Nagyon örültem Ferike reggeli válasz sms üzenetének. Aztán ahogy morzsoltuk a mobilt, jutottunk el oda, hogy nincs semmi titok abban ami történt, és megosztja a Race1.net olvasóival. Mivel hangja még nem igazán van a megfázás miatt, ezért maradt írásban a kérdezz-felelek formáció.
Így utólag játszik szerepet a hibádban, hogy az utolsó pillanatban dőlt el, hogy mégis indulhatsz Veszprémben?
– Úgy gondolom, hogy ez nem játszott közre benne, pár nap alatt ráállítottam magamat a versenyre és próbáltam koncentrálni. Van egy elég komoly torokgyulladásom és lázam a verseny pénteki napjától. Akivel találkoztam láthatta, hogy nem vagyok túl jól, így utólag talán vissza kellett volna mondani ez miatt az indulást.
Egyáltalán sikerült úgy beállítani az autót, ahogy szeretted volna, hisz sok tesztlehetőség így nem adódott.
– Nagyon jól sikerült az autó beállítása, igaz kb. 20 km-t mentem vele, de például Fehérvár előtt csak 15 km-t a másik autóval, és az jól sikerült. Odáig amíg mentünk, több néző is mérte az időt és nekünk volt a legjobb részidőnk, úgyhogy ezzel nem lehetett gond.
Nem volt még olyan sok murva tapasztalatod R5-tel, és nem is a kedvenc borításod tudtommal, ez is lehet az oka?
-Igazából ezen a szakaszon volt körülbelül 4 km aszfalt, és pont egy ilyen aszfaltos részen estünk el, amit külön sajnálok, ugyanis azt a borítást tényleg jobban kedvelem.
Mi történt konkrétan a balesetnél? Mi volt a hiba?
– Azt a kanyart “teligázasnak” írtuk fel, és talán kicsit korán kezdtem rákanyarodni, majd a nagy tempó miatt 4 kerékkel lesodródtunk az útról 167-el, és a bokrokban kötött ki az autó jobb fele, próbáltam ura lenni a helyzetnek, és jönni vissza az útra, de volt ott valami betonsitt leöntve a fűbe és feldobott minket vagy 3 méter magasra, utána pörögtünk össze-vissza.
Mikor már láttad, hogy menthetetlen, mi futott át az agyadon? Mert az látszott, ez kicsi esés nem lehet…
-Akkor láttam már menthetetlennek amikor feldobott, ott az járt a fejemben hogy ne álljunk meg gyorsan, mert akkor nagy lesz a baj, szerencsére nem álltunk meg gyorsan…
Mikor megállt az autó, képben voltál, vagy a fájdalmak lettek úrrá?
-Képben voltam teljesen, Ágival megkérdeztük egymástól jól vagyunk-e, aztán kipattantunk a kocsiból, majd 1-2 perc elteltével nagyon elkezdett fájni a hátam, és a biztonság kedvéért lefektettek, mert nem lehetett tudni mi a baj.
Ági jobban átvészelte. Ő hogy viselte, és mit szólt, mikor látta, hogy sok(k)?
-Igen, szerencsére Áginak semmi baja nem lett. Örültem, amikor ezt láttam. Igazából ő sem bírt megszólalni mert végig úgy érezte hogy ura vagyok a helyzetnek, és visszatalálunk az útra. Azóta beszélgettünk róla, azt mondta még be mer ülni mellém 🙂
Hogy vagy most jelenleg?
-Fizikailag rendben vagyok, lelkileg bánt ez a dolog természetesen, de a rally az ilyen, sajnos… 5 éve estem utoljára versenyen. Aki próbál sietni, azt egyszer előbb-utóbb utoléri ez a helyzet, ezzel próbálom nyugtatni magam, bár lehetett volna kisebb is az esés 🙂
Mit bánsz, mi jár a fejedben, mi a tanulság az esetből?
-Az a tanulság, hogy nem mindenáron kell versenyezni, ha ilyen állapotban van az ember, az ágyban kell feküdni és a forró teát iszogatni, de nem fogom csak erre, ha jól vagyok akkor is megtörténhetett volna a baj.
Korai lehet a kérdés, hogyan tovább? Ugyan az anyagi kár jelentős lehet, de a két tuti mínuszolás mellett, három remek szereplés esetén, még mindig nincsen minden veszve.
-Úgy tervezzük, hogy megyünk tovább. Topp Zoli bácsi számolgatta a dolgokat, nem olyan veszélyes ez, mint amilyennek látszik, bár annyira nem jön ez jól nekünk, se így se úgy… Már csak aszfaltversenyek maradtak, aminek kifejezetten örülök. Három remek szereplés mellett még akár bajnokok is lehetünk, de legalább 2 versenyt nyerni kellene hozzá, a harmadikon pedig egy jó eredmény. Mindent megteszünk azért, hogy ott lehessünk, és nyomni fogom a gázt:)
Kósa András Race1.net
A képeket köszönöm Dudás Péternek és Szűcs Dánielnek!
