már egy újabb, ’98-as kocsit hoztak.  Én még ilyen erős autóval nem mentem! Teszteltünk is vele. Utána ugrattam az ellenfeleket, mert azért többségével jóban voltam, hogy most leverem őket. Végre indult a verseny. Elrajtoltunk és az első gyorson megállt az autó…Én még ilyent nem láttam…” – dehogynem nyugtatom meg Karcsit és az újabb műszaki hibát is pipáljuk… Ebből azért több van, mint autóból…

“Nem kértünk utána már a csapat szolgáltatásából. Indultunk ezt követően “A” csoportos Mitsubishivel, majd Skoda Octavia WRC-vel. Jó volt a Skoda, de komolyan szétrázott minket, annyira kemény volt. Az év utolsó versenyén meg egy Focus WRC-vel neveztünk, de végül nem indultunk a versenyen. Kazár Mikivel elváltunk, Nem vesztünk össze, de szétmentünk. Mikivel nemrég találkoztam egy benzinkúton, beszélgettünk kicsit. Nem járunk össze, de normális a viszonyunk.” – osztja meg a kapcsolatuk állapotát a Race1.net olvasóival Angyalfi Károly.

“Folytattam a versenyzést. A Pacotti működött, de én már nem itthon mentem akkor. Csak a horvát bajnokságban. De egy csonka évet vezettem, mert a Mitsubishi állandóan megállt alattam. Tehát ez a 2005-ös év nem nagyon volt eredmények tekintetében jelentős. Aztán összeültem Nyírfás Julival, és mentünk egy komplett hazai bajnokságot 2006-ban egy “A8″-as Mitsubishivel. A kategóriában bajnokok lettünk, de ez az év sem telt el érdekes esemény nélkül…” – már vártam, bár tudtam, most melyik következik.

“A Veszprém rali, persze… De várjál, az úgy kezdődött, hogy teszten vittem egy ismerőst az “A”-s Mitsuval és gyönyörűen felborultam vele…Ott álltam egy versenyzésre alkalmatlan járgánnyal. Felszóltam, a Pacottiba a srácoknak, mi van ott, milyen kocsi. Volt egy félkész “N”-es Mitsubishi. A srácok egy éjszaka alatt egy versenykész gépet varázsoltak belőle és végül ezzel indultam a versenyen, persze az “A” csoportban.” – meséli az előszelét az esetnek Karcsi, ami már önmagában sem volt gyenge, de a vihar ezután jött…“Az egyik gyorson tönkrement a váltó, több fokozat eltűnt benne. Kocogtam a gyorson és tudtam, majd Asi fog érkezni. Jött is… De nagyon. Ő ugye betéve tudják ezeket a lőtéri pályákat. Nos, meg sem várta, el sem vette, hogy teljesen lehúzódjak, már korábban letért az útról mellettem és teli gázzal ment a fűben…De pont neki kellett volna tudnia, hogy a lőtéren ez veszélyes, hogy elhagyod a nyomtávot, mert volt katonai terület lévén, tele volt lövészárkokkal. Nos ő, mellém érve talált is egyet… Az eredmény ismert, brutális bukás. Megmondom őszintén ezt testközelből látva, végig nézni, meg megvárni, amíg kiértek a mentők, durva volt nagyon…” – idézte fel a magyar ralisport egyik leglátványosabb bukását Karcsi.

“Az évet végül, ahogy említettem sikeresen zártuk. Hogy egy vágyam is teljesüljön év végén a horvátok utolsó versenyére beneveztem egy Ford Focus WRC-vel, ami Szabó Gergőnél volt. Örömmel fogadták a horvátok a nevezésemet, mégis gondoltam odaviszek egy jó kis csattogós autót… Nos, a gépátvétel után közölték, mégsem indulhatok ezzel a kocsival. Pedig előre leegyeztettük. Ott álltunk teljes felszereléssel és nemet mondtak. Végül, hogy azért tudjak időket, meg az autóról is tájékozódjak, előfutóként elengedtek. Egy WRC-vel… Hihetetlen lekezelőek voltak a sportbírók, időt hol mértek, hol nem, majdhogynem úgy vágták hozzánk a menetlevelet… Pedig Sebaj, a helyi menő versenyző is próbált segíteni, de nem sok sikerrel…” – meséli utolsó komoly autóval történt kalandját Karcsi, ami szintén nem úgy sült el, ahogy szerette volna.

