Bacsa – Hanyik: Egy bajnoki cím, és ami mögötte van…

Lassan itt a két éves évforduló… Hogy elkezdtek ralizni komolyabban, és elindultak önerőből a 2017-es Szilveszter ralin. Talán most már többen vagytok úgy, hogy “nem tették rosszul…” És most, 2019-ben az újonc Bacsa Tamás és Hanyik Gergely a volt N-csoport, a Production Car kupára keresztelt kategória győztese.  Mivel Magyarországon vagyunk, a fanyalgásban világbajnokok országa, ezért már most leszögezem, tudjuk hova helyezni ezt a címet. Nyilván csökkent, sorvadt valamennyire ez a kategória, de nem igazán gyengült. 

Mert nem baj, ha tudja mindenki, nem is titkolunk semmit, hogy mi van e mögött. A srácok pont egy héttel ezelőtt még alternatív útvonalon csorogtak Nyíregyházára a célba… Este nyolc óra elmúlott mire a szervizparkból elindulhattak a célceremóniára, hogy aztán este kilenc órakor legördülve, szerényen megünnepelve bajnoki címüket, bevigyék az autót a parc femébe… Aztán kis vacsora és mindenki haza, vagy a szállodába. Tamásék haza Berettyóújfaluba, Gergely pedig helyben készülődött, hisz a két alkalmazottnak reggel nyolctól munka volt.

Éppen hétfőn reggel, Pécsre igyekezvén azon gondolkodtam, hogy normálisan meg sem tudtuk ünnepelni a címet, és most hívni sem tudom őket, mert már dolgoznak. Sőt Tamást délutánig el sem értem, hisz a reggel felvett szolgálata úgy kezdődött, hogy rögtön súlyos balesethez riasztották tűzoltó társaival. Aztán este tele volt a tévé azzal a brutális ütközéssel, ahol ő már a munkáját végezte. Az itt megtekinthető eset kapcsán az jutott eszembe, hogy még 12 óra sem telt el, hogy élete legnagyobb eredményével célba ért, bajnok lett egy veszélyesnek mondható sportágban, nem mindennapi körülmények között. Majd két kamionsofőr földi maradványait szabadítja ki ünneplés, bulizás helyett… Mert ő, ők amatőr sportolók úgy, hogy profi módján oldották meg azt, amire lehetőséget kaptak.

Nos, ezért méltatom én az ő teljesítményüket. Mint tudjuk, az autósport drága tevékenység. Ezért többnyire ezen a szinten nem azok művelik, akik füttyszótól füttyszóig dolgoznak alkalmazottként, napi 8 órában, vagy éppen 24-ben… Ők viszont igen. A verseny után egyiknek sem maradt egy nap szabadsága sem. Mindent úgy számoltunk ki, hogy éppen kifusson. Kifutott…  Így sikerült egy bajnokságot megcsinálnunk, és megnyerni. Én ebben hittem és bennük.

És ezért támogatom őket minden erőmmel. Mert ők amatőr sportolók, viszont (már) bajnokok. És ezt senki nem hitte év elején, és ebben a kérdésben nem is támogattak minket. Sem a Belügyminisztérium szintjén, sem Berettyóújfalu vezetése. Előbbi helyről erkölcsi támogatásukról biztosítottak minket, utóbbiról szabályosan beadott pályázatunkra még hivatalos választ sem kaptunk. Pedig Tamás most már egyik legismertebb polgára, az alföldi kisváros hírét viszi, mint a hegyek királya. És talán ott is elhiszik majd, hogy az autósport is sport, és milyen népszerű…

Viszont amit a berettyóújfalui tűzoltóság tagjai tettek, az megsüvegelendő. Parancsnokuk segítőkészsége mellett, ott vannak a bajtársak, akik segítik Tamást abban, hogy a versenyek idejére elcserélt műszakokkal jelen legyen. Azt viszont nem tudom, hogyan oldották meg, hogy vasárnap Nyíregyházán is ott legyenek, mert bizony több bajtárs személyesen jött el, velünk voltak a szervizparkban, hogy az újdonsült bajnokot elsőként ölelhessék magukhoz. Akiért ők vállalták a hétvégi műszakokat… Ugye Belgyüminiszter úr, milyen klasz srácok ezek? És milyen ügyesek, még így is bajnokok tudnak lenni, mert ezt együtt érték el.

A legszebb viszont az, hogy vannak olyan támogatóink, akik már most elkötelezték magukat 2020-ra. De inkább már családtagok. Mert a Lisztes Trans tulajdonosai, a Millers Oils Topmotorolaj vezetői már inkább családtagok. Nélkülük nem tudtuk volna ezt a hullámvasutat a bajnoki címig vezetni. Mert köztudott, voltunk lent és felül is. Még jó, hogy az egész ott a tetején állt meg, ahova elért szűk két év alatt ez a két srác. És ehhez a tehetség mellett az alázat is kellett. De a családok részéről is, hisz mint említettem, minden szabadidejük a versenyzésre ment el. És ez így lesz jövőre is. Mert együtt maradunk, és folytatjuk. Vannak elképzeléseink és céljaink, közösen.

Ezt az évet köszönjük az LPWM Sport csapatának, ahol befogadtak minket és segítettek autóhoz jutni. Lovász Pálról közismert, hogy szereti támogatni a feltörekvő fiatalokat. Kürti Tamással sikerült hamar egy jó munkakapcsolatot kialakítani, annak ellenére, hogy kis védenceim ebben a szakmában igazi zöldfülűként működtek még. Mindenkinek köszönjük, hogy elhitték, hogy ezek a srácok újoncként bajnoki címet szerezhetnek a csapatnak. És így is lett…

A fiúk nem állnak le, mert jutalomjáték következik egy hét múlva Santa Domenicán. Egyrészt ez már a jövő évi felkészülés jegyében zajlik, másrészt még egy métert sem mentek murván… Hát itt az ideje… Ezt is meg kell tanulni. És még sok mindent ahhoz, hogy komoly és jó versenyzők legyenek. Tudják ezt ők is, mi is, és teszünk is érte. Irreális célokat és álmokat nem lehet azonnal kitűzni és vakmerő lépéseket sem szabad tenni azon a bizonyos lépcsőn, ami esetleg feljebb visz. Tanulni kell még és ezt ők szeretettel, alázattal, elkötelezettséggel végezték eddig és fogják tenni a jövőben is.

Hogy milyen eredménnyel, majd meglátjuk. Ítéletet a stopperóra mond, és persze ti szurkolók. Sokan értitek ezt a sportot és értékelitek is. Egyet tudok ígérni, ezek a srácok jövőre harapni fognak. Egy év már mögöttük van, most egy kisebb előrelépés van tervezve. Jövő márciusban,  Egerben már felkészülten szeretnének rajtolni, ezért minden szabadidejüket a felkészülésre fogják szánni. Mert egy nagy család van mögöttük. A szülők, feleségek, barátnők, bajtársak és a támogatók. Valahogy csak összehozzuk.

Mert jó volt látni, hogy a szülők mellett a néha nélkülöző Vanda és Bea is milyen meghatott volt, a minden stopban fényképező és videozó Szabi is párás szemekkel kattintgatott a dobogónál,  bajtársak és barátok Berettyóújfaluból, és a most már fogadott “szerencsemalacunk” Bödecs Krisztán is. És ebben benne volt Mirek Svec és Lajtai Zsolt tanácsai és segítsége. Elégedett a Lisztes család is, Szemerédy Ákos és Lukács Róbert a Millers részéről is. És így van ezzel a régebb óta a fiúkat támogató Prígyeni Tiszák Péter is. Azért sokat kaptunk a Hankooktól is, Turán Frici és File Gábor mindig figyelt ránk, és végül egy bajnoki cím lett belőle…

No, ennyit a rövid ünneplésről, mert mindig azt mondom a srácoknak, a munka hozza meg az eredményt. Csak dolgozzunk és készüljünk. Ugyan nekem itt írogatnom is kell, de igazából beszéljenek helyettünk az eredmények…

 

Kósa András Race1.net

Fotók: Bödecs Krisztián

Post2