Mai főszereplőnk az “N” csoport abszolút bajnoka volt, kétszer is… De ha a nevét mondjuk, akkor a szurkolóknak elsőként a látványos autózás jut az eszébe, no meg az, hogy egy Mazdával riogatta a nagyokat. Olyannyira, hogy sikerült történelmet írnia a magyar ralisportban azzal, hogy “N” csoportos autóval abszolút győzelmet aratott magyar bajnoki futamon, kétszer is… Érdi Tibor pályafutása előtt tisztelgünk és két bajnok navigátor társát méltatjuk, néhai Borbély Zoltánt és Varga Istvánt.
Az Érdi név nem ment ki a divatból, hisz a mai napig heti szinten számolunk be a család kalandjairól, sikereiről, és néha fájó balszerencséjükről. Hisz epizódunk főszereplője, most csapatvezetőként igazgatja fia pályafutását az ERC futamokon. Amikor kerestük Érdi Tibort, lázasan szervezték a lengyel futamon, a célban tönkrement motor javítását külföldi partnerüknél, mert a cseh futamon már ott kell állni a rajtnál…
“Így van, nincs megállás, menni kell, hisz a csapatnak egyértelmű célja van az ERC2-ben, és ezen a mostani balszerencsénk sem változtat. Nem könnyítette meg Tibike helyzetét ez a malőr, de menni kell tovább, és én ezt már 40 éve megtanultam” – vágunk bele Tibivel. “Kapsz tőlem egy feladatot, hogy kik kaphattak előttem licencet anno a magyar autósportban, ha az enyém 86-os sorszámmal lett kiadva. Mert akkor az első kibocsátása után, adták sorban számozva, tehát nem éveként kezdték újr. Én 1976-ban kaptam meg az engedélyemet.” – avat büszkén Tibor a részletekbe. És bizony, ha így a cikksorozatomat is átnézve kutatnék a névsorban, akkor bizony az első nagy generáció neveit találná az ember, mint Kesjár Jánostól,Ferjáncz Attilától, Balatoni Mihályon keresztül Bálint Árpád, Simor Gyula és Hideg Jánoson át, akikért tízezrek mentek Farkasgyepűre, és a többi hasonló legendás pályákra.
“Korán kerültem az autók közelébe, mert az általános iskola után autószerelő inas lettem. És így már közvetlenül kerültem a versenyautók közelébe is, hisz megismertem Kapronczai Györgyöt, aki Mester Pista bácsi mellett volt a Bp. Volánnál, olyan edző féle, és így általa már bejáratós lettem oda. Olyannyira, hogy levittek az egyik Mecsek ralira, hogy szüksége lesz a csapatnak rám. Kiraktak az egyik szakasz végére két pótkerékkel, meg egy kanna üzemanyaggal, ha szükség lesz rám, akkor ott majd megállnak, és segítenem kell. Ott ültem egész verseny alatt egyedül, de végül nem álltak meg egyszer sem… De én már hétfőn úgy kezdtem a társaimnak beadni, hogy szervizeltem, és én már rali szerelő vagyok…”
– meséli nevetve Tibor, és ezzel lezárva az 1971-ig tartó inas időszakot.
“A Főtaxinál kezdtem versenyezni. Mondhatom, az akkori legnépesebb, és legcsaládiasabb szakosztálynál, amit Dusoczki Iván vezetett. Elsőre egy Bük kupán navigáltam, először és utoljára. Egy Skoda S100-as autóval mentünk, és ott azt láttam, hogy ezt én is meg tudom csinálni, akár egy kezemmel is, úgyhogy onnantól kezdve, egyből a bal oldalra kerültem az autóban.”
“Először egy Polski Fiattal szlalomoztam. 1978-at írtunk, és volt mellette, egy úgynevezett terep bajnokság is, ahol szintén versenyeztem, és bajnok is lettem, mint a szlalomban. Ezekkel ez eredményekkel a Főtaxinál is előre léphettem, és hogy én mehettem ott egyáltalán, azt kizárólag Kalmár Gyulának köszönhetem, akinek így elévülhetetlen érdemei vannak abban, amit én az autósportban később elértem” – ismeri el Tibor a Race1.net olvasóinak.
Mi pedig egy rövid interjú erejéig megkerestük a nevezett úriembert, Kalmár Gyulát, akiről menet közben kiderült, hogy a barátság és szakmai istápolás mellett, rokonságba is került a családdal, hisz a később megszületett, és most az ERC futamokon vitézkedő Ifj. Érdi Tibor keresztapja lett…“Nem kell az én szerepemet eltúlozni. Tibor nagyon tehetséges volt, ez azonnal látszott. Így, ha nem is autót kapott azonnal a Főtaxinál, de az egyesület támogatta, versenyeztette, szállást és üzemanyagot biztosított a számára. Amit ott elért, azt csak magának köszönheti” – említi szerényen Kalmár Gyula.
“Sokat ment az ügyességi versenyeken az elején, ami mindig egy jó alapot adott egy versenyzőnek. És egyszer csak mellette ültem már a kocsiban, navigáltam neki a túra bajnokságban is. Nagyon megbízható pilóta volt már akkor is. Élvezet volt vele menni, akire nyugodtam rábízhatta magát az ember. A családi okok miatt megszakadt pályafutás után sem szakadtunk el egymástól, hisz valóban Ifj. Érdi Tibi keresztapja lettem” – teszi hozzá Kalmár Gyula, akit éppen munka közben zavartunk meg egy rövid visszaemlékezés erejéig.
Majd folytattuk tovább Érdi Tiborral, aki elárulja a Race1.net olvasóinak, mi volt az a családi ok, ami miatt abbahagyta a versenyzést…”A Polski Fiatról Zsigulira váltottam 1979-ben. Ezzel a kocsival indultam a Főtaxi színeiben a meghívásos túraversenyeken. Két évvel később már a Bp. Volánba igazoltam, és ott a másodosztályban indultam. Továbbra is a Zsigulival. Év végén szóltam Mester Pista bácsinak, hogy kéne egy új motor. Le is adtam, hogy csinálják meg a Volánban. Már 1982 márciusát írtuk, amikor a motor még sehol nem volt. Aztán, ahogy reklamáltam érte, alig egy hét után már meg is kaptam. Alig csináltak vele valamit…” – meséli a tényeket Tibor, érzékeltetve, hogy egy ekkora klubban nem ő volt a legfontosabb versenyző, mint egy másodosztályú pilóta…“Mentünk versenyről versenyre, amikor is Erzsi, a kedves feleségem jelezte, hogy állapotos. Na, én már gondolkodtam is, hogy fogom ezt beadni a Mester Pistának, mert én akkor már tudtam, hogy kihagyok versenyt, mert első a család! Az év vége felé, amikor már vártuk első gyermekünket, akkor odaálltam Mester elé, és mondtam, hogy “Pista bácsi, nem indulok az utolsó versenyen, mert jön az első gyermekem. Mire ő, Tibikém, maga szül, vagy a felesége?!” Ennek ellenére, én nem indultam, és tudtam, hogy ezzel a Volánnál nekem befellegzett” – osztja meg a történetet Érdi Tibi a Race1.net olvasóival.
“Erzsivel a feleségemmel teljesen egymásra voltunk utalva. Ugyanis egyikünk szülei sem éltek már akkor. Nekem a család egzisztenciájával kellett foglalkoznom, és én a kettőt soha nem kevertem össze az autósporttal. A mai napig sem! Úgyhogy ebben az időszakban csak a civil életemmel foglalkoztam, és Tibor megszületése után három évvel, 1985-ben megérkezett a lányom Nikolett is. Ezen időszakra rendezett lett minden körülöttünk, a munkám, a vállalkozásom. Ekkor mondtam Erzsinek, eljött az én időm!” – idézi fel a visszatérés időszakát Tibor.
“Tamási Lászlóval csináltunk közösen egy egyesületet a Mikron SC-t. A szakosztályvezető Simon Csaba volt. És itt 1986-ban megtörtént a visszatérés egy “kocka” Ladával. Ami szuper jól sikerült” – kelti fel érdeklődésemet Tibor. “Salgó rali volt az első verseny. Előtte próbálgattam egy gumit, egy Michelint. Azért az, ha nem is volt vadonatúj, nagyon tudott fogni. Majd jött a verseny a Barummal… Elrajtoltunk az első kazári gyorson, és mindjárt az elején elestünk.
“ – akkor én hiába vártalak a hidas kanyarnál, vetem közbe Tibinek.“A hidasnál? Még felfelé menet elestünk, az elején, nem ám, hogy átértünk volna a másik felére…Úgyhogy a főpróba így sikerült, de ha az előadást nézem, akkor megérte visszatérni. Azért később szép sikereket értünk el, de ne szaladjunk ennyire előre. Arra viszont az elejétől figyeltem már, hogy ha saját csapatról van szó, akkor az nézzem már ki valahogy. Ugyan Ladával mentünk, de a csapat egyenruhában jelent meg, volt egy kereklámpás tréningautónk, de még dobozos Moszkvics kisebb szervizautónk is… Úgy gondolom ez akkor nem nézett ki rosszul” – meséli büszkén Érdi Tibi.
“Utolsó éve teljesítettem ezzel az autóval, amikor 1988-ban meghívtak egy versenyre Finnországba, Tamperébe. Nagyon komoly futam volt. Emlékszem 186 induló volt. Nekünk már ott kezdődött, hogy ki kellett oda jutni… Seregélyes Sándor navigátorommal belevágtunk a kalandba. A helyszínen pályabejárás nulla volt, a szerviz is csak egy órával előtte kapta meg az itinert, hogy merre mehet, és hol lehet majd a kocsihoz nyúlni…Éjszaka is ment a verseny, éjjel 2 és 4 óra között kaptunk pihenőt, a verseny másnap délig tartott. Alig voltak gumijaink, de ott helyben kaptunk pár darabot. Csak néztem, hogy ezzel hogyan fogok végig menni. Nos, nemhogy végig bírták a gumik, hanem még utána itthon is használhattam őket tréningezni. Arra nagyon büszke vagyok, hogy 63-ik lettem, de végig csináltam, és megkaptam azt a különdíjat, hogy a “legmesszebbről érkezett legjobb pilóta” – idézi fel Tibor és árul még el valamit ezzel kapcsolatban.
“Ott láttam kint, hogy merre halad, milyen irányba a mi szeretett ralisportunk. Ott a gépátvételen néztem, hogy milyen autócsodákkal jöttek a pilóták, élen a Lanciákkal. Nyilván olyan szemmel is néztem, melyik kocsi az, ami ütőképes lenne itthon, de mégis elérhető. Nos, így esett a választás a Mazdára, ami egy időre meghatározta a következő éveket a pályafutásomban.” – meséli ilyen szemszögből a finn kirándulás jelentőségét Tibor.
“Hazaérkezvén már szervezkedésbe kezdtem, aztán az osztrákoknál megrendeltem egy Mazdát. Ami 1989 tavaszára meg is érkezett úgy 180 000 schillingért… Ez volt az 1,6-os turbó Mazda GT. És ez volt az első bajnok autóm, amivel 1989-ben megnyertük az “N” csoport abszolút értékelését Borbély Zoltán társammal, Isten nyugosztalja!” – emlékezik az első közös nagy sikerre Tibor, és bajnok társára. Sajnos Zoltán, már sok-sok éve távozott közülünk, így élményeit a Mazdával, a nagy sikerről már nem tudja a bajnok navigátor a Race1.net olvasóival megosztani…
“A következő évre már szerettem volna még egy erősebb változatát megszerezni a Mazdának, ez az 1,8-as turbó volt, meg is rendeltem, csak éppen az autó nem kapta meg a homologizációt. Így ott volt a kocsi az osztrák kereskedőnél, végül Garami Zoli hozta el. Igaz ő sem tudott ebben az évben még versenyezni vele, csak előfutóként mehetett néha a fekete kocsival” – osztja meg velünk a részleteket Tibor.
“Így 1990-ben is a tavalyi bajnok autóval mentünk. De a következő évre, már minden rendelkezésre állt, így egy újabb osztrák rendelés után már a Mazda TX-szel tudtunk menni, ami már 1,8-as turbó autó volt. A bajnokságban másodikok lettünk Tóth Misi Lanciája mögött. Ezzel a típussal két évig versenyeztünk, és elég jó eredményeket autóztunk ahhoz, hogy a Mazda magyar importőre is felfigyeljen ránk.” – érünk az egyre markánsabb megjelenésű csapat történetéhez. Tibor, aki mindig is adott a csapat megjelenésére, egy olyan időszakhoz érkezett pályafutásában, amelyhez valóban adottak voltak a támogatók is.
“Igen, az 1993-as esztendőre már mellénk állt a Mazda Motor Hungary és a Total. Mindkét fél támogatott 5-5 millió forinttal, és e mellett még célszerszámokkal, két szervizautóval, természetesen kenőanyagokkal, és minden évben egy új utcai autóval… Ennek már komoly csapat kinézete volt, és a versenygépünk már egy 1850 cm3-es Mazda GTR autó lett.” – avat be a részletekbe Tibor, majd őszintén folytatja.
“Ez az autó rengeteg örömet okozott nekünk Varga Pistivel, nagyon jó volt vele versenyezni, ugyanakkor állandó támadások is értek minket a GTR miatt. Gyakorlatilag “lecsalóztak” minket. Sokak számára felfoghatatlan volt, hogy ezzel a típussal milyen tempóra volt lehetőségünk. s akkor álljunk meg egy szóra. Ez az 1850 cm3-es turbó motor nem volt gyenge, sőt nagyon erős volt, abszolút konkurense a többi, ebbe a kategóriába sorolt gépnek. Csakhogy emellett sokan, még versenyzőtársaink is elfeledkeztek egy tényről, a mi autónk homológ állapotában is, 300 (!!!) kilóval könnyebb volt mindegyiknél! Pontosan 1160 kg volt a súlya…Mondom most 2017-ben, hogy mind az R5-ös autóknál, mind a mostani jóval fejlettebb “N”-es kocsiknál tegyük meg azt, hogy egy-egy autó menjen saját homológ súlyával, az összes többibe pedig rakjuk fejenként hat zsák cementet…
És akkor a verseny végén tessenek egy összesített időt nézni, és gumikopást összehasonlítani…“ – érzékelteti a példával Tibor, az akkori állapotokat. És persze éreztetvén most is, hogy nem estek jól akkor ezek a feltételezések.
“A kocsival komoly tempót tudtunk autózni. Folyamatosan az élmezőnyhöz tartoztunk már. Az 1995-ös esztendőben pedig megnyertem pályafutásom második “N”-es bajnoki címét Varga Pistivel. De talán számomra még ennél is értékesebb az a siker, hogy Kisbéren, és Salgótarjánban ezzel az “N”-es Mazda 323 GTR-rel két abszolút futamgyőzelmet arattunk, ami páratlan eddig is a magyar ralisport történetében” – mondja büszkén Érdi Tibor.
Aztán jött a váltás, no nem a megkedvelt Mazdáról mondtak le, hanem csak a géposztályról.“Így van, már menet közben erősödött egy svéd kapcsolat, aminek köszönhetően 1996-ban már egy “A” csoportos Mazdával versenyezhettünk. A kocsi nagyon jó volt, erős, gyors, és ezzel folyamatosan értük el a dobogós helyezéseket a futamokon és a bajnokságban is. Abszolút címet nem tudtunk nyerni év végén, Ifj. Tóth János verhetetlen volt akkor. De mondom, nagyon jó versenyélményeim voltak a kocsival.” – zárjuk le a mazdás korszakot Tiborral.
“Nagy fába vágtam a fejszémet. A támogatói köröm továbbra is mellettem állt, elsősorban a Total. Nagyon elkapott a hév, és csináltam egy nagy csapatot. Minden kategóriában volt egy autónk, ami nem kis figyelmet és szervezést igényelt. Én egy Toyota Celica GT4-re váltottam. Az “A” csoportos Mazdát Bútor Róbert örökölte meg tőlem. És még egy Citroen Xaso Kit Car is bekerült a csapatba, amit a néhai Kesjár Csaba unokatestvére vezetett.” – mutatja be a felállást Tibor. Kinézetre és költségvetésre sem volt egy gyenge mutatvány ez itthon hazánkban.
“Nem, de megbántam, elég hamar. Sok pénzt beleöltem, amit nem kellett volna. Sokszor átgondoltam azóta is, és most is azt mondom a legrosszabb húzásom volt. Egyben tartani egy ekkora csapatot nem volt kis feladat. Talán jobb lett volna egy autóra koncentrálni, de az is egy rossz választás volt. Ugyan a Toyotát imádta a közönség, nagyon látványosan lehetett vele menni, ugyanakkor a műszaki állapota hagyott kívánni valót. Sok gondunk volt vele, nagyon macerás egy autó volt. Két évet versenyeztünk vele Pistával” – osztotta meg elhamarkodott döntést Tibor a Race1.net olvasóival.
“Újabb váltás következett, de nemcsak autótípusban, hanem fő támogatóban is. A Totallal megszakadt a kapcsolat, és én a Castrolt találtam meg. Velük már egy subarus kalandba vágtam. A 2000-es esztendőre egy Subaru Gr.A-s autóval neveztünk. Nem volt rossz autó, de Ifj. Tóth Jánost ezzel sem tudtuk éves szinten legyőzni, ő lett mindkétszer az abszolút bajnok. Ezért újabb lépésre szántam el magam…” – bocsájtja előre Érdi Tibor a váltást.
“Egy Subaru WRC-be ültünk át, amellyel a 2001-es esztendőt futottuk, aztán egy még komolyabb kirándulás következett, szintén ezzel a márkával”
“Belevágtam életem legdrágább projektjébe. A támogatók lehetővé tették, hogy egy nagyon komoly autóval vágjunk bele a 2002-es esztendőbe, egyértelműen az abszolút bajnoki cím megszerzéséért. Egy 2000-es fejlesztésű Subaru WRC-re esett a választás. A kocsi a Prodrive autója volt egy két éves modell, teljesen leszervizelve, felújítva. Úgy nézett ki, mint egy vadonatúj autó. A kipufogón még gáz nem jött ki, olyan volt, mint egy álom. A fellegekben jártam, mint a kocsi ára… 270 000 angol font volt akkor.” – árulja el most már Érdi Tibi az üzleti titkokat.
“Az első versenyen, felborultam vele Esztergomban… De azért ennyire nem sikerült rosszul az év. Ugyan ismét Janika lett a bajnok, de nyertem versenyt a WRC-vel a Mecsek ralin és a Zemplénben. Brutális egy autó volt, de az ára is. Nagyon drága volt a fenntartása. Amikor elhoztuk a kocsit a Prodrive-tól, személyesen a csapat tulajdonosa David Richards mondott el mindent, hogy mire, hogyan vállalnak garanciát.” – avat bele minket egy WRC működtetésébe Tibor, ha saját az autó…
“Minden fő alkatrészt 800 kilométerenként kellett szervizeltetni, ott Angliában. Ez nem volt csekély összeg, azaz az autó megvételén kívül az üzemeltetése is horribilis költségbe került. Így letudva a tanulóévet láttam, hogy mennyi pénzre lesz szükség a 2003-as esztendőre. Nos, úgy hogy az autó rendelkezésre állt, a versenyeztetésére úgy hatvan millió forint kellett volna. Nos nekem aláírva negyven millióról volt megállapodásom. A hiányzó rész nem jött össze…” – utal Tibor a hirtelen, de radikális döntés körülményeire.
“Én egész életemben úgy versenyeztem le ezt a 26 évet, hogy soha nem nyúltunk a családi kasszához. Mindig két külön elszámolás létezett, egy a családi, és egy a versenyzés költségvetése. Egyik sem mehetett a másik rovására. Mint ahogy korábban említettem, ezért a pályám elején, még képes voltam megszakítani is a versenyzést. Akármennyire is fájt a döntés, de meg kellett hozni akkor, és most is. Nem vállaltam be azt, hogy év közben majd lesz valami, vagy hogy cserben hagyva a támogatókat futamot, futamokat hegyjak ki.” – osztja meg velünk gondolkodás módját egy profi autóversenyző.
“Ne értsd félre, de én soha nem versenyeztem úgy, hogy sírnom kellett. Vagy év végére elértem, hogy minden szerződésem garantálta az éves versenyzést a következő esztendőre, vagy nem vágtam bele, vagy csak olyan autóval, amire megvolt a fedezet. Néha nagyon fájnak a logikus, de következetes döntések, mint ahogy nekem is a 2003-as… Mert végül úgy döntöttem, hogy nem vállalom és nem ültem kocsiba már 2003-ban…Ezzel lezárva 26 éves ralis pályafutásomat” – árulja el az akkor hirtelennek látszó döntés okát Érdi Tibor a Race1.net olvasóinak.
“És azóta csak egyszer ültem versenyautóban. Ezt a családomnak köszönhetem, hisz a hatvanadik születésnapomra 2015-ben beneveztek a san marinói Rally Legends versenyre, egy Toyota Celica GT4-ral. Ez nagyon jól esett, igazán élveztem. Nem vagyok egy médiaéhes pali, nem csináltam ebből sem szenzációt, de ide talán még egyszer visszamennék, ha valaki fantáziát lát ebben. Ezt nem zárom ki, hogy ismét megéljem, de nagy lépéseket sem tettem érte, eddig…” – fejezi be sejtelmesen Érdi Tibor.
Addig is igazgatja fia útját, hisz Ifj. Érdi Tibor éppen nagy harcban van az ERC2 Európa-bajnoki címért. Sokkal nyugodtabb lenne a család, ha nincs a lengyel balszerencse, de nem mondtak még le a céljukról. Érdemes megnézni, azt a megjelenést, ahogy a csapat járja Európai pályáit…Látszik, hogy ki tartja kézben a dolgokat.
Mint már említettük néhai Borbély Zoltán sajnos már nem mesélhet nekünk az első “N” csoportos bajnoki címről, de Varga István, akivel a második címüket érte el közösen Érdi Tibor, vidáman vette fel a telefont. István, ahogy akkor a jobb egyben, most is olyan energikusan és életvidáman adta elő tényeket, és osztotta meg emlékeit a Race1.net olvasóival. “Dolgozom éppen, ezért kértem az előbb egy visszahívást. Egy autót adtam át, ami elkészült nálam a szervizben. Most ezzel foglalkozom, van egy bejáratott saját vállalkozásom, itt töltöm a napjaim.” – kezd bele a többszörös magyar bajnok, kiváló navigátor. ” Nyilván volt előéletem, míg Tibi felkért, hogy üljek be mellé. Én is a Főtaxiban kezdtem, próbálkoztam a vezetéssel 1981-ben. Ezek ügyességi próbák voltak. Aztán a évekig Dr Csermely Gyula autóját csináltam, amivel az akkori másodosztályban ment. Itt köttetett a mi barátságunk, ami a mai napig tart.” – kezdi a felidézni a múltat István.
“Volt egy rövid kitérőm, mert 1985-ben fél évet mentem Bácska Leventével, aztán utána egyszer csak már Csermely doki mellett ültem…Soha nem felejtem az első versenyünket. Egy Mitropa kupa forduló volt Ausztriában. Mi egy 1300-as VFTS-sel indultunk. Még egy láncmotoros, négysebességes autó volt. Első nap szárnyaltunk, vertük a magyarokat, mint Topor Kálmánt és Hideg Jánost az esőben. Az első nap végén a 230 (!) indulóból a 27.-ik helyen álltunk. Emlékszem odajött egy dán srác, aki a 200 lóerő Opel Asconával ment, hogy hány lóerős, ez a Lada… Mikor mondtam, hogy ez 105, még megnézte a gumikat, ami ugye az “Y” Stomil volt, és úgy elment szó nélkül… El tudod képzelni mi volt az ő autóján,..” -meséli nevetve István a versenyt, de ugyanolyan vidáman folytatja is.“Csak sajnos nem egy napos volt…Másnap elestünk. Nem nagyot, egy szalagkorlátot céloztunk meg, és talált…
De ezzel együtt én nagyon élveztem. Mentünk a Ladákon kívül Golffal, Lanciával és Selmeczi volt Audijával is. Azzal pl. másodikok voltunk abszolútban a Budapest ralin, és ötödikek Pécsett a Mecseken.” – meséli büszkén az eredményeket Varga István.
“Előtte is ismertem már Tibort, hisz nála az Ücsörgő panzióban sokat ücsörögtünk többed magunkkal. Aztán így történt, hogy 1992-ben nem ismeretlenként, felhívott Tibi, hogy mennék e vele? Igent mondtam, és már a Veszprém ralin együtt hasítottunk. És utána még közel 11 évig…” – idézi fel István a felkeresést. “Az 1995-ös bajnoki címünk mellett, tényleg nagy dolog volt, hogy abszolútat nyertünk 1994 végén Kisbéren, és a következő év nyitófutamát Salgótarjánban. Persze szerencsénk is volt, Kisbéren többen nem indultak, de Ferjánczot sikerült megverni, míg Salgó ralin Ranga a sárban ragadt, Janikának meg generátor problémái akadtak” – ismeri el sportszerűen István, de ettől még az évkönyvek őket írják kétszeres futamgyőztesnek
“Egyet sajnálok, hogy nem nyertünk abszolút bajnoki címet Tiborral. Ez később nekem összejött Benik Balázzsal, többször is…Ez az ami nagyon hiányzott a közös 11 éves pályafutásunkból” – mondja sóhajtva István. Vele még találkozunk sorozatunkban, éppen az előbb említett címek kapcsán. Addig legyen annyi elég, hogy Beniktől gyakorlatilag születésnapjára kapta a lehetőséget…
“A mai napig tartjuk a kapcsolatot, többekkel. Csermely doki ide hozza a kocsiját szervizelni, Érdi Tibivel meg szakmailag is segítjük egymást, mindketten vállalkozást működtetünk. És a születésnapi és névnapi bulikat ki nem hagynánk, azok mennek rendszeresen. Benik Balázzsal is szinte folyamatos kapcsolatban vagyok, édesapja pedig minden napját nálam kezdi egy kávéval…Ilyenkor mindenről beszélgetünk, de tényleg, talán ha 20 százaléka autósport, inkább beszélünk még egy csomó másról is. Tóth Gilivel is megy a kontakt, na vele meg egy napon születtem, csak pár óra van közöttünk… De biztos én jöttem előbb, 1956. június 08.-án, mert a pályán is mindig mögöttünk volt…“ – fejezzük be nevetve Varga Istvánnal. Hisz vele, ahogy említettem, abszolút bajnoki címei okán még találkozunk itt a Ralibajnokaink cikksorozatunkban.
Egy huszonhat éves pályafutást tekintettünk át. Tibor ördöngösen gyors pilóta volt. Azért ingyen nem adták a címeket, és a serlegeket. Akármilyen autóba is ült, dinamikusan és látványosan terelte őket, amit a szurkolók imádtak. És tisztelnek benne a mai napig… Most fia, Ifj. Érdi Tibor próbálja méltón képviselni a családi “márkanevet”, és teszi ezt kiválóan, hisz itt nálunk is látjuk az érdeklődésből, hogy mennyien figyelik őket, és szurkolnak nekik. Köszönhetően a csapatvezetőnek, akit úgy hívnak, hogy Érdi Tibor…
Kósa András Race1.net
Köszönöm szépen ismét Pacsuta Attila kutató munkáját és képeit.
A fotók az Érdi család albumából származnak, ezen kívül felhasználtuk Simon Tamás, Cseh Gábor, Peták Tibor és Birgés István és Tódori Tibor munkáit is. Címlapfotó Ifj. Tódori Tibor.Köszönjük!
Augusztus 29-én, kedden megjelenő cikkünkben Tóth Mihály és Házi József előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |
