Folytatjuk Turi Tomi pályafutását méltató cikkünket a második fejezettel. Ott hagytuk abba, hogy Tomi a pályaautózás világában is kipróbálta magát, de alig bírta rali nélkül, így 1994-ben már ismét, sokak örömére a ralipályákon száguldott.
“Igen, sikerült a kitérő után hamar visszakerülnöm. Tóth Imivel egy Mazda 323 GTR típusú N-es versenyautóba ültünk bele. A korábbi fronthajtású autók után ez volt az első összkerekes típus, amit vezethettem. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nagyon sok gondunk volt az autóval. Állandó váltóproblémával küszködtünk és ezáltal az igazi eredmények is elmaradtak. Pedig reménykedtem a kocsi adta lehetőségekkel még az elején, hisz más is jól ment ezzel a típussal, de nekünk Imivel ez nem adatott meg.” – emlékezik erre az autóra egykedvűen Tomi.
“Nem erre az autóra emlékszem a legszívesebben azok közül, amelyeket használtam. Persze tempósabb autó volt mindegyiknél, amivel korábban mentem, de nem jött be. Pár futamon indultunk vele tavasszal a bajnokságban, aztán végül úgy döntöttünk, ennek semmi értelme. A projekt megállt a nyáron, tehát fél év után ebből a típusból kiszálltunk. Mint kiderült, én megint hosszabb kihagyás elé néztem, hisz másfél évig ismét nem raliztam. Imi átült Szeleczky Tomi mellé, és vele folytatta a pályafutását.” -zárja rövidre ezt a szakaszt a pályafutásában Tomi.
“Nem volt jó érzés megint ilyen hamar felhagyni azzal, amit a legjobban szerettem csinálni, de ez volt… Aztán 1995 év végén felcsillant valami. Kovács László “Nagykokó” megkeresett, hogy alakul egy komoly projekt. Velem együtt több versenyzőt is felhívott, hogy éljenek egy tesztlehetőséggel. És az itt mutatott teljesítmény és benyomás alapján választanak, döntenek arról ki vezetheti majd a csapat Nissan Sunny F2000-es autóját. Emlékszem, többek között ott volt a teszten Érdi, Kiss Feri… Aztán legnagyobb örömömre a csapatvezetés mellettem tette le a voksát.” – idézi fel a történteket Tomi.
“Így Tóth Imivel együtt bekerültünk a Koko Motorsport csapatba, ahol egy tűzpiros gyári Nissan várt minket. A kocsi Angliában is futott, tényleg egy teljesen professzionálisan összerakott gyári autóról beszélhetünk. Nos, alig vártam, hogy száguldhassak vele. A fronthajtás már ismerős volt, a tempó viszont minden képzeletet felülmúlt aszfalton. Én meg élvezkedtem benne, imádtam, ahogy üvölt alattam az a méregzsák, így bizony az aszfaltos futamokon sikerült rögtön nagy abszolútban is igencsak az elején haladnunk.” – mondja most is mosolyogva Turi Tomi.
“Ez a kocsi akkor maga volt a csoda. Rettenetesen jó és pörgős motor volt benne. Nem is tudom már, hova az égbe is lehetett forgatni. Nagyon jól összerakott F2-es kocsi volt, látszott, hogy egy komoly projekt gyümölcse. Szóval ilyen lehetőséget kaptunk Imivel Nagykokótól, amit igyekeztünk gyors, látványos és eredményes versenyzéssel meghálálni. Úgy gondolom többszöri top3-as időeredményeinkkel bizonyítottuk, hogy jól döntött a csapat, a kategóriánkban pedig sorra nyertük a versenyeket.” – emlékezik szerényen Tomi. Hisz, ott volt a kocsival Ranga Laci és Janika mögött, Érdiékkel és Ferjánczékkal jókat meccselve, bizony sokszor kerültek ki győztesen, és nemcsak egy-egy gyorsasági erejéig.
“Első évünkben mindjárt bajnokok lettünk az F2-ben úgy, hogy verhetetlenek voltunk, minden futamon, ahol elindultunk, győztesként értünk célba. Tehát hoztuk a kötelezőt. A projekt ment tovább, az 1997-es esztendőre is maradt ez a felállás, és persze az elvárás is a csapat részéről… Nos, ugyanazzal a lendülettel vágtunk bele a bajnokságba. Azonban ez az esztendő már korántsem lett olyan sima, mint a nyitó évad. Esztergomban műszaki hiba miatt kiestünk, és így rögtön lépéshátrányba kerültünk. Salgótarjánban már kijött a lépés és az abszolút negyedik hely természetesen kategóriagyőzelmet is jelentett.” – eleveníti fel Tomi az emlékezetes futam előtti versenyeket. Mert következett Kassa…
“Igen, hát ez volt az első alkalom, hogy a Nissan ledobott a hátáról… Nagyot estünk Imivel, volt ott minden, oldalán, tetőn… De hát ez benne van. Nyilván a harmadik futamon történtek nem jöttek olyan jól, hisz így addig egy befejezett versenyünk volt. Meg egy alaposan összetört Nissan… Kellett kapkodni, igyekezni, hisz ezt követően pont a hazai versenyem jött a Miskolc rali, és volt szűk három hét mindenre. De a csapat kiválóan teljesített és kész lett az autó, így rajthoz tudtunk állni a számomra egyik legfontosabb futamon.” – osztotta meg Tomi az akkor általa okozott időzavar részleteit.
“Kellettek a pontok a futamon, de Ferjáncz Attila kicsit megviccelt, és másodikok lettünk mögötte. Attila akkor egy szintén gyári szintű Mégane Maxi autóval ment az A/7-es kategóriában. De ezzel együtt is értékes pontokat szereztünk. Aztán elindultunk Veszprémben is, ahol szintén második helyet szereztünk, Hényel Gyula Opelja kicsit jobban bírta az ismert pályákat. Így azért izgalmasabb volt a bajnokság, mint előző évben. Viszont a Budapest ralin már fordított volt a sorrend, és kezdett körvonalazódni az újabb bajnoki cím lehetősége.” – sorolja sorban Tomi kronológiailag.
“A bábolnai futamon újabb győzelmet szereztünk, és innen már reális esély volt a címvédésre. A Mecseken ehhez már nem kellett győznöm, de azért versenyeztünk. Jellemző, hogy ugyan Janika már nem állt rajthoz, San Remora készült, de három nagy autó után Bathó, Szeleczky, Ranga sorrendben, három A/7-es autó következett. Ez megint Ferjáncz versenye volt, ő nyert előttünk és Hényel Gyula előtt. De így voltunk abszolútban a negyedik, ötödik, hatodik helyen. A bajnoki cím viszont így ismét a miénk lett.” – idézi fel Tomi újabb A/7-es bajnoki címét a Nissannal.
“A következő 1998-as esztendőre maradt a márka, csak már Almerára váltottunk. Igaz, jó későn indult számunkra a bajnokág, hisz május vége volt mire belekezdtünk a pontvadászatba. Esztergomra még nem volt autónk, aztán a Salgó rali meg elmaradt. Így Kassán kezdtünk, ahol győztünk és abszolút ötödikek lettünk. Ezt követően Miskolcon is nyertünk Imivel és abszolútban is jó helyen, a hatodik helyen értünk célba. Aztán jött Veszprém, amit kicsit vártam is, mert volt egy érdekesség az autóval…” – csigáz fel Tomi.
“Ez a Nissan Almera jobb kocsi volt, mint a Sunny, csak nem volt hozzá aszfaltfutómű… Ugyanis az még fejlesztés alatt volt, a mi autónk murvára volt állítva. nem volt más… Nos, ezért voltam kíváncsi Veszprémre. Nem csalódtam az autóban, hisz nyertünk ismét az A/7-ben, de abszolútban is a nyolcadik hely jónak volt mondható, hisz nagyon sok négykerék meghajtású autó előtt végeztünk. Ezzel egy mesterhármas szériát értünk el, amiről később kiderült, sokat köszönhetünk…” – vetíti előre a történéseket Tomi.
“Következett a Budapest rali, ahol megállt a váltó. Így kiálltunk a versenyből. Még így sem álltunk rosszul a bajnokságban, és következett volna a Tarján ralira keresztelt újabb salgótarjáni próbálkozás, de az is elmaradt. Így már csak egy futam volt hátra, a mecseki… Ott viszont mi nem tudtunk elrajtolni, ugyanis nem volt kocsi. Angliában Higgins ment vele, és rommá törte… De számunkra végül minden kedvezően alakult a bajnokság szempontjából, és ismét, immár harmadszor megnyertük Imivel az A/7-es magyar bajnoki címet.” – fejezzük be az 1998-as esztendő felidézését.
“Utána már még ennyi sem jutott, egyáltalán nem volt rózsás a helyzet. Imi átült Janikához, én pedig emlékezetem szerint egy-két futamon próbálkozhattam az Almerával. Papp Gyuri volt a társam, aki most Ifj. Érdi Tibivel megy az ERC-ben. Semmilyen eredményünk nem volt, ahol tudtunk menni, műszaki hiba miatt kiálltunk. Eredetileg benne volt, hogy Imivel mi megyünk Dudás Misinél, de végül csak a navigátorom került oda, nekem pedig így zárult az 1999-es esztendőm és az egész Koko Motorsportnál töltött négy évem…” -zár le egy fejezetet Tomi a pályafutásában.
“Szerencsére a pályafutásom nem szakadt meg ismét. Sőt jött egy WRC. A Toyota Corolla… Papp Gyurival együtt folytattuk. Ez egy cseh autó volt. Én nagyon szerettem, ez egy igazi nekem való versenygép volt. Ment rendesen, amikor kipróbáltam Csehországban, csak pillogtam… Alig vártam vele az első versenyt. A bemutatkozásunk jól sikerült, mert Esztergomban egyből abszolút második helyen értünk be a “Tóthék” mögött… Nem volt rossz kezdés, és ugye utána a hazai pálya jött a Miskolc rali. Gondoltam még jobban rápattanok a gázra…” – nevetünk most már előre Tomival.
“Így is történt, csak kicsit sok(k) lett… Egy jobbosban volt egy hupli, ami ennél a tempónál már kicsit jobban kitessékelt balra. Egészen az árok széléig, ahol én szépen becsúsztam, ami még nem is lett volna akkora baj. De ahogy ilyenkor lenni szokott, mint Pécsett az Antalffy kanyarban, ott volt egy földút bekötője, és én persze hogy telibe kaptam azt… Aztán innen már jött a hosszú perec, meg minden, ami jönni szokott.” – mosolyog tényleg ezen már Tomi.
“Tényleg nagyot estünk… A kocsi olyan lapos lett, mint egy F40-es Ferrari. Tényleg belegondol az ember, ha nincs bukócső, vagy ilyen biztonságos, mint ebben is volt, akkor azért ezt civilként már nem nagyon lehet megúszni. Persze a kocsi kasztni cserére szorult, ez nem volt kérdés… Most már poénkodunk rajta, de bevallom, akkor azért kicsit elment a kedvem az egésztől. az anyagi kár is jelentős volt. De öt hét múlva már rajtoltunk Kisbéren, és semmi gond nem volt. Nem igazán féltem utána, ilyennel soha nem volt problémám a pályafutásom során.” – árulja el őszintén Tomi.
“Erre bizonyíték a következő kisbéri futam, ahol ismét ott voltunk Gyurival az abszolút dobogón Janikáék mögött és Érdi Tibiék előtt. Tehát elég hamar kihevertem a miskolci hempergést, sőt utána a veszprémi dobogót követően a Budapest ralit már meg is nyertük. Ez sokat jelentett, hisz dupla szorzós volt. Janika és Érdi Tibi volt a sorrend mögöttünk. Mondom, nagyon nekem való autó volt, de egyelőre az eredményekben nem is mutatkozott, hogy azért volt vele műszaki problémánk állandóan, hol kisebb, hol nagyobb… De lehetett ütni, vágni a kocsit, ez is igaz…” – nevet ismét Tomi.
“Aztán a további dolgok úgy alakultak, hogy a bajnoki évben már nem indultunk, így is az éves összesítésben az abszolút harmadik helyen végeztünk. Ezért nem is voltam annyira elkeseredve, de annak nem örültem, hogy a teljes 2001-es esztendő kimarad, pedig így történt. Aztán új lendülettel nekivágtunk a 2002-es szezonnak, ismét Papp Gyurival. A kocsi ismét egy Toyota Corolla WRC volt. De ez már az a “fajta”, amivel voltak bosszantó műszaki problémák is. Esztergomban egy abszolút negyedik hellyel nyitottuk az évet.” – folytatjuk pályafutásának felidézését.
“Miskolcon aztán adtam a kocsinak, mégiscsak otthon voltunk. De Janika és Imi, no meg a Peugeot 206 WRC hat másodperccel előbb ért célba. A második hely így is édes volt, mert mindent kihoztam a Toyotából. Fehérváron ismét dobogósok voltunk, tehát nem álltunk éppen rosszul a bajnokságban. Pedig nem volt rossz mezőny, hisz Janikáékon kívül ott volt Érdi a Subaruval, Benik Balázs a Focus WRC-vel, Angyalfi Karcsi szintén Subaru WRC, no meg ASI is ott legyeskedett… De három futam után nem állt rosszul a szénánk…” – idézi fel a magyar rali egyik legszínesebb mezőnyének kezdeteit Tomi.
“Szombathelyen már nem láttuk meg a célvonalat. Veszprémben viszont abszolút negyedikek lettünk. Budapesten is ezt az eredményt értük el, és akkor még nem gondoltam, hogy ugyanúgy lesz vége, mint két éve. Ez volt az évadban az utolsó versenyünk, meg az autóval is… Így alakult, Papp Gyuri is a következő évben már nem velem versenyzett, nekem meg új navigátor, és lehetőségek után kellett néznem. Ekkor pont olyan helyzetben voltam , hogy inkább azt valószínűsítettem, hogy innét lefelé van már, és nem felfelé…” – mondja őszintén Tomi.
“Nagykokó ajánlotta navigátornak Kerék Pistit. Ő éppen szabad volt hisz Hideg Krisztián sajnálatos balesetének köszönhetően szabad volt nagyjából. Na, de milyen kocsival menjünk? Úgy voltam vele, legyen valami, csak menni tudjunk. Hát ez egy Mitsubishi A/8-as géposztályba sorolt EVO VI. volt. Nem volt egy gyenge versenyautó, de megbízhatósága már kevésbé volt dicsérhető. Rögtön az első versenyen beszakadt a dugattyú. A kocsi Franciaországból érkezett, ott készítették fel. Mehetett is teljes revízióra…” – meséli egykedvűen Tomi.
“Miskolcon három WRC mögött az abszolút negyedik helyen végeztünk. Mondom, ha ment a kocsi, akkor nem volt olyan rossz. Otthon mégiscsak mutatnom kellett valamit. Fehérváron szintén előttünk volt a három WRC, de még kicsivel előbb beért ASI is, akivel meccseltünk szépen. Szombathelyen visszavágtunk nekik, de előrébb nem végeztünk, mert négy WRC futott be előttünk. Na a Veszprém már jobb volt, ott csak hármat engedtünk magunk elé. Ezeket csak azért mondom így, mert tudod reálisan ennél nem volt előrébb.” – érzékeltette akkori helyzetét Tomi.
“Budapesten nem értünk célba, nem bírta az autó. Na, itt kezdett kicsit elegem lenni ebből. Abba is hagytuk a küszködést ezzel az autóval. Nem vált be annyira, viszont az eredmény érdekében meg nagyon bevállalósan kellett vele menni. Azt meg néha nem bírta. A Mecseket ki is hagytuk. Aztán még bepróbálkoztam egy másik Mitsubishivel a Zemplén ralin, ami összességében jól sikerült, hisz Pistivel az abszolút harmadik helyen végeztünk a futamon. Így év végén a WRC-kel megspékelt mezőnyben abszolút hatodikok lettünk.” – összegzi Tomi.
“Az tisztán látszott, hogy a sok jó pilóta mellett, a remek WRC-kel felálló mezőnyben sokra nem fogom vinni ilyen autóval. Kerék Pistivel nagyon jól megértettük egymást, összebarátkoztunk, már csak egy jó autó kellett. Egyértelmű volt, hogy ez csak valamilyen WRC-vel fog menni, mással biztos nem, ha megfeszülök is. Ezt eldöntöttük Pistivel, hogy csak így van értelme. Na jó, de hogyan, kivel, kiktől? Aztán szépen összeállt egy csapat, és kocsi után néztünk, hogy felvegyük a versenyt a többiekkel.” – kezdi mesélni Tomi, pályafutásának kiemelkedő szakaszát.
De ez már egy másik történet, és ezt majd a harmadik fejezetben olvashatjátok, ahol már Kerék István is elmeséli a történteket saját szemszögéből.
Kósa András Race1.net
A fotók Peták Tibor, Simon Tamás,Varga Tamás, Szalai Róbert, Czene Zoltán, Kiss Ferenc, Németh Zsolt és a rallysport.hu, toljadneki.hu, carpage.hu, a rallyalbum.hu és a ralimagazin.hu archivumából valamint Tóth Imi saját albumából valók. Köszönjük mindenki munkáját!
