Mielőtt felvettem a kapcsolatot a ralis berkekben egyre inkább közönség kedvenccé vált pilótával, magam is azon gondolkodtam, miért szeretet sportágunk, az autósport, azon belül is a rali az, ahol önmagában a tehetség nem sokat ér. Miért van az, hogy más sportágakban, ha valaki egyeneset rúg a labdába, már a másodosztályban is 500 ezer feletti fizetések között válogathat, vagy ha eltalálja kézzel a kaput, már a másodosztályban egy kézisnek is 200-at ígérnek, és lakást. Ha valaki jól húz a medencében, már viszik a “műhelybe” és olimpikont nevelnek belőle. És félre értés ne essék, nem a játékossal van a baj, ha megteszi, hanem azt nem értem, mit lát benne az, aki adja… A példáim tények, kiállok mellettük, és az is, hogy egy-egy mérkőzésen annyian vannak, mint egy ralin egy kanyarban…
Gazdag ország vagyunk… Az biztos. És nem az egy főre jutó R5-ös autók tükrében, hanem az elvesztett tehetségek tekintetében… Nálam biztos eggyel nőtt az ő számuk, mert Szauer Gergő idén még nem ment egy métert sem…
Aki nem ismeri közelebbről, annak mondom, nem azért, mert nem jött össze a költségvetés az R5-ös autóra…
Hanem azért, mert konkrétan még egyetlen versenyre sem jött össze, mondjuk 500 ezer forint, hogy újra beindíthassa kedvenc Ladáját. Annak a srácnak, aki a tavalyi a Mecsek ralin, az első nap nyálkás szakaszain folyamatosan abszolút 10-15-ik hely között terelgette autóját, Rácz László navigálásával. Az első napi legyőzött Bútor Róbert a Peugeot 308 Maxi igen elismert pilótája gratulált őszintén, és sportszerűen Gergőnek, aki ezt a mai napig emlegeti, hisz nagy büszkeséggel töltötte el. Hálás volt annak a sok szurkolónak, akik fél lábbal a pályán biztatták, lengették pólójukat, amikor érkezett a Lada.
Ő is abban bízott, hogy a tavalyi kerek év után, legalább a Ladával megismételheti a produkcióját. De nem…“Most már, hogy fél év eltelt, már jobban viselem. Nem gondoltam, hogy a Szilveszter rali lesz az utolsó futam, egyelőre…” – kezdi a baranyai kedvenc. “És nagyon úgy néz ki, hogy ez nem egyelőre van így, hanem tartós állapotnak vehetjük. Már a közösségi oldalon a bukósisakomat is árultam, és az autó is új gazdára vár. Nyolc évet versenyeztem, és most hirtelen minden kilátástalan lett” -meséli a 28 éves roppant tehetséges versenyző.
Itt még minden kerek volt…
“Mennék én mindennel, de most komolyan egy, azaz egyetlen versenyre nem jött össze anyagi fedezet, nemhogy egy bajnokságra. Nincs ebben nagy titok, hisz minden ladás tudja a költségvetést, tehát közeli versenyt 500-600-ból, távolabbi helyszínre elmenni és eredményesen szerepelni úgy 700 ezertől lehet.” – világosít fel Gergő.
“Én nagyobbról nem is álmodom, hisz már ebbe a kategóriába tartozik az is, ha egyáltalán a Mecsek ralira ismét eljutnék. A tavalyi futam után Topp Zoli bácsi egyik Mitsubishi autójába is beleülhettem egy sprintversenyre, és nagyon élveztem. Pedig előtte csak közúton mehettem vele pár kilométert, és utána esőben a versenyen.” – idézi fel egyik legnagyobb élményét.
“Most meg egyre távolabb vagyok a pályáktól. A környezetem, barátaim, sokkal rosszabbul viselik, mint én. Az elmúlt félévben sok helyen próbálkoztam támogatókkal, de mindenhol bezáródtak az ajtók. tehát azt sem lehet mondani, hogy nem tettem meg mindent, de pont ebből a sikertelenségből vontam le a konzekvenciát, hogy nincs sok remény már.” -értékel reálisan a mohácsi versenyző.
Most már csak súlyzózik vele…
“Most 28 éves vagyok, talán a legjobb versenyzői korban. Van már mögöttem nyolc év, de talán most tudtam volna egy váltással, akár kicsit komolyabb technikával is bizonyítani, hogy van érzékem, tehetségem ehhez a sporthoz. Viszont, ha azt nézem, hogy ennyi idősen, még mindig a szüleimmel lakom, mert eddig minden fillérem a versenyzésre költöttem, akkor van bennem egy olyan is, hogy a civil életemre is gondolni kell” – mesél tovább őszintén a Gergő.
“Szóval itt ennek, ebben a formában biztos vége. Voltak megkeresések, tapogatózások, hogy lenne ez, meg az a lehetőség, de semmiből nem lett semmi. és őszintén nem is hiszek az ilyenekben, nem a mi sportágunk az, ahol megtörténnek a mesebeli történetek. Itt még az éves ladázáshoz is kell 4-5 millió forint, komolyabb dolgokról meg már szóban sem akarok beszélni. Nem vagyok egy menedzser típus, de talán nem is ez lenne a dolgom, és sajnos olyan komoly anyagi háttér meg nincs mögöttem, hogy a család finanszírozza az én hóbortomat” – összegzi kicsit megtörten Szauer Gergő.
Erős túlzás lenne kutyaólnak nevezni a Ladát, de az kétségtelen, ő most többet ül benne, mint a gazdi…
“Persze kedvetlen vagyok, de ez érthető is. De valahol bízom abban, hátha mégis történik valami jó. Fizikálisan teljesen rendben vagyok, hisz heti öt alkalommal edzek, mert 11 éve boxolok. És a fél év versenyzési kihagyás sem olyan vészes még, hogy ne lehetne visszarázódni. Csak hát a pénz… Tisztában vagyok egy R2-es, vagy egy “N”-es autó költségeivel, tehát reálisan nézve, nincs semmi esélyem…” – fejezi be Gergő.
Mint a cikk írója, kötelességemnek éreztem a beszélgetésünk előtt, hogy felkészüljek Gergőből. Átnéztem eredménysorát, gyorsasági idejeit. A róla alkotott szurkolói, és versenyzőtársak által megfogalmazott véleményeket. Megnéztem egy halom külső, és belső videofelvételt. Több, mint 25 éve teszem egyébként is ezt, és arra a megállapításra jutottam, hogy Kiss Ferenc óta, az egyik legtehetségesebb pilóta képsorait nézem, baranyai szemmel nézve, egészen biztosan…
Igen, földim a srác. Egy olyan megyéről beszélünk, amely klasszis pilótákat adott, és ad az autósportnak, és a legpatinásabb raliverseny helyszíne évről, évre. Gazdag megye, tán gazdag ország is vagyunk, ahogy így elnézem. Nem, ez nem így van, és nem is így mondják, csak azt még ide sem írhatom le…
