Ebben a kényszerszünetben elég sok mindenre jut idő. Egy témát most kiragadok, mert igazából problémásnak találom. Ez pedig az ERC. Valahol ennek kéne lennie a világbajnokság mögött a második vonalnak. Elvileg az is, de gyakorlatilag nem. És ez a probléma elsősorban a lebonyolításban keresendő. Mert ebben a sorozatban is az tud eredményesen versenyezni, akinek nagyon sok pénze van, és nem azok, akik későbbi lehetőségek reményében meg tudják, vagy megmutathatnák tehetségüket.
Most tekintsünk el attól, hogy éppen mi zajlik a világban és nézzük a tényeket. Az ERC idei programja is nyolc futamot tartalmaz, amelyek gyakorlatilag keresztben, hosszában behálózzák az öreg kontinenst. De inkább hosszában is ez az egyik nagy baj… Mert az Atlanti-óceán közepét már nem nagyon sorolnám Európához, még ha az Azori-szigetek közigazgatásilag Portugáliához tartozik, de ez a helyzet a Kanári-szigetekkel, ami egy elég nagy kiterjedésű Marokkó nevezetű afrikai ország déli határával párhuzamosan található, szintén az Atlanti-óceánban.
Nos, ebből már érzitek, hogy ezeket a futamokat logisztikailag kivitelezni sem két fillér, azaz sokaknak gátat szab. De azt is meg kell állapítani, hogy az említett két helyszínen egyébként remek futamok vannak, tehát semmiképpen sem arra irányul okfejtésem, hogy ezeket ki kell iktatni. Hanem arra, hogy kicsit át kéne reformálni a lebonyolítást, másoknak is elérhetővé tenni. Nemcsak versenyzőknek, hanem futamokat rendező országoknak. Nos, én a következőre gondoltam.
Kétszer nyolc, azaz tizenhat ERC futamot rendeznék egy évben. Nyolc kiemelt, mondjuk Masters futamot és nyolc Standard versenyt. A Masters futamok között lehetne olyan, mint az azori, kanári-szigeteki, vagy éppen a hallatlanul népszerű Barum rali, vagy éppen egy Korzika rali. A Standard futamok pedig a kontinensen belül, jól megközelíthető országokban, mint Horvátország, Ausztria, Szlovénia lehetnének. És így növelni tudnánk a résztvevő párosok számát, mert azért valjuk be, az utóbbi két évben bőven csappant azoknak a száma, akik végig versenyezték a szezont.
Miben különbözne egy Masters és Standard verseny? Csak pontozásban, össztávban nem. Mind a tizenhat futamnak 200 km felett kéne lennie. A pontozásban a Masters futamokon kétszer annyit lehetne gyűjteni. Én az abszolút első 12-öt jutalmaznám. A Mastersen 30-24-20-18 és innen kettesével csökkentve egészen a 12. helyért járó 2 ponttal, míg a Standard futamokon pont a fele pontszámok megszerzésére lenne lehetőség. A géposztályokban másképpen, az első ötöt 10-8-6-4-2 pontokkal, míg értelemszerűen a Standard futamokon a fele.
Természetesen, akár Masters, akár Standard futamokról van szó, a nyolc-nyolc versenyből fele kell, hogy murván, a másik felét pedig aszfalton rendezni. És hogy megint ne a pénz domináljon, az összesen 16 futamból egy pilóta, maximum tíz versenyen indulhat, szabadon megválasztva. Mínuszolás viszont nincs. Így abszolútban és a géposztályokban kialakul a tizenhat futam egy sorrend, teljesen mindegy, hogy mely versenyeken megszerzett pontszámokkal. Az utolsó két Masters és Standard futamokat ugyanabban az időpontban kell rendezni. Szintén a nagy matekozás elkerülése végett. Mi történik ezután?
Nos, abszolútban az első tizenhat, kategóriákban pedig az első hat bejut a döntőbe. Amely futamon egy első napi esti páros gyorsasági után második nap murván, harmadnap meg aszfalton kell teljesíteni a bő 200 km versenytávot. Aki a páros futam ill. második napi murvás napból összeállt első szakaszon kiesik, az szuperralizhat a harmadik nap. És itt a lényeg, nem a hét perces gyorsaságinként mért időbüntetéssel, hanem egyszeri kettő perccel. De csak az, aki a murvás szakaszokból is legalább teljesített egyet! A manipulációk elkerülése végett…
Aki nyeri a futamot, vagy a kategóriák egyikét, ő az Európa-bajnok. Teljesen függetlenül attól, hogy a Standard, vagy a Masters futamokon megszerzett pontjaival hányadikként került a Final versenybe.
Így ugye kezditek érteni, hogy nemcsak az anyagiak dominálnának egy ERC futamon, vagy sorozatban, hanem a kissé kevesebb keretből gazdálkodóknak is felcsillanhatna a remény. És több, arra érdemes ország eséllyel és jogosan pályázhatna egy akár Standard futam megrendezésére. A jelenleginél egészen biztosan nagyobb nevezői létszámmal garantálva… A mostani sablonos lebonyolításra alaposan ráférne egy reform. Minden érdeket figyelembe véve. Azért gondoljatok bele, egy FINAL futamra nem gyenge mezőny verbuválódhatna össze… Akár magyarokkal.
Kósa András Race1.net
Fotók: ERC Press, Bödecs Krisztián, Király Gábor, MOL Racing Team