A cikksorozatunk talán legtöményebb része következik. Nyilván az idő előrehaladtával, és a technikai fejlődésnek köszönhetően, több dokumentáció maradt fent az ő pályafutásával kapcsolatban. A ’90-es években pedig egy olyan csapat élén állt, erős marketing és média támogatással, amelyet azóta sem múlt felül egyetlen magyar ralicsapat sem. Pedig pályafutását éppen 20 évvel ezelőtt volt kénytelen befejezni. A vidéki, pécsi fiú olyan sztárszemélyiséggé nőtte ki magát, ami sok mindennel járt. Elismertséggel, ismertséggel, sikerekkel, közszerepléssel, sok pénzzel, éppen ezért, irigységgel, konfliktusokkal, haverokkal, (ál)barátokkal és a végén egy tragikus sorssal… Ő volt RANGA LÁSZLÓ.
a Bajnok…
Laci is, mint a pályakezdők többsége, édesapja autóján próbálkozott először. Lehet, ezt akkor nagyon bánta id. Ranga László, hisz napokkal a jogosítvány megszerzése után Laci ripityára törte a fater Polski Fiatját…Erre mondhatjuk, hogy a főpróba nem sikerült(1974.), de az előadás igen, hisz akkor még Ranga Laci bácsi sem sejtette hány, de hány gyorsasági végén várja majd a fiát, és megannyi serleg lepi majd el a családi fészket…
Útban a remeteréti cél felé, a most már a róla elnevezett szerpentinen a Ranga László úton
Az autót megvásárolhatta (!) apukájától, és a talpra állított Polskival kezdődött az ügyességi versenyek sorozata. Következő évben, mint autószerelő, már a híres Pécsi Volán taxi és versenyautó műhelyében dolgozott, ahol aztán végkép megfertőződött. Olyannyira, hogy egy év után már navigátorként debütált Szuhanyik László mellett. A páros abszolút bajnok lett 1978-ban a túrabajnokságban. Később is voltak kategória bajnoki címeik, de sajnos 1980-ban szétvált a páros. Ennek oka Ranga sorkatonai szolgálata volt. Igaz, már a katonaság alatt is versenyzett, mert Simor “Nagytalpú” Gyula bácsi maga mellé vette, és olyan időszakot produkáltak ketten, amire Ranga Laci a későbbiekben is szívesen emlékezett vissza. Simor mellett megtanulta, mire képes üveghangon egy 1600-as Lada, milyen, amikor valaki nem ismeri a féket, és mit bír a kocsi futóműve egy-egy baromi nagy ugratás után…
De ez Lacinak csak nagyobb kedvet csinált.
Ranga László navigál Simor “Nagytalpú” Gyulának
Rangának az álma teljesült, amikor 1982-ben, ő is állami autót kapott a Volánnál, és elismerve hegyi kategória bajnoki címét, már ő vezethette a raliautót, Berger Ottó navigálásával.
Hegyiverseny az első állami kocsival
Közel egy év közös versenyzés után Kurcz Árpád került az anyós ülésbe. Szépen jöttek az eredmények és 1984-ben Hideg János mögött abszolút másodikok voltak a bajnokságban.
Az első Mecsek rali… fotó: Simon Tamás
A következő évben ismételtek, akkor Ferjáncz Attila Renault 5 Turbója mögött végeztek. Aztán tripláztak, mert 1986-ban ismét ezt az eredményt produkálták, megint a Renault 5 Turbó mögött, csak azt most Németh László “Pempő” vezette sikerre. Mivel Kurcz hegyiversenyzéssel folytatta, szétvált a páros. Ennek az évnek a végén a Semperit ralin, ahol Laci, Maksa Imre ideiglenes navigálása mellett indult, egy ziccerhelyzetbe botlott…
Itt már VFTS-sel és Kurcz Árpi navigálásával
Ranga László pályafutásában a lehetőségek, és a minőségi változások akkor kezdődtek, amikor Dudás Mihály lett a navigátora. Az ismert vállalkozót kereste meg Ranga, hogy versenyezzenek együtt, és már az első közös évüket siker koronázta.
Itt már Dudás Misi mondja a magáét…
“Én 1979-ben kezdtem versenyezni. A rali másodosztályban Kanyik Antallal lettünk abszolút bajnokok az említett esztendőben. A következő évet már a Bp. Volán szakosztályánál töltöttem, ahol Selmeczi Gyuri “Bányász” társa lettem.”– kezdi Dudás Misi a Race1.net olvasóinak. A “Bányász” becenévre hallgató baranyai pilótával eltöltött közös éveiről, a Selmeczivel foglalkozó cikkünkben írunk részletesebben. “Gyurival egy 1986-os Semperit rali után zördültünk össze, és akkor elváltak útjaink.”
Kemények voltak, mint a “vidia”…
“Ez nyilván hamar elterjedt, és így, amikor ez az információ Ranga tudomására jutott, egyből megkeresett. Én akkor már eléggé benne voltam a vállalkozói világban, nyilván ezt Laci is tudta. Így jelentősen tudtam támogatni már az első évünket is, amit még a Lada VFTS-sel futottunk. A nyitó évben nem volt semmi extra, simán hoztuk a bajnokságot, így Ranga László először velem révbe érve, abszolút magyar bajnok lett.” – idézi vissza az első közös évüket, most még viszonylag szűkszavúan Dudás Misi. Aztán szépen belemelegedtünk a beszélgetésbe.
Győzelem a Salgó ralin…
“A következő évben új egyesültbe igazoltunk, Ferjáncz Attilához a Novotrade Navigátor SE-be, és így megörököltük Ferditől a “cameles” Audi Quattrot. Ahhoz képest, hogy ismét abszolút bajnokok lettünk, nem volt ez egy olyan sima év. Kint voltunk a bolgár Aranyhomok ralin, nos itt mentünk vagy 100-150 métert. A rajt után egy balost már nem tudtunk az összkerekes autóval bevenni, és rommá törtük az Audit. De ebben az évben nem ez volt az egyetlen bukásunk, volt ennél nagyobb is”– meséli Misi az erősebb és nehezebben kezelhető Audival történő barátkozás kezdeti lépéseit.
