A Ranga sztori – családdal, testvérrel, csapattal.

Mindenki azt mondta a verseny után, hogy ez nem volt véletlen. Hogy ennek most és így kellett történnie. Egyetértek. De talán megengeditek nekem azt a kijelentést, hogy azon nem lehet segíteni, aki arra nem alkalmas… Veszprémben az első nyolcban, a szűkebb eliteben ott volt a két Ranga srác, Peti és Laci. Ott volt a Topp Cars csapat, a család, és a rokonok.  Igen, ennek most kellett történnie, mert már lógott a levegőben.

Egy nappal a nagy siker után beszélgettem együtt a két testvérrel. Lacival és Petivel, igen együtt. Mert most is párban voltak a műhelyben, megbeszélték már a nagyobb és fontosabb epizódokat. És először Laci kapta a szót. Azért mert Peti is tudja, Lacinak kell még pár verseny hozzá képest is, hogy még magabiztosabb, még gyorsabb legyen. Mert ebben senki nem kételkedik, hogy így lesz, főleg nem Péter.

“A korábbi  teszten úgy éreztem, hogy nekem is a legjobb versenyem lehet a veszprémi. Elképesztően jól viselkedett az autó murván. Jó beállításokat találtunk, Peti is sokat segített. Erre mi történt a rajtban leszakadt az ég” – kezdi a visszaemlékezést Laci.“Mondtam, ok ha így, hát így, bíztam magamban. Nyomtam is az első szakaszon, de kétszer is magamra ijesztettem. Nem azt mondom, hogy megijedtünk, de úgy gondolom, hogy a józanság fog előre vinni és annyit vállalok, amennyit lehet. Aztán egyre jobbak lettek a körülmények, főleg a második napra. Persze, ott porban mentem az erdős részen, de ez benne van. Ha jobban ismerném a pályákat, de azokon most menetem először, akkor jobban nyomnám, de ez most így adta ki magát. Egy biztos, mondtam Tóth Iminek is, ahol nem én viszem a kocsit, hanem ő visz engem, ott lehet kicsit elgondolkodom. Peti öt versennyel többet ment az R5-sel, mint én, és pont az ő példája mutatja, hogy kell lépésről lépesre előrébb kerülni. Én is ezt az utat választom. A következő versenyen is indulni szeretnék, meg jövőre is, de csak mindent fokozatosan. Láttam Petit, hogy jutott el a tegnapi sikerig és látom, biztos vagyok benne, hogy ezt így kell csinálni” -mondta el őszintén Ranga Laci.

“Igen a verseny előtt, már sokat beszélgettünk itthon, és mondtam Lacinak, hogy Veszprémben megpróbálom, tehát kicsit húzósabban fogok menni. Egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy van bennem pár versenykilométer, a murvát jobban szeretem, és itt kezdtünk tavaly. Minden megtett kilométer számít, legyen az aszfalt, vagy murva, hogy jobban ismerjem a kocsit.” – kezdet Péter mesélni Laci mellett állva. “Nem konkrétan a győzelemre gondoltam, hanem arra a megalapozott magabiztosságra, ahogy erre az egész versenyre gondoltam előtte. Nagyon jó itinerünk volt, ráhagyásokkal, Szőke Tomival folyamatosan a pályák változását is figyelemmel követtük. Talán szerencsénk is volt, de fel is készültünk mindenre. Az első nap végén megbeszéltük, hogy nem fogjuk vissza a gyeplőt, mert különben Hadik Andris, Hercig Norbit is magunkra engedjük, ami felesleges. Én a háromszoros bajnok Benik Balázs ellen akartam harcolni, csak rá figyeltem és óriási megtiszteltetés volt vele vívni”-mondja folyamatosan Peti. “Az is teljesen feldobott, ahogy Balázzsal kommunikáltunk a gyorsok között, az a korrektség, közvetlenség irányomba, ahogy ő velem viselkedett. Nagyon sportszerű és fesztelen hangulatban folyt az egész, nagyon élveztem.” – beszél most is a háromszoros bajnokról. “Az utolsó gyors előtt maximálisan koncentráltam, a Tomi tőlem a precíz féktávokat kérte, és hogy a gyors végi aszfaltos részen inkább gyors, mint látványos legyek. Amikor leértem, éreztem, hogy akár összejöhet, nagyon vártuk Balázsékat. A stopban ott volt Anyu, a barátok Topp Zoli bácsi, és vártunk… És elég lett. Hú, megkönnyeztük ott nagyon, hisz korábban Anyu Édesapámat várta ennyire egy-egy győzelem reményében.” – meséli még most elérzékenyülve.“Tudod annyira feszült voltam a verseny előtt, mert a kocsit a lengyel Vb futamon nagyon összetörték, ráadásul a végén. Keddre ért haza a csapat. Volt két napunk megjavítani, feldekorálni. Zoli bácsiék, a CSAPAT szó szerint éjszaka is dolgozott értem, értünk. Ebből kifolyólag voltak olyan gondjaink, hogy a teszten kevesebbet tudtam menni és a kvalifikációs versenyen is . Volt aki elrohant Csehországba alkatrészért, hogy egyben legyen a kocsi, úgyhogy mindenkinek köszönöm!”– árulta el a kulisszatitkokat Peti.

Ki máshoz fordulhatnánk, mint Topp Zolihoz, nem ma mutatoztunk be egymásnak. Zoli olyan voltál az utolsó gyors céljában, mint egy iszapszemű rája…“Nagyon elérzékenyültem. Mit mondjak. Az apukájukkal sokszor átéltem ezt, de most végre egyikük szintén tett egy nagy lépést. Ez most a Peti volt, de nem kell Lacikára sem sokat várni. Ezek a kocsik, szinte fegyverek. Én láttam évekkel ezelőtt a tehetséget bennük, de ezt csak fokozatosan lehet elérni, amit most a Peti véghez vitt. Pár versennyel több van benne ezzel a kocsival, és pár verseny múlva Laci is szépen jön fel. Én ezt tudtam évekkel ezelőtt, és tudom mi lesz versenyekkel később. Megvan az alázat bennük, nagyon becsületesen készülnek. Azért mégiscsak Ranga Laci fiai… Azt meg külön meglepett, hogy Benik Balázs ilyen szépen ment, gyönyörű meccs volt vele, neki is jár a gratuláció!” – fejezte be a sok versenyt megélt Topp Zoltán, aki a napokban hatvanadik születésnapi évfordulós Édesapa mellett már pályakezdetén ott volt.

Szőke Tamás és Ranga Péter   fotó: Ranga Motorsport facebook

A nagy dolog részese volt Szőke Tamás, aki csak annyit mondott elsőre, egy titán biztos van a mezőnyben. Ha ő mondja…” Az, hogy most mi nyertünk először és nem Lacika az Imivel, így jött ki. Két testvérről beszélünk, akiknek vannak gondolataik az autóversenyzésről, és lépésről lépésre kivitelezik is azt. Ott akkor, amikor érzik, hogy készen állnak rá. Tudtam, mert Peti mondta, hogy nagyon várja Veszprémet. Nagyon. Éreztem, hogy ez jó lehet, és láttam az első kilométerek után, hogy jó is lesz. Nagyon ott volt. Két jó és ügyes testvérről beszélünk, akiknek mi az Imivel a kettőnk 5 abszolút címével segítünk most. Ez a mostani még tanulóév. Ez egy félévi bizonyítvány volt Petinek, aki jelesre vizsgázott. Laci is jól tanul, az ő vizsgája is hamarosan eljön. Ott van Tóth Imi mellette, és amikor kell dobbantanak. Mi most tettük ezt, mert Peti nagyon egyben volt. Fékutakon, ott adott kis pluszt ahol kellett, minden szépen működött. Jött a siker, de csak annyit merítünk belőle, amennyit kell, nem elszállunk tőle, mert akkor könnyen elszállunk… Mi hosszú távon gondolkodunk, és Peti nagyon türelmesen csinálja. Laci előtt ott a példa, és ő is tudja, mikor érzi már majd úgy ezt az R5-öt… Nemsokára”– búcsúztunk el a navigátortól Szőke Tamástól.

Végül Büki Ernőt tárcsáztuk gyorsan, hisz ha valakinek, akkor neki ez nem hétköznapi élmény volt. “Nem, ez biztos. Megélni ezt a pillanatot nagyon felemelő volt. De még a társam, Ranga Laci mondta, egy versenynek akkor van vége, amikor beértél és kifüggesztették a végeredményt. Persze tudtam mindenről. Én maradtam az utolsó gyors előtt a szervizben. Ott ücsörögtem egyedül… És megmondom őszintén egyik helyében sem lettem volna. Sem Petiébe, sem Benik Balázs helyében. És vártam, elemeztem, számolgattam. Láttam Petin az elszántságot, hogy ezt nem fogja elengedni, és megcsinálja. Így is lett… Csak a mikor beértek a dobogóhoz, akkor intéztem egy pezsgőt. A barátok elakadtak a dugóban, akik ezért feleltek, így a büfésnél az utolsót megvettem aranyáron, de ha ezen múlik, mindegyik versenyen megveszem… Azt pedig külön köszönöm Lakatos Róbertéknak, hogy rendezőkként engem kértek fel a serleg átadására. Alig bírtam ki sírás nélkül, és mondanom sem kell, hogy kire gondoltunk, mi ott akkor mindannyian…És abban is biztos vagyok, hogy nemsokára Lacikának is átadunk egyet, jó úton halad, együtt így a két testvér.”- zárta Büki Ernő.

Hogy ennek pont most és itt kellett megtörténnie? Mindenkinek van erről egy véleménye. Én csak annyit tennék hozzá, hogy Ranga László 1957.07.07-én született, a 7-es volt a kedvenc száma, és Peti 7-es rajtszámmal nyerte a versenyt… Ranga Péter újra abszolút győzelmet szerzett Pécsnek. Nyolc évig focizott a PMFC-ben a junior első keret tagja volt. Akkor elsőségről álmodott. Megszerezte, csak a versenypályán, a város csapata, ugyanis azóta NB-III-as…

Fotó: MGR Images, Ranga Motorsport

Post2