Megbeszélt interjúnk volt Turán Frigyessel. A nyíregyházi futam célba érkezésétől nem zavartam, mert értesültem, hogy baj van… Nem kerestem. Aztán jött a hír, hogy megtörtént a visszafordíthatatlan… Elment az édesapa, Frici bácsi. Az ünnepek előtt beszéltem röviden a magyar ralibajnokság ezüstérmesével, hogy készen áll esetleg egy karácsonyi interjúra… Próbáljuk majd meg, jött a válasz… Még egyszer próbálkoztam sms-ben, hogy alkalmas esetleg, de elmaradt… Azonban az alábbi gondolatokat megosztanám veletek, és talán hatásosabb úgy, ha előtte erre a zeneszámra kattintotok és közben olvassátok a sorokat.
Megértem Fricit, hisz karácsony előtt veszítette el azt, akit példaképként szeretett és tisztelt. És az életnél nagyobb rendező nincs… Sajnos. Frici bácsi karácsonykor ünnepelte volna születésnapját, helyette a család a temetését szervezte, ami december 27-én lesz a Farkasréti temetőben 11 óra 15 perckor. A Karácsony, a szeretet családi ünnepe, eddig milyen csodálatos lehetett a családjukban. Születésnappal egybekötve, gyerekek és unokák között…. Mostantól minden más… Elment egy Bajnok, nagy veszteséget és űrt okozva a magyar autósportban. És egy családban…
Sajnos tudom, milyen így egy karácsony. Annyi személyeset engedjetek meg a szerzőnek most, hogy megértsétek. Édesanyámat december 19-én vesztettem el, és december 29-én temettem. Nem voltam még 18 éves sem, és meg kellett oldanom, mert édesapámat már négy évesen kísértem utolsó útjára… Tudom milyen ilyenkor, vagy innentől egy Karácsony… Teljesen más.
Volt időm a saját emlékeimet felidézni, és együtt érezni Turán Frigyessel. És azon gondolkodtam, ezt ő hogyan élte meg. Egy olyan sportoló, akinek a sportágválasztásában édesapja példája volt a meghatározó. Amikor először látta őt a pécsi hegyiversenyen felfelé száguldani… Akinek támogatásával kezdhetett pályafutásába… Amikor az apa vigyázó szemei előtt ült az Opel Astra kupa egyik versenyautójába…
Aztán egyre erősebb pályagépekbe, majd átülve raliautókba. Hogy világszínvonalú WRC-ket vezessen, világszínvonalon. Hogy megmutassa édesapjának egy rali világbajnoki futamon, ott van a TOP10-ben a világsztárok között. Ő a fiatalabb Turán Frigyes, a büszke apa előtt… És legalább egyszer megszerezze, amihez többször oly közel volt, a magyar abszolút bajnoki címet… A büszke papának és magának. Mindez vajon átfutott Frici fejében, amikor egyre aggasztóbb lett a helyzet… Nem tudom.
De azt igen, hogy ilyen lelki teherrel, ilyen koncentráltan vezetni, versenyezni kevés pilótát láttam, a harminc év alatt. Az összpontosítás, az akarat, most nálam Ranga László magasságába repítette Turán Frigyest. A hatszoros abszolút bajnok, súlyos betegen teljesítette utolsó bajnoki éveit… Turán Frigyes széteshetett volna, mint versenyző, a kettős fronton vívott harctól…
De nem, mert akik ott voltak Nyíregyházán látták, hogy két pilóta elrepült a mezőnytől és szinte felszálltak… Hadik András és Turán Frigyes. Utóbbi, aki annyira szerette volna ezt megnyerni édesapjának, mert tudta, ezt a boldogságot átélni, már jövőre a papának nem lesz lehetősége… Csak most sikerüljön, és nyomta teljes erővel a gázt a Ford R5-nek…
Tette ezt néha könnyes szemmel, tette ezt úgy, hogy közben a barátja és társa, Bagaméri Laci és a szurkolók testi épségére is figyelt… Nem hibázott, pedig eszeveszettül ment… Szinte egész évben. De nem sikerült… Most a végén a döntő futamon, két szempillantással, volt egy gyorsabb pilóta, Hadik Andris, aki végül a bajnok lett…
De nálam idén a SZÍV BAJNOKA Turán Frigyes…
Még lehet abszolút bajnok, és annak ugyanúgy örül majd Frici bácsi is, csak már odafönt…
Kósa András Race1.net
fotó: Bagaméri László