Az első összkerekes autó, amely “talajgyakorlatokra” is alkalmas volt…
“Bőszénfán, Kaposvár mellett, nyáron volt egy verseny. Jól autóztunk, menet közben jött meg az étvágyunk. Szabó Tamás egy M3-as BMW-vel ment. Az egyik gyorsasági előtt, soha nem felejtem el, a rajtnál beszéltük a Lacival, hogy most adunk akár egy percet is a többieknek, egy életünk, egy halálunk… Nos, majdnem az utóbbi következett be. Lecsúszott a hátulja, már a murvás részen az Audinak, meg is akadt, és mi vagy tizenötször átfordultunk. Borzasztó nagyot estünk. Az autó szinte használhatatlanná vált, nem sokkal később le is égett…” – vágja el a mondatot Misi. A bajnoki címet ettől függetlenül nem lehetett veszni hagyni, ezért Dudás Misi a tőle megszokott nagy szervező munkába kezdett.
Balra a Ford Sierra, a Mecsek ralin is láthattuk…
“Így van. Ausztriában Hammerschmidt urat találtam meg, akinek volt egy Ford Sierra Cosworth autója, amit némi apróért kibéreltem tőle, a hátralévő versenyekre. Ezeket a nem tervezett költségeket természetesen én fedeztem. Így legalább az itthoni évünket megmentettem és ismét abszolút bajnokok lettünk a Ranga Lacival. Nem volt rossz autó a Ford, csak hátsó kerekes, a jövő pedig az összkerekes kocsiké volt. Ekkor vágtam bele életem első nagy projektjébe, nem mintha a korábbiak hazai viszonylatban kicsik lettek volna” – kezd bele a legnagyobb kihívásba Misi.
Az 50 kamion csempe eredménye… Balról: Kovács Nagykokó László, Pánics Zoltán Charlie, Dudás Mihály és Ranga László
“A kor egyik legjobb autóját szemeltem ki, a Lanciát. De ezt nem adták ingyen. Nos, először is sikerült megállapodnom a Philip Morris-szal. Mindenképpen írd le kérlek, hogy örök hálám az akkori kiemelkedő tévés személyiség Dávid Sándor “Lapaj”-nak, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre. Ezért (is) tisztelem és szeretem a mai napig. Így kerültünk képbe a világcéggel, és Budapesten írtam alá az első szerződést. A magyarországi igazgató adott egy dollárt, és eltépve felét odaadta, másik részét megtartotta. Azt mondta, ebből legyetek bajnokok, mert csak festéket és ruhát kaptunk…Következő évben mentünk ki Lacival Svájcba aláírni egy hosszabb távú szerződést. Ennek inkább marketing előnyei voltak akkor, sok pénzzel nem járt. Azt ugyanis én teremtettem elő. Nyugodtan írjad, vagy 50 kamion csempét hoztam be Olaszországból. Ilyen “gördülékenyen” áru nem nagyon esett át a vámvizsgálaton, mint akkor az én szállítmányaim. Képződött is haszon belőle, és ebből vettem én, Dudás Mihály kettő darab Lanciát Torinóban.” – ismeri el Dudás Misi a közel harminc éve történteket.
Misi! A “vámos” rendszám véletlen, vagy köszönet?
“A két év alatt 1989 és 1990-ben én jártam ki az olaszokhoz kéthetente alkatrészekért, fejlesztésekért. Így aztán alaposan ismertem ezt a típust és az olaszok minden trükkjét. Volt benne külön egy tartály, ahonnét jéghideg vizet nyomtak a turbóra. Érted? Menet közben gyönyörűen hűtöttük vele a turbót, csak egyszer elfelejtettük bekapcsolni, így a víz csak simán folyt ki, ahogy beértünk a Budapest rali egyik gyorsaságiján. Persze Trébits Sanyi, aki nagy zsivány volt, igazi nemzetközi kapcsolatokkal, egyből kiszúrta, és beszólt…” – meséli most már nevetve Dudás. “Nem voltunk szentek, elismerem. Mitől lettünk volna azok, amikor nemcsak a hazai, de a nemzetközi mezőny is abban az időben a technikai ellenőrök előtt járt. De néha nem technika, hanem egy jó csapattag is elég volt a furfanghoz. Így vertük le ugyanítt nagyon, az egyik gyorson a Ferjánczot úgy 14-15 másodperccel. A domonyi gyorsaságin a temetőhöz érve, mi tudtunk egy rövidebb utat. Igaz, nagyon nézőknek nem kellett akkor ott lenniük, ezért odaállítottuk Pánics Zoli “Charlie”-t, hogy jelezzen, ha tiszta a pálya. Jelzett… Mi meg át az összekötő úton, csak a végén nem számoltunk egy apával, és gyerekével. Az apa reakciója még a hangos Lanciában is tisztán hallatszott, de a stopban meg az eredmény látszott… Na, most már ezt odafent hárman biztos tisztázták Ferdi, Laci és Charlie. Bár nem tudom, a veszprémi lőteret is beismerte e már Ranga. Ott is szegény Charlie volt kirakva…” – emeli ki Misi a csapatvezető fontosságát, mint jelölő és jelt adó bójáét…
“Azért ezek az évek felejthetetlen élményeket adtak, főleg a marketing oldalon. Azért “marlborosnak” lenni nem kis dolgokkal járt. Főleg, amikor mind a vezetők, mind a sportolók részéről a Forma 1 miatt Budapestre jöttek. Nos, akkor nekünk is jelenésünk volt minden ilyen rongyrázáson, mert ez az volt a javából. A legjobb szállodákban laktunk Pesten a vendégekkel. Így esett meg az is, hogy az egyik szállodából a másikba Prostot vittem át, igaz kicsit meglógtunk, mert kíváncsi volt Budapestre, így felvittem gyorsan a Várhoz, és csináltunk egy röpke városnézést, mi ketten. Gondolhatod mekkora élmény volt ez számomra, és az is, amikor a Hungaroringen én vittem Mansellt a tréningautónkkal “ – meséli nagy élményéit még most is meghatódva.
“Ezek voltak azok a momentumok, amik kárpótoltak a sok belefektetett millióért. Még nem történt meg a rendszerváltás, amikor teljesen váratlanul útba ejtette Gianni Agnelli úr a Fiat elnöke a magyar F1-es futamot. De nem voltak engedélyei a beutazásra, mert teljesen spontán jött. Nos, minden kapcsolatomat bevetve elintéztem, hogy beléphetett az országunkba két óra erejéig. Mivel a kialakult dugó miatt, kocsival nem érhettünk ki a Hungaroringre, persze kerítettem egy helikoptert. ha meg volt már egy ilyen légijármű, és Agnelli úr is igényelte, tettünk egy kis városnézést is a géppel, igaz az engedélyt erre, még menet közben intéztem. Nagyon hálás volt, a mai napig őrzöm a privát névjegyét, az akkori elérhetőségeivel” – osztotta meg a nem hétköznapi élményét Dudás Misi a Race1.net olvasóival.
“Sok közös, és nagy élményünk volt, ennek ellenére a válásunk enyhén szólva sem baráti hangulatban történt. 1990 végén szakítottunk. Én nem ülhettem tovább mellé, az egyik főszponzor miatt. Ennek ellenére azért illet volna elszámolnunk, de sajnos ez sem történt meg, így nem mondhatom most sem, hogy barátokként váltunk el. Mert ez nem volt igaz. És mivel ismertem Laci gyengéit, szerettem volna visszavágni ezért, és ez sem titok.” – meséli Misi a sérelmeit a közel 30 évig tabunak számító kérdéskörben. “Tudtam, hogy Laci mindig tartott egy-két pilótától, akár Selmeczi Gyuritól, vagy talán legjobban Kákonyi Attilától. Utóbbi igazi őstehetség volt, azt hiszem az akkori időszak szurkolói pontosan tudják, kiről beszélek. Ranga Laci nem volt az, megmondom őszintén, ő inkább egy igazi számítógép volt. Ha kellett, 30-35-öt is mentünk egy pályán, hogy mindent megjegyezzen, ő ebben volt nagy, amit lehetett alaposan megtanult. Szóval a sérelmeim után összeálltam Kákonyi Attilával. Ha emlékszel, megvolt a nagy pécsi sajtóesemény, persze már ott volt a Lanciánk is. Egy helyi ismert vállalkozó, Billen Tibor volt a főszponzor. Indultunk is bemelegítésként egy olasz versenyen. Na, az olyan “kákonyis” sztori volt, elhagytuk az első napi itinert, nem is lett meg, csak a második nap tudtunk papírból menni, és így lettünk abszolút negyedikek. Mire hazaértünk és indultunk volna a bajnokságban főszponzorunk már a sitten ült… Így ez a történet félbe maradt.” – közli a száraz tényeket Misi.
Az olasz versenyen a “billiás” Lancia, Kákonyi Attila – Dudás Mihály
“És azt sem tagadom, mivel nem volt jó a viszonyunk utána sem Rangával, azért kezdtem menedzselni és pénzt ölni Ifj. Tóth János versenyeztetésébe, hogy legyőzzük a Ranga-Büki párost. Lehet ezért szeretni, vagy nem szeretni engem, de egyrészt volt egy olyan dolog közöttünk, ami nem volt fair Laci részéről, másrészt a nézők kaptak évekre egy komoly csatát a pályán, kettejük között.” – mondja el álláspontját Dudás Mihály.
“Nézd, tettem én annyit ezért az autósportét, és elértem benne mindent, amit akkor lehetett, hogy ennyi idő után, őszintén mondtam el a gondolataimat a dolgokkal kapcsolatban. Bajnok lettem versenyzőként és csapatvezetőként is. Rengeteg pénzt tettem és buktam az autósportban. De voltak olyan élmények, amit meséltem, amely dolgok kárpótoltak is. Hetven éves elmúltam, volt infarktusom, embóliám és nyílt szívműtétem, de megvagyok, köszönöm. Voltak az elmúlt húsz évben hullámvölgyeim, de megint lábra kaptam a műtétem után, és teljes erővel dolgozom most is. Rangával már betegsége alatt beszéltem többször is. Sajnálom. A temetésén is ott voltam. Mondjuk annak örültem volna, ha akkori csapatvezetője Palik László kicsit pontosabb a beszédében, idézem “Búcsúzik tőled hűséges barátod Dudás Gyula…” Most erre mit mondjak? A temetés után csináltattam a Barátomnak egy gyönyörű fekete sírkövet. Isten nyugosztalja” – fejezi be Dudás Mihály a versenyzői pályafutásának felidézését. Találkozunk vele még itt a Race1.net “Ralibajnokaink” cikksorozatában, hisz Selmeczi György és Ifj. Tóth Jánosról szóló részünknél, szintén kikerülhetetlen lesz.
A csapatvezetés oszlopos tagja volt Kovács “Nagykokó” László, akivel szintén hullámvölgyben volt kapcsolatuk, hol jóban, hol rosszban… Természetesen Nagykokót is megkérdezte a Race1.net az akkori kirakatcsapat működéséről, hátteréről. ” Az kétségtelen, hogy mindenünk megvolt ami a versenyzéshez elengedhetetlen volt. Úgy néztünk ki, mondhatom nemzetközi viszonylatban is, mint egy igazi profi csapat. És azért ehhez nekem is volt némi közöm” – kezdi a beszélgetést Kovács László. “Mikor a Dudás Misivel szétváltak, akkor lett vezető szerepem a csapatnál. Pánics Zolival vittük igazából a csapat ügyes-bajos dolgait. És vezényeltük le a versenyeket. Lacinak akkor ott a helyszíneken, csak a tréningezés, és versenyzés volt a feladata Ernővel. Minden mást mi intéztünk. Voltak olyan kalandjaink, amiről a nyilvánosság nem tud, de megtörténtek. Például, amikor a Nocentini féle kapcsolat kezdődött, rögtön az első versenyen megállt a motor a Lanciában. Használhatatlan lett. Nekünk nem sokkal később Bulgáriában volt jelenésünk az autóval az Arany Homok ralin. A csapat kiutazott, és kint várta az autót. Egyszer csak jött egy telefon, hogy nem lesz kocsi, mert a kikötőben ellopták, még Olaszországban. Ami persze egy kétes történet volt, inkább talán az volt a háttérben, hogy a kocsit nem csinálták meg időben. Nos, keríteni kellett egyet gyorsan, ami sikerült is. Auriol széthajtott “finás” Lanciáját sikerült megkaparintani, nem kis anyagi áldozatok árán. A zsebemben 50 ezer márkával mentem ki Bulgáriába, hogy rendezzük a számlát. Volt ott elvileg erre ember, csak éppen használhatatlan állapotban, nos akkor ki is került a csapatból…” – idézi fel Nagykokó a nem éppen mókás történetet.
