Ferencz Ramón jelenlegi társával, Herczig Norberttel az oldalán a legmagasabban jegyzett ralipárosunk. Második szezonjukat futják az ERC sorozatban. De talán ennél is aktuálisabb az, hogy Ramón éppen 20. idényét tejesíti a jobb1-ben. Ebből az alkalomból beszélgettem a céltudatos navigátorral. Mert az, ugyanis bevallotta, hogy ő mindig csak a jobb oldali ülésbe vágyott, viszont ott minél magasabb szinten megmérettetni magát. És szíve szerint nem állna meg az ERC-nél… De hogy jutott el idáig is?
“Kicsi gyerekkorom óta az autósport közelében élek. Édesapám, Ferencz József, aki a példaképem is egyben, szintén több, mint 20 évig navigált… És én már négy éves korom óta követtem őt. Mindenképpen navigátor szerettem volna lenni, igazából soha nem vágytam a bal oldali ülésbe. Az is tervben volt, hogy majd egyszer a bátyámmal, Krisztiánnal fogunk versenyezni, de nekem előbb megadatott a lehetőség, teljesen véletlenül. Éppen Krisztiánnak vásároltunk egy pályára való Forma Eastert, hogy azzal induljon karrierje, hogy aztán egy év múlva már licence legyen a raliban…” – meséli nevetve az akkori kiskaput Ramón.
“Nos, mi ezt az autót éppen Fülöp Rajmundtól vettük meg 1999 év végén. Az ottani beszélgetésen derült ki, hogy navigátort keres maga mellé a következő szezonra. Pár megbeszélést követően megegyeztünk és a 2000-es szezonban vele versenyeztem. Esztergomban kezdtünk a Skoda Octavia Kit Carral. Remek autó volt, nagyon jó pilótával. Megnyertük a bajnokságot is, az A/7-es kategóriában, pedig nagyon komoly ellenfelek nyomták velünk. Többek között Szabó Gergő, Bútor Robi, Faltusz Péter. De mi nyertünk és ez volt a cél a szezonkezdet előtt is. Remek pilóta mellett tudtam le az első szezonomat.” – emlékszik vissza elismerően Ferencz Ramón.
“A következő évre meglett bátyámnak a hőn áhított licensze, és már együtt indultunk egy Skoda Feliciával az A/5-ös mezőnyben. Ezt a kocsit Benik Balázstól vásároltuk, aki az előző évben a rali2-ben ezüstérmes lett vele. Három évet versenyeztünk Krisztiánnal, futamot is tudtunk nyerni a kategóriában. Két év után a Feliciát lecseréltük egy Fiat Punto Super 1600-as autóra. Ami elsőre nem tűnt rossz választásnak. Azonban a kocsihoz nem kaptunk igazi mérnöki segítséget, így sokat küzdöttünk vele. Utólag azt mondhatom a Skoda jobb élmény volt, a Puntót néha alig tudtuk az úton tartani.” – idézi fel a kellemetlen élményeket Ramón.
“Ennél a kocsinál már látszott, hogy ide komolyabb háttér kell mindenki részéről és több idő is. Igazából ehhez már sem több ideje, sem energiája nem volt a bátyámnak, és a 2003-as szezon végén ő kiszállt, abbahagyta. Azt is mondhatom, ez az autó vette el a kedvét az egésztől… Nekem nem, én mindenképpen folytatni szerettem volna. Mert céljaim, álmaim voltak, és azok még ott lebegtek a szemem előtt. Az elkövetkező esztendőkben ennek ellenére inkább alkalmi lehetőségeim voltak, hogy navigálhassak, azonban a 2010-es esztendőtől igazán beindult minden.” – nézünk Ramónnal az egyre komolyabb kihívások elé.
“Menyával mentem egy Hondával, de Mitsubishivel is, amikor végül Elek István mellé ültem be. Mondhatom, hogy az akkori N-es korszak egyik leggyorsabb pilótájáról beszélhetünk. Nála kiderült, hogy egy navigátor fél, vagy egyáltalán alkalmas erre a feladatra. Sokat köszönhetek neki, mellette éltem át olyanokat, ami nem hiányozhat egy navigátor életéből. A vele való versenyzés alatt sikerült minden félelmet legyőznöm, és mondhatom, azóta vagyok egy raliautóban ilyen nyugodt. Ezt az Istvánnal eltöltött éveknek köszönhetem. No, meg a kerékcseréket… Életemben nem vettem le és raktam fel autóra annyit, mint nála… “– nevet nagyokat ezen, most már Ramón.
“Aztán jött egy váltás. Kazár Miki már korábban is hívott, azonban akkor még nemet mondtam neki. 2012-re viszont összeültünk. Nagyon jó csapat jött össze. Igazán szerettük volna a Mitsubishi R4-gyel a sikert és ezért sokat is tettünk. A versenyek előtt két héttel már csak a futammal foglalkoztunk és sokat teszteltünk. Asi rengeteget segített nekünk, nagyon hálásak voltunk akkor és a mai napig neki. Én egyébként jó viszonyt ápolok vele most is. Így együtt ez a társaság megérdemelten lett magyar abszolút bajnok 2012-ben. Fantasztikus év volt.” – nosztalgiázik első abszolút címén Ferencz Ramón.
fotó: Jorg Ullmann eWRC.cz
“Sajnos a bajnoki címet követően Miki és köztem kicsit megromlott a viszony, így én kihagytam egy kis időt.. Amikor ez a helyzet normalizálódott, ismét együtt folytattuk. Ennek alapvető oka az volt, hogy ugyan még a Mitsubishivel mentünk egy ideig, de már körvonalazódott egy R5-ös lehetőség, ami számomra ismét egy újabb kihívást jelentett. Azonban az a Ford R5-ös, amire a voksunkat raktuk, mint kiderült, technikailag nem volt a topon. Egyrészt ez is oka volt a viszonylag sikertelen szezonjainknak, másrészt Miki már háromszoros abszolút bajnok volt, és úgy láttam, számára ez akkor nem jelentett kellő motivációt már.” – árulja el Ramón.
fotó: Daniel Hlinka eWRC.cz
“Így 2017 év végén abbahagytuk ezt a közös projektet. Nekem év közben Botka Duduval volt egy próbálkozásom, elmentem vele egy román futamra. De kiderült, nem teljesen egy húron pendülünk, így megegyeztünk, hogy nem lesz közös pályafutásunk. A mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, jó barátok vagyunk, de a versenyautóban nem passzoltunk egymáshoz. Mivel Miklóssal egészen biztos volt az év végi befejezés, természetesen nézegettem a lehetőségeket, mert én a korábbi céljaimból, vágyaimból nem szerettem volna leadni semmit. És akkor szinte egyszerre hívtuk egymást…” – eleveníti fel a sikertörténet első napjait Ferencz Ramón, aki most már a MOL Racing Team ERC csapatának navigátora.
“… Herczig Norbival. Nem emlékszem ki előzött meg kit, de így volt. Tudtuk egymásról, hogy mit akarunk. Én egészen biztos voltam benne, hogy a jelenlegi hazai szövetség és a jelenlegi RSB égisze alatt nem szeretnék versenyezni, hanem mindenképpen nemzetközi szintéren folytatnám. És ebben találkozott az elképzelésünk Norbival. Nem voltunk nagy barátok előtte, de a közös célok kicsit jobban összehoztak minket. Sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk emberileg és sportszakmailag is. Rendben vagyunk, jó helyen megyünk, egy nagyon jó csapattal.” – büszkélkedik Ramón.
“Megkockáztatom, a BRR a legkomolyabb privát csapat, ahol versenyezhetünk. Raimund Baumschlager rettentően emberséges vezére a csapatnak, és talán mindenkinél jobban szeretné a sikert a csapatnak és versenyzőinek. Mindent megtesz érte, értünk is. Ugyanúgy bejárja mindenhol a pályákat, és segít mindenben. Nagyon jól érezzük magunkat nála, rettentően profi csapat. És ettől mi is jó kedvvel, nagy akarattal állunk minden futamhoz. Nem is lehet másképpen, mert azért az ERC egy nagyon komoly bajnokság.” – jelenti ki határozottam Ramón, majd meg is indokolja.
“Itt minden szabályt komolyan betartatnak. A pályabejárásoktól a gumihasználatig mindent. Egy-egy futam alatt percre pontosan van az időd beosztva, és minden elvárást, kiírást teljesíteni kell. Itt nem tudsz versenyezni komoly stratégia nélkül. Ami természetesen a verseny függvényében változhat, amire újabb stratégia kell. Na és ettől rali a rali… Ésszel kell bánni a gumikkal, és minden fázisára a versenyzésünknek külön ember figyel. Külön van a motorra, futóműre, gumira, és egyéb kötelezettségekre egy csapattárs, aki csak azt figyeli, és hajtja, vagy hajtatja velünk végre. Én ezt rettentően élvezem, minimum ide szerettem volna eljutni, és ez közel húsz év alatt sikerült. Jól érzem magam, minden futam egy igaz kihívás, amiket én nagyon szeretek…” – jutottunk el a jelenhez Ferencz Ramónnal.
Egy mondat erejéig a jövővel is foglalkoztunk, mer rákérdeztem Ramónnál, van e feljebb? Ő határozottan igennel válaszolt, kicsit célozgatott a ProWRC2-re… És hozzátette, ez még ott van a bakancslistán, és ő szereti megvalósítani az álmait, céljait… Úgy legyen!
Kósa András Race1.net
fotók: Mol Racing Team, Daniel Hlinka, Jorg Ullmann, Peták Tibor, Keleti István, Hanák Gábor, Tóth István. Köszönjük!
Render képek: Birgés István