Férfitársaimmal ránézünk Juli egy-egy képére, nyilván nem az jut eszünkbe, hogy milyen jó…navigátor. Hanem az, hogy mit keres az anyósülésen? Mert, ahhoz még fiatal, hogy anyós legyen…
Viszont annál rátermettebb, hogy valóban férfiaknak (jó néha hölgyeknek is…) dirigáljon, ráadásul kőkemény raliautókban.
Tudom, több hölgy is navigál a magyar mezőnyben, nemcsak Juli, de talán ő volt a jelenlegi mezőny közül a legtöbbet külföldi versenyen. És igazából ez döntött amellett, hogy egy kicsit jobban megismerjem őt, és az írás által, kicsit jobban megismerjétek őt.
Igen, ő a mi navigátorunk…
A dekoratív lány, nyilván vonzza a férfi tekinteteket, de én inkább azzal kezdtem, hogy őt miért vonzotta az autóverseny. “Mikor édesapám kocsival hordott haza az óvodából, állandóan azt játszottuk, hogy folyamatosan a szembejövő autómárkákat soroltam, és igazából nem hibáztam… Valahol itt kezdődött az autós imádatom. De azért a tényekhez hozzátartozik, hogy a diákéveimet nem ez töltötte ki aztán, és viszonylag későn ültem be először versenyautóba” – kezdi Juli bevezetésként. “Azon kívül hogy a Forma1-et megnéztem a tv-ben, nagyon nem érdekelt a dolog tovább. Elvégeztem az iskoláimat, Főiskolát is, és műszaki menedzser lettem. És azt sem mondhatom, hogy a családban nagyon lett volna olyan, aki annyira behatóan foglakozott volna az autósporttal. Mint később kiderült volt, csak mivel nem tudtam róla, ezért hatással sem lehetett rám. Úgyhogy inkább az akkori párom által kerültem közelebbi kapcsolatba a sportággal. De az sem olyan meseszerű volt, legalábbis így utólag” -lendül bele a csinos navigátor.
“Egy Szombathely ralira készülődött a kedvesem, amikor én otthon voltam, és csörgött a telefon. Azonnal menjek le, mert mégsem indul a navigátorával…Levonatoztam, de igazából semmi gyakorlatom nem volt abban, hogy tréning, meg pályabejárás. Benik Balázs és Doromby Zoli voltak olyan kedvesek, hogy beülhettem mögéjük megnézni, hogy egyáltalán miről is van szó. Azt kell hogy mondjam, sikeres volt a bemutatkozásunk, hisz a Hondával célba értünk. Így kezdődött 2003-ban.”– eleveníti fel Juli első versenyét. “Utána jöttek sorban a futamok, köztük külföldi megmérettetések is. A következő évben már Szilágyi Jánossal mentem, egy komplett szezont, majd ezt követően Janzer Gyurival versenyeztem egy ízig-vérig raliautóval a Skoda Felicia Kit Carral. Az már olyan autó volt, ahol szólt minden a kocsiban és komolyan lehetett vele árkon, bokron menni, de nekem onnan nem ez az elsődleges élményem maradt meg” – kelti fel érdeklődésemet.
Egy népes csapattal az Eb-n, a “Junior Experience”
“Pont Pécsett tréningeztünk, és a pályát rengeteg béka özönlötte el. Azok között szlalomoztunk, mert Gyuri tudta mekkora állatvédő vagyok, és ha egyet is elüt, akkor én kiszállok mellőle, és a versenynek annyi. Ismert, tudta, hogy komolyan beszélek, úgyhogy jelentem, a brekuszok megúszták, és a Gyurit is a célba terelgettem” – bújik elő a kőkemény navigátorból a nőiesség. Aztán az élet úgy hozta, hogy Janzer Györgytől is elbúcsúzott, békástól, Skodástól, mindenestül és egy még durvább autóba ült át.
“Igen, Angyalfi Karcsival folytattam, méghozzá egy A8-as Mitsubishivel. Életem egyik legjobb autója volt, amivel mehettem. Ott már volt teljesítmény, lehetett vele haladni. De azt is testközelből láttuk, mekkorát lehet vele esni. Asi nagy balesetére gondolok, amikor mi második fokozatba ragadt váltóval kecmeregtünk a pályán, és ő nagy tempóval utolért minket egy ugrató után.”
“Pont ez volt a baj, hogy szinte a semmiből jött, és közöttünk pedig a műszaki hiba miatt nagy volt a sebesség különbség. Nos, láttam az egészet, ahogy szegények borzalmas nagyot esnek mellettünk. Megálltunk mi is, és azért az ott nem volt egy szép látvány. Mentem be hozzájuk a kórházba is. No, ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy akár ezek lehettünk volna mi is…” – kezdi az autósport másik oldalát is érzékeltetni Juli.
Igen így, szépen precízen…
“De szerencsés vagyok, mert egész pályafutásom alatt semmi komolyabb nem volt. Kisebb becsúszások igen, talán a Szőlősi Péterrel a mecseki oldalra borulásom volt a legnagyobb. De az sem volt vészes, igazából csak látványos volt az a kötözött sonkás póz az autóban, amíg ki nem másztunk…De semmi több” – ugorjuk át a témát. Nyilván ez benne van, de az ember a bajnoki címekre, serlegekre szívesebben gondol.
Ifj Kanyik Antallal, idén Székesfehérváron abszolút harmadikok a rali 2-ben.
“Az első bajnokságomat Angyalfi Karcsival nyertem A/8 győztesek lettünk. Vele mehettem először WRC-vel is. Horvátországban, Porecben indultunk a Ford Focus WRC-vel, nagy élmény volt. Ott már brutális dolgok is történhetnek, nagyobb a fizikai ráhatás az emberre. De én élveztem nagyon, és ezek a külföldi versenyek meg kapcsolatokat és lehetőségeket hoztak számomra. Így volt, hogy levelezgettem Georg Reitsbergerrel, amiből aztán közös versenyzés lett. Mitsubishivel mentünk egy évet a horvát bajnokságban és a kategóriában bajnokok is lettünk. Neki angolul diktáltam, ami megint egy jó iskola volt. Nem annyira jó, mintha magyaarul, hangsúlyosan diktálnál, levesebb is az információ, de kettőnk közül csak én beszéltem…magyarul” – meséli nevetve Juli.
“Szőlősi Petivel egy Mitsubishivel mentem a bajnokságban, majd ezek után jött a fronthajtású autó Bessenyey Zolival. Itt egy Hondával versenyeztünk. Először a CEZ értékelésben lettünk bajnokok egy Subaruval, majd jött az Európa-bajnokság. A külföldi versenyeket nagyon szeretem, és két teljes szezont húztunk le együtt 2013-14-ben, és mindkétszer 2WD bajnokok lettünk a Honda Civic Type-R-rel. Ez pályafutásom egyik legszebb időszaka volt.” – emlékezik vissza a közelmúltra az Európa-bajnok navigátor.
Ekaterinával, akivel végül barátok lettek…
És ahogy már korábban is említette a külföldön való versenyzés révén nemzetközi ismeretségeket generált. Így volt egy bolgár hölggyel, akivel előtte csak méregették egymással, majd a látszatra nem túl szimpatikus hölgy egyszer csak Julinál kopogtatott. “Így van, nem is nagyon barátkoztunk a korábbi versenyeken, kissé meg is lepett a jelentkezése. Beszélgettünk és végül közös versenyzés lett a vége. Egy Citroen C2-es autót terelgettünk Stratieva Ekaterinával, és megnyertük az Eb-n a Ladies Cup-ot. Ez 2015-ben volt, tehát viszonylag friss élmények” – emlékezik vissza a nemzetközileg ismert, és elismert magyar lányunk. De ahogy böngésztem, akadtam én egy másik hölgy nevére is, akivel együtt versenyzett.
Ekaterinával munka közben…
“Igen, jól láttad Ciprus ralin mentem a német Weiss Edith hölgy versenyzővel. Vele inkább egy kutyás élményem van, amikor a pályát jártuk be, és megpillantottam az árokban egy sérült kutyust. Valószínű autós csaphatta el. Nos, azonnal megálljt parancsoltam Edithnek. A derék ebhez a helyi állatvédőket hívtam, akik el is szállították a kórházba. Ezért aztán nagyon elégedetten jöttem onnan haza, hisz segítettem a kutyuson, úgy hogy Edithnek sem ártottam, mert a kiesett tréning sem segített volna a tempónkon…
“ – zárjuk rövidre kicsit nevetve ezt a kirándulást.
Ahhoz képest, amióta a pályán van Juli, elég sok embert segített a célba itthon és külföldön egyaránt. Kapós is, ha éppen szabad, indokolja, hisz több olyan éve volt, amikor itthon és külföldön egyaránt navigált különböző sporttársaknak. Szíjj Zsolt is ismerheti és elismeri Nyírfás Juli tudását, de Ollé Sasának is navigált. Sőt a terepralival is ismerkedett Korda Erik oldalán, akivel még közös WRC-s élményekkel is gazdagodtak. De az elmúlt másfél, két évet már csak két pilóta mellett töltötte.
Klausz Kristóffal…
“Igen, külföldön Klausz Kristófnak segítettem az Eb futamokon. Négy versenyen voltunk együtt, és azt kell mondjam ügyes srác, még sokra viheti. Komolyan is veszi, láttam, most is sok versenyen indul. Itthon pedig Ifj. Kanyik Antal mellett navigálok, most a rali 2-ben. De arra nagyon büszke vagyok, hogy át is adhatom a tudásom, hisz egy navigátor iskolában néha hétvégenként adhatok elő, segíthetek másokon is a tapasztalataimmal.” – meséli Juli.
Szerintem most többen beiratkoznak a suliba…
És egy csinos hölgynél a kérdés megkerülhetetlen, a család.“Nincs még gyermekem, de persze majd szeretnék. Most úgy gondolom, hogy még nyitott vagyok feladatokra az autósport terén, mert azt nem tudom megmondani most, ha lesz gyermekem, utána visszaülnék e még versenyautóba. Ez nehéz kérdés, de ebben a pillanatban még nem aktuális, így fejtörést sem okoz.”
A főszurkoló Édesanyával…
“Az Édesanyám egyébként az egyik legnagyobb szurkolom. Az elején nagyon izgult értem, nyilván most is, de most néha őt jobban megviseli, ha nem nyerünk, vagy nem érünk célba, mint engem. Egyébként minden jó körülöttem, éppen most vágok bele egy új munkába, hisz a a navigálás nem főállás.” – árulja el Juli, aki boldog jelenlegi társával, és lombozza le ezáltal sok férfitársam képzeletét…
Most együtt sikeresek…
És persze állatok is körülveszik, köztük a jelenlegi legbecsesebb, egy húsz évnél idősebb macsek. Kettejük között egyelőre még ő vezet a pályafutásuk tekintetében…Szóval így él, így dolgozik, és ennyi élmény és siker van egy olyan kis törékeny, ám annál keményebb, és mégis igazán nőies hölgy mögött, akit úgy hívnak Nyirfás Julianna. Kár hogy nem írtam eddig róla…
