Race1.net

Ralibajnokaink 20. rész: Turi Tamás – Kerék István III. fejezet

A Turi Tamás pályafutását méltató fejezetünkben elértünk odáig, ami a remek pilótának eddig csak egyszer sikerült, azaz magyar abszolút bajnok lett Kerék Istvánnal. Talán lehetett volna több cím is, azonban haladjunk sorjában.

“Szóval, ahogy említettem összeállt egy jó csapat, a párom maradt Kerék István akivel már összeszoktunk a Mitsubishiben. De azt láttuk, hogy az előrelépéshez nekünk is egy WRC-re van szükségünk. Elérhetőnek a Skoda Octavia WRC volt. Elmentünk Csehországba és végül a Profico csapattal sikerült megállapodni. Ez nem a legprofibb autó volt, mondhatnám olyan “sufnituning” volt inkább, mint gyári…” – mondja nevetve Tomi.

“De nekem ez a kocsi akkor is egy csoda volt. Messze volt Herczig, Tagai és Bútor autójától, talán Szabó Gergőével volt azonos… De én imádtam. Sokkal kezelhetőbb volt számomra,  mint a Toyota Corolla. Talán ezzel kellett volna mennem korábban is. Ütni, vágni lehetett a kocsit. Igaz a lőteret annyira azért nem bírta, inkább az aszfaltos pályákat. Ennek tán az is lehetett az oka, hogy az én Skodám alatt azért nem a VB-n is használt futómű volt. De azért próbáltam vele iparkodni..” – jegyzi meg somolyogva Tomi.

“Az érdekes az volt, hogy velem párhuzamosan Prokop használta a kocsit, de ő egy versenyen sem ért célba, míg mi Pistivel bajnokok lettünk. Nyilván ehhez jó nagy adag szerencse is kellett, de mi azért tettünk is érte. Mindent megpróbáltunk kihozni a technikából, amit csak lehetett, és végül igazából soha nem hagyott minket cserben az Octavia WRC. Ezért is lett a kedvenc autóm, tényleg nagyon szerettem. Nagy élményeket szerzett nekem , de szerintem én is neki…” – viccelődik Tomi, és persze mindenki tudja mire gondol…

Eddig már oly sokszor hangzott el Kerék István neve, nos most ő is szót kap, mint a 2004-es abszolút bajnoki cím részese. A kezdetektől indulunk Pistivel. “Nagykoko ajánlott engem Turi Tomi figyelmébe. Én előtte Hideg Krisztiánnal mentem, de a sajnálatos balesete miatt szabaddá váltam. Kisebb kitérők, és alkalmi navigálások után így kötöttem ki Tomi mellett. Nagyon hamar megértettük egymást a magánéletben is. Előtte annyira nem ismertük közelebbről egymást, de a közös versenyzés annyira összekovácsolt minket, hogy azóta is barátságban vagyunk…” – kezdi visszaemlékezését Pisti.

“Először a Mitsubishikkel próbálkoztunk, de ezek az autók annyira nem jöttek be. Egyrészt rengeteg műszaki gondunk volt velük, másrészt az akkori megizmosodott magyar mezőnyben ilyen autóval csak szerencsével, vagy nagy erőfeszítések árán tudtál abszolútban labdába rúgni… Mi meg azért szívünk szerint ott az elejében szerettünk volna autózni, de inkább a pálya szélén végeztünk rendszeresen. Ez azért kezdett kicsit felőrölni minket, és tisztán látszott, hogy ez változtatás nélkül nem fog menni.” – mondja a tényeket István.

“Egyértelmű volt, hogy ezek a próbálkozások, csak pénzkidobások, és fel kell hagyni a Mitsubishikkel, amit mi meg is tettünk 2003 második felében. Kerestük a lehetőségeket, és persze a segítséget, hogy jöjjön össze valami komolyabb projekt. Kokovai Klárika lett a csapatvezetőnk, és az ő áldozatos munkájának is köszönhető volt, hogy körvonalazódott egy lehetőség. Kiutaztunk együtt Csehországba és megtaláltuk a mi pénztárcánknak megfelelő autót.” – emlékezik vissza Kerék István.

