Miért nincs nemzetközi ralibajnokunk, és egyáltalán lesz?

Az ember hétről hétre elnézegeti a különböző raliversenyek mezőnyét, és mindig az fogalmazódik meg benne, hol is vagyunk mi ezekhez… Ránézünk a rajtlistára egy nemzetközi versenyen és rogyásig vannak R5-ös autókkal nevezve a közvetlen, vagy távoli országok fiataljai… Csak magyar nincs. És mi hol vagyunk, és ennek mi az oka? Szerintem a következő…

Azt azért szögezzük le az elején, hogy nemzetközi karrier elérésről írok, az odavezető útról. Tiszteletben tartva az eddig elért eredményeket, a folyamatban lévő bajnokságok eddigi történésit, és a valaha volt és jelenleg is létező egyéni kezdeményezéseket. Mert igyekszem mindent megemlíteni, így értitek csak igazán, mit is szeretnék mondani, üzenni ezzel az írással. Mert abban egészen biztos vagyok, hogy alig várjuk, hogy végre egy magyar pilóta ill. páros is kiugró sikert érjen el.

Igazából azt nem értem, hogy miért nem lehet egy igazi, nemzetközi karriert összehozni egy-két fiatalnak, igazán tehetséges versenyzőnek. Pedig egy ilyen projekt mindenképpen jót tenne az egész rali egészének. Erre korábbi és jelenlegi részsikerek is pontos képet adnak, alig várjuk, hogy ismét siker szülessen, és ha van, összejön, mindent előítéletet félre téve tudunk neki örülni. De akkor miért nincs, vagy miért nem lehet többeknek, amikor azt állítjuk vannak tehetségeink.

A magyar rali történetében eddig két projekt volt és ért el a mai napig jegyzett sikereket. Az egyik Ferjáncz Attila karrierje, a másik Ranga László pályafutása. Örökös bajnokunk nemzetközi eredményei nem most születtek. De Eb bronzérme mindeddig a legnagyobb siker. Attilát sokan szerették és tisztelték, és sokan nem szerették, de tisztelték. Ő is megvívta a maga harcát, az ezzel járó itthoni megkülönböztetést. Ez abból fakadt, hogy más tehetségek is szerettek volna abban a rendszerben hasonló kiváltságokat, és ezzel bizonyítva saját tehetségüket és tudásukat. Ez akkor Ferjáncz Attilának jutott, ez már történelem.

Személyesen 1990-ben ismerkedtem meg vele úgy, olyan szinten, hogy jókat tudtunk beszélgetni. Ezt csak azért említem, mert akkor ő már a megközelíthető Attila volt. Közvetlen és barátságos. Tíz, húsz évvel korábban ő más kávéház volt, még a saját versenyzőtársai számára is. Sok, közvetlen ellenfelével a mai napig jókat beszélgetek erről az időszakról, és azok hiteles történetek, megtörtént események. És ezek bizony néha eltérnek attól, amit az emlékkönyvek írnak. Néhányukban máig él némi keserűség, hogy nem jutottak hasonló feltételekhez, de Attila elért eredményei előtt ők is tisztelegnek, ami mai napig az etalon mindenki számára.

Aki ezt megközelítette, és már más politikai dimenzióban tehette, az 1989 után Ranga László volt. Futamgyőzelmek és Eb dobogós helyek. Ezek a lanciás időszaktól kezdődtek és tartottak a ma itthon elérhető legkomolyabb támogató égisze alatt. Itt már komoly projektekről beszéltünk, és nemcsak protekciós döntésekről. De Laci sem jutott el egy egész, tartós szezonig nemzetközi szinten, és nem indulhatott VB futamon.

Aztán a kilencvenes évek második felétől voltak az egyéni próbálkozások. Ezek közöl kiemelném Hideg Krisztián korzikai pontszerzéseit, vagy Ifj. Tóth János abszolút a nagyokkal vívott küzdelmeit a Vb futamokon, majd később az IRC-ben.  Ezt követte hasonló formában kicsit később Benik Balázs több Vb indulása, és abszolút tíz feletti helyezései. De soha senki nem tudott a legmagasabb kategóriában sem Eb, sem Vb futamokon menni sorozatban.

A közelmúlt ralitörténelmébe viszont beírta nevét Bessenyei Zoltán, Botka Dávid és Ifj. Érdi Tibor, akik kategóriájukban mind Európa-bajnokok lettek. És ott van Turán Frigyes, aki két évvel ezelőtt, az eddigi legkomolyabb projektet hajtotta végre a WRC2-ben, amire korábban az IRC-ben gyűjtött erőt. És most az eddig két ERC dobogót kiharcolt Herczig Norbertnek szurkolhatunk. De van ennél többre is lehetőségünk, és van rá alkalmas pilóta? A válaszom így hangzik, lenne…

Úgy gondolom, ma Magyarországon jelenleg 3-4 versenyző van, aki a korából adódóan, és az eddig nyújtott teljesítménye alapján abban a szűk elitben van, amire egy komoly projektet lehetne építeni. Mert azt azért szögezzük le, tartós nemzetközi szerepléshez egyik sem kész pilóta. De bennük van a lehetőség, na de pont ez az amiről írok, hogy mi kell ahhoz, hogy ne a magyar bajnokságban rekedjenek meg, hanem esetleg egy felépített karrier által túlszárnyalják Ferjáncz Attila eredményeit, címeit.

Egy biztos, az önmagában nem elég, ha valaki vezetni tud. Nagy bajnokká itthon, vagy nemzetközileg elismert pilótává váláshoz ez csak az 50%. De mi a másik 50? Nos, az több tényező összessége. Ilyen az intelligencia, a kitartás, az alázat, a pszichés és mentális erősség, a tudatos és tartós fittség. Az a baj, ha ebből egy is hibádzik, már oda ez az 50% egysége és nem tudod egésszé tenni a másik 50 százalékkal, így pedig mindig elvesznek, vagy elszürkülnek a tehetségeink, vagy annak kikiáltott versenyzőink.

Természetesen az nézőpont kérdése, hogy a szurkolók és komálósok kit tartanak elfogultan, vagy reálisan nagy tehetségnek. Ez sem mindig használ az egyénnek. Az meg főleg nem, ha maga az alany hiszi el magáról, anélkül, hogy ezt reálisan megvizsgálnák. De mondom, különböző viszonyítási alapok, időeredmények alapos vizsgálata után kijelenthető, hogy a 30-as korosztály bezártáig, 3-4 pilóta van jelenleg a magyar mezőnyben, akikkel érdemes lenne belefogni egy felépített nemzetközi karrierépítésbe.

“Akkor miért nincsen?” Teszitek fel jogosan a kérdést. Azért kedves szurkolók, mert nincs jelenleg egyikben sem, ahol az egyik 50% mellé, egységesen odakerülne a másik 50%. Vagy ez, vagy az hiányzik a vezetési tudáson kívül mindegyikből. És ezért nem ő a hibás! Hanem azok, akik ezeket a srácokat istenítik, pátyolgatják, csak azt nem veszik észre, hogy ezzel néha többet ártanak nekik, mint használnak. Éppen ezért kijelenthető, hogy a mai harmincas korosztályunkban nincs egyetlen profi autóversenyző.

Tehetség van, de ezzel a minősítéssel már vigyáznék a harmincas évek derekán. Ez már korban az a határ, ahol eldől, alkalmas arra, hogy nemzetközi karriert is befuthasson, vagy megmaradva örök ígéretnek, beleszürkül a magyar mezőnybe. Nem megsértve ezzel senkit, és az idősebb korosztályt, de most ez az írás egy esetleges nemzetközi karrierről szól. Arról, és olyanról, amiket látunk francia, német, skandináv, lett, litván, lengyel, észt, cseh és még szlovák utánpótlástól is.

Kiemelni a mostani magyar fiatalokból csak azt lehet, lehetne aki megfelel mindkét 50% mindegyik kritériumának. És ha az megvan, akkor jön egy kitartó, mert lehet viszonylag lassú, de fokozatos karrierépítés, menedzselés, és kidolgozott marketingstratégia. Mondhatjátok, hogy ez így szépen hangzik, meg milyen maszlag, csak eggyel vigyázzunk. Erre csak olyan helyről adnak pénzt, ahol bizony ez számít. És a korábban említett országokban ez valahogy összeáll, mindig van valaki, akivel kilépnek, mutatkoznak a nemzetközi mezőnyben. Nálunk nem.

Kizártnak tartom, hogy nem vágynak erre magyar fiatalok. A baj inkább az, hogy az odavezető úton tévednek el. Az biztos, hogy az őket körülvevő szemlélet rossz, és amíg az így van, nem tudják odasegíteni egy ilyen szerepléshez. Mert az tévedés, hogy erről a fiatal pilóta tehet. Neki csak meg kell felelnie a kritériumoknak, neki csak ez a dolga. Az sem könnyű, és mint írtam, mindegyiknél hibádzik valami. De az is a menedzsment dolga, hogy rávezesse arra, hogy mi az. Hisz, hogy akarja egyengetni az útját annak, aki nem is áll készen erre. Ez ugyanúgy a “segítők” hibája…

Szóval kedves barátaim az a helyzet, hogy be kell látnotok, ez nem egyszerű, csak annak látszik így kívülről. Sem Ogier, sem Latvala, de még Tanak sem, hogy csak párat említsek, az égből pottyant úgy oda. Ők mind-mind megfeleltek a kritériumoknak. Pedig ők is hús-vér emberek, de komolyan szerették volna azt, ahová már elértek.

De azt be kell látnunk, hogy az itthon megszokott “Te vagy a király”, “Adj neki!” “R5-öt neki és leveri…” csatakiáltásokkal nem megyünk semmire. Nemzetközi szinten biztos nem. Az érintetteket meg megzavarjuk, akikben kis kitörési ambíció van… És alkalmi, meg hirtelen jött lehetőségekkel csak elrontjuk és eltereljük az egyetlen és lehetséges útról. Mert abból csak egyfajta van…

Beszélni könnyű róla, de tenni érte nehéz, megfelelni meg még nehezebb… Na, így nézzétek azokat a fiatal pilótákat, akik nemzetközi futamokon képviselik már hazájukat, és nézzük így a hiányos nevezési listákat. Az, mert nincs rajta magyar…

 

Kósa András Race1.net

Fotó: Címlapkép Ferjáncz András tulajdona, a többi fotó a “Ralibajnokaink” cikksorozatunkban már megjelent, Szenner Zsolt, Cseh Gábor és Mol Racing Team

Post2