A “kirakat” csapat
“A szponzorációs hátterünk kimagasló volt. Az kétségtelen, hogy a Marlborot Dudás Misi hozta, ezt tagadni nem lehet. Az már más kérdés, hogy szegény éppen annak a cégnek köszönhette, hogy nem mehetett tovább Rangával. Így került be a helyére Büki Ernő. De volt a csapat körül pár ember, akik igen komolyan tolták a szekerét. Ilyen volt a földid, Gombár János. Az ismert tévés személyiséggel voltunk az egyik verseny után egy barátunknál buliban. Akkor már tudtuk, hogy Dudás nem mehet a Lacival, viszont ez pénzhiányt is szült. Bánatunkban iszogattunk, amikor is kellő muníció után hangos agyalás folyt a partin, megszólalt Gombár Jancsi, “nyugi gyerekek, elintézem.” Az egy napot is igénybe vevő józanodás után, már kezdett homályba kerülni a kijelentése, amikor hétfőn délelőtt csörgött a telefonom. Gombár Jancsi szólt bele.”Elintéztem, százmillió elég lesz?” Mondta, keressük a Barta urat az MHB banknál. Így is lett, a bank vett két Lanciát az Alessandritól a Laciéknak, ez volt az MHB-001-es rendszámú versenyautó, meg hozzá egy tréningautó” -meséli a részleteket Nagykokó.
Ernő, Laci és Nagykokó…Az MHB még a Mecsek ralin is segített…
“De a másik nagy szponzori szerződéshez is egy tévés személyiségnek volt köze, és az nem a Palik Laci volt. Hanem Dávid Sándor “Lapaj”, aki a MOL féle támogatást nyélbe ütötte. Kaptam egy fülest, hogy mást szponzorálna a MOL. Mondtam a Lapajnak, jó lenne nekünk is az a támogatás. Ő betelefonált a MOL-hoz, a megfelelő helyre, és elintézte, hogy Ranga kapja a 200 milliót. Én Palikkal együtt squasholtam. Az egyik meccsünk közben cukkoltam, hogy “Na, mi lesz a közös csapatunk neve?” Palik csak nézett nagy kerek szemekkel, és az elején mindent tagadott, vagy valóban nem tudott róla, de mégiscsak közös csapatunk lett…”
Ki a kakukk tojás? Na jó, Palik Laci…
“Nos, utána a marketing dolgot valóban a Palik-Héder páros vezényelte le, hisz az ő cégük a HP Alap Kft csinálta a marketing ügyeit a MOL-nak. De én és Lapaj szereztük a pénzt. Hálából a csapat közelébe sem mehettünk később, mi ketten. Aztán később, amikor a MOL részéről Szántai Balázs vitte a dolgokat, nos akkor engem ő hívott vissza pár versenyt levezényelni. Szóval, azért nem mindig mentek korrektül a dolgok, de amikor a Laci lebetegedett, akkor ezt megbeszéltük. Én is ott voltam a temetésén, elbúcsúzni. Legutóbb pedig a Veszprém ralin beszélgettem a gyerekekkel és Laci feleségével Ibolyával. Természetesen Petinek külön gratuláltam a győzelemhez” – fejezzük be Nagykokóval a beszélgetést, aki nem szakadt el szeretett sportágától, hisz az MNASZ elnökének Oláh Gyárfásnak a tanácsadója, és az Etikai Bizottság vezetője.
Pécsett a Székesegyház előtt az 1991-es csapat…
És akkor térjünk rá a dicsőséges korszakra, a zsinórban négy abszolút bajnoki címet hozó hét évre. Kivel mással, mint a hűséges társsal, baráttal, Büki Ernővel. “Laci mielőtt megkeresett, azért képben volt velem kapcsolatban, hisz rokoni viszonyban is voltunk, Ibolya a kedves felesége az unokanővérem. Én Géczi Attilával kezdtem úgy 1988 körül egy Trabanttal és Kiss Feri későbbi navigátora segített nekem. Aztán utána az ördöngös kezű Balatonyi Árpi mellé ültem be, és vele két évet Zsiguliztam. Akkor ebben nekem Laci és Dudás Misi sokat segített. Laci az ilyen szponzorációs levelek szerkesztésében, Misi meg a szakma alapjaiban.” – kezdi Ernő nagy vehemenciával a máig meseszerű történet felidézést.
A hatszoros abszolút bajnok… Isten nyugosztalja!
“Soha nem felejtem el, 1990 októberét. Laci megjött Pestről és éppen mentünk teniszezni a törzshelyünkre, ahol nekem szegezte a kérdést, hogy lennék e jövőre a navigátora. Alattam ott helyben megnyílt a föld. Gondolhatod. Mit mondtam volna?” – meséli nevetve Ernő. ” A válaszom után sokat nem részletezte az indokokat, de a feltételeket annál inkább. Az akkori 107,5 kilómból azonnal 85-re kellet az első rajtig fogynom. Volt is bennem bizonyítási vágy, még túl is teljesítettem. Jelentem 80 kilóval mérlegeltem az első Salgó rali előtt. Igaz a nadrágom így is tele volt az első verseny előtt…”
Büki Ernő 80 kilósan… bocsi Ernő, ezt nem hagyhattam ki…
“Nem a tempótól féltem, hanem nehogy rontsak és hátráltassam a Lacit. Ezért aztán nagy igyekezetemben, annyira előre diktáltam, hogy még a körgyorsasági végén, vissza sem fordultunk az aszfaltra, én már befejeztem, pedig volt még bőven hátra, köztük egy lassítóval…” – meséli Ernő a beavatást. “Persze gondoltak rám a csapattársak, belelocsoltak az ülésembe, meg liberót raktak bele… szóval kaptam rendesen. De nagyon jó volt, igaz kicsit túlkiabáltam a kocsit, nagyon hangosan diktáltam, de Laci korrekt volt velem, nem szólt, csak biztatott. És győzelemmel debütáltunk…” – mondja büszkén Ernő, annál is inkább mert ilyen fiatalon senki nem lett abszolút bajnok Magyarországon. Márpedig ők Lacival rögtön nyertek 1991-ben.
Ranga: “Na Ernő, a Lada után ezen igazodj ki…”
“Persze, láttam az öreg rókát, amikor azért rá-rápillantott a menetlevélre, exnavigátorként értette ezt a mesterséget is. Hamar elfogadott, és megbízott bennem. Két-három versenyt követően, már megkérdezte a véleményem egy-két forduló, szakasz láttán, hogy én mit gondolok, mit látok. Elvegye, vagy sem. Ezek már nagyon jól estek, és jót tettek az önbizalmamnak is a kocsiban, amiből így mindketten csak profitáltunk. Nyerni szerettünk volna, hisz olyan emberek voltak a csapat mellett, mint Nagykokó. Pánics, Antalffy, akik mind anno másodikok voltak a Ferjáncz mögött, tehát többszörösen fűtötte őket velünk együtt a győzni akarás, hogy most Attila és a többiek előtt legyünk.” – utal Ernő a motivációra.
