Egy olyan emberről szól cikksorozatunk kilencedik része, aki nemcsak pályán, de azon kívül is aratott sikereket a rali és ralikrossz sportban. Sőt pályán kívüli tevékenységét a mai napig aktívan végzi Tóth Misi bácsi, pedig hátradőlhetne, és boldogan pihentethetné szemeit a 130-140 koszorú és serleg láttán, ami fellelhető nála. De nem… Ő még most is rakja össze a váltókat, nap mint nap… Járik lászló pedig ír, hogy mit, megtudjátok a cikkből. Házi József a bajnoktárs, viszont pont most egy éve, hogy a boldog nyugdíjas életet kezdte. A kétszeres bajnokpárosra a Tóth Mihály – Járik lászló/Házi József kettősre tekintünk vissza.
A kezdetek a Túra bajnokságban. A Tóth – Ampovics páros.
Misi bácsit nem volt könnyű elérni, de aztán visszacsörgött, és megnyugtatott minden rendben, csak ki sem látszik a munkából. Aztán a megbeszélt, kora esti időpontban, már nyugodtan tudtunk beszélgetni.
Kap rendesen a bal első…
“Egy percre sem állok le. Persze nem úgy megy, mint régen, amikor száz ember dolgozott itt, most talán a tizede. De büszke vagyok arra, hogy most is a világ minden táján mennek olyan váltóval, ami itt készül nálam. Minden típushoz készítünk, megrendelési igények szerint. Korábban a Mitsubishi volt a fő csapásirány, és arra meg különösen büszke vagyok, hogy Juho Hanninen, aki most a gyári Toyota WRC-vel megy, az akkori sikereit a mi váltónkkal érte el…” – meséli Tóth Misi bácsi évtizedekre visszanyúló sikeres vállalkozásával kapcsolatban. Ami még kulcsfontosságú lesz a következőkben…
“Az autósporttal úgy kerültem kapcsolatba, hogy már fiatal koromban jóban voltam Antalffy Gyurival és Tandari Jancsival. Ők fertőztek meg…János jogi tevékenységet folytatott a cégemnek, miközben már elismert navigátor volt Ferjáncz Attila mellett. Az én kezdeti lépéseimnél is sokat segített, sőt társaimnak, hogy minél jobban diktáljanak majd nekem…” – eleveníti fel a kezdeteket Misi bácsi.
Misi bácsi hegyen is nyomta rendesen…
“Az első tanítványa Tandari Jancsinak Ampovics Zsolt volt. Vele kezdtem 1972-ben a Túra bajnokságban egy Ladával a Délép SC színeiben. Akkor még dúlt az építőipar itt Szeged környékén is…😂 Nem ment rosszul a vezetés, nagyon az elején voltunk, dobogós helyezéseket hoztunk. Így két év túrázás után az első osztályba vezetett az utam” – bizonyította tehetségét már az elején Tóth Mihály.
“Azonban egy asszony keresztbe tett a közös karrierünknek… Zsoltit válaszút elé állították otthon. Vagy a szerelmét választja, vagy az asszonyt, nos ő a raliból szállt ki…😂Így a következő időszakban elég sok ember navigált nekem, szinte futamról, futamra más. A szakosztályok is változtak sorban. A Délép után jött a Kecskeméti Volán, majd az Egri Volán és végül a Váci Autójavítónál kötöttem ki, Ferjáncz Attiláéknál.” – meséli eseménydús időszakát Misi bácsi.
Itt nem állt meg, ez tényleg beborult…
“Itt azért már komolyabb lehetőségek nyíltak számomra 1983-tól. Járik László lett a navigátorom. Vele egy jobb versenygéppel indulhattam már. Sikerült a Pénzügyminisztérium és a Vámparancsnokság engedélyét kihasználnom, és külföldről behoztam egy Gr”A”-s VW Golfot. Ebben az időszakban ez volt az egyetlen nyugati típusú autó a mezőnyben, hisz Ferjáncz ekkor csak külföldön indult.” – mondja büszkén Misi bácsi. Én meg nem hagyhatom ki a kérdést az anyagiakkal kapcsolatban.
