Ott voltam újságíróként, szurkolóként a versenyirodákon, pálya szélén, amikor Benik Balázs bemutatkozott a rali1-ben. Ment a duma, hogy jó anyagi hátterű család fiacskája megkapta a lehetőséget. Sokan legyintettek, és mosolyogtak. Ez a srác azóta háromszoros abszolút bajnok, és most úgy vagyunk vele, de jó ha ismét menne… Balázs teljesítményével, alázatával kivívta végül sokak elismerését. Nem volt egyszerű dolga… Többek között erről is beszélgetünk a pályafutását méltató fejezetünkben.
Pont ezért, hogy ki is ő valójában, a legelejéről kezdjük. “Éppen huszonnyolc éve, 1990-ben elmentem egy gokart iskolába, hogy kapjak bizonyítványt a végén, amivel licenszet szerettem volna váltani. Megkaptam a papírt, és 1991-re lett licenszem is. A 80 cm3-es comer kategóriában kezdtem a magyar bajnokságban. Megnyertem a bajnokságot, abszolútban pedig második lettem a nagyokkal együtt értékelve.” – emlékezik vissza Balázs a közel három évtizede történtekre.
“És ezt követően ez így ment még egészen 1997-ig. Olyan ellenfelekkel vívtam az elsőségért, mint a nemzetközi szinten is eredményes és elismert Bakos András, vagy a mostani elnökünk Oláh Gyárfás. De ott volt az ismert tévés Forró Tamás lánya, Judit is. Mi együtt jártunk külföldre, és itthon is versenyekre. Összetartottunk és mentünk a sikerekért. Jó is volt, szívesen emlékezem vissza azokra az időkre.” – nosztalgiázik kicsit Balázs.
“Aztán 1998-ban nagy lehetőséghez jutottam. Egy Forma Ford 1800-as autót próbálhattam ki, mehettem vele Németországban, és Angliában is. Németországban abszolút 3. lettem, és kategória első. Angliában a híres Brands Hatch pályán együtt versenyeztem Jenson Buttonnal. Sajnos, végül a csapattól nem én kaptam meg az autót a bajnokságra. Nyilván ennek szponzorációs okai voltak, emiatt abbahagytuk a projektet.” – zárja le pályaautós időszakát Balázs.
“De a következő évben, azaz 199-től beindult a rali pályafutásom. Igazából olyan véletlenszerűen. Gyakornok voltam egy Suzuki szalonban, ahol ott dolgozott Soós István is. Ő már akkor versenyzett, hegyizett és ralizott is. Ő noszogatott, hogy próbáljam ki. Én először nemet mondtam, de addig nyektetett, hogy kötélnek álltam. És beültem egy N-es Lada Samarába, amivel Hévízgyörkön elindultam. A navigátorom Zsíros István volt.” – tudatja velünk az első ralis próbálkozást Balázs.
“Megtetszett, és rövidesen a Suzuki kupában indultam. Itt már Vladár Tamás navigált. Már itt kezdtem vívni ASI-val. Ami gyakorlatilag végigkísért egész pályafutásomon, amíg mentem. De jóban voltunk, nem volt semmi különös, megvoltunk pályán és azon kívül is. Igazából ezt el tudom mondani mindenkivel kapcsolatban. Persze voltak néha feszültebb pillanatok később, de úgy gondolom, mindenkivel korrekt kapcsolatom volt.” – szalad kicsit előre Balázs.
“Ezt követően úgy éreztem, minden simán fog menni, mehetek a rali1-ben. Hát nem így történt… Pedig a tél folyamán a Rábaringen kipróbálhattam egy versenyen a Toyota Celic GT4 autót. Nagyon élveztem, nagyon jó volt. Néha Oroszlán László, vagy Vízin Laci bácsi ellen versenyezhettem, arra konkrétan emlékszem. Ezt a lehetőséget köszönhettem Édesapámnak is, aki nagyon pártolta az én versenyzői pályafutásomat.” – hálálkodik Balázs.
“Egyáltalán nem mentünk rosszul, de később kiderült, hogy nem kaphatok még rali1-es licenszet. Ez egy picit rosszul esett. Ugyanis talán azt nem vették figyelembe, hogy én korábban hasonló teljesítményű autóval már mentem, hisz a korábban említett Forma Ford nem volt sem lassabb, sem gyengébb autó. De nem volt mit tenni, így maradt a rali2-es osztály. Így kellett nekifutni a 2000-es esztendőnek. Ahol Tóth Vilmos és Szedő Csaba is navigált nekem.” -folytatjuk Balázzsal.
“Az első versenyt még Suzukival teljesítettük, mert az új autó csak később állt rendelkezésre. A második versenyen aztán már a Skoda Felicíával rajtolhattunk. Huncut kis autó volt, mert mindig elállítódott. Nem volt végig soha tökéletes állapotban. Tobak Zoli volt a legnagyobb ellenfelem. Ő minden futamon tudott indulni, nekem ez sajnos akkor nem adatott meg. De így is az utolsó futamon dőlt el a bajnoki cím. Nekem nagyon hiányoztak a kihagyott verseny pontjai, így Zoli megelőzött.” – zárja röviden rali2-es szezonját Balázs.
“És végre eljött a 2001-es esztendő, amikor bemutatkozhattam a az első osztályban. Egy Toyota Corolla WRC autó lett a kocsink a bajnokságra. Nem tartottam annyira az autótól, mint sokan. Nézd, ennek egyszerű magyarázata volt. A Forma Ford is 3 másodperc alatt volt 100-on… De erről gyakorlatilag a licensz elbírálók nem tudtak semmit. Én úgy fogtam fel az egészet, hogy csak pályát változtattam. A ringeket, a rali gyorsaságikra.” – neveti el magát Balázs.
“Megmondom őszintén, izgulós voltam azért abban az időben. Elég nagy drukk volt bennem. Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy mindenki ellene volt, hogy én itt versenyezhessek. De belevágtunk. Soós Istvánon keresztül ismertem meg Somogy Pált, és vele vágtunk a nagy kalandba. Pali nagyon jó ember volt. A ma napig tartjuk a kapcsolatot. És kitartásunknak, lendületünknek, és szisztematikus építkezésünknek köszönhetően abszolút harmadikok lettünk év végére.” – értékeli első komoly évét az első osztályban Balázs.
” A következő esztendőben már a cseh csapattal egy Ford Focus 01 WRC-ben állapodtunk meg. Ugyan az első bajnoki futamunkat még a Toyotával kellett teljesítenünk, mert a várva várt autó leégett… De később már rendelkezésre állt a Ford. Somogyi Palival pedig egyre jobb lett az összhang az autóban. Ennek az lett az eredménye, hogy év végére előreléptünk egy helyet ismét és Ifj. Tóth Jánosék mögött abszolút második helyezést értünk el.” – meséli büszkén Benik Balázs.
És itt megadjuk a szót Somogyi Pálnak, de csak holnap, amikor a folytatás következik.
Kósa András Race1.net
Ismét hálás vagyok a kutató, gyűjtögető munkáért Pacsuta Attilának.
A jelöletlen képek Peták Tibor és Szalai Róbert gyűjteményéből vannak, és használtuk Benik Balázs facebook oldalát is. A címlapkép a Kacsándifoto érdeme. Mindenkinek köszönjük a munkáját.
