Bukulya István nem ma kezdte, de nem is olyan régen. Volt már egyszer az Északi-régió abszolút bajnoka, és még mindig csak 28 éves… Idén, új társával, Tatara Ákossal eddig 100 %-os teljesítményt nyújtottak, hisz ahol elindultak, ott abszolút elsők lettek a Rali3-ban. Háromból háromszor… És ennek ellenére a tipikus magyar helyzet áll fenn itt is. Velük beszélgettem ma.
“Én 2006-ban gondoltam úgy, 16 évesen, hogy a helyi murvás amatőr versenyeken próbára tegyem magam. Élveztem és kitartóan csináltam a lehetőségeimhez képest. De már 2009-et írtunk, amikor végre kipróbálhattam magam aszfalton is. A BAZ Sprint versenyeken indultam. 2011-ben ezt a sorozatot meg is nyertem. Ebben az esztendőben jutottam ahhoz a Ladához, amivel a mai napig indulok a versenyeken.” – kezdi bevezetőjében a pilóta Bukulya István.
“Az autót azóta is használom, pedig vagy öt éve történt rajta egyáltalán valamilyen fejlesztés. Ezzel a Ladával 2014-ben abszolút bajnoka lettem a MARB Északi-régió sorozatának. Ennek ellenére nem sikerült előre lépni, gondolok itt akár egy rali2-es bajnokságra. Az autót csak szinten tudom tartani, versenyre felkészíteni, de a mai technikai lehetőségekhez én nem jutok hozzá. Ennek ellenére új társammal, Tatara Ákossal úgy vágtunk neki, hogy azokon a futamokon, ahol indulni tudunk a maximumot hozzuk ki magunkból. Én úgy gondlom ez sikerült, hisz háromból három győzelem a mérlegünk…” – közli a tényeket szerényen István.
“A mi idei programunk a négy északi versenyre terjed ki. Sajnos arra már nem futja, hogy más rali3-as futamokra elutazzunk. Sajószentpéteri lakos vagyok, így a belátható távolságban lévő négy futamot tudtuk idén bevállalni. Ezzel is az országos bajnokság dobogóján vagyunk, ahol maradni is szeretnénk. De nekünk már csak egy indulási lehetőségünk van, majd Sajókazán. Remélem, ott tudunk még annyi pontot gyűjteni, hogy az év végi összesítésben reményünk marad a dobogóra, hisz a többiek, akár három, vagy öt futamot is teljesíthetnek még.” – tájékoztat kissé keserűen István.
“Annyira szeretem ezt a sportot, hogy ez az érzés tartja bennem a lelket. Másfél, kéthavonta ülök autóba. Ezért van, hogy a versenyeken kicsit nehezebben melegedek be, de a végére tudom már nyomni. Így volt ez most is. A kilométerek hiányoznak, de sikerült Lyukóbányán, Szemerén és most Bózsván is győznünk Ákossal. De az eredmények ellenére csak álom marad egy egész éves rali3-as szereplés, nem is beszélve egy rali2-es bajnokságról. De büszke vagyok arra, hogy a kissé elavult technikámmal, használt gumikkal idén háromszor is győzni tudtam. Örülnék, ha engem is megtalálna úgy valaki, mint egy-két korábbi versenyzőtársamat. Olyan meseszerű lenne…” – vágyik egy ilyen mesebeli történetre a még mindig csak 28 esztendős pilóta. Ideális korban van még, bármi lehetne. Mert az kétségtelen, hogy jó kezű, tehetséges emberről beszélünk.
Új társa, egyben barátja Tatara Ákos országos szinten is kiemelkedő mérleggel bír. Az idén a jobb1-ben debütált navigátor életében három versenyt futott, három abszolút elsőséggel… Vele folytattuk a beszélgetést.“Egy kollégám navigált a környezetemben. Buksit (Bukulya…) már régóta ismerem és barátok vagyunk. Év elején jött az ötlet, hogy menjünk együtt. Nos, eddig nem rossz, ahogy elsült. Én korábban vezetni szerettem volna, építettem is egy Ladát, de az például két éve még beindítva se volt… Hol mennék vele? Nincs rá fedezet. A munkám miatt Pestre költöztem, de ezt a lehetőséget örömmel látom el. És nem bántam meg…” – kezdi Ákos az ország talán egyetlen makulátlan mérlegű navigátora.
“Lyukóbányán úgy sikerült nyerni, hogy kisebb műszaki gondok voltak. Töltés, majd AC pumpa. Utóbbit gyors javítással (földhöz vágták…) sikerült helyrehozni és nyertünk. Szemerén az elején kaptunk Janovich Rolandtól, de végül sikerült nyerni, mint ahogy az elmúlt hétvégén is. Buksi mindig a verseny második felére “melegszik” be, de akkor nagyon. Keveset ülünk autóban, ez tény. Most is úgy mentünk Bózsvára, hogy a kocsit a trélerre való felálláskor indította be az előző verseny óta… De tudtuk ez van, szponzor nem nagyon akad, így addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér…” – fogalmazza Ákos is a szomorú tényeket.
“Én hogy hozzá tudjam tenni a magam részét, a családom, még a húgom is segít. Azon nevetek most hirtelen, hogy ami a versenyen rajtam volt, abból csak az alsónadrágom volt az enyém, és azt is ajándékba kaptam… A ruha, aláöltöző, cipő, sisak, még az órám is kölcsön volt… Az órát ajándékba megkaptam egyik barátomtól, a ruháért cipőért, sisakért Kapás Attilának kell megköszönnöm, minden verseny után. Az aláöltözőket most Bózsvára már nem kellett elkérnem, mert szülinapomra azt kaptam.” – újságolja boldogan Ákos.
“Ezt a vezetéstechnikai tréninget, amit Buksi mellett kapok, nagyon élvezem. Remélem, jobbra fordul a sorsunk és mehetünk majd távolabbi versenyekre is, más pályákon megmérettetni magunkat. De jó lenne… Most be kell látnunk, ennyi van, és ebből kell kihozni amit lehet. Rajtunk eddig sem múlt, de összesen négy versenyből nem lehet országos bajnokságot nyerni, miközben akár kilenc futam is van. De reménykedünk, hogy nincs hiába ez a teljesítmény és kis támogatással picit bővülnek majd a lehetőségeink. Nagyon jó lenne…” – fejezzük be Ákossal az elmélkedést.
Bizonyára helyben, az Északi-régióban sokan ismerik már Bukulya István nevét. De országosan kevesen, és keveset is láthatták. Pedig nem semmi, ahogy gyűjti a győzelmeket. Precíz és gyors pilóta. Nos, ezeket a srácokat is megnézném egy fejlettebb technikában…
Kósa András Race1.net
A nem jelölt képek Pataki Henrietta fotói. A többit Bitto Zsolt, Vámos Ivett, Farkas Tamás és Gajár Gyula készítették. Köszönjük mindenkinek, a képeket a versenyzők küldték a szerkesztőség számára