“Nagyon jó volt ehhez a csapathoz tartozni, ugyanis az ismert és erős támogatók révén, olyan eseményeken, és olyan sportolókkal találkozhattam, akikről korábban csak álmodoztam. A Forma1-es magyar futam kapcsán, mindig összefuthattunk a főtámogatónk jóvoltából a különböző eseményeken Sennával, Mansellel és Prosttal. De Alesi és Hakkinen sem maradhatott ki a sorból.” – meséli a testközeli élményeket Ernő, aki már ekkor a magyar csapatuk révén szintén közéjük tartozott.
A legkisebb a legnagyobb… Alain Prost középen…
“Az évet bajnoki címmel zártuk és a Lanciát megkaptuk az MHB-tól. Ezzel később Laci a ralikrosszban versenyzett, a raliba pedig az 1992-es esztendőre Mauro Nocentinitől béreltünk egy Lancia Delta HF Integrale 16 szelepes Deltona modellt. A “púpos” autót…” – fogunk az újabb esztendő krónikájába.
Tízezrek várták őket a “körgyorson” Salgó ralin
“Ez aztán gyönyörűen kezdődött, az első versenyen Salgótarjánban felrobbant mindjárt az elején a motor. Ott ültem egy merő olajban a kocsiban és csak diktáltam és hajtottam Lacit, ő meg szegény leállított, hogy hagyjam már abba, nem megyünk mi már innen sehova. Fel sem fogtam igazából mi történt. Mint kiderült az egyik szerelő nem cserélt ki egy elektronikát a versenyre, és ez okozta a vesztünket, amit az olaszok el is ismertek.” – ismerteti a részleteket Ernő.
“Utána mentünk Bulgáriába a 20 szoros Eb futamra. Nos, az utolsó pillanatba lett autónk. A történetet már Nagykokó elmesélte. Érkezett egy Auriol féle Lancia, ami zabálta az olajat. Ott voltunk egy idegen autóval, életünk egyik nagy megmérettetésén. Indult a gyári Mitsubishi csapattal Erwin Weber, az olaszok menője Piero Longhi. Mi a három tagú Marlboro European Team színeiben szerepeltünk a török Atakannal és a lengyel Marian Bublewicz-csel, aki a Ford Sierra Cosworth-szal szerepelt.” – meséli büszkén Ernő. És itt megemlékezünk a magyar pályákon is szereplő egykori lengyel menőről, barátunkról, aki Ernőékkel közös szereplésük után szűk egy évvel elhunyt, a Forddal elszenvedett balesete folytán. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk!
“Visszatérve a versenyre, nagyon kemény volt. 360 kilométer gyors úgy, hogy 32 szakaszra bontva 16 féle pályán egyszer oda és vissza. Soha nem felejtem el. Az olajat is szépen ette, nemcsak a benzint az Auriol féle Lancia…És utóbbival lett gondunk. Az utolsó 35 kilométeres szakaszra nem ért oda a szervizcsapat, így nem sok benzinünk volt. Turbó nélkül, etap programban mentünk át, úgy hogy az utolsó 500 méteren gurultunk, így értünk be. Így lettünk negyedikek, ennyi viszontagságos körülmény közepette” – meséli most már vidáman Ernő éppen 25 év távlatából.
Ilyen élmények , és peches évkezdet után azért a Ranga László – Büki Ernő páros bajnokként ünnepelte első közös évét Mauro Nocentinivel, akivel igen jó kapcsolatot alakított ki a páros. Ennek köszönhetően a következő 1993-as bajnokságot is megnyerték, sőt Ranga Laci a ralikrosszban is aranyérmes lett, pedig a mezőnyben ott volt Ferjáncz Attila és Ifj. Tóth János is. És ebben az évben lehetett volna feltenni az “i”-re a pontot, de nem sikerült.
“Igen, úgy volt, hogy mehetünk egy Vb futamon. Ez konkrétan a spanyol verseny lett volna. Dolgoztunk rajta nagyon , de annyit tudtunk elérni, hogy a támogatóink egy napot tudtak volna állni. Mi próbáltuk megoldani a hiányzó részt, de nem jött össze, végül a Laci ezt így nem vállalta. Bármennyire is fájt neki,,,” – meséli a házi titkokat Ernő.
“Aztán 1994-ben zsinórban a negyedik bajnoki címünket is behúztuk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó évünk a Lanciával. Azért annyira simán ez a bajnokság sem kezdődött. Az Esztergom ralin, Tardosbányán a cél előtt 300 méterre a vízen felúszott a kocsi, és baromi nagyot estünk. Kikecmeregtünk, a csapat megcsinálta az autót, és meg is nyertük a versenyt, amiért nagyon hálásak voltunk. De ennek az esésnek azért volt jelentősége, mert Laci addig nem nagyon tartott a víztől, ettől kezdve viszont már nagyon félt az esőtől.” – árulja el Ernő a Race1.net olvasóinak.
Konkrétan ezzel a kocsival lettek bajnokok Pécsett és indultak San Marinoban 1994-ben…
“Amikor Pécsett megnyertük a bajnokságot, rövid ünneplés után már készülődtünk is, és mentünk San Marinoba az Eb futamra. Ezt gyakorlatilag Nocentinitől kaptuk, a többéves gyümölcsöző kapcsolat fejében, és itt búcsúztunk az autótól is. Az akkori legjobb versenygépet kaptuk a futamra. És profi feltételeket, tréning autóval. Készültünk is becsületesen, mert tudtuk, hogy mind itthonról, mind ott Olaszországban Nocentini miatt, kiemelt figyelem kíséri majd a szereplésünket.” -kezdjük a közös emlék felidézését. Hisz a cikk szerzője, és baráti köre, pécsi versenyzőkkel együtt, a helyszínen buzdított minden induló magyar párost. Rangáék mellett a Horner “Bubu” – Kerék István kettős, szintén Lanciával is nevezett, sőt Trabanttal Szabó György is! Ha jól emlékszem, volt olyan meredek emelkedő is, ahol bizony szegény Trabi megizzadt…
És innen folytatjuk Ernővel, akinek elmondtam, hogy bőrig áztunk első nap a szép olasz őszben…
“Igen, és pont ezért meséltem el a tardosbányai esetet. Mivel kezdünk San Marinoban? Egész napos, szakadó esővel… Ennek ellenére Laci nagyon jól tolta, és a közvetlen élmezőnyben voltunk, harcban az első helyért. Erre a nap végén, az utolsó gyorsaságik egyikén elment a váltóból a negyedik fokozat. Egész este és éjjel stresszben voltunk, ugyanis a Laci prioritása miatt, csak reggel lehetett a kocsihoz nyúlni, az első gyors előtt még. Nos, volt rá tizenhat perc, hogy váltót cseréljenek az autón. Ilyen gyorsan Lancián még nem tették, de a búcsúversenyen ez is sikerült. Végül Navarra, és Grossi mögött a tízszeres szorzójú Eb futamon abszolút harmadikok lettünk” – emlékeztünk szívesen a nagy élményre , a közös utazásra.
