Herczig Norbert és Ferencz Ramón a lengyel ERC futammal befejezte idei nemzetközi szereplését. A Mol Racing Team párosa idén már nem versenyez, és így egy éves összegzés, értékelés elkészítése ürügyén kerestem a pilótát. Ma délelőtt Norbi készségesen állt a Race1.net rendelkezésére.
Javasoltam, kezdjük egészen onnan, amikor biztossá vált az idei ERC szereplés. Mi történt onnantól kezdve. “Én már karácsonyra megkaptam ezt a lehetőséget. s az is eldőlt addigra, hogy Ferencz Ramónnal vágunk neki a nemzetközi szereplésnek. Egyrészt a holtszezonban a szervezéssel, szerződésekkel, a logisztikával voltam elfoglalva, Ezt mind a privát életemben, mint pedig a versenyzéssel kapcsolatban össze kellett állítani és hangolni. Most például sokkal nyugodtabban vagyok, mint tavaly ilyenkor. Most 99%-ban tudom, hogy mi lehet velünk majd 2019-ben. Szeretném, ha ez ismét karácsonyra, minden téren rögzítésre kerülne.” – enged kicsit a háttérmunkába belelátni Norbi.
“Ezen kívül tavaly és most is komoly energiát fordítok a felkészülésre. Fizikálisan és pszichésen is. A Fit 4 Race programot csináltam, és fogom most is. Sőt, elárulhatom, hogy amikor eldőlt, hogy Ramón lesz a társam, ő is komolyan fogott a programba, pedig a navigátorok ezt nem annyira szokták. De ő is profin állt egyből a kérdéshez. Így most utólag is azt mondhatom, teljesen készen álltunk a rajtra az első futamon.” – meséli Norbi.
“Az első helyszín nem a szomszédban volt, hanem az Atlanti-óceán közepén, az Azori-szigeteken. Ilyen messze még egyikünk sem versenyzett. Rengeteget elvitt az utazás. De ez van, ha ez az első helyszín, akkor itt kell menni, és ott debütáltunk. Voltak kritikus részei a versenynek. Mikor viszonylag az elején nekimentünk egy földfalnak, ami ott jellemző körülmény. A ködben ezt sikerült abszolválnunk, pedig nem maximumon mentünk. Nem gurult el a gyógyszerünk sem, mégis elkövettük ezt a hibát. Második nap felálltunk a padlóról és szisztematikusan vezetve feljöttünk a hatodik helyre, és pontokkal kezdtük a szereplést az ERC sorozatban.” – emlékezik vissza a szezonnyitóra a Mol Racing Team pilótája.
Sokkal kevesebbet a következő helyszín megközelítésére sem kellett utazni, vetem fel Norbinak. “Nem bizony, a Kanári-szigetek is jó messze van. De egy kellemes helyszín, egy érdekes és nagyon jól tapadó aszfalttal. Itt legendásan erős a gumikopás. Nos, mi pont erre koncentráltunk, hogy a versenyen jól gazdálkodjunk a gumikkal. A futamot megelőzően két szabadedzés, és egy kvalifikációs futam volt. Nos, mi az edzések közül csak egyen vettünk részt, és műszaki hiba miatt a kvalifikáción sem használtunk szinte semmit. Úgy gondlom elég jól felvettük a nemzetközi mezőny tempóját a különleges helyen, és a végén már a 6-7-8. hely valamelyikéért küzdöttünk. Azonban az én hibám miatt defektet szedtünk össze. Túlságosan tőre raktam a kocsit, és a kerék az aszfaltra való visszaérkezésekor kapott egyet, kicsípte a gumit, és a defekt miatt végül a 11. helyen, pont nélkül zártuk a futamot.” – vallja be, maga által is buta hibának minősítve az esetet.
Aztán az ERC cirkusz Európa legtávolabbi nyugati pontjairól, szinte a ugyanilyen távolai keleti pontjaira költözött, erős három hétre. “Így van, a szinte egyben lebonyolított görög és ciprusi versenyek következtek. András, több hónap távlatából is azt mondom, még most sem tudom felfogni, hogy az autók ott mit bírnak ki. Már a teszteken húztam a szám, de a csapat vezetői azt mondták, bizony itt így kell menni, és nyugodjak meg, bírni fogja a kocsi. És valóban így volt, tudod a defekt eleve benne volt a pakliban, de hogy ennyi felni törjön, na az már brutális volt. Mindenképpen egy türelmes, gumit spóroló futamot terveztünk. És végül ez bejött…” – elevenítjük fel a szezon parádés futamát.
“Mentél három hosszú gyorsaságit, és nem a minta tűnt el a gumidról, hanem a szövetig kopott az abroncs! Mentünk a saját tempónkban, és azt láttuk, hogy ez elég jó helyezést is eredményezhet. Amikor ott voltunk már a dobogón a verseny utolsó harmadában, nem izgultam el a dolgot. Koncentráltam az utolsó méterig, pszichésen is jól kezeltem a helyzetet. Nyilván ebben az ebbéli felkészülésem, az évek és a rutin is segített, de azért ez mégis egy ERC futamion volt. A végére maradt új gumink, ami által a Magalhaes testvérpárra is feljöttünk szűk fél percre, és másodikok lettünk Ramónnal. Sokan a közvetlen környezetemben is kritikával illettek, hogy nem örültem kellőképpen az eredménynek. Nos, egyrészt nagyon radikális vagyok magammal szemben is, másrészt reálian azt is látni kell, hogy ugyan mi is kellettünk az eredményhez, de az ellenfeleink hibái is.” – elemzi reálisan, sportszerűen Norbi, élete legjobb eredményét.
Sokat nem kellett várni az újabb, hasonló bevetésre. Hisz bő egy hét múlva már jelenés volt Cipruson. “Ez logisztikailag sok csapatnak nem annyira jó megoldás. Nekünk versenyzőknek talán igen, ritmusban maradt az ember. A görög eredmény után nem úgy álltam itt rajthoz, hogy ide nekem az oroszlánt is, hanem ismét türelemmel. Nem tűnt egyáltalán könnyebb futamnak, hisz itt még az aszfaltos összekötő részeken a murva gumikkal való autózás is nehezítette a dolgunkat. Itt is körönként szerettük volna felépíteni a versenyünket, ami nagyjából sikerült is. Ugyan mi is kaptunk defektet, de szerencsénk is volt, mert Nasser Al-Attiyah végén elkövetett hibáját követően a negyedik helyről, a dobogóra állhattunk.” – értékeli ismét visszafogottan idei második legjobb eredményét Norbi.
“Ez olyannyira váratlan eredmény volt, hogy a vasárnap esti gépre volt hazafelé jegyem. De a verseny is csúszott, meg jött a célceremónia, így jelentős késésben voltam. Mikor kiszálltam a kocsiból, úgy overallban bőröndökkel a kezemben beállítottam egy szállodába, hogy le tudjak tusolni. Szegény recepciós hölgy csak nézett, de megenyhült a szíve rajtam és a felső szinten lévő fitnesz részleghez irányított, ahol vettem egy gyors fürdőt. Hogy mennyire foglalkozott a ralival, azt nem tudom, de nagyon rendes volt.” – nevet utólag is Norbi a szituáción.
Ennek apropóján kérdezem Norbit, hogy a bajnokság félidejéhez érkezve, két dobogóval a háta mögött, hogy érezte a mezőnybe való befogadást, elismertséget. “Nézd, addig láthattak, de nem ismertek. Most személyesen is ismernek. Igazából nem tudom mekkora a respect a többiek részéről az eredmények után. Beszélgetünk úgy a versenyek előtt, de semmi lényegesről, úgy gondolom ezek felületes kapcsolatok. Azonban van három srác, akikkel kifejezetten jó kapcsolat alakult ki. Bruno Magalhaes, Orhan Avcioglu és Habaj Lukasz, velük többet beszélgetek. jó fejek, rendes emberek.” – árulja el ezt is Norbi a Race1.net olvasóinak.
Ezt követően viszont nem az olaszok történelmi helyére, hanem a mi történelmi terepünkre, azaz a volt szovjet katonai lőtérre érkezett a páros, a Veszprém ralira. “Így van. A szerződések megkötésekor már ez volt a kialakított versenynaptárunk. A támogatói körünk érdekében indultunk ezen a magyar futamon. Végre Ramónnal egy olyan helyszínen mentünk együtt, amelyet mindketten ismertünk. Jó volt a hazai közönség előtt autózni. Éreztem, hogy kicsit nagyobb az érdeklődés irántunk, hogy előtte két ERC dobogót szereztünk. Arról a öntésemről, amit végül megléptem a versenyen senki nem tudott. Én ezt már februárban eldöntöttem, és senkivel nem beszéltem meg. Akkor elhatároztam, ha pontszerző helyen érek célba, biztos leadom a menetlevelem a végén, mert senkitől nem akartam bajnoki pontot elvenni. Az utolsó gyors után, etapon szóltam Ramónnak. Addig ő sem tudott róla. Ha ő azt szerette volna, hogy menjünk be győztesként, akkor elsőre biztos, hogy megpróbáltam volna őt is lebeszélni. De erre nem került sor, mert ahogy ezt megemlítettem neki, abban a pillanatban mondta “Ne viccelj, ez természetes!”. És így történt az, amin a versenyzőtársaim is meglepődtek, de én ezt így találtam helyesnek.” – érintjük az év egyik nagy, sportszerű cselekedetét.
Lehet ennek is köszönhető volt az a magyar szurkolói szeretet, amit kaptak más magyar rajthoz állók mellett Norbiék is a Barum rali rajtceremóniáján. “Az fantasztikus volt. Lejönni a dobogóról magyar zászlóerdőben, huhh az nagyon rendben volt. A hazai menő pilóták mellett, biztos hogy mi, magyar versenyzők kaptuk a legnagyobb fogadtatást. De sajnos nem tudtam meghálálni a bizalmat. Nagyon sok tanulsággal szolgált ez a Barum rali. Az első városi szakaszon elkövettem a hibát a vasúti síneknél, ahol bal oldali kettős defektet szereztem ezzel, no meg jelentős hátrányt. Nagyon magam alatt voltam este.”
“Reggel úgy ébredtem, hogy új nap, új lehetőségek. De a saját hibámba estem bele. Már a pályabejáráson mondogattam magamban, ezen az aszfalton csak ne essen az eső. Hát esett, meg mi is… Néha ötödikben leforgott mind a négy kerék, ai egy R5-ös autónál azért ritkaság, ennyire csúszott. Az első három gyors úgy érzem jól sikerült, és bennem volt az is, hogy felzárkózzak a pontszerző helyek egyikére. Az ötödik gyors előtt elállt az eső, kicsit megjelentek már a száraz foltok is. Nos, az ominózus helyhez érve ismét elkezdett esni. A kocsi a kanyarba még jól fordult, tapadt, aztán elszállt, és már csak utasok voltunk…” – osztja meg velünk a részleteket Norbi.
Az idényre tervezett naptárban utolsóként a lengyel futam szerepelt, amely a korábbi WRC pályákra költözött. “Tudtam, hogy a helyiek és a környékbeliek előnyben lesznek. Óvatosan kezdtem, tehát nem életre-halálra akartam versenyezni, hiába álltunk összetettben az abszolút harmadik helyen a bajnokságban. Nos, ennek ellenére a második gyorson elrontottam egy kanyart. Előtte már egy szalmabálás fordulót sem vettem túl jól, aztán a következőnél rásegítettem kézifékkel. Na, ezt nem kellett volna, és már egy fakerítést kiütve, egy kedves lengyel család kertjében találtuk magunkat. A kocsinak igazán nem lett baja, de mi otthagytunk bő egy percet. Ok, csináljuk tovább, mondtam magamban. A pontszerzés volta cél. Az első nap végére a tizedik helyen zártunk, ezáltal másnap elsőnek, a takarító szerepét töltöttük be. Előrébb nem tudtunk lépni, sőt majdnem csak hátrébb, mert egy balost elrontottam a 13-as gyorson… Szintkülönbség is volt a pályán, így sikerült a Skodát átfordítanom, de szerencsénkre talpra érkezett, a motor sem állt le, és mentünk egyből tovább… Ettől függetlenül nagyon hasznos futam volt, hisz még soha ilyen tempós, ugratós pályákon nem mentem R5-ös autóval… “– értékeli pozitívan így is Herczig Norbert az utolsó futamot.
Mert bizony az volt, és nemcsak nemzetközi szinten. De erről szintén hallgassuk őt. “Bárhogy álltunk volna a bajnokságban, mindenképpen ez lett volna akkor is az utolsó futamunk. Ez az igazság. Így szólt a szerződésünk, és év közben csak úgy egy ERC futam költségvetését nem lehet leakasztani sehonnan. Így kijelenthetem, hogy mi már idén nem ülünk autóban, tehát semelyik magyar futamon sem. Ezzel pár felmerülő kérdést meg is válaszoltam azt hiszem. De jövőre mindenképpen úgy kalkulálunk, hogy az ideinél legalább egy futammal többet tudjunk teljesíteni.” – árulja el a tényeket Norbi.
Most pedig, pár olvasói kérdésre reagál Herczig Norbi. “Ettől függetlenül ott leszek a Nyíregyháza ralin, mert két kollégám, egy francia és egy lengyel ellátogat a futamra, szintén nézni és őket fogom kalauzolni. Ami a WRC futamokat illeti, legszívesebben a Caralunya ralin indulnék, de kellő felkészüléssel egy finn futam is érdekelne, főleg, hogy most ennyit repkedtünk Lengyelországban. A Vb-n Neuville végső sikerét tippelem, tetszik, ahogy felépítette magát, egyre kevesebbet hibázva. De nagyon bírom Tanak stílusát is, no meg Ogier tartását, ahogy veri vissza a támadásokat, hisz mindenki őt akarja megverni. De úgy látom most Neuville lesz a befutó, és neki szorítok. WRC, vagy ERC? Nos, az igazat megvallva én nem vagyok WRC2-es szintű pilóta. Tehát a világbajnokság helyett, nálam egyértelmű az ERC választása. Az autók közül, kicsit az idő kerekét visszaforgatva én egy VW Polo WRC-t próbálnék ki szívesen…” – vette sorba a Race1.net olvasóinak érdeklődését Herczig Norbi.
A végére is értünk. Jót beszélgettünk, és megmondom őszintén, nem én tupíroztam a válaszokat, ezeket szó szerint így mondta Norbi. Nem kertelt a kényelmetlen szituációkkal sem, és a háttérrel kapcsolatban sem. De a két dobogót se felejtsük, azért sokunk szívét melengették ezek az eredmények, és ezért hálásak vagyunk Norbinak és Ramónnak. Apropó háttér…
“Igen a család mindenben támogatott, Ezt már előtte megbeszéltük, elterveztük és működött is. Egy közvetlen kollégám is helyettesített a civil elfoglaltságomban, úgyhogy mindenkinek köszönöm. Most pedig azon dolgozom, hogy karácsonyig ismét minden rendben legyen minden, és addigra mindenki tudja pontosan, magunkat is beleértve mi vár majd ránk 2019-ben… “ – zárta határozottan Norbi az interjút.
Kósa András Race1.net
Fotók: MOL Racing Team