“Nem tagadom, a cég jól ment. Mint említettem a beszélgetés elején, száz fő feletti létszámmal mentünk, tehát volt anyagi fedezet arra, hogy kocsikat váltsak a raliban. Tudtam a hóbortomra költeni, és versenyezni a cég működtetése mellett. A Golffal elértünk egy abszolút második helyezést az éves bajnoki értékelésben az “A” csoportban.”- érünk egy váltáshoz a kronológia sorrendben. Talán a legemlékezetesebb, ami megmaradt Misi bácsival kapcsolatban a ralirajongók emlékezetében.
“Igen elhagytuk a váci egyesületet és Kaposvárra igazoltunk. Egy német-magyar vegyesvállalattal a háttérben működött ott egy szakosztály az Elastic SE. Olyan nevek vezetésével, és tagságával, mint Szántó László, Kiss László és Budai Béla. Nagy örömmel mondtam igent a hívó szóra. És Kaposvárra igazoltunk Lacival…egy új autóval. Így vágtunk az emlékezetes 1987-es esztendőnek.” – eleveníti fel Tóth Mihály a váltás időszakát. De nyilván nem hagyom annyiban…
A csoda 1987-ből… Lancia Delta HF 4WD
“Igen behoztam a piros Lanciát. Akkor valóban ez nagy dolog volt, hisz a Lancia Delta HF 4WD színre lépésével a világban, egyidejűleg Magyarországon is bemutatkozott. Igaz az enyém “csak” egy “N”-es autó volt… De, ha azt árulom el, hogy nem csak egyet vettem, akkor azért az érdekes történet. Igen végül több darab lett belőle “ – ugrasztom ki a nyulat a bokorból.
Repülnek a borulás felé…
“Az “N”-csoport abszolút értékelését megnyertük. Tehát bajnokok lettünk. Ezért mondtam neked, hogy kétszeres abszolút bajnok vagyok. Az elsőt Járik Lacival nyertem, ebben az esztendőben. Ugyan az autónk az egyetlen volt az N/5-ös géposztályban, de az “N”csoport abszolút címét mi hódítottuk el.” – állítja Tóth Misi bácsi. És igaza van. Pacsuta Attila megfeszített kutatómunkájának köszönhetően előkerült egy hivatalos táblázat, ami igazolja a bajnoki címet. Íme:
Miután hivatalosan is fény derült Tóth Mihály kissé elfeledett bajnoki címére, máris tárcsáztuk az akkori társat Járik Lászlót. Egy nagyon kedves, készséges hang fogadott. És rögtön találtunk közös vonásokat is, az írást, de ne szaladjunk ennyire előre.
Tóth Mihály – Járik László
“Én már ott voltam egy éve a Váci Autójavító SE-nél, amikor jött a Misi. Ugyanis én is versenyeztem korábban, csak nem tartott sokáig. Ahogy Házi Józsi később, én meg előtte borultam nagyot, tehát a navigátorok sormintájába beleillettem. Bakos Jánossal mentünk egy Skoda 110L-lel. Budapest rali, bajnai gyorsasági szakasz… “ – kezdünk egyből a sztoriba Lászlóval. “Teljesen új motor volt a kocsiban és új gumik a kerekeken. Jóval szélesebb, mint korábban volt. Robogunk a gyorson, amikor egy pasas átfutott előttünk. János, hogy ne üsse el, elrántotta a kormányt, a gumi felkapott a padkára, már repültünk is a másik oldalra onnan meg hosszanti irányba. Brutális baleset volt, lemértük utána 160 métert repültünk összesen három átfordulással…Szerencsére megúsztuk, de a mi közös versenyzésünk itt lett vége, jelentős anyagi kárral…” – mesélte egy szuszra László a navigátorok szokásos felszentelését…
“Így a versenyzés abbamaradt, és Markó Gyuri nagyfőnök az egyesületnél kinevezett technikai vezetőnek. Nos, elvileg így lettem ott Ferjáncz Attila főnöke is… El tudod képzelni, amikor, hogy én mondtam volna Attilának, ezen a versenyen menjél gyorsabban, itt nem kell sietni… Persze, hogy nem , ki merte volna…” – meséli nevetve László.
“Szóval intéztem az egyesület ügyes-bajos dolgait, amikor érkezett egy átigazolási papír. Nem sokkal később érkezett az új versenyző is, akinek én akkor eltévesztettem a nevét. Mondtam, hogy a “Stumpf úrnak” még nem jöttek a papírjai… Az úriember odaállt elém, mélyen a szemembe nézett, és 5 centiről a mély “medvebrummogós” hangjával annyit mondott “Édesapa! Az én nevem Tóth Mihály!”… Megjegyeztem, egy életre…” – idézi fel a nem mindennapi helyzetet Járik László, majd így folytatta.
“Most meg azt kell mondanom, a Misi az egyik legcsodálatosabb ember, akit valaha megismertem. Ma napig tart a barátság közöttünk. A navigátora meg úgy lettem, hogy a szakosztályvezetőnk a Majoros ajánlott. Egy összejövetelen voltunk az egyesület tagjai, amikor mondta a Tóth Misinek, hogy legyek én. Misi csak annyit morgott, még meggondolja. Vacsora után odajött, megint a szemembe nézett, úgy ahogy senki nem tudott, és közölte “Te leszel a navigátorom!”. Mondtam, ehhez még nekem is lenne egy-két szavam, de nem volt… Ki mert szólni Misinek. Azért óriási tekintélye volt, ismert ember és vállalkozó, 1985-ben az ország legnagyobb adófizetője. Na, így lettem a társa az autóban…” -folytatjuk továbbra is jó hangulatban.
“Először a VW Golf GTI-vel mentünk. Jó kis autó volt. Aztán jött a Lancia, amivel megnyertük a bajnokságot. Piszok gyors kocsi volt, de Misi úgy vigyázott rá, mint a hímes tojásra. Az egész keleti blokkba ez volt az egyetlen ilyen autó akkor…Néha még padkázni sem akart vele… Nem volt szokása, aztán amikor már Házival lepadkáztak Kerepestarcsán, amiből a tíz bukfenc lett, meg is kaptam a magamét, hogy hát most leraktam, tessék annyira akartad mindig” – meséli nevetve László.
“A 87-es esztendő után velem kezdte az évet, de én kiszálltam még az elején. Elég volt. Barátsággal váltunk el, ami a mai napig is tart. Most készülök éppen egy már előttük is ismert meglepetéssel. Mivel nyugdíjas éveimben könyveket írogatok, így születik egy ralis témájú is. Eddig már van családregényem, krimim, korunk témájából is könyvem, de sok mesekönyvet is írtam. Most pedig pár héten belül jön a “Rallye navigátor voltam” címmel az a könyv, amit annak a négy embernek ajánlok, akikből három mellett ülhettem. Bakos János, Tóth Mihály és a fiam Járik András, és a negyedik barát pedig Baka Károly, aki az elődöm volt Bakos Jánosnál. Szóval így töltöm az időmet mostanában…” – zárjuk a bajnok navigátorral Járik Lászlóval.
“Bajnokokként kezdtük az 1988-as esztendőt, azonban sajnos Lacival nem tartott sokáig a közös pályafutásunk már. Nem bírta a Lancia tempóját és egy verseny után jobbnak látta, hogy kiszáll.” – folytatjuk most már újból Misi bácsival.” Ez megtörtént a Salgó rali után, és ekkor a hívásomra a pécsi Házi József ült be mellém. Józsi nagyon megbízható navigátor volt. Becsületére váljék, ha jól emlékszem egy dízel autóval járt utcán, ami ha a száz fölötti tempót elérte…Nos, beült mellém egy olyan kocsiba, ami röhögve produkálta a kétszáz feletti sebességet, és prímán viselte. Soha nem szólt egy szót sem, soha nem félt, és mindig pontosan, időben diktált.” – méltatja társát Misi bácsi.
“Pedig félhetett volna, hisz nyáron a Budapest ralin felborítottam. Nagyot estünk. Vagy tízszer átfordult a kocsi. A jobb elejével felkapattam, megsérült a futómű és már borultunk is. Nagy volt, nem mondom. De Józsit más is felborította, akivel csak ment, ezért én sem maradhattam ki, de majd azt ő elmeséli…” – nevetve teszi hozzá Misi bácsi.
“De becsületesen végig csináltuk az évet, és jó volt ettől függetlenül. Sőt a következő évben erősítettünk. Már az “A” csoportba neveztünk. A Lancia nem volt még igazi “A”-s autó, olyan félkész kocsi volt arra az osztályra. Ez még a 8 szelepes autó volt. De jó eredményeink voltak vele, abszolút harmadikok is lettünk futamon. Úgy gondolom, ez akkor abban a mezőnyben nem volt rossz. Selmecziék lettek a bajnokok ebben az esztendőben” – idézi fel az egyik legjobb helyezést Tóth Mihály.
Az abszolút harmadik hely…😍
“A következő évre visszakerültünk az “N” csoportba. De már egy új kocsi állt rendelkezésre, méghozzá a 16 szelepes Lancia Integrale. A szélesített sárvédős autó. Ez nagyon jó versenygép volt. ha ment… De többnyire igen. És Házi Józsival ezzel a kocsival nyertük a közös “N”-es abszolút bajnoki címünket. Így búcsúztunk, egy bajnoki címmel a kaposvári egyesülettől, mert év végén váltottunk, egy akkor igen jól csengő cég által támogatott egyesületbe mentünk át Józsival” – érkezünk megint egy olyan évhez, amire sokan emlékeznek, csak sajnos egy szomorú eset kapcsán…
” Igen… 1991-ben együtt versenyeztünk a Postabank SE-ben a Lipták Sanyi, Ajtay Sanyi párossal. Ők az “A”-s, mi az “N”-es autóval mentünk. Állíthatom, mindkettő világszínvonalú kocsi volt. A csapatban minden egyben volt a jó szereplése, azonban a sors másképpen akart mindent. Sajnos júniusban szörnyű balesetet szenvedtek a csapattársaim és Ajtay Sándor elhunyt. Isten nyugosztalja. Így egycsapásra minden megváltozott a csapatnál is.” – idézi fel Misi bácsi az ismert, szörnyű balesetet.
“Utána már semmi sem volt ugyanaz a csapatnál. Mi Józsival végig csináltuk az évet. ugye itt már a rendszerváltás után voltunk. Nos, nekem többet kellett foglalkoznom a céggel is, és végül az év végén a rali befejezése mellett döntöttem. Egész pontosan éves szinten nem csináltam tovább. Volt még egy-két futamunk, de gyakorlatilag teljes szezont tekintve a versenyzésünk Házi Józsival 1991-ben véget ért.”
De Tóth Misi bácsi csak a ralinak fordított hátat, igaz ezt akkor még nem tudta. Erre még visszatérünk, de most a szó Házi Józsefé, akivel az eddig tudott, és elismert 1990-es “N” csoportos abszolút bajnoki címet szerezték.
“Most már ráérek beszélni, jó lesz. Pár nap híján most van egy éve, hogy hivatalosan nyugdíjas vagyok” – kezdi Házi Józsi a megkeresésemkor. Mivel földik vagyunk, bevallom én is először az Önkormányzat építési osztályát kerestem…“Nem, már tárgytalan…Szóval én úgy kezdtem, hogy Selmeczi Gyurit már régóta ismerem… Egy iskolába jártunk, egy osztállyal. Így tudtam, mikor merre jár, hisz a barátságunk gyerekkori, és követtem a pályafutását. Mivel éppen nem volt navigátora engem kért meg, és ültem be mellé 1978-ban…” – kezdünk bele Józsival.
Selmeczi György – Házi József a Túra bajnokságban…
Az évszám, és a szereplés története már ismerős lehet a Race1.net olvasóinak. “Így van, hisz a Gyurit méltató cikkben már benne volt a mi különös Túra bajnoki abszolút második helyezésünk…Addig fogytak az utolsó versenyen az értékelhető gyorsaságik, még a nagy ellenfél Kanyik Antal nyert…Na, mindegy. Én végül az év végin kiszálltam, hisz Gyuri elment a Bp. Volánba. Én meg szabadúszó lettem. Menetm például a néha Vadkerti Árpáddal, Isten nyugosztalja. De egy verseny erejéig még visszaültem Selmeczi Gyuri mellé a Zastavába.” – összegzi ezt a kezdeti és átmeneti állapotot Házi József.
A Zastava nem nyert soha szépségversenyt…
“Jó volt ez az egyszeri visszaülés Gyuri mellé, mert rögtön felborított a Református gyorsaságin… Kaotikus egy verseny volt, mert rajtunk kívül szinte az összes Bp. Volán érdekeltségű autó elesett. Mester Pista bácsi felhúzta a fekete lobogót az biztos…De nem jártam rosszabbul akkor sem, amikor BBK válogatottként én navigáltam egy versenyen Dudás “Kiskoko” Gyulának” – idézi fel nevetve Józsi a borulásokat.
“Azt a versenyt soha nem felejtem el. A VFTS-sel mentünk. Oda 3 ezer, vissza 3 ezer kilométer volt lábon a versenyautóval. És ott még futam! Tallinba mentünk. Emlékszem a gyorsasági nevére is. Tuhala volt, ahol elestünk. Február volt, és pontosan – 42 fok! A versenyautók alig indultak, az akkumlátorban megfagyott a desztillált víz. De képzeld mentésre ott voltak a Kamazok. És azok mentek, tudod miért? Mert októberben beindították őket és áprilisig nem állították le! Komolyan, menet közben tankolták őket, így akármilyen hideg volt, az ment…” – árulja l hahotázva egyik legnagyobb élményét Józsi a Race1.net olvasóinak.
Gündisch Gusztáv – Házi József
“Itt én csak kölcsönben voltam, mint navigátor, mert ebben az időben már a Bp. Volánnál Gündisch Gusztival mentem. Török Péter helyére ültem be. Vele kétszer voltam magyar bajnok. Nagyon jó barátságban voltunk vele is, és ez tart a mai napig. Azért iylen hangulatban volt az igazi a versenyzés. De Guszti sem maradt az adósom…” – kezd bele az újabb kalandba Józsi.
Kétszer nyertek bajnokságot a Bp.-i Volánnál…
“Ennek az volt az előzménye, hogy kaptunk egy új karosszériát a széria Zsigulihoz. De a négy ajtó az maradt a régi kocsiból. Gusztinak nagyon nem tetszett, kétségtelen hogy nem is volt szép. Szólt is a Mesternek, mire ezt a választ kapta “Gusztikám, amikor a tetőn forog majd, nem mindegy milyen ajtó van rajta?” – intézte el ennyivel Pista bácsi a dünnyögő Gusztit. Mit ad Isten, nem felborultunk Királyréten… Hú, húztuk a fenekünket, erre mit mond majd a teljhatalmú vezetőnk a Volánba. Megyünk be hozzá, és csak annyi volt a megjegyzés. “Ugye megmondtam… De Gusztikám, csak az borul fel, aki gyorsan akar menni…” – zárta le ennyivel. Nagyon jó fej volt a Mester Pista bácsi…” – meséli Házi Józsi.
“Szóval 1987-ben még bajnokok lettünk együtt a kategóriában, de év végén barátsággal elváltunk. Guszti a ralit abbahagyta. Én meