Kezdeném azzal, hogy ezt a cikket három részre osztom. A rendezvénnyel kapcsolatos, a magával a futammal összefüggésbe hozható észrevételek, és a végén a versenyzőpárosokkal kapcsolatos kíváncsiskodások. Egyik sem hálás téma, de csapjunk bele.
Még a verseny, egészen pontosan a teszt előtt kerestem Markó Tibort egy apró gesztus erejéig, de választ sem kaptam… Túléltem, és csak leszögezném, hogy amit most írok, nem egy válasz arra, amiért ő így döntött, hanem feketén-fehéren az, ami és ahogy történt. És éppen ezért nem lesznek benne nagy szenzációk, bárki is dörgölné előre ismét egy csörtét látva maga előtt, a tenyerét. Ugyanis meggyőződésem, hogy az utóbbi idők legjobban rendezett versenyén vehettünk részt. Pedig volt feladat bőven előtte és alatta is.
Legelőször Komló városvezetése és lakossága előtt emelem meg a kalapom. Aki ott volt tudja miről beszélek, hisz az egykori bányászváros kicsinyke belvárosát totálisan lebénította a futam, a központban rendezett prolog és az oda kijelölt szervizpark. És mindenki ezt meglepő nyugalommal viselte, alig volt dudaszó, vagy zsörtölődés. Ebből látszik, hogy a városnak szüksége van Markó Tibor rendezvényére, és a rendezőnek pedig a városra. És ez így van jól. Maradjon ez így sokáig.
Zseniális volt az ötlet, hogy a futamnak legyenek igazi showmanjei. Paolo Dianával az élen, de a magyarok, mint Vizelli Karcsi, a két Balázs Kálmánczi és Schmidt, vagy “Taxis” barátunk Kaposvárról… Karcsinak külön örültem, kicsit tudtunk az újdonsült apával a kicsiről beszélgetni, no meg kíváncsi voltam, ez okoz e nála némi visszafogottságot. Hát nem, Karcsinak itt is nagyon elgurult a gyógyszere… De mi is azért kapkodtunk, mikor egy-egy Trabi mögé kerültünk etapon. A 2takt Memory kategória ricinus rakétái visszarepítettek minket vagy negyven évvel… Óriási volt!
És ahogy a versenyzők többsége nyilatkozta, valóban a rendezők gondoskodtak a rekkenő hőségben kényelmükről a gyűjtőkben, és a hetvehelyi stopban. Utóbbiban azt hittük mi is, hogy a versenyhez tartozunk, de nem… Ugyan szűk órás késésbe botlott itt a rali2-es mezőny, de a két szemrevaló teremtés hajthatatlan volt, akik a vizet és a csokit osztották, hogy mi is kapjunk belőle… Túléltük ezt is, pedig tömeges volt rá az igény, hisz a három sportbírón kívül ketten voltunk ott kollégámmal… És csak a víz esett volna jól, hisz aki ismer tudja, csokira nincs szükségem (…), de a víznek is inkább az eszmei értéke volt ott nagy, és nem a kereskedelmi, de hát ha nem, akkor nem… Egyszeri próbálkozás után hamar belenyugodtunk, mert mégiscsak hogy néz ki, ha a férfiak könyörögnek a nőknek… Ugye, társaim?
Viszont ki kell emelnem a sportbírókat és a segítőket. Nagyon jó volt velük együtt dolgozni, készségesek, segítőkészek voltak, bárhol jártunk. Pedig írhatnék akár sértődötten, de nem tehetem, hisz a szabály, az szabály. Mikor Nyárásvölgy rajtban kitessékeltek pályabejáráson, mint felesleges harmadik személyt. Egyszerűen elbújni nem tudtam a hatalmas Toyota Yarisban, amivel memorizálták pártfogoltjaim a kötelezőket. Addig jót hűsölgetve nosztalgiáztam a sportbíróval az egyik combomra méretezett kempingszékben…
És akkor a verseny. Bevallom őszintén sajnálom a rendezőt. Ez az odafigyelés, ami most tényleg tapasztalható volt, sokkal több külföldi páros nevezésére lett volna hivatott. Ha jól számoltam, hatan tisztelték meg a magyar Mitropa futamot. Tudom, hogy Markó úr is gőzerővel meditál az okán. De erre tényleg kéne megoldást találni. Egyrészt az időpont akkor lenne jó, ha Komló mondjuk minimum 1500-2000 méter magasan feküdne… Mert ez az augusztus első hétvégéje talán nem a legszerencsésebb. Aztán egy jó marketing sem ártana. Mert mivel rosszabb a mi bányászvároskánk az olasz fővárosnál? Semmivel, ugye? Roma és Komló is hét dombra épült, és ha ezt tudnák a külföldiek, lehet már többen neveznének… Ahhoz, hogy egy vicces, de csalogató kedves kampány elinduljon, már most kell szervezkedni 2019-re…
Mert akárhogy nézzük ez a futam régiónk egyetlen komolyabb nemzetközi versenye. Na, most fog Jelen Pista barátom infarktust kapni, a maga Historic Eb futamával és őszi, finn mikulásaival a Mecsek ralin… De ez az igazság, ha valahol, talán itt láthatnánk még komolyabb, jelenleg is aktív külföldi pilótákat Magyarországon fellépni. A Mitropa versenynaptárát elnézve, talán a lebonyolításon is kéne változtatni, a minuszolások tekintetében biztos. Ebben ez esetben csökkenne az esélye annak, hogy a baranyai futam kerüljön sokaknál kipipálásra. Meglátjuk, majd jövőre…
Összefoglalva nálam egy tízes skálán ez a futam minimum nyolcast érdemelt. A két pont levonás részletezve: Az egyik a külföldi foghíjas mezőny, a másik pedig a zobákpusztai agyongumizott visszafordító miatt van. Érdekes, hogy ezen a pályán 2,6 km-rel korábban ott az ikertestvére, egy deka gumi nélkül… Kemény féktávval, látványos fordulással. Kíváncsi lennék ennek egyszer, kifejezetten sportszakmai indoklására… A nézők vágya viszont egyértelmű!
És akkor a versenyzőpárosokról, akikkel kapcsolatban így, vagy úgy érintett vagyok. Szeretném leszögezni a következőket. Szauer Gergő és Rácz László a Baranya kupán való indulásához semmi közöm nem volt. Gergőék éltek egy lehetőséggel, amit mások megteremtettek számukra. Jól tették, és csak köszönet érte, de gondolom ezt a páros már megtette. A másik tény, korábbi csapatunknál én írásban május első napjaiban megköszöntem a lehetőséget, és azóta nem foglalkozom vele. Éppen ezért tartottam furcsának, és érthetetlennek azt a hisztit, ami a versenyt megelőző héten feléledt.
Erre is reagáltam, akinek kell, és továbbra is vallom, mindenki most már az aktuális dolgára összpontosítson. Az olyan megkereséseknek, mint szintén voltak, amelyek ezt még ilyen, vagy olyan aspektusból firtatják, sőt külsősként 3-4 hónap fáziskéséssel véleményformálásra ösztönzik, aztán semmi értelme. Ellenben az érintett feleknek felajánlottam, hogy ha ebben bármi megbeszélni való lenne, tisztán, jogi úton tegyük meg. Addig meg sajnálom, de már nem kívánok ezzel foglalkozni.
Ebbéli hozzáállásomat tükrözte az az interjú is, ami közlésre került Szauer Gergővel. Ott is, és most is leírom, írásban elküldtem a kérdéseimet, és a megkapott írásbeli válaszokat szó szerint közöltem. Ezek után pár kifakadást megint nem értettem. Még jó, hogy Gergő és én tudjuk, hogy ez valóban így volt.
Ja, hogy nemcsak erre vagytok kíváncsiak. Igen, az én módszereim nem mindig aratnak osztatlan sikert mindenhol, néha elkeseredetté teszik azt párost, akin segíteni szeretnék, jobban hajlanak ezáltal a reménytelenség, mint a bizakodás irányába. Érthető, de én is értem. Menni szeretnének, és tudásukat már nagyobb kategóriában kamatoztatva. Ki ne vágyna erre? Viszont sajnálom, de az én részemről van egy józanság, és némi különcség is. Pár nagy sztorit, történetet megéltem a raliban az elmúlt harminc évben, de a média és marketing területén is.
Éppen ezért van egy “rossz” szokásom. Még ebben a “dögmelegben” is szeretek olyan jól aludni, mint a kedvenc macskáim, akár négy lábbal az ég felé… Ezért továbbra is abban hiszek, és teszek érte rendületlenül, hogy nagy projektek akkor sikerülnek, ha támogató és támogatott érdekei minden téren ütköztetvén, közös érdekeket képviselnek.
“A mé nem adnak neki R5-öt, meg mé nem neki adnak pénzt” dologra a következő a válaszom. Először is nézzük meg a magyar mezőnyt. Olyan szempontból, hogy ki megy komoly támogatóval, és ki megy annak köszönhetően, mert egzisztenciálisan megteheti. Ugye, hogy szinte utóbbi látható. De éppen ezért ezt tiszteletben kell tartani, mint ahogy már korábban is írtam, mindenki privát dolga, ha van pénze, mire költi… Van aki versenyez belőle. De mi van az olyan tehetségekkel, akiknek erre nem telik, de már kimutatták foguk fehérjét.
Nos, erre van az a lehetőség, amiben én hiszek, és esetleg csapatot alkotva az én dolgom, és nem a versenyzőé. De ehhez idő kell. Miért? Azért Kedves Barátaim és Sporttársak, mert ugyan Magyarországon is sokan vannak akik ezt megtehetik., hogy adjanak, de azt ki kell valamilyen formában érdemelni, hogy pont te legyél, aki kaphat. Ha nincs komoly stratégiád, érved, teljesítményed, amit addig önerőből értél el, reménytelen. De ha van, bizony előbb-utóbb betalálsz. Erre mondják egyesek, hogy az én elvem légüres tér, de akik viszont a támogatói csoport oldalán vannak, bizony igazolják, hogy ez így van.
Ki merem jelenteni, minden más kamu, vagy egy jó nagy lufi, vagy túlfújt gumi… Előbb-utóbb kidurran, de aki komoly karriert szeretne, annak tudnia kell, melyiket választja. Higgyétek el nem könnyű a dolog.De én szeretem az ilyen kihívásokat, de ami rosszindulat, irigység és tömény hülyeség néha kíséri, arra semmi szükség nincs. Vannak viszont profin működő cégek, profi vezetőkkel, és a profi ajánlat egyszer majd találkozik az érdekekkel. Aki nem így gondolkodik, na az az amatőr…
És akkor a rali2-es párosról. Közvetlen környezetemből is kaptam rengeteg cukkolást, aminek azért volt némi igazságérzete is, hogy miért nem baranyai párost segítek, miért a Bacsa Tamás, Hanyik Gergely párost. Egy éve még nem ismertem a srácokat, viszont Szauer Gergő mesélt korábbi sprint és szlalomversenyeiről. Ő hozta képbe nekem a párost. Utána kezdtem figyelgetni. És engem teljesen meggyőztek a mutatottak, személyes találkozás után pedig az emberi tulajdonságaik is. Ennyi.
Idén kóstoltak először a rali2-be. Kicsit átalakítva az 1600-as gombszemű Speedy Gonzalest. És akkor a kérdésekre a válasz. Igen, vannak jó kezű pilóták a Déli Régióban. De nagyon gyors még nem olyan sok. És ezen nem kell megsértődni, mert ez adódhat az autó hiányosságaiból, vagy a rutintalanságból is. És fejlődni mindenki tud, ha van rá lehetősége, és szorgalma. Bő két hete Geiger Miklós barátommal kimentem az esti MARB futamra. Csöndben nézegettem a mezőnyt, míg Miki szórakoztatta az egész szakasz nézőit…
Molnár Zoltán kiemelkedően ment a Ladával, nagyon határozott különbséggel lett első, idejeivel riogatta a mitsubishis pilótákat is. Jól ment, nagyon jól. De Zoli idejénél a Vasas – Hosszúhetény gyorson bemelegítésnek a srácaim három másodperccel jobbat mentek… Soha előtte nem versenyeztek itt. Soha! Ezen kívül ott vártam őket a stopban, előtte megmondva, itt csak jöjjenek át, hisz egyszer van összesen a szakasz, a verseny majd igazából szombaton kezdődik. Itt Vasason rontásnak, kockázatnak nincs helye.
Ezért nem volt farolás, erőltetés, ahogy hallottátok, akik látták a belső felvételeket. Tudom, ez nem volt annyira látványos, és azt is, hogy kik a ladások királyai Magyarországon. Csak pár dolog, ami elkerüli a figyelmeteket, és a barátaimét is. Borsos Peti a megmondhatója anno, Balatonyi Árpival bajnokként, hogy abban az időben szinte még Lada harcolt Lada ellen. És mi is történt, amikor megjelent egy Suzuki, vagy Opel Corsa, vagy egy Peugeot. És most 2018-ban nézzétek meg a rali2 nevezési listáját.
Azt ami a Baranya kupára volt. A 37 autóból 25 nyugati típus volt, de még a Ladák között is volt több 2000 cm3-es. Épített gyári R2-es kocsik, és olyan fronthajtású nyugati modellek, amelyek utcai változatai már 160-180 lóerősek. Bacsa Tamás és Hanyik Gergely a két szombati gyorson, Hetvehelyen abszolút első, Alsómocsoládon abszolút második időt is autóztak, életük első mecseki versenyén abszolút harmadikok lettek ebben a mezőnyben a gombszeművel. Nem vagyok elfogult velük, de nem tudom azt mondani, hogy lassúak, és tehetségtelenek. Akik nézték őket akár Hetvehelyen, vagy Kisvaszar végén, láttak, amit láttak…
És mindezt úgy, hogy a Hankooknak is megmutatták, jó irányba haladnak a fejlesztéssel, no meg jó párosra raktak… Ha viszont elfogult akarok lenni, és miért ne, akkor azt mondom, sokat fogtok még hallani róluk. Most még légüres térben mozogva is azt mondom, ez a páros még megdobogtatja a ralis szíveket, és talán egyre többen majd kijöttök miattuk a pályákra is. De addig is elnézést kérve mindenkitől, lehet ma is úgy alszom, mint a kedvenc macskáim…
Kósa András Race1.net
A fotókat köszönjük a megjelölés szerinti elkészítőiknek!
