Somogy megye egy apró településén, Zimányon született az a bajnokunk, akit mai írásunkban méltatunk, két navigátorával. Hideg János a nyolcvanas években, egymásután duplázott, és 1983 és 1984 abszolút bajnoka lett előbb Kecskeméti Zoltánnal, majd Bán Attilával. A két társával, sajnos már nem beszélgethetünk, Isten nyugosztalja őket.
A Hideg János – kecskeméti Zoltán páros
Jani bácsival viszont igen, kicsattan az erőtől. Jelenleg is szülőföldjén él, gyakorlatilag 1-2 kilométerre szülőfalujától. Nem tudom, hogy a környéken, vagy ott helyben mennyire ismerik Hideg Jánost, de ralis berkekben nagy név volt. Nézők ezrei mondták, mikor ő következett “Álljunk hátrébb, mert a Hideg Jani jön…”
“Az biztos, hogy szerettem tövig nyomni a gázt. Sokat nem mérlegeltem, inkább azt a stílust képviseltem, hogy a felvett tempót, még a kanyarokban sem veszítsem el. Tehát én nem a féktávok híve voltam, hanem a minél gyorsabb kanyarvételé…” -kezdjük a mindig jó hangulatú Jánossal, főleg ha raliról van szó. “Nem mondom, hogy ebben nem volt kockázat, de én nem is tanultam az autóversenyzést. Fiatal koromban mindig gépek mellett dolgoztam a taszári laktanyában, és a repülőtéren. Mindennel dolgoztam, vezettem, csak éppen helikopterrel nem… Sofőrje is voltam a tiszteknek, emlékszem konkrétan 1971-ben 50 ezer kilométert vezettem. Azokkal az autókkal, akkor az jelentős mennyiség volt. Húsz éves voltam ekkor, és éreztem, hogy van érzékem a vezetéshez, az autókhoz.” – folytatja János a kezdetekkel.
“Vonzódtam az autóversenyzéshez, otthon és a munkahelyemen is a fal, a kor nagy autóversenyzőinek képeivel volt tele. És élőben is egyre többet néztem az itthoniakat. Barátaimmal 1973-ban elmentünk szintén egy versenyre, Farkasgyepűre. Akkor a Ladák mellett még Moszkvicsok, Wartburgok is jöttek. Ott éreztem, hogy ezt én is tudnám csinálni, meg kell próbálnom. Volt otthon egy 850-es Fiatom, és azzal elindultam egy ügyességi versenyen. Nem nyertem, de az elejében voltam, és a lényeg az volt, hogy élveztem.”– idézi fel az első megmérettetést.
Nem gondolták volna sokan, hogy rengeteget lesz a dobogó tetején…
“Ekkor döntöttem el, hogy ebbe belefogok. Nem voltam én gazdag gyerek, szinte egy fillérem sem volt. A mostani rendszerben én sehol nem lennék, az akkori helyzetemmel. Ismertem, mert szurkoltam a Kovács-Kiss párosnak. Kértem őket, mondják el, hogyan lehet elkezdeni ezt versenyszerűen. Ők vittek le a szakosztálygyűlésükre. És ott ragadtam. 1975-ben a túrabajnokságban indultam először Pécsett. Egy Ladával rajtoltunk. A sógorom Bessenyei József ült be mellém. Megbeszéltünk mindent előtte, hogy óvatosan, türelmesen megyünk. A rajtnál elém rakták a piros zászlót, visszaszámoltak és kész volt minden. Mint a bikának, amikor belengetnek, na ez történt velem is. Én úgy gondoltam, hogy a verseny arról szól, tövig a gázt nyomni, aztán ha akad egy-egy kanyar, azt valahogy befordulni. Még szegény Karg Feri próbált tanítani, hogy fordulatszám, meg visszaváltás, hogyan és mikor… Nekem? Fogalmam sem volt erről, nem is nagyon érdekelt” – meséli nevetve János.
Még a túrabajnokságban a kezdetek kezdetén…
“Beértünk a célba. Voltak kalandok rendesen, de befejeztük. A meglepetés ezután jött. Nekünk olyan szinten fogalmunk sem volt az állásról, másokhoz viszonyított helyünkről, hogy nagyon meglepődtünk, amikor az eredményhirdetésre hívtak minket. Ötödikek lettünk. De ez a díjkiosztó emlékezetes marad örökké, ugyanis itt találkoztunk először Ferjáncz Attilával, aki már akkor egy bálvány volt. Arra, hogy nyolc év múlva pedig én leszek az abszolút bajnok, csak én gondoltam akkor…” – mereng el Hideg János.
“A következő verseny nemsokára Győrben volt, és ott második lettem, majd kis felkészülésekkel, gyakorlattal, utána sorban nyertem a többit. Szóval így kezdődött. A következő évben, tehát 1976-ban, már a rali 1-ben indultunk. Olyan nevek nyomták a kategóriában, mint a pécsi “nagytalpúak” a Simor Gyula – Pánics Zoltán páros, vagy éppen Donáczi Gyuri. Pokolian gyors pilóták voltak. Na, velük kellett felvennem a versenyt. Úgy gondolom zöldfülűként ez sikerült, mert kategória harmadikok lettünk év végén.” -emlékezik vissza János első nagy eredményére.
Az első bajnok autóban…
“Ennek a jó eredménynek köszönhetően 1977-ben a Kaposvári Volán egyik állami autóját én kaptam. Az országban szinte mindegyik Volán kapott versenyzésre autót, tehát volt mezőny rendesen és én két év versenyzés után ebben az erős és legnépszerűbb kategóriában bajnok lettem. Jól is esett, hogy az “Autóversenyzők” című filmben a Simorék sokat dicsértek. Ők, a pécsiek, jó barátaim is lettek, Simor Gyuszi, Donáczi Gyuri, mi vidéki srácok…Olyan hamar befutottam ezzel az eredménnyel, hogy a Magyar válogatottba is behívtak. Én voltam a legfiatalabb. Innen számítva 14 évig voltam válogatott.”
Válogatott szereplés, Mitropa kupa Olaszországban. “Kiskokó”, Topor, Hidegék…
“Az első verseny Romániában volt, egy BBK futam. Kivittem egy szinte új autót, és visszahoztam egy roncsot. Abszolút ötödik lettem, a legjobb magyar.” – meséli büszkén János, és folytatja őszintén.” Ez a verseny volt a vízválasztó. Ugyanis magamnak is elismertem, hogy vakmerően, és veszélyesen megyek. Ekkor már megvoltak a gyerekek, és átgondoltam pár dolgot. Ez a román verseny volt az, ahol elmúlt a félelmem, ugyanakkor kicsit leadtam a kamikaze stílusból. És bizonyítottam azt, hogy amit addig olyan rövid idő alatt elértem, az nem véletlen, mint ahogy írták folyamatosan az újságok. Bántottak ezek a dolgok, mert én soha nem voltam csókosa senkinek, egy fiatal Somogy megyei srác voltam üres zsebbel, kis családdal. Amit elértem addig, azt az eredményeimnek köszönhettem. Azok pedig igen jók voltak, hisz rengeteget versenyezhettem, és ha a sajtóban nem is, a közönség mindig elismerte.” -fedi fel szívfájdalmát János.
Merényi Tibortól vesznek át díjat, a Hideg-Kecskeméti páros
“Jöttek szépen az eredmények, ekkor Csabai István navigált nekem. Miskolc ralin 1979-ben abszolút elsők lettünk. A új szezonra “sperdifit” kapott az autó. Na, ez megint egy olyan dolog volt, amit inkább gyakorlással tanul meg az ember mint ösztönből. Én megtanultam… egy életre
Akkorát estem az év első versenyén Bolytay Csabával Salgótarjánban, hogy majdnem mi is megsemmisültünk a kocsival együtt. Lecsúszott a hátulja, én meg álltam a gázon, ahogy megszoktam. Fék? Ugyan már… Na, azzal a teli gázzal a “sperdifi” segítségével úgy irtottam a fákat, ahogy kell, de volt köztük emberes is, nos ő győzött, nem ugrott félre. Az én szemem viszont ugrott, csak kifelé… Mire megérkeztek a mentők, nem lila, hanem koromfekete volt a fejem, egyik szemem állandóan szabadulni akart. De nagyon nem volt erre időm figyelni, mert szegény Csaba a kocsiban nyöszörgött. Szegénykém nagyon nem akart velem kommunikálni, mert csak a vért köpte, bár lehet, anélkül sem szólt volna hozzám…
Kirángattam a kocsiból, de annyira, hogy később sem ült oda vissza… Hamar megérkeztek a mentők, mert a cél előtt egy kilométerrel estem, vezető helyen… Ez olyan “Hideg féle taktikai érettség” volt… Bevittek minket a kórházba, ahol kiderült nekem bokatörésem is van… Csabát nem részletezem, pont annyi lett a baja, hogy örökre hátat fordított az autósportnak.” – osztotta meg velünk első nagy katonás bukását János.
“Sokáig nem tétlenkedhettem, mert nekem hegyiversenyem volt. Ott voltam begipszelt lábbal, és gondolkodtam, hogy mit csináljak. Egy barátom sietett a segítségemre, és szakszerűen ellátott…állatorvos volt. Máshoz nem fordulhattam, hisz ők felesküdtek…és ugye nem erre. Levágtuk a gipszet és elmentem a versenyre. Kiss Dódi mögött abszolút második lettem a Karg Feri által épített kiszélesített Ladával. Bezsebeltem a kupát, hazajöttem , és az állatorvos visszarakta a gipszet
“ – hallgatom könnyeimet törölgetve a sztorit, és nem a meghatódottságtól.
Az a bizonyos Karg féle hegyi Lada
“Amikor meggyógyultam, akkor ült be mellém Kecskeméti Zoli. Rengeteg versenyen indultunk, számlálhatatlan futamon lettünk másodikok a Ferjáncz mögött. Míg 1983-ban mi lettünk az abszolút bajnokok.” -érkezünk az első nagy diadalhoz Jánossal.
Bajnok társa nem lehet velünk, éppen ezért fiával teszünk egy kitérőt, megemlékezve Kecskeméti Zoltánról. Nem esik az alma messze a fájától, Balázs is folytatta a családi hagyományt, kitűnő navigátor lett.
“Apu 2001. július 16-án hagyott itt minket, tehát a napokban lesz az évforduló…Amikor ők bajnokok lettek, nagyon pici voltam még, azt akkor nem a pálya szélén ünnepelhettem. Később tizenévesen viszont minden versenyen ott voltam. Ekkor a nyolcvanas évek közepén Apukám Budai Bélával ment. Három évet 1986-ig. És utána visszaült bajnok társa mellé és egészen 1992-ig együtt mentek ismét Hideg Jani bácsival. Amit én velük átéltem testközelből, az nagy hatást tett rám, elkerülhetetlen volt a családi hagyomány folytatása” – kezdi Balázs felidézni a jeles korszakot.”Az utolsó közös versenyükön a dobogón mi jöhettünk fel Krisztiánnal együtt. Megható volt Édesapáinkkal együtt ott lenni.”
Együtt az utókorral, a fiúkkal. Balra Kecskeméti Zoltán és Balázs, jobbra Hideg János és Krisztián
“A nagy sikereken kívül olyan élményekben és elismerésben, szurkolói rajongásban volt részük, amire én is vágytam. Az egyik aranyos történet az Orosz Tél ralin volt. Először is egy hét volt az út oda, egy hét vissza ezekkel a kocsikkal. Képzeld, amikor egy Lada kombi volt a szervizautó.”
Az orosz télben…
“Nos, apámék azért felkészülve vágtak neki az útnak, meg a versenynek is. Vittek magukkal jó vastag kabátokat. A futamon is bent voltak ezek a kocsiban. János a szokásos tempót diktálta a havas orosz sztyeppén… Ebből egy hatalmas esés lett, de akkora, hogy a kabátok kiestek az útra. Apámék bent a kocsiban, szépen beleolvadva a tájba. Ők még ott kecmeregtek a versenyautóban, amikor mögöttük nem sokkal a Dudás “Kiskokó” Gyula érkezett ezerrel, és úgy ahogy volt, áthajtott a kabátokon. Szegény azt hitte, azokban benne voltak Jánosék is, a megilletődöttségtől szólni sem bírt, pedig nem olyan voltmire Jánosékat kiszabadították a hó fogságából… A kabátnak még így is nagy hasznát vették…a kórházban meg a kezelésnek“ – osztja meg velünk Balázs az egyik élményét.
Ez is ott készült, csak ennyire fehér volt a hó…
“Mint elmondja, szinte nem volt olyan hely, ahonnan ne kupával tértek volna vissza, persze, ha célba értek… És Balázst az a megtiszteltetés érte, hogy az első vezetési próbálkozásánál az 1997-es Szilveszter ralin a bajnok apa, Kecskemét Zoltán navigált neki. De aztán Balázs is a családi hagyományt folytatta, és megannyi jó nevű versenyző mellett kamatoztatta azt, amit a családfőtől tanulhatott és annak Navigátor Iskolájában.”
Kecskeméti Balázs, apja nyomdokain, nem egy kilövés előtt
Szabó Krisztián, Budavári Zoltán, Hideg Krisztián, Tobak Zoltán, Matók Ádám, Hoffer Zsolt és utoljára Klausz Kristóf is a megmondhatója, hogy Balázsnak nagyon jó tanítómestere volt. Egy abszolút bajnok, Kecskeméti Zoltán… Balázsnak megköszöntük a visszaemlékezést, annál is inkább, mert a Ausztriából tette ezt számunkra, ahová munkája szólítja, de vele van Kedvese és gyönyörű kislánya.
Hagyomány ide, vagy oda, most már a család az első
“Kecskeméti Zoli nem mindig ért rá, főleg tréningezni. Ilyenkor Bán Attila segített nekem” – folytatjuk Hideg Jánossal.” A ’83-as bajnoki címünk után Zolival elváltak útjaink egy időre. Ő átült Budai Bélához, hozzám meg onnan Bán Attila. Ügyes srác volt sokat segített nekem, pedig jóval fiatalabb volt nálam, de nagyon lelkes és precíz. Vele is ismét abszolút bajnok lettem, tehát dupláztam. Sőt ebben az évben megválasztottak az Év Autóversenyzőjének,amire nagyon büszke vagyok. De két év múlva Attila is kiszállt mellőlem, biztos megállt a fejlődésben…” – mondja nevetve János. Majd szomorúan közli, sajnos Bán Attila sincs már közöttünk, korábban elhunyt, mint Kecskeméti Zoltán. Isten nyugosztalja a bajnok navigátorokat.
Bán Attilával Hideg János egy korabeli cikkben, míg alul kislányával és a sikeres autóversenyző fiával Krisztiánnal
” Miután Attila elment, a ’87-es évben egy ideig Fekete Józseffel mentem, aztán minden tréning nélkül Sipos Kálmánnal nyertünk abszolútot Sátoraljaújhelyen, és utána visszatért mellém Kecskeméti Zoli. Egy Lada VFTS-sel nyomtuk. “
Egy Salgó rali, ahol kölcsön elemekből összerakott VFTS-sel hasítottak…
“Nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben az időszakban, már több nyugati típusú autó is volt a mezőnyben, sőt jöttek már a összkerék meghajtásúak, de még így is nyerni tudtunk. Itt Kaposvár mellet, Bőszénfán volt egy nagy sikerünk 1988-ban. Ranga Laciék Audija megállt, később le is égett. Szabó András egy BMW M3-as kocsival ment, és mi nyertünk a VFTS-sel. Annyira nyomtam, hogy a célra ráfordító hidas jobbosban félig az árokban mentünk már, de beértünk, és nyertünk. Azon kívül az is büszkévé tesz, hogy akármelyik versenyen volt körverseny szakasz, mindent én nyertem, bárki is volt a mezőnyben.”
A sikeres páros és az autójuk. Kecskeméti és Hideg
“Pécsett a homokbányánál, Népliget, Hungaroring, ahol a célegyenes végi jobbosban külső íven autóztam körbe Szabó Tamás Ladáját, a miskolci salakpályás szakaszt, ahová Ranga Laci külön tréningezett, vagy a Mecsek rali kisvaszari szakaszát. Utóbbinál, miután a versenyen ott háromszor vertem el Ferjánczot, szépen mellém gurult az etapon, és Tandarin átszólva csak annyit kérdezett, hogy “Te hol az anyád p….ban jársz, hogy mindig megelőzöl?”– meséli nagy nevetések közepette János.
“A rendes rali pályafutásom végét egy Ford Sierra Cosworth-tal zártuk le. Jó kocsi volt, 1990-től versenyeztünk vele 1992-ig. Csak nagyon drága autó volt. Nagyon gyorsan lehetett vele menni, de a murván nem annyira, ott az összkerekes kocsik előnyben voltak. Nehéz volt ezt a versenayautót finanszírozni és így szépen abbahagytuk.”
“Gyors volt, de drága” – Hideg a Fordról…
“A versenyzéstől nem szakadtam el, mert a ralikrosszban mentem tovább. Krisztián fiammal és Poré Jánossal, mindjárt megnyertük a csapatbajnokságot. Mentem én ott mindenféle kocsival Tóth Jánosék BMW-től kezdve a Toyotán át a Forddal. Sok jó eredményem, győzelmem volt ott is.”
Ezt az autót csak a Jánosok vezették jól. Először Ifj Tóth, majd Hideg
“Aztán a 2001-es év alapvetően szomorúan alakult. Hisz fiam, Krisztián nyáron a szabadidejében súlyos balesetet szenvedett a Deseda-tavon. Így abban az évben visszatértem a fiam Mitsubishi autójával. A Veszprém ralin abszolút negyedik lettem, az akkori bajnok Asival azonos időket tudtam autózni, ami úgy gondolom ötven éves fejjel nem volt olyan rossz… A Mecsek ralin, aszfalton sem spóroltam, nyomtam én az Árpádtetői gyorson lefelé, Benő Miklóssal. A lapisi elágazás utáni halszálkás jobbost, kicsit elspóroltam, azt a kanyart sosem szerettem a csúszós féktávja miatt. Onnan ereszd el a hajam volt… Már egészen a végén voltam, az Antalffy kanyaron is túl, amikor a következő balosban elszálltam… Nem így képzeltem el, 100-150 méterre volt a cél… Abszolút második idő volt a miénk addig a Szeleczky Tamás Ford WRC-je mögött. Tehát most az Antalffy kanyar után a Hideg kanyar következik ott…” – meséli továbbra is jó kedvűen János, aki semmit nem bánt meg.
Pécsett a Mecsek ralin. A “Hideg kanyarban…”
“Tudod még most is beülnék a versenyautóba. A fiam éppen árulja az ő kocsiját, ha lenne pénzem megvenném. De ő azt mondja, nem adja, mert nem kell még egy sérült ember a családba. Az a véleménye rólam, hogy nem bátor, hanem vakmerő vagyok! Nem tudom, de az biztos, hogy tartok itthon egy Lada kombit, szépen összerakott, izmosított motorral. Nos, ezzel minden héten csapatok egyet itt a falu környékén a szántásban, erdőben… Elég az a 130-140 ott. Jól esik.” – hallgatom hitetlenkedve a most 66 éves Hideg Jánost.
“Azért örülök, hogy megkerestél, a nevem tán fennmaradt a magyar autósportban. Büszke is vagyok arra az emlékplakettre amit Ferjáncz Attila, az akkori elnök írt alá.”
“És jól esnek, amikor versenyre kilátogatva megszólítanak. Így jártam egyszer, amikor a fiamékat kísértem el Salgó ralira. A Cered – Bárna gyorsaságinál odajött hozzám egy hölgy, és elmondta, egyszer nagyon ráijesztettem, a kelleténél is jobban” János, amikor maga itt éppen elment mellettem a gyorson, akkor nekem meg a gyerekem…” – idézi fel János zárásképpen ezt a történetet.
Borzasztóan jó volt egy olyan őszinte, nyers humorú versenyzővel beszélgetni, aki végig érzékeltette, hogy soha senki embere nem volt, a tehetsége révén érte el, amit, és vállalja a forrófejűségét, baleseteit a mai napig. Semmit nem bánt meg, végül is kétszeres abszolút bajnok. És ez nem adatik meg mindenkinek, csak tekintsetek a táblázatunkra…
A derék somogyi négylábúak pedig büszkék lehetnek arra, hogy Hideg Jánosról nevezték el őket…
Cikkünk megjelenése után ezzel leptek meg minket, mi pedig titeket:
Race1.net Kósa András
A fotók Hideg János, és Kecskeméti Balázs tulajdonait képezik, egyet kivéve…
Július 18-án, kedden megjelenő cikkünkben Németh László és Jójárt András előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |