Megvédte abszolút bajnoki címét Horvátországban a Hideg Krisztián, Kerék István páros. A hétvégi szlovéniai futamon a horvát értékelésben az élen végeztek, és így a hátralévő futamtól (Porec) függetlenül már bajnokok a tavalyi sikert megismételve. Ezen kívül az ERT értékelésben abszolút harmadikok lettek, és ezzel már kvalifikálták magukat a portugáliai döntőre. Ezekről beszélgettem röviden, vasárnap délután a két öreg csonttal, kissé megzavarva a regenerálódást…
Krisztiánt több próbálkozás után tudtam elcsípni, szokásunktól eltérően, mindjárt kérdőre is vontam azzal, hogy csak egy mentsége van, ha aludt… “Nem teljesen, de a telefon fent maradt a hálószobában.”– buktatja le magát Krisztián…
“Köszi a gratulációt. Igen sikerült idő előtt ismét behúzni a bajnoki címet, így igaz. Ez volt az elsődleges célkitűzés, és ezt teljesítettük. A másik az ERT döntőbe való kvalifikálás lett kijelölve, ami összejött már szintén. Tehát elégedettek lehetünk.” – mondja kissé álmosan Hideg Krisztián.
“Öreg vagyok már, na… 
Nem tagadom jól esik a pihenés. Persze az is igaz, hogy a verseny után azért a szervezők korrekten gondoskodnak az ünneplésről. Ezt sem hagytuk ki. de már napközben hazaérkeztünk. A viccet félretéve, azért kivesz már belőlem a versenyzés, kicsit többet kell koncentrálnom, mint egy fizikálisan teljesen egészséges embernek. De így vállalom a versenyzést már bő 16-17 éve, csak azt is érzem, hogy mennek az évek.” – árulja el őszintén Krisztián.
“Igen, így ahogy mondod, már csak egy feladat maradt az idei évből, az pedig a Portugáliában megrendezésre kerülő ERT döntő. Nos, ez nagy dilemma, bevallom őszintén. Ugyanis, amikor idén nekivágtunk a sorozatnak Istvánnal, akkor reméltük, hogy ismét nem ott lesz majd a döntő. Tévedtünk, és ez most gond, hisz csak oda, mintegy 3400 kilométer. Olyan logisztikai költségekkel jár, amit még át kell gondolnom. Nem mondom biztosra az indulásunkat, sőt… Ez még egy-két hét, hogy döntök. Ennyi erővel már akár a Monte Carlo ralin is indulhatnék…” – nevet Krisztián.
Elbúcsúzva Kerék Pistit tárcsáztam, a csapat másik felét, aki szintén nem top formában szólt bele a mobilba. “Hulla vagyok Bandikám! Olyan is van még, ami még soha, képzeld izomláz van még a derekamban is… Annyira kacskaringósak a pályák, én meg kicsit próbáltam magam jobban kitámasztani, hát ez lett a vége… “ – röhögünk a problémán Pistivel, közben halkan éneklem neki a “Múlnak a gyermekévek” című számot Ihász Gábor után szabadon… Küldöm nekik most az eredetit szívből a bajnoki címért!
Aztán felvetem neki, hogy holnap mindjárt egy wellness hétvégével kezd… “Á, fenét, holnap már munka. Hétfőre jól leszek. Az öröm sokat segít a regenerálódásban… Másodszor húztuk be a horvát abszolút bajnoki címet. Most viszont tényleg ezen az ERT döntőn agyalunk, hogy mi legyen. Ezen kívül már csak, esetleg egy Mikulás rali van képben. De ez a Portugália jó is lenne, meg nem is… Nem a versennyel van a gond, hanem tényleg időben odautazni, aztán meg a döntő után haza. Mire a kocsi is kijutna, szóval bonyolult azért…” – meditál hangosan Pisti.
“Pedig a rendező már jelentkezett. Sőt írta, hogy anno még együtt ment Ferjáncz Attila ellen, és nagyon vár minket. Adott egy jó ajánlatot, ami nagyon korrekt. Nincs nevezési díj, shakedown ingyen, GPS térítésmentesen, és 2db kétágyas szoba 5 éjszakára… És mégis kérdéses a dolog, mert baromi messze van. Nem tudom, alszunk rá párat. Nagy kihívás lenne, biztos, hogy jó móka. Úgy hallottam tavaly is nagyon jól sikerült, óriási érdeklődés mellett. Ez van, pihenünk, gondolkodunk, aztán majd döntünk.” – maradtunk ebben Pistivel. Hagytam pihenni tovább és remélem Ihász Gábor számára jól fog este elaludni…
Kósa András Race1.net
A képeket köszönjük Kerék Istvánnak.
