Herczig Norbert: Mestermunka – mesterhármas

Az utolsó bajnoki futam előtt eldőlt, hogy ki a bajnok a magyar ralibajnokságban. Herczig Norbert klasszikus mesterhármast produkált a Mecsek rali megnyerésével. Hisz Bacigál Igorral a 2015, 2016-os győzelmeik után idén is abszolút bajnokok lettek. Három a magyar igazság. Egy a ráadás? Nem úgy néz ki… Többek között erről is beszélgettünk a Bajnokkal.

Ez bizony már összességében a negyedik, dobom a labdát felé…“Igen, én is így számolom. De nem volt egyszerű az idáig vezető út. Sőt, mondhatnám rögös…” -kezd bele Norbi a múltidézésbe.“De kitartó munkával elértem oda, ahol vagyok, és ez miatt abszolút szerencsésnek érzem magam, hisz azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. De semmit nem kaptam ajándékba, én ezekért az eredményekért megküzdöttem a pályán, és azon kívül is, hisz magam teremtettem meg ennek a feltételeit is. Ez rengeteg energiával járt, kudarccal, voltam többször is a padlón, ahonnan fel kellett állnom.” – meséli őszintén, majd részletezi is.

“Nézd az 1997-es évem olyan volt, hogy egyszer sem értem a célba. A következő esztendőben már kétszer sikerült, 1998-ban már ötször láttam meg a célvonalat. Volt olyan bajnoki évem, hogy el sem tudtunk indulni, természetesen az anyagiak miatt. Ennek ellenére, édesapám szavaival élve, Isten nyugosztalja, “rakkoltunk”. Tehát egy percre sem adtuk fel, és mindig csak előrefelé hajtottunk…” – erősíti meg hangjával is Norbi az ebbéli hozzáállását az autósporthoz.

“Ez a kitartás eredményezte, hogy 2004-ben életem első abszolút futamgyőzelmét arattam Veszprémben a Skoda Octavia WRC-vel. Majd ezt követően rögtön behúztam a másodikat is a Budapest ralin. Nem adták ezeket ingyen, mentünk, mentünk és csináltuk! Bármi is adódott közben, csak előre tekintettünk.” – mondja most is teljes átéléssel a négyszeres bajnok.

“Persze ehhez kellettek a jó autók. És mögéjük a háttér is. A Subarus S11-es életem egyik legjobb versenyautója volt, imádtam. 2009-ben mentem vele. De nem sokáig, hisz a szabályok miatt a 700 Nm-es autókból át kellett ülni a 200-as autókba, tehát az S2000-es versenyautókba. Nem mondom, hogy ez rossz volt, de furcsa egy Subaru után, és inkább kihívásnak éreztem. A féktávok, fordulékonyság jó volt azokkal az autókkal, de kellett két év mire megszoktuk, megszerettük.” – vallja be őszintén Norbi.

“Aztán következett három olyan esztendőm, amikor csak pici választott el a végső sikertől, de végül nem sikerült. 2012-ben volt életem legnagyobb esése. Így utólag azt mondom, talán rajthoz sem kellett volna állnom. Egy családi tragédia után kellett rajtolnom. Nem voltam fejben ott, rossz beállításokat választottam, és egy útegyenetlenség ledobott a szakaszról, és óriási perecelés lett a vége…De a lelki erőnket Igorral, talán az bizonyította, hogy három héttel az esetet követően a Baranya kupán, abszolút elsők lettünk.” – idézi fel nagy balesetét Herczig Norbi.

“A következő évben visszajöhettek a WRC-k a bajnokságba, éppen ilyen határozat született, majd a 2014-es évben rengeteg műszaki hibával küszködtünk. Szóval ez a három pontosan ellentéte volt az utána következő háromnak. De éppen ezért mondtam, bármilyen mélyre is kerülsz, bármilyen kudarcok érnek, rakkolni kell tovább, és akkor annak meglesz az eredménye.”– állítja határozottan.

“És talán ezért is jött össze a mesterhármas, hogy 2015, 2016 után idén is mi lettünk az abszolút bajnokok. És nem hullott egyik győzelem sem az ölünkbe. Mindegyikért megküzdöttünk. Lehet nem minden versenyen mi voltunk a leggyorsabbak, de nincs is leírva sehova, hogy nekünk mindenhol nyerni kell. Nem lehet könnyen, és gyorsan bajnoki címet szerezni manapság. Az elmúlt két esztendővel kicsit korábban sikerült, most pedig a Mecsek rali után. Egy futammal a vége előtt.” – marad tárgyilagos Norbi.

“Az idei bajnokság is szépen pörgött az első öt versenyig. Sajnos a tervezett nyári szünet kicsit hosszabbra sikeredett, de végül hét futamos lesz a bajnokság. A nyári szünettel egyetértek, szükséges megoldás, de nyilván szeptember első napjaiban versenyezni szerettünk volna. Most úgy alakult, hogy az utolsó futamon már nem kell mennünk, és idén már nem is ülünk autóba. Így értem, hogy féléves bajnokságnak minősítetted az évet, és van is benne valami, de senki nem így akarta.” – válaszolta Norbi arra a felvetésemre, hogy július elején gyakorlatilag megállt az addig jó ütemben működő bajnokság.

“Most hogy már nem versenyzek idén, csak a következő év előkészítésével, szervezésével foglalkozom. Szeretnék karácsonyra egy szép ajándékot, ez pedig az ERC szereplés lenne. Hat éve megyünk együtt Igorral, jól tudunk együttműködni, és most jó lenne magunkat külföldön is megmutatni. Ez a célunk a következő esztendőtől fogva. Ha összejön, akkor olyan két, három éves szereplésben gondolkodnék a sorozatban, de ez kiderül még ebben az évben.” – beszél őszintén a terveiről Norbi a Race1.net olvasóinak.

Talán nem egészséges az itthoni hangulat, kérdezek rá Norbinál.“Nem ez az oka, hogy az ERC-ben szeretnék menni. De ha már rákérdeztél annyit tudok mondani, hogy nincs igazából változás az itthoni dolgokban, így a csapatok között. Rossz irányba sem mozdult, de a másikba sem nagyon. Én sem bandázok nagyon, nem tartom a kapcsolatot különösebben más csapatokkal. Tehát gyökeres elmozdulás a versenyzők, csapatok közötti kommunikálásban nincs.” – fejti erről is álláspontját Norbi.

“Én is 100%-ban a magam menedzselésével foglalkozom, és azon kívül azt mondhatom egy olyan Bermuda háromszögben élek, mint az autósport, munka, család. Ez mellett a nagy összejövetelek, bandázások nem férnek el, talán a közvetlen csapattársaimmal, de én egyébként is olyan magányos harcos vagyok a magánéletemben, ezt hoztam magammal az autósportba is.”– beszél önmagáról a négyszeres bajnok.

Ha már ennek a háromszöget említette Norbi, nem tudtam megállni, hogy kicsit a magánéletébe is engedjen betekintést. Magyarok vagyunk, vagy nem?😂 El is neveti magát.” Egy szállítmányozási céget viszek a feleségemmel, a hétköznapokban ezzel foglalkozunk. Két gyermekünkkel négy tagú a család. A fiam tizenöt éves, a kislányom nyolc. Kérdésedre határozottan válaszolom, hogy élénk érdeklődése ellenére nem támogatom a fiam ralis törekvéseit. Az én édesapám sem támogatta az enyémet, viszont amikor megteremtettem magamnak, akkor meg nem tudott beleszólni.”– mondja Norbi, mire én rákérdeztem, mi van ha te is így jársz… Na, itt akadt el a szava a négyszeres bajnok apukának.😜

“A ralikrosszban mehet, már versenyzett is, abban benne vagyok, de meglátjuk a többit. Egyelőre a család engem támogat az ERC szereplés ügyében, én elsőbbséget élvezek, mert már 42 éves vagyok, a fiam meg a tizenöt évével szövögetheti az álmait, de még nincs lekésve semmiről.” – nevetünk tovább.

“Hogy én meddig folytatom még, azt nem tudom. Fizikailag úgy érzem még pár év van bennem, erre figyelek is, a személyes felkészüléseim részét képezik. Nem is ezzel van a bajom, hanem a szervezés, menedzselés inkább a fárasztó. És ezt most már nem adnám ki a kezemből. Nem is nagyon találkoztam olyannal, akinek ezt 100%-ban átadnám. Én szeretem megszervezni, megteremteni azt, ami kell a versenyzéshez, a lebonyolításban már támaszkodhatok Baranyai Lacira aki sokat segít, és köszönöm ezúttal is.” – árulja el őszintén Norbi.

“A jövő évre vonatkozó terveimet támogatja az osztrák csapatom is, akik az autót biztosítják számomra. Raimund Baumschlager vezette team nagyon profi autót adott minden versenyre, igazából csak rajtam múlt, hogy én mennyit tudok belőle kiautózni. Feszegettem néha a határaimat, talán Fehérváron a legjobban az idén. A Mecsek ralit végig kontrolláltuk, valahogy úgy történt, ahogy szerettük volna. Első nap végén éreztük, hogy ez már csak rajtunk múlik, jól állt a szénánk a vasárnapi nap előtt.” – mesél az utolsó futamról, a bajnoki cím küszöbén.

“Az utolsó négy gyors úgy alakult, ahogy mi szerettük volna, és ezzel megszereztük a negyedik abszolút címünket. Már csak egy kisebb buli van hátra a csapattal, de mint említettem, én javában a következő évemen dolgozok már. Ezen kívül nézegettem az ERC eredményeit, szereplőit, tehát ismerkedem a csapatokkal, körülményekkel. Ha megvalósulnak a terveim, akkor egy stabil kezdő évet szeretnék jövőre produkálni, aztán a második szezonomban már eredményt is várnék magunktól…” – fejezi be sejtelmesen Norbi.

Nem is firtattam tovább a dolgot Herczig Norbival. Meggyőződésem tudja, hogy mit akar. Valóban nem ölébe hullottak a bajnoki címek, nem is fiatalon érte el őket, bő húsz évnyi rögös út vezetett a mesterhármasig is. De megcsinálta, és ezt senki nem veheti el tőle. Mindenkinek van véleménye róla, aki a raliban forog, és környezetében. Nekem is. Ranga László óta, én nem láttam senkit ennyire kitartóan és tudatosan építkezni, mint Herczig Norbi. Profi. És ez mindent megmagyaráz… Gratulálok Bajnok!

fotó: Pánics Róbert

Kósa András  Race1.net

Képek: A Skoda Rally Team Hungaria albuma mellett felhasználtuk Borsos László, a Rallylive.hu és a Rallyfotok.hu egy-egy képét is. Köszönjük! 

 

 

Post2