Szerdán ott hagytuk abba, hogy Benik Balázs Somogyi Pált kezdte méltatni. Nos, akkor következzék annak a navigátornak szemszögéből a közös pályafutásuk, akivel Balázs először lett abszolút bajnok.
“Salgótarjánban jártam iskolába. A kollégiumunkkal szemben volt a helyi Autóklub. A régi nagy Salgó ralik idején itt zajlott a gépátvétel, amit tágra nyílt szemekkel figyeltünk társaimmal. Micsoda versenyek és mekkora mezőny volt akkor. A BBK futamok keretében jöttek a baráti országok versenyzői csapatostul. Sibera a Skodával, a szovjetek a VFTS-kel. De soha nem felejtem, amikor Buri megjelent az Audival. Szóval olyan impulzusok értek akkor ezáltal, ami később meghatározó lett számomra.” – kezdi beszélgetésünket nagy lelkesedéssel Pali.
“A suli után Budapestre kerültem, mert a forgácsoló szakmám, egy átképzés keretében autószerelővé tudtam változtatni. Nos, itt Soós István volt a mesterem. Így aztán végképp közel kerültem az autósporthoz, hisz ő versenyzett. Ehhez én így nyilvánvalóan kedvet kaptam, testközelből látva dolgokat. Belevágtam magam is, és navigátorként Farkas Barna mellett kezdtem.” -meséli Somogyi Pali a kezdeteteket.
“Barna jól tolta, gyors is volt, de sokat estünk.
Így visszagondolva talán az volt az oka, hogy hamar elfáradt, és ebből következtek a hibák. Kisebbek, nagyobbak, de sokat törtük az autót, az biztos… Két évet bírtam mellette,…
Aztán következett Szabó Szabolcs. Vele fél szezont mentem egy Honda Civicben. Ez azért már jobb technika volt, mint a Lada a rali2-ben. Aztán egyszer itt a környékünkön volt versenye Benik Balázsnak, és a mi összekötő kapocsunk Soós Pista kért meg, segítsek neki felírni a pályát. Így ismerkedtem meg Balázzsal.” – idézi fel Pali.
“Lehet ez a közös munka jól sikerülhetett, mert nemsokkal később szólt Pisti, hogy lenne e kedvem versenyezni Balázzsal. Leültünk, megbeszéltük a részleteket, és nekivágtunk. Amikor ez történt, még nem tudtuk, hogy milyen kocsival fogunk menni. Ugye Balázs másodjára kapta meg a rali1-es licenszet, és akár a korábbi kocsik közül amivel ment, vagy kipróbált is lehetett volna bármelyik, tehát a Skoda Felicia, vagy a Toyota Celica GT4… De másik lett. Kimentünk Zlinbe, ahol a cseh csapat székelt, és beültünk kipróbálni egy Toyota Corolla WRC-ét…” – emlékezik vissza a brutális élményre Pali.
“Mit mondjak? Mikor beültünk, szépen elhelyezkedtünk benne, bekacsoltuk magunkat. Aztán Balázs elkezdte terelgetni, én meg még húztam az öveken… Szóval ilyen volt. De Balázs hamar ráérzett a kocsira. De ez ettől még egy nagyon összetett technika volt. Esztergomban az első futamon csak néztük, hogy működik a kocsi. Próbáltak segíteni a csehek, de azt nekünk kellett volna megmondani, hogy min változtassunk… Tapasztalatunk meg nulla volt ezzel kapcsolatban. Így szépen szisztematikusan építettük fel magunkat.” – avat be minket Pali a bajnoki címig vezető munkába.
“Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy megismerjük az autót, legyen pályaismeretünk, megfelelő itiner készüljön ehhez a WRC-hez, és mi is egyre jobban muzsikáljunk ott ketten bent a versenygépben. Először nagyon messze voltunk a mezőny elejétől, aztán szépen kezdtünk feljönni, a végén már Érdiéket csipegettük, és végül a 2001-es bajnokság végére az esztendőt az abszolút harmadik helyen zártuk. Kezdésnek annyira nem volt rossz… “ – tekint vissza Pali Balázzsal eltöltött első közös évükre.
“A következő szezonra autót váltottunk, de csapatot nem. A cseheken keresztül hozzáfértünk egy Ford Focus WRC 01-hez. Nagy átállás nem kellett a korábbi kocsihoz képest. Bár ebben a típusban már három féle aktív hajtás volt. A kocsihoz járt egy gyári mérnök is, így azért már sokkal jobban boldogoltunk a típussal. Elég szépen alakult az év. A teljesítményünk egyre jobban domináns volt a mezőny elejében. Kezdtünk ott autózni, ahol illet egy ilyen technikával, és amiért belefogtunk az egészbe.” – vallja be Pali a Race1.net olvasóinak.
“Mindent megbeszéltünk Balázzsal. Őszintén átrágtuk magunkat minden olyan részleten, ami azt szolgálta, hogy gyorsuljunk. Egyre jobb lett az itiner. Balázs egyébként is egy kicsit más, saját magára szabott szisztémát használt. Ahogy mi emberileg közel kerültünk egymáshoz, úgy kerültünk közelebb a kocsihoz is, kezdtünk egyre jobban menni. Sokat fejlődtünk ezáltal, kezdett hozzánk idomulni a WRC. Elkezdtük már Ifj Tóth Jánosékat is csipegetni, ugyan még nem vertük őket meg, de ott voltunk, viszont Érdiéket már legyűrtük, és év végén miénk lett az abszolút második hely a bajnokságban.” – tájékoztat elégedettséggel a hangjában Pali.
“Aztán elérkezett az ominózus 2003-as bajnoki esztendő. Egy új generációs Ford Focus WRC-ét kaptunk a cseh csapattól, egy előző évi gyári fejlesztést. Szükség is volt rá, hisz a mezőny sem volt gyenge. Ott volt Ifj. Tóth Janika, Turi Tomi, Angyalfi Karcsi, Tagai Tamásék, Szabó Gergő a teljesség igénye nélkül. Szóval voltak kihívottak, és sokan voltunk kihívók. Szépen kezdtünk, mert az első futamot a Salgó ralit megnyertük. Ha jól emlékszem, Janikáéknak valami műszaki hibájuk volt. Szóval a lényeg, hogy futamgyőzelemmel kezdtünk.” – büszkén idézi fel Pali.
“Aztán jött a miskolci verseny, benne a sátai gyorsaságival. Kihagytam volna, így utólag…
Érkeztünk a szakasz vége felé. Előttünk Janikáék mentek a pályán. A cél egy balos, jobbos kombinációban volt. Nos érkeztünk az említett részhez, igen tempósan, amikor Balázs behúzta a balosban, ahogy fel is írtuk. Igen ám, csak ott volt a célt jelző tábla, mögötte lábakon meg az időmérő berendezés. Állítólag Janika előtte sodort már rajta, de a lényeg nagyon rossz helyen volt. Balázs látva ezt, korrigálni akart, ami ennél a tempónál nem volt könnyű, megcsúsztunk és ekkora a sebességnél, onnan már csak utasok voltunk. Sokszor átfordultunk, nem kicsi esés volt… Mivel átmentünk a célon, a gyorsaságit mi nyertük.” – emlékezik vissza Pali. A nemrég előkerült amatőr felvétel pedig mindezt bizonyítja.
“Következett a Fehérvár rali, ott meg sajnos Janikáék emlékezetes balesete történt meg. Mi ezen a futamon a második helyen végeztünk. Aztán jött a Szombathely rali. Itt sikerült Janikáékat megverni. Mindketten célba értük, és mi voltunk a jobbak. Innen viszont indult a matekozás. Reálisan látszott, hogy onnantól van esélyünk a bajnoki címre is. Közben megjegyezném, hogy Balázs az év elején, februárban teljesített egy Vb futamot is Törökországban. Ott nem én navigáltam. Oda kellett egy angolul jól beszélő navigátor. Rácz Bencére esett a választás. Mindenben segítettem őt előtte és a verseny alatt is. Sajnos az utolsó két gyorson szervó hiba miatt nagyon megküzdöttek, Balázs karjai rendesen be is gyulladtak, de végül az abszolút 13. helyre behozták a Fordot.” – említi a külföldi megmérettetést Pali.
“A további itthoni versenyek nem alakultak rosszul a számunkra. Stabilan mentünk. Veszprémben, Budapesten és a Mecseken egyaránt az abszolút második helyen végeztünk. Jött a ki-ki utolsó futam Zemplénben. Itt Janikáék hibáztak, elestek, így mi már verseny közben értesültünk arról, hogy bajnokok vagyunk. Láttuk a gyorson, hogy Janikáék elestek, de a stopban sem tudták egyből megmondani, hogy tudják folytatni, vagy sem. Aztán közölték velünk, hogy nem tudják folytatni. De ettől még a futam folyatódott nekünk.” – meséli Pali.
“Nyilván nem Janika esésének örültünk, de hirtelen nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, alig fogtuk fel, hogy így abszolút bajnokok vagyunk. Mondtam Balázsnak nyugi-nyugi. Folytattuk, de azért szépen belassultunk. Tagaiék szépen kihasználva a helyzetet, pillanatok alatt megérkeztek a nyakunkra, de végül sikerült megőrizni valamennyit az előnyünkből és futamgyőzelemmel ünnepeltük első abszolút bajnoki címünket 2003-ban.” –mondja most is boldogan Somogyi Pál.
“Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy Janikáékat legyőzzük. Rendesen ki is facsart. Leültem a családommal, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, hogy a bajnoki cím után kiszállok, és visszavonulok. Balázzsal barátsággal váltunk el, hisz a mai napig is tartjuk a kapcsolatot. Igaz, én később megint elcsábultam. Rabócsi Tibi mellé ültem be egy Mitsubishibe. Aztán abból az ideigelnes felkérésből három év lett… De annak is azután vége lett. A fiam 29 éves, most néha mellé ülök be kisebb versenyeken. Ezt viszont büszkén teszem…” – vallja be zárszóként Somogyi Pál.
Benik Balázzsal pedig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A 2003-as év elején. “Igen, megkaptuk az egy évvel korábban fejlesztett Focust a cseh csapattól. Jól kezdődött az év, hisz a futamgyőzelmet mi szereztük meg Salgótarjánban. Úgy voltam vele, hogy persze jó lenne a két évvel korábban megszerzett harmadik, az előző szezonban begyűjtött második hely után most már előrelépni, de azért látni kellett reálisan bombaerős volt akkor a mezőny. Ennek ellenére bizakodó voltam, és nyilván nagyon örültem az évkezdésnek.” – mondja Balázs a saját szemszögéből.
“Aztán jött a Miskolc ralin a sántai szakasz. A részleteket elmondta már Pali. Belülről sem volt semmi az esés. A forgások, borulások inkább közelebb voltak a tízhez, mint az öthöz… Sajnos maradandó sérüléseim is lett. A látóidegeim sínylették meg ezt. Az, hogy agyrázkódásom volt, a kisebb problémának tűnt akkor. A szememmel néha foltokban látok. A következő futamon, orvosi utasítás ellenére indultam. Tudom, ez így őrültségnek tűnik, de így utólag meg azt mondom, mennyire kellettek volna év végén azok a pontok, amelyeket ott végül megszereztünk.” – elemzi így utólag Balázs.
“A következő futamokra ár jobb állapotba kerültem, és figyeltem egy jó, kiegyensúlyozott, stabil autózásra. Ez Szombathelyen meghozta a gyümölcsét, és az utána produkált második helyek is. Jött a mindent eldöntő zempléni futam. Nagyon izgi volt, én egyébként is drukkolós típus voltam. Úgy álltunk oda a rajthoz, hogy már 2003-ban akár teljesülhet az álmom, álmunk. A pályán nyomtuk, nem számolgattunk, majd Janika hibázott. Akkor csak a kapkodás volt hirtelen, hisz nem tudtuk egy ideig, visszaállt vagy sem a versenybe. Aztán közölték, nem tudja folytatni… Sajnáltam, hogy így végződött, de érthető, hogy ezt követően magunkkal voltunk elfoglalva.” – mentegetőzik szinte Balázs.
“Három szezon alatt fokozatosan egyet mindig előrelépve felértünk a csúcsra és abszolút bajnokok lettünk Palival. Óriási bukás, agyrázkódás, menő napszemüveg viselése árán. Hisz a fényre egy ideig rettentően érzékeny voltam. De összejött. Nem adták ajándékba, megküzdöttünk érte, szinte a vérünket adtuk a győzelemért. De hogy rengeteg energiát, munkát alázatot, az biztos! És sikerült. Valahogy így emlékszem életem első abszolút győzelmére.” – meditál hangosan rajta Balázs.
És a harmadik, fejezetből kiderül a másik két győzelem története is. Remélem várjátok majd azt is!
Kósa András Race1.net
A gyűjtő és kutató munkát köszönöm Pacsuta Attilának. Mikolicz Lászlónak pedig saját albumát.
A jelöletlen képek Peták Tibor és Szalai Róbert gyűjteményéből vannak, és használtuk Benik Balázs facebook oldalát is. Mindenkinek köszönjük a munkáját.