Aztán következett egy nagy változás, hat év után típusváltás következett be. De a csapat mind itthon, mind külföldön ugyanaz maradt. “Így van. Már Olaszországban megbeszéltük Mauroval, hogy ennek a kocsinak már nincs jövője, nem fejlesztik tovább a Lanciát. Laci mindenképpen váltani akart. Mauro Nocentini azt mondta Lacinak, mondja meg milyen autóval akar menni, és olyanra vált. Nos, ekkor született a lehető legrosszabb döntés, amikor a Ford Escort Cosworth mellett döntöttek” – idézi fel Ernő az autó lecserélésének időszakát.“Sikerült a MOL támogatásával a váltás, nagyon látványos bemutatóval, a közönséggel is megismertettük a döntésünket, ami aztán ezt követően kudarcot, kudarcra halmozott itthon, az Eb futamok tekintetében, viszont nem…”
Emlékszem, volt füst, bevonulás, kaja, pia… aztán meg tömény méreg, mármint a kocsi miatt…
“Igen jelentős figyelem kísérte a szereplésünket a MOL belépésével, Palik Laci és Héder Barna tette a dolgát rendesen marketing ügyben, csak nem volt igazán mit. Az autóval szenvedtünk.” – vallja be Ernő. “Nagy volt az elvárás, mi meg erőlködtünk. Hol ez volt a kocsi baja, hol az, ha ment, mi hibáztunk a görcsösségtől, mint Rudabányán, szóval egy rémálom volt az egész. Nem szívesen emlékszem erre vissza. Egyetlen pozitív élmény volt, hogy megnyertük vele Erdélyben az első Eb futamunkat, Nagybányán. A legnagyobb ellenfelünk ott, szintén ezzel a típussal versenyző bolgár Petrov volt, akit magunk mögé utasítottunk. Ezen kívül semmi jót nem hozott az 1995-ös esztendő.” – foglalja össze röviden Ernő a többségében kellemetlen időszakot.
Kassán dadog a Ford, nem lett a kedvenc autójuk… Amilyen szép volt, olyan…
“A következő évben már a váltás gondolata érlelődött a sok csalódás miatt, de a szezont még, az elvileg jól összerakott Forddal kezdtük, Mauro Nocentinivel. Sokat nem változott a helyzet, így új autó után néztünk év közben. Így került képbe a francia Cilti Sport, ahonnét egy Subaru Impreza érkezett. Kisbéren indulhattunk először az autóval. Ez már egy komolyabb versenyautó volt, nagyobb lehetőségekkel.” – osztja meg első tapasztalatait Ernő. “Ezzel a kocsival aztán visszatértünk Erdélybe ismét, megvédeni az előző évi Eb futamgyőzelmünket. Nos, összességében összejött, de nem volt sima. Vezettünk már jócskán, de hibáztunk és beestünk az árokba. Ott álltunk, de a nézők nem nagyon mozdultak. Aztán a magyar ajkúak próbáltak segíteni, de ők kevésnek bizonyultak. Az akkor még versenyben lévő legnagyobb helyi ellenfelünk csapatvezetője kezdett ordibálni, hogy ez sport és segítsenek, és akkor a románok is megmozdultak, és kisegítettek minket, amiért a mai napig hálás vagyok, mert a felhalmozott előnyünk elégséges volt ahhoz, hogy végül behúzzuk második Eb futamgyőzelmünket.” – osztotta meg velünk Ernő kalandos sikerüket.
Nagybányán, a második Eb futamgyőzelem… A versenyrendezőkre most is szeretettel emlékezünk!
“Az autóval megnyertük itthon utána még a Miskolc, és Mecsek ralit, de ez a bajnokság második helyéhez volt elegendő. De úgy gondolom, ez is nagy teljesítmény volt Lacitól már ebben az időszakban, hisz súlyos betegen teljesítette a feladatokat évről, évre…” -említi Ernő a tényeket. Mint a cikk szerzője, úgy gondolom, hogy egy ilyen hosszú, és sikeres pályafutás után, amit most próbálunk összegezni a Race1.net olvasói számára, méltánytalan lenne Ranga Lászlóval szemben, ha a betegségére sarkítanánk a végét, és ezt részleteznénk. Én inkább megemelem a kalapom a sportemberi nagysága és akarata előtt és a témát lezárván, Büki Ernő szavait idézném a Laciról, korábban születésnapja alkalmából megjelent írásunkból. “Köztudott most már, hogy az utolsó aktív versenyzői éveit, súlyos betegen teljesítette, évről, évre. Erről akkor csak mi tudtunk, a CSALÁD és az orvosok. Minden itt is ki volt számolva, meg volt tervezve. Mikor lesz az utolsó futam, mikor legyen a következő műtét, mikor kezdhet erősíteni, felkészülni a következő évre, hogy időre, autóba ülhessen. És ez így ment az utolsó években. Rengeteget bringázott, pedig nem szerette annyira, de kellett, és ő ment. Mert várta az év első versenye…”
A teljes, hatvan éves születésnapi köszöntő írást itt olvashatjátok.
Ismét Kassa, útban a harmadik Eb győzelem felé!
“A Laci kitartását, akaratát testközelből éltem meg vele. Nem tudom, hogy az 1997-es esztendőnek biztosan úgy álltunk neki, hogy ez lesz az utolsó. Ő még hitt abban, hogy mehet tovább, hisz voltak még álmai, vágyai, és ezért megtett mindent. De nem mentünk túlságosan jól ebben az évben sem, persze önmagunkhoz képest. A Kassa ralit megnyertük, ezzel egyben megszereztük a harmadik Eb futamgyőzelmünket. Ez, azért kellett a Laci lelkének, no meg én is nagyon örültem, és hajlok meg most is a társam előtt, hogy ezt akkor, és úgy még megcsinálta…”
Kassa 1997. A harmadik Eb futamgyőzelem – vízen !!!
“A Subaruval nem voltunk megelégedve, egyre rosszabb autót kaptunk. Laci erre nagyon pipa volt és a franciák rendesen beleléptek a lelkivilágába. Azt érzékeltették vele, hogy ő lassult az állapota miatt, és nem a kocsi. Nos, erre volt egy referencia itthon, hisz Bathó Zoli is egy ilyen autóval ment. Zolival kiváló volt a kapcsolatunk és összemértük egyszer a két kocsit és ég és föld volt a különbség Zoli autójának a javára… Ennyit erről. Utolsó futamgyőzelmünk Kisbéren volt, még ebből is fel tudtunk mutatni egyet a végén. A magyar szezon végeztével már tudtuk, hogy a búcsúversenyünk az osztrák Semperit rali lesz. Negyedikek lettünk, végig szenvedtük a versenyt, de nem a Laci miatt. Az autó nem volt az igazi, egy egészen más váltóval hozták a versenyre, és külön a váltóhoz egy mérnökkel. Laci végig morogta az egész futamot, nem így képzelte a búcsút. Aztán hónapokkal később, kaptunk egy levelet a Prodrive-tól, David Richards és Colin McRae aláírásával, amiben megköszönték a váltóval kapcsolatos fejlesztő munkánkat, amit előttünk addig titkoltak… Hát így ért véget a pályafutásunk…” – zárja Ernő a világhírű brit csapat elismerésével. Büki Ernővel nem befejeztük, inkább félbeszakítottuk a beszélgetést, hisz rövidesen vele még találkoztok sorozatunkban, Kiss Ferivel nyert két bajnoksága kapcsán.
Ezzel a kocsival búcsúzott a hazai közönségtől a Mecseken 1997-ben
Igen, mert Ranga László az autósportban eltöltött pályafutását, a végén még két abszolút bajnoki győzelemmel fejelte meg, mint csapatvezető, amikor győzelemre vezette a Kiss Ferenc, Büki Ernő párost. De ez már egy másik történet.
És az is, ami most következik. Mert ritkaság, hogy valaki ennyi időt húzzon le társával, mint Topp Zoltán. Bizony, Ranga Laci főszerelője, az első évet kivéve VÉGIG LACI MELLETT VOLT.
“Laci egy évvel volt idősebb nálam, és így én pl. a katonasághoz is, egy évvel később kerültem , és ez volt az egyetlen esztendő, amikor nem én voltam mellette, közvetlen az indulási évében. Ugyanis egy helyen dolgoztunk, én is a Pécsi Volán taxi és versenyautó szerelő műhelyében kezdtem. A legelső fehér kerek lámpás Zsiguli, amihez nekem még semmi közöm nem volt, de utána nem volt olyan autója, amit nem én csináltam, vagy felügyeltem” – meséli büszkén a Topp Zoltán.“Ahogy Laci lehetőségei adták, hogy egyre jobb és erősebb autókat kapjon, úgy léphettem én is előre szakmailag, és raktam számára össze a kor mindenkori legjobb autóit. A Zsigulitól a legkomolyabb VFTS-ig bezárólag. Az 1988-as váltás volt az akkori legnagyobb, hiszen a Ferjánczhoz kerültünk. És Léhi Sanyival, ő mellette készítettük el egy utcai autóból a sárga Audi Quattrot. Az nem volt egy hosszú életű autó, hisz kétszer is összetörték, harmadszorra is újjáépítettük, majd leégett később…” – idézi fel Zoli az időszakot. “És utána jöttek a Lanciák. Két utcai autóból építettem, egy tréning és egy versenyautót, amivel Dudás Misivel mentek. Ausztriába jártam ki Franz Wittmann műhelyébe, az olaszok mellett itt készült még precízen autó. Muszáj volt beletanulnom ebbe a modellbe, nem gondoltuk akkor, hogy ez egy ilyen hosszú szerelem lesz. Ezeket az autókat akkor mi készítettük, és szervizeltük. Az 1991-est azt már készen, építettként kaptuk az Alessandrini műhelyből, de én felügyeltem egész évben a magyar srácokkal. Csak 1992-től dolgoztunk közösen a Nocentini féle csapattal.”
Topp Zoli felügyelt mindent! Azért ez nem nézett ki rosszul…
“Nos, arra nagyon büszke vagyok, hisz tapasztalatot, tudást egy Vb-n, Eb-n megforduló csapatnál szerezhetem.” – meséli a lépcsőfokokat Toppi. “Az a váltás utána, nem kellett volna, legalábbis a Fordra. A legrosszabb lépés volt, de ki gondolta volna akkor. Azt nagyon bántuk. A Subaru már jobb volt. Én a Cilti Sporttal jó kapcsolatba kerültem. Amikor Laci abbahagyta a versenyzést én kimentem a csapathoz Franciaországba, és három évet velük dolgoztam. Hazatérvén Mauro Nocentini “N”-es Mitsubishi projektjében vettem részt, azokkal az autókkal foglalkoztam a saját műhelyemben, egészen a közelmúltig. Amikor is a Skoda Fabia R5-ös autókra váltottam és amivel Laci gyerekei Peti és Lacika is mennek. Erre nagyon büszke vagyok, hogy a srácaival dolgozhatok, és pár hete megvolt Petike révén az első abszolút győzelmünk is…” – meséli elérzékenyülve Topp Zoltán, akinek neve összeforrt a Ranga vezetéknévvel…
Persze, hogy nem maradhatnak ki zárásként a gyerekek sem, mert nem estek messze a fájuktól… Büszkén képviselik a Ranga nevet az autósportban, hisz mindketten a szűkebb elithez tartoznak már. Topp Zoli által biztosított Skodákkal “top” versenyzők lettek. De valóban ennyire megfogta őket anno az édesapa tevékenysége? Először Ifj. Ranga Lászlót kérdeztük. “Nagyon. Ebben nőttünk fel. Ugyan a legnagyobb sikerek idején kisgyerekek voltunk még, de emlékszem a nagy nyüzsgésre. A telefonok egyfolytában csörögtek otthon, olyan emberek fordultak meg nálunk, akiket korábban csak a tv-ben láttunk. De valahogy minden olyan szervezetten ment, kapkodást soha nem láttam.” – kezdi feleleveníteni Lacika a gyerekkorukat.“Apa nagyon elfoglalt volt, úgyhogy a szülői értekezletre Anya járt. Akkor már szűkült a fenekünk, hogy onnan hogy tér haza, de őt azért könnyebben vettük. Apától soha nem kaptunk pofont, de a pillantása is elég volt. ha úgy nézett ránk, és közben nem szólt semmit, akkor Petivel tele lett a gatyánk, mert úgy tudott szótlanul nézni… Én konkrétan azért kaptam sokat, mert lecke helyett állandóan bukósisakokat rajzoltam, terveztem, színeztem.” – meséli nevetve Lacika az akkori őrületét.“Rengeteg élményben volt részünk. Jártunk a versenyekre is, megszervezték mindig, hogy pénteken a suli után ki visz minket Apuékhoz a futamra. És ott voltunk a nagy eseményeken is, az itthoni Forma1-es futamokon, ahol találkozhattunk Sennával, Prosttal. Az egyik futamon apa feladata volt Mansellt a szállodából a pályára vinni, de akkora volt a dugó, hogy helikopter lett belőle. Mansell annyira jó fej volt, hogy azt mondta, ő a sofőrje nélkül nem megy sehova, és a helikopterrel magával vitte apát is. De nekem két nagy élmény maradt meg igazán. Az egyik, amikor 1994-ben a Mecseken lettek bajnokok, akkor a szervizponton mi is ott voltunk, és részt vettünk abban az önfeledt pezsgőzésben. A másik, amikor az első versenyautó kiállítás volt Budapesten, elhozták közvetlenül a Vb futamról úgy sárosan, piszkosan Carlos Sainz Subaruját és mi Petivel beleülhettünk. Na, akkor éreztem, hogy ezt én is szeretném majd csinálni…” – osztotta meg élményeit és Ranga László nevelési módszereit Lacika a Race1.net olvasóival.
Ez nagyon cuki, srácok. Felül Lacika, alul Peti. Lehet most már Carlos Sainz ülne be a tiétekbe…
“Emlékszem, hogy mekkora sürgés-forgás volt télen, hogy tavaszra minden rendben legyen. De előfordult az is, hogy még áprilisban is szerződést intézett apu. Ő nagyon adott a kinézetre, amikor már a Lanciákkal ment. Mindenkinek megvolt az egyenruhája, ingtől a dzsekiig, szóval igazi profi csapat kinézetük volt.” – folytatja tovább Ranga Péter az első meghatározó momentumokkal.
A gyerekek is ott a rajtnál…
“Az meg valóban hatalmas volt, amikor a sztárokkal találkozhattunk. Itthon néztük a Forma1-et. Lacika Prost, én meg Senna szurkoló voltam. Amikor 1993-ban a Kempinski Hotelban együtt laktam apuékkal és ott szállt meg a futam alatt Senna is, és találkoztam vele. Ez nagy élmény volt. Sajnos a következő évben volt a halálos balesete. Apa mindig mondta, mekkora élmény volt, amit megszerveztél, hogy a san marinoi Eb futam után együtt, a pécsi szurkolókkal, versenyzőtársakkal, elmentetek Imolába, és koszorút vittetek a baleset helyszínére. Az erről készült filmedet rengetegszer megnéztük utána, az nagyon megérintette aput és minket is Lacival. Még ketten is sokszor elővettük itthon, amikor apa már nem volt velünk…” – árulta el Peti. Itt, a közös élmények miatt kicsit én is szünetet tartottam, valóban nagy pillanatok voltak San Marinoban. Végig szurkoltuk, dolgoztuk a versenyt, és így van, közösen Geiger Miklósékkal, Kiss Ernőékkel, sok pécsivel, csapatostul mentünk Imolába az Eb abszolút harmadik párossal.
Peti és Laci, Veszprém rali 2017. fotó: MGR Images
“Aztán egy kedvesség jut eszembe még 1995-ből. Hakkinent vették körbe az újságírók a Hungaroringen, és engem elnyomtak, pedig szerettem volna tőle autogramot kérni. Anya biztatott, hogy tolakodjak. Én átbújtam a sok tévés lábai között, és egyszer csak ott álltam Hakkinen előtt. Megállt az interjúval és hátrébb terelt mindenkit maga körül, majd lehajolt hozzám, és megkaptam az aláírást tőle. Ez olyan gesztus volt, hogy azóta is örökre bennem maradt, és arra gondoltam, milyen jó lesz, ha egyszer majd én is így adhatok bárkinek egy aláírást… Most ez fokozottan megtörtént Veszprémben, a futamgyőzelmem után, és ez a gyerekkori élményem egyből eszembe jutott, hogy ezért a felemelő érzésekért érdemes csinálni…” – zárta őszinte gondolataival Peti a beszélgetést. Olyan megnyilvánulással, amivel méltán lépnek Lacival együtt édesapjuk nyomdokába.
Veszprém rali előtt Peti mutatja a murvás fogásokat Lacinak… fotó: MGR Images
Mert Ranga László rendkívül népszerű ember és sportoló volt. Ezrek szurkoltak neki, és persze ellene is. Mert a sport ilyen, és a sportolónak azt is el kell viselnie, ha nem neki szurkolnak., vagy ha vereséget szenved. A kedves, szerény, fiatal pécsi autószerelőből, az ország egyik legnépszerűbb és legismertebb sportolója lett. Az ő pályafutás ölelte fel azt az időszakot, amikor az amatörizmusból a profizmusba vezetett az út, a szocializmusból, egy szabadabb, de kemény világba. És ezek a körülmények formálták őt is, személyiségét. Elkerülhetetlen volt ez, mert különben elveszett volna az új rendszerben. Hogy hozott ezáltal ő is népszerűtlen döntéseket? Lehet. Mi másképpen csináltuk volna? Nem hinném… Az utolsó leheletéig harcolt a versenypályán, majd a gyilkos kór ellen? Igen. Akkor így emlékezzünk rá, mert ő volt RANGA LÁSZLÓ.
Örültem… Isten nyugosztaljon Bajnok!
A cikk szerzője az írásban nyilatkozó minden személlyel kiváló kapcsolatot ápol, legalább 25 éve. Ennek ellenére most az interjúk után, a maguk által elmondottakat, végleges, leírt szöveget többeknek elküldtem jóváhagyásra. Ez megtörtént…
A jelöletlen fotók Büki Ernő és a Ranga család tulajdonát képezik, amiket köszönök.
Külön köszönöm Pacsuta Attila önzetlen segítségét!
Kósa András Race1.net
Augusztus 01-én, kedden megjelenő cikkünkben Oroszlán László és Oroszlán Tibor előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |
