A Ranga név kötelez!

Bizony. A néhai hatszoros abszolút bajnok Ranga László örökre beírta a nevét a magyar ralitörténelem nagykönyvébe… Amikor 2001-ben örökre itt hagyott minket a Bajnok, még Ibolya, az anyuka sem tudta, hogy a két félárva gyermeke közül Laci, vagy esetleg Peti tudja e tovább vinni a családi hagyományokat a rali útján. Nos, kiderült idővel, akár mindkettő…

Hogy miért írom e sorokat, egyáltalán kezdtem bele ebbe a cikkbe? Mert az utóbbi hetekben egyértelműen azt láttam, ez a két srác mennyire hiányzik a magyar raliból. A Mecsek ralin, végre egy komplett versenyen láttuk Lacit, ahogy egy Peugeot R2-sel versenyzett. Mert az volt a javából! A kissé bohém, idősebb testvér, érett versenyzéssel, szemet gyönyörködtető módon terelte a frontmeghajtású autót… Meglepetés? Nem! Ő már anno, a Suzukikkal szerzett tapasztalatot e téren. Sajnos édesapja pont nem érte meg első komolyabb szárnypróbálgatásait… De arra, amit a Mecseken nyújtott 2019-ben, biztos csettintett az édesapa is. Mert az mestermunka volt.

Peti, az öcskös is kedvet kapott az évadzáró “Bajnokavató” futamon, hogy kipróbálja a Peugeot 208-as versenygépet. Nos, valljuk be, Lacikának jobban feküdt. Peti mondta is nekem, aranyos az autó, jól kezelhető, de az ő világa azért egy R5-ös típusban képzelhető el jobban. Aki nem ismerné, mondhatná, kissé elszállt a srác, de ez nem igaz. És aki látta tegnap Horvátországban a Santa Domeica Rally Shown ismét versenyezni, az igazat adott nekem. Jött, látott, győzött…

Ha jól emlékszem a tavalyi Mecsek rali óta, tehát bő egy éve, nem ült R5-ös autóban versenyen. Kedvenc borításán a murván, tegnap ismét olyant alkotott, hogy az ember elérzékenyült… Elvegyülve a horvát és még ki tudja, hány nemzetből összetevődött szurkolók között, hallgatva, hogyan dicsérik, az ember büszkén állt ott magyarként. Jó volt látni, hogy komolyan veszi, mert az utolsó körben, új gumikat feldobva, leoktatta a cseppet sem gyenge mezőnyt. Hihetetlen lendületesen és pontosan tépett a Topp Cars Skodája a kezei között. Ezt rajtunk kívül, talán a Peti mellé lízingelt navigátor barátunk, Bán Vitya élvezhette jobban.

Szóval itt ez a két srác, de mégis hiányérzetem van… Mondtam ott is Petinek, akárhányszor találkozni fogunk, minden alkalommal egy jó nagy bányász szívlapáttal hátba verem mindkettőt. Miért? Azért mert ilyen fiatalon, ilyen tehetséggel és névvel, mint a RANGA, nem lehet hagyni magukat, hogy a magyar rali csöppent sem egyszerű, gyötrelmes világa csak így begyűrje őket. Igen, baromi nehéz támogatót találni, nem olcsó az R5-ös, de még a Peugeot R2-es sem. És? Mégis többeknek sikerül valahogy összerakni egy szezont. Szóval, visszatérve a szívlapátos noszogatásra, amely komoly, valós veszély rájuk nézve, hisz lakhelyeinket talán, ha egy kilométer választja el, tessék MINDENT megtenni, hogy ezen a télen összejöjjön valami!

Ez Ti nem engedhetitek meg magatoknak, hogy “kész ennyi volt!” Mindketten megtaláltátok a magatoknak legjobban fekvő autót, hát tessék a feladat adott. Kizárt, hogy nincs bennetek annyi hiúság, hogy amit Laci a Mecsek, Peti meg a tegnapi verseny  óta dicséretet, elismerést kapott, ne mozgatott volna meg ott legbelül valamit. Fiatalok vagytok (még), jó kezűek és jó nevűek… Tessék felállítani a stratégiát és támadni télen a potenciális támogatókat… Mert oda Nektek kell menni, ők nem fognak jönni… Megmutattátok most mindketten magatokat, láttuk, hogy nem vagytok berozsdásodva, úgyhogy tessék felhúzni az első áldozós legszebb ruhátokat, és lehet menni kopogtatni. Ha nem teszitek, itt lesz a szívlapát mindig kéznél… Mert egészen biztos vagyok benne, e sorokat olvasva Édesapátok fogja nekem ledobni odafentről…

Kósa András Race1.net

A fotókat a saját gyűjteményemből, ill. a Ranga Rally Team facebook oldaláról válogattam a srácok engedélye nélkül! Ugyanis a szívlapát már nálam van !!!

Post2