A következő évben, tehát a 2007-es esztendőben még pár horvát futamon indult, de semmi jelentős eredménnyel. Már másképpen kezdett alakulni minden, mint ahogy ő szerette volna…

“Felütötte a fejét a gazdasági válság. Mint ahogy sokan másra, rám is kihatott. A Pacotti Motorsport végét jelentette. Bedőltek a dolgok, mint ahogy rengeteg más cég és magánember Magyarországon. El kellett adni az autókat, és a telephelyet is…Nekem, ez a sport az életemet jelentette. Miután az említett dolgok megtörténtek sajnos, csak úgy tudsz kijönni belőle, ha radikálisan hátat fordítasz. Én ezt tettem. Versenyekre nem jártam el, már az eredményeket sem követtem. Ha ott sürgök, forgok úgy, hogy nem csinálhatom, belehaltam volna…” – emlékezik vissza a tíz évvel ezelőtt történtekre.

“A családomra is gondolnom kellett, már ott volt a két pici fiam. Időközben felcseperedtek, és mindketten sportolnak. Jégkorongoznak, elég komolyan. Szándékosan nem terelem őket az autósport irányába…De most bajban vagyok, bevallom. Nem olyan régen kipróbálták a gokartot. Nos, a helyzet az, hogy mindketten jóval ügyesebbek voltak az átlagnál, és megízlelték a siker ízét. Reménykedem, hogy  szezon kezdetére továbbra is a jégkorong lesz a prioritás náluk…” – beszél kicsit családjáról Karcsi a Race1.net olvasóinak.

“Az igazság az, hogy az elmúlt tíz év úgy telt el, hogy az első 4-5 esztendőben fogalmam sem volt mi történik a magyar bajnokságban. Most pár éve úgy el-el jutott pár információ hozzám, de semmi ilyennel nem foglalkozom. Az nagyon jól esett, amikor két éve Benik Balázs visszaült a Veszprém ralin egy Fordba, és hívott le, hogy visz a teszten, látogassam meg. Kategorikusan nemet mondtam, mert nem akartam újból megfertőződni. Ezt csak így lehet csinálni…” – mondja sóhajtva Karcsi.

“Teljesen tisztában vagyok vele, hogy amit csináltam és a személyiségem megosztó volt. Sokan kedveltek, de ugyanennyien voltak az ellentáborban is. Nagy pénzek mozogtak, hogy ilyen autókat vegyél, és üzemeltessél. Nyilván aki nem ezen a szinten volt, az irigyelte az embert. De hidd el, amikor ment a Pacotti Motorsport, egy percünk nem volt, annyi munka volt vele. Éjjel-nappal… De szerettem csinálni. De a válság mindent elvitt…” – beszél őszintén Karcsi. Majd felvetem neki, nem ő lenne az első pilóta aki, ilyen kihagyás után visszatérne…

“Elhiszed, hogy van rálátásom arra, hogy mi minden kell ahhoz, hogy ilyenbe egy komoly autóval belevágjál. De, ha nincsenek egyben a feltételek, nem szabad! Abból csak baj lesz! Márpedig ezeket az anyagi dolgokat előteremteni, nem egyszerű… Kicsit csodálkozva nézem most a rengeteg R5-ös autót…És tudod mit, elárulom. Volt most bő fél éve már egy lehetőségem, felcsillant a visszatérés, hogy újból belevágjak, de nemet mondtam. Akkor még nemet… Azóta viszont gondolkodtam, és most viszont azt kijelenthetem, ha ez még egyszer előfordul, nem mondok nemet…” – árulja el Angyalfi Károly a Race1.net olvasóinak.

És itt álltunk meg, lassan éjjel egy óra volt. Ő is célba ért időközben, nekem is görcsöltek már az ujjaim. Angyalfi Károly tíz éve hirtelen, de hátat fordított a magyar ralinak. Nem nyilatkozott, teljesen elszigetelődött szeretett sportágától és közösségétől. Azonban most, tíz év után a Race1.net olvasóinak megnyílt. Nagyon jót beszélgettünk. Abban maradtunk, ha változás lesz, az oldal olvasói biztosan értesülnek róla, ezzel is megköszönve az érdeklődést és a szavazatokat, mert kíváncsiak voltak rá, hogy “Mi lett vele?”

Kósa András Race1.net

Külön köszönöm ismét Pacsuta Attila kutató, és felderítő munkáját adatok, és képek ügyében!

fotók: A külön nem jelölt képek a duen.tar.hu és fw.hu oldalról lettek bogarászva…

Post2