“Mikor megláttam, hát… Nyilván árban olcsóbb volt, mint a többi, de szegénykém nem is volt olyan pöpec, elég hervadt állapotban volt. Nézegettük, nem voltunk olyan boldogok, kicsit azért jobbra számítottunk. De hát ennyire futotta, és mégiscsak egy WRC-t nézegettünk. Aztán amikor kipróbáltuk, kicsit jobb lett a véleményünk. Furcsa volt az autó, de azt kell hogy mondjam, minden ki volt találva benne. Érdekes, hogy kicsit robosztusabb volt a Corollánál, mégis jobban fordult. Aztán, ahogy kóstolgattuk az autót, sikerült egyre jobban a Tomira állítani.” – avat a részletekbe Kerék Pisti.

“Össze kellett szokni a cseh csapattal is, hogy megtaláljuk közösen a Tominak való beállításokat is. A bal láb féket szerette a Tomi, csak valahogy az Octaviával is össze kellett hangolni ezt a stílust. Nos, meg a tényekhez hozzátartozik, hogy az autóhoz csak aszfalt futómű volt… A csapatnak nem volt murvára szettje, tapasztalat meg így mitől… Nálunk meg azért ott volt Veszprém is… Szóval voltak érdekes dolgok a bajnokságban, de csak elkezdtük valahogy, aztán egy elég combos évad sikeredett belőle, minden képzeletet felülmúlva.” – csóválja még most is a fejét István.

“Győzni tudtunk Egerben, Miskolcon és Pécsett is. Nagyon jól összeszoktunk Tomival. Emberileg is kitűnően kijöttünk egymással. Remekül ment a közös munka, és ezt nem csak a sikerek mondatják velem, hanem talán mondhatom az egyetértés is hozzájárult a sikerekhez. És szépen összeállt minden, ami egy abszolút bajnoki címben domborodott ki, no meg az év autóversenyzője lehettem 2004-ben… Ezt mind ennek a fantasztikus közös munkának köszönhetem.” – osztja meg velünk büszkén István.

“A következő 2005-ös esztendőben is együtt folytattuk, maradt az autó is. Itt már azért voltak gondjaink is, és persze a versenyzőtársaink sem tétlenkedtek. Már nem jött minden össze és éves értékelésben az abszolút negyedik helyen végeztünk. Az addig sem acélos autónk egyre kevesebb lett, a folyamatosan fejlődő mezőnyben. Ha a technikai részét nézzük, azért ez egy jó időszaka volt a magyar ralinak, és a pilóták sem voltak gyengék. Megint ott voltunk, hogy lépni kell előre, de ehhez megint újabb anyagi források kellettek.” – mondja a teljesen nyilvánvaló tényt István.

“Leültünk ismét hárman Klárikával. Nyilvánvaló volt, hogy legalább egy Fabia WRC-re kell váltanunk. Ez jelenthette volna az előrelépést. Ez a technika drágább volt természetesen. Én ehhez sajnos nem tudtam hozzájárulni… Így nehéz döntés előtt álltunk. Mivel nem ment másképpen a megoldás, Tomi korábbi társa Tóth Imi ült vissza mellé. Bevallom a könnyeim kicsordultak, amikor véglegessé vált a dolog, de nem volt mit tenni. Így én 2005 év végén elbúcsúztam a csapattól. Fájdalmas, de logikus döntés volt, ez egy ilyen sport…” – állapítja meg most is bánatosan István az akkor történteket.

“Sokáig nem bánkódtam ezen, hisz nagy örömömre Hideg Krisztián is egyre aktívabban nyomta ismét, és 2007-től megint együtt kezdtünk versenyezni. És ez tart azóta is a mai napig. Remek sikereket értünk el, főként külföldön. Mi már összenőttünk “Krisztivel”. Balesete előtt én benne láttam a jövő nagy bajnokát. Visszatérésével bizonyította rátermettségét is, és szép éveket töltöttünk együtt az elmúlt bő tíz esztendőben. Köszönöm jól vagyok, de nagyon szívese emlékeztem vissza Tomival elért abszolút bajnoki címemre.” – zárjuk a nosztalgiázást Kerék Istvánnal.

“Tényleg a legsikeresebb időszakomat Kerék Pistivel töltöttem. Kijött a lépés 2004-ben. Jó, hogy ő elmesélte, mert én nem emlékszem ennyire a részletekre. Ezzel mindig is hadilábon álltam. Az kétségtelen, hogy egy elég erős mezőnyben sikerült meglepetésre megnyerni a bajnokságot a topnak éppen nem mondható autóval. De nekem nagyon bejött ez a Skoda, és hát nem kíméltem. Ahogy az év elején, Egerben és Miskolcon jöttek a sikerek, egyre reálisabb esélyt láttam rá, hogy itt bizony talán még labdába is tudunk rúgni és végül így is lett.” – emlékezik azért valamire Tomi is…

“De ebben elévülhetetlen érdemei voltak Kerék Piszinek is. Nagyon jól ment a közös munka, és ez is repített minket előre a kissé lesajnált Skodával. Végül bajnokok lettünk, amit a következő esztendőben szerettünk volna megismételni. De akkor már tényleg látszott a mi technikánk ehhez már kevés. Küzdöttünk becsülettel, nyomtuk ugyanúgy de újabb csodát már nem tudtunk véghez vinni. Egyértelműen technikát kellett váltanunk, de ehhez több anyagi forrás kellett. Ezt a lépést Tóth Imivel tudtam megoldani, és így újból együtt versenyeztünk 2006-tól. És Istvánnal barátsággal váltunk el, ami mai napig tart, és ápoljuk rendszeresen.” – nyilatkozik sportszerűen bajnok társáról Tomi.

“Szóval Imivel kezdtem bele a 2006-os esztendőbe. Ahonnan az Octavia volt, onnan érkezett a Skoda Fabia WRC is. A cseh Profico csapattól. Nagy reményekkel vágtam neki az esztendőnek, az új méregzsákkal, de ebből élményként csak a méreg maradt a végére. Rengeteg műszaki hibánk volt ezzel a kocsival. Úton útfélen megállt. Összesen kétszer értünk vele célba. Stílusában, menettulajdonságaiban ugyanolyan ideges versenyautó volt, mint a Corolla. Erre a küszködésre ráment az egész év, ráadásul év végén a Mecsek ralin sem értünk vele célba… Szóval ez a 2006-os szezon nem a legjobban sikerült…” – idézi fel a történteket Tomi.

“A következő szezont is a Fabia WRC-vel folytattuk, de ez már egy másik autó volt. Ez sokkal kellemesebb versenygép volt. Rögtön győzelemmel kezdtünk vele Egerben, és Miskolcon harmadikok lettünk Imivel. Ezzel a másik WRC-vel ismét harcban lehettünk az abszolút bajnoki címért. Elsősorban Benik Balázs volt az ellenfelünk, de Herczig Norbi, Asi és Ifj. Érdi Tibi is, no meg Turán Frici és Spici is ütőképes autóval nyomta. Jó bajnokság volt. A Duna ralin is nyertünk, és végül, ahol célba értünk, ott mindig dobogón végeztünk.” – emlékezik vissza Tomi.

“Aztán jött ismét a Mecsek rali. És én ott hibáztam, elbuktam a bajnoki címet. A Skodával beestünk Nyárásvölgyön, egy fát is eltaláltunk. Szegény Imi megsérült és ez akkor ott jobban aggasztott, mint a bajnoki cím elvesztése. A kár sem volt kicsi, de nem ezért, hanem mert így már nem volt értelme, nem rajtoltunk az utolsó bajnoki futamon. Így Benik Balázs mögött ebben az évben abszolút második helyezettek lettünk. Összességében nem volt rossz bajnoki idény, de talán meg lehetett volna az újabb bajnoki cím. Most már mindegy, ez van…” – foglalja össze Tomi. 

Tóth Imitől tudjuk, aki a múltidézésben sokat segített, ezúton is nagy köszönet érte, hogy bizony ő a fogát is otthagyta az esetnél… Nem egyet, hatot… És hogy minden földi jóval ellássa a sors, enni nem tudott egy ideig, de ez így egész jól jött ki, mert nem volt mit így salakanyagként eltávolítani, ami megint csak külön élvezetet jelentett volna, hisz a farokcsontja is eltört… Remek kombináció volt!

“Újból nekivágtunk Imivel egy bajnoki szezonnak, és egy Toyota Corolla WRC-be ülhettem vissza. Ez a Budai Béla féle autó volt. Egerben viszonylag jól kezdtünk már feljöttünk a második helyre, amikor megadta magát az autó. Miskolcon már a második helyen végeztünk Turán Frici mögött. Utána sajnos már versenyek maradtak ki, végül Ózdon rajtolva negyedikek lettünk. Még egy Baranya kupán futottunk aztán ezzel véget is ért számunkra az év. Nem volt túl sikeres…” – zárja röviden a 2008-as év beszámolóját Tomi.

“2009-ben egy komoly autóba sikerült beülni. Ez egy Subaru Impreza S12b volt. Nem az év elején, akkor még két versenyt Ifj. Érdi Tibi ment vele, én a Salgó ralin kezdtem a kocsival. Ott abszolút harmadikok lettünk. Kezdésnek nem volt rossz. Nagyon jó kocsi volt, de voltak azért vele kisebb problémáim. Például a futóművel, ez alatt még nem az akkor elérhető legjobb volt, és a többiekéhez képest talán a motor sem volt még a legizmosabb. Veszprémben már a második helyen végeztünk vele. Jött a Mecsek rali, amire összeállt az autó is…” – érkezünk egy emlékezetes futamhoz.

“Mivel az autó rendesen fel lett készítve, én is bizonyítani szerettem volna vele. És akkor jött a hetvehelyi szakasz… Mindenre emlékszem. Imi szerint a kiolvasás után megállapítható volt, hogy 177 km/h sebességgel haladtunk. Egy húzós, jobbos kanyarról beszélünk, már hatodikban nyomtam a kocsinak. Ez vezet rá a célra. Aki emlékszik rá, ez egy kicsit huplis itt már, nos ekkora tempónál meg nagyon… És ez volt a baj, a kisebb tapadás miatt a huplikon egyre kifelé sodródott a kocsi, ahol meg eleve kisebb tapadásra volt esély az ideális íven kívül…” – kezdi taglalni Tomi azt, ami másodpercek alatt ott lezajlott.

“Álltam a gázon egyfolytában, hogy húzza ki, de nem… Csak sodródtunk kifelé… És jött a becsapódás. Végignéztem az egészet. Gyorsan megtörtént minden, a lassulás is elég gyors volt… Az ajtóm nyílt, ott kikászálódtam, benne volt a telefonom, az megúszta, azzal csináltam ezeket a képeket. Imi felé volt az első kérdésem, hogy “Jól vagy?”, persze hogy lett volna… Tudod mikor kiszálltunk belőle, na az akkor sokkolt, az autó látványa… Szóval az azért csúnya volt. Még a kamera is összetört benne, ezért nincs belső felvételünk az esetről. Nézők is kicsit feljebb voltak, ők sem látták konkrétan, ők értek oda elsőként… Megúsztuk, ez volt az első gondolatom, pár másodperc múlva… A röntgen sem mutatta ki eltört a kulcscsontom, ez úgy derült ki, hogy később egy kisgyereket emeletem fel, aztán úgy maradtam…” – idézi fel a magyar rali egyik legcsúnyább esését Tomi.

“A következő Nyírség ralira is neveztünk, egy másik Subaruval, de az nem WRC volt, nos ott az említett sérülésem miatt nem is tudtam végig csinálni a futamot, kiálltunk… Ezzel a szezon is befejeződött számunkra. És a közös versenyzés Tóth Imivel is. De tudtam indulni a következő évben is, Percze Nándival vágtunk bele egy Mitsubishi EVO IX-cel a bajnokságba. Mindjárt abszolút második hellyel kezdtünk Egerben, de Veszprémben is dobogón álltunk. De utána anyagi gondok miatt nem tudtunk indulni, de még így is éves abszolút harmadikok lettünk.” – meséli büszkén Tomi.

“Ezután már sajnos nem sikerült a tartós visszatérés. 2013-ban Somogyi Palival volt egy Renault Clio próbálkozásom, célba értünk az R3-sal az abszolút 11. helyen, de enni… De nem engedtem még el ezt a történetet. 52 éves vagyok, és készen állok arra, hogy visszatérjek. Most már konkrét lépések is vannak ebben. kérdés mi sülhet ki belőle. Egy R5-ös autóban szeretném magam kipróbálni. Nem hagyhatom ezt ki. Egy egész éves bajnokságot is vállalnék, van még bennem tűz. És egészen biztos vagyok benne, hogy fizikálisan is még fel tudnék készülni…”  -zárja Tomi határozott állításaival az interjút.

Turi Tamás az a versenyző a magyar rali történetében, akit bármivel, bármikor szívesen látnánk a pályán. Megalkuvást nem tűrő autózása mindenkit magával ragadott, néha úgy érzi az ember, persze így utólag, ha 10%-kal kevésbé nyomta volna a gázt, több címe lehetne… De ő mindig a maximumra törekedett, viszont a szurkolók szemében egy top pilóta. De jó lenne, ha még egyszer ezt ismét bizonyítani tudná… Mindenki nyerne vele… Addig marad az egyetlen, 2004-es abszolút cím Kerék Istvánnal.

A Turi Tamás – Kerék István pályfutását méltató II. fejezet itt olvasható.

A Turi Tamás – Kerék István pályfutását méltató I. fejezet itt olvasható.

Kósa András Race1.net

A képeket köszönjük a fotókon szereplő kollégáknak. A nem feliratozott képek Turi Tomi, Kerék István és Tóth Imi albumaiból valók, és saját anyagainkból. Minden kolléga munkáját köszönjük!

A következő cikkünkben Spitzmüller Csaba, Harsányi Zsolt, Bahor Bea és Kazár Miklós előtt tisztelgünk.

A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni. 

A párosok névsora:

1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. Ferjáncz Attila Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János
1974 Balatoni Mihály Sándor István
1983,1984 Hideg János Kecskeméti Zoltán/Bán Attila
1986 Németh László Jójárt András
1987,1988,1991-1994 Ranga László Dudás Mihály/Büki Ernő
1989 Selmeczi György Jutassy József
1995-1997,2000-2002,2005 Ifj. Tóth János Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea
1998,1999 Kiss Ferenc Büki Ernő
2003,2006,2007 Benik Balázs Somogyi Pál/Varga István
2004 Turi Tamás Kerék istván
2008 Spitzmüller Csaba Kazár Miklós
2009 Hadik András Juhász István
2010,2011 Aschenbrenner György Pikó Zsuzsa
2012-2014 Kazár Miklós Ferencz Ramón/Szőke Tamás
2015,2016,2017 Herczig Norbert Bacigál Igor

“N” csoport abszolút bajnokok

1988,1991,1993 Oroszlán László Oroszlán Tibor
1989,1995 Érdi Tibor Borbély Zoltán/Varga István
1987,1990 Tóth Mihály Járik László, Házi József
1992 Maksa Imre Vass Norbert
1994 Gerencsér Tibor Bathó Zoltán
1996 Szeleczky Tamás Penderik László
1997 Vizin László Gönczi László
1998 Hideg Krisztián Tajnafői Péter
1999,2007 Elek István Iványi Sándor, Budai Annamária
2000 Tagai Tamás Tagai Róbert 
2001,2002 Aschenbrenner György Koronczai Tibor/Percze Nándor/Földesi Csaba
2003,2004 Spitzmüller Csaba Harsányi Zsolt, Bahor Bea
2005 Szabó Gergely Benics Kálmán
2006 Matics Mihály Vinoczai Attila

 

Exit mobile version