Ez tényleg állati lesz…

Még tavaly novembert írtunk, amikor úgy örültünk kis csapatommal, hogy mi is indulhatunk, támogatóinknak köszönhetően a Santa Domenica Rally Show versenyen. Aztán kiderült, hogy mégsem az lesz az óév utolsó versenye, hanem a Szilveszter rali. Utána azon gondolkodtunk, hogy bírjuk majd ki a szűk három hónapos szünetet. Aztán úgy örültünk, hogy az MNASZ díjkiosztón együtt voltunk támogatóinkkal, és rá két hétre nekik köszönhetően meg már Horvátországban versenyeztünk. És odamegyünk ismét, hisz egy tesztet követően már az R4-sel indul Bacsa Tamás és Hanyik Gergely Kumrovecben.

 

“Így van, visszatérünk déli szomszédainkhoz. Rövid idő alatt harmadszor mehetünk valamilyen versenyen Horvátországban. Erről álmodni sem mertem, még a közelmúltban sem, nemhogy 1-2 évvel ezelőtt. De ez már a valóság. Az R4-es Mitsubishi feltérképezéséhez elengedhetetlen a kilométerek gyűjtése. Egy éve ilyenkor még nagyobb esély volt arra, hogy a kereklámpás Speedy Gonzalesszel induljak a Rali2-ben, most meg újabb külfoldi futamra készülhetek a felkészülés jegyében egy bivaly R4-sel.” – hitetlenkedik “Tacskó” Tomi.

“Nem szeretném, ha a szurkolók felé ennyire közhelyesnek tűnnék, de itthon a páromnak, Vandának mondom, néha fel sem tudom fogni, mi történik velem. Persze, érzékelem rendesen, hisz a társam is sokat alkalamzkodik ehhez a helyzethez, no meg a bajtársaim a tűzoltóságnál. Ekkora lojalitás és összefogás nélkül ez nem is működne. Ugyanakkor azzal fekszem és kelek, hogy ebből a nagy csodálkozásból a raliszeretők ne sokat érezzenek, hanem azt lássák majd, hogy képes leszek fokozatosan az R4-es autót is megfelelően kezelni. Ennek szentelek alá most mindent és alig várom már a tesztet.” – mondja sejtelmes mosollyal a Rally Café Racing újdonsült Tacskója.

“Nagyon jól érzem magam a csapatnál. Zavarba ejtő, hogy mennyit tesznek az én sikeres szereplésem érdekében. Mindezt családi hangulatban, amit már többször is megtapasztaltam. Jelentős a távolság Pécs és Berettyóújfalu között, mégis teljesen itt vannak a hétköznapjaimban. Szvatek Krisztiántól szinte mindennap kapok képet, hogy áll az R4-es éppen… És örömmel látom, hogy lassan talpraáll. A héten a VB Design kezdi beöltöztetni új ruhácskájába. Komolyan, már bizsereg a tenyerem. Lesz egy teszt még a horvát futam előtt, hogy minden rendben legyen vele. Én már számolom a napokat.” – mesél a Race1.net olvasóinak teljes izgalomban Bacsa Tomi.

Anno a kereklámpás barátunknak keresztapja lettem és Speedy Gonzalesz néven lett ismert a bajnok rali2-es Lada. R4-es testvérünk is már magunk között csak a Dongó névre hallgat. Hogy miért, ez majd rövidesen kiderül. Ugye a Dongóról az a hír járja, hogy tudományosan vizsgálva, nem tudna repülni, de ő mégis megteszi ezt. Nem is akárhogy, és talán az egyik leghangosabb a rovarok között. Nos, a mi Dongók sem lesz csendesebb, és reméljük a fizikát szintén meghazudtolva egy alföldi Tacskó szárnyalni fog vele a hegyeken és szerpentineken nevelkedett vetélytársai között.

“Egyértelműen ez a cél. Nem szeretnék a fullánkommal senkit bántani, de azért szívem szerint udvariasan csipkedném a mezőnyt. De nem lesz ez könnyű, mert ahogy elnéztem a tavalyi ORC-s vetélkedést, elképesztően színvonalas és kiegyenlített küzdelmet vívtak egymással. Olyan tapasztalt, professzori szinten ismerő és kezelő mitsubishis társakkal szemben kell felvennem a kesztyűt, mint Matics Misi, Hevesi Pisti, vagy éppen Rongits Attila. Pontosan nem tudom, hogy a regnáló bajnok Gergő marad, vagy máshol megy, vagy Gyarmati Arielnek mik a szándékai, vagy ki érkezik még a mezőnybe, de sokat már nem kell erre várni, hogy kiderüljön.” – vélekedik Tamás.

“Mi már tavaly ősszel sem rejtettük véka alá, hogy mely irányba szeretnénk lépni, és most egyértelműen azt mondhatom, jól tettük. A korai döntés után határozottan tudtunk és tudunk készülni a szezonra. Csapatunk egyértelmű ars poeticaja is egyébként az, hogy nem titkolózunk, hanem dolgozunk. És hiszünk abban, hogy ez meghozza a gyümölcsét. Vannak céljaink, de a lépcsőzetességet be kell tartani, mert van mit tanulnom még. Ez lesz mindössze a harmadik szezonom, amikor egyáltalán valami komolyabb bajnokságban indulhatok. Van mit bepótolnom, de mindent megteszek érte, mert körülöttem is mindenki így tesz. A csapatvezetésemen, az autó felkészítéséért felelős barátaimon látom, mennyire elszántak. Akkor hogyan viselkedhetnék én másképpen, nem hagyhatom őket cserben…” – ismerteti a kelő motívációt adó helyzetet Bacsa Tamás.

És akkor ott van a társ, a barát a hűséges Hanyik “Teki” Gergely, aki például az elmúlt hétvégét az iskolapadban töltötte. A népszerű navigátor iskola újabb kurzúsán tömte buksiját, hogy megfelelő társa legyen Tamásnak és hasznos tagja a Rally Café csapatának. “Örömmel mentem immár harmadszor az előadásra. Mindig tanulok az ott előadó remek szakemberektől, mert ők bizony ezt a mesterséget olyan szinten művelik. Én pedig egyszer szeretnék eljutni abba a magasságba. Sokat kell még tanulnom, tudom, de teszek is érte. Mert amíg számunkra intéztek mindent a logisztikát, hátteret, műszaki felkészítést, addig ez a legkevesebb, hogy mi a saját dolgainkon csiszoljunk.” – veszi át a szót a navigátor.

“Az N-es autót és az R4-et egy lapon nem lehet említeni. És azt is reálisan kell látnom, hogy Tacsi kezdi megszeretni, kezelgetni és ehhez nekem is fel kell nőnöm. Itt sokkal gyorsabban történik minden, és nekünk is így kell tennünk és alkalmazkodnunk. Mit mondjak, Tomika ficánkol vele, de most jönnek majd az igazi megmérettetések, hisz eredményre és bajnoki pontokért fogunk menni vele. És ez már így más játék, mint a tesztfutamok. Én pedig mindenben szeretném segíteni a barátom, mert vannak közös céljaink. És látom, hogy törekvéseinket maximálisan támogatod te is, Maricsek Miki és a Szvatek Zsolti által vezetett teljes technikai háttér. Nem is beszélve a támogatókról, akik továbbra is hisznek bennünk.” – elmélkedik elmélyülten, szokáshoz híven Hanyik Teki.

“Vannak hibáim, ezeket mindig meg is beszéljük, de ahogy komolyodik a feladat, úgy szeretnék én is egyre jobb lenni. Óriási váltásokon megyünk keresztül, míg a Speedyből integteni is volt idő, az R4-ben lehet felnézni sem tudok majd… A rövidesen közelgő teszten nemcsak az autót, gumit, hanem magunkat is próbálgatni fogjuk, egy-két változtatással. Az idei kihívásunk már más dimenzió. Most mondhatnánk, hogy tanulgatunk, meg tanulgatni szeretnénk… Igen ez így van, de azokat az iskolapadban, a teszten, meg a tesztfutamokon kell, Egerben mi már versenyezni fogunk. És hogy ez így legyen, most is teljesen komolyan veszünk mindent. Csak videóról, csak iskolapadból nem lehet átvenni a dolgokat, át is kell élnünk nekünk magunkank is. És az már ott csak rajtunk múlik, hogy hogyan tudjuk élesben hasznosítani. Te is mindig azt mondod, ne kimagyarázzuk a dolgokat, hanem valósítsuk meg.” – célozgat felém Teki. De ez valóban így van nálunk. Hibáztunk tavaly, többször is, de tanultunk belőle.

“A magyar mezőny nem gyenge. Teljesen mindegy, hogy az ORB, vagy az ORC nevezőkről beszélünk. Mi, akik az autókban ülünk tudjuk, mennyit kell az újabb másodpercek érdekében vállalni. Tudatosan mondom így, és nem a kockáztatni kifejezést használom. Mert bár Tacsi egyes jelenetei erre utalnak inkább a kívülről szemlélőknek, azért én tudom ott belül, hogy a szeme sem rebben olyankor… Sőt mindig visszaszól, jelez, hogy “itt van…” igaz utána zokszó nélkül eltiporja a kombinációban, mint most is a horvát murvás futamon. De hát ezért versenyző, és ezért vagyok én is mellette, hogy ami kivülről meredeknek tűnt, az belül egy közös munka gyümölcse… “ – zárja hozzászólást csapatunk navigátora, Teki.

Szóval, lassan kész a Dongó, napokon belül duruzsolni fog a műhelyben, később már a teszten. Kumrovecben pedig már a felkészülés jegyében versenyezni fogunk, hogy aztán már türelmetlenül várhassuk veletek és vetélytárasinkkal a találkozást Egerben.

Kósa András Race1.net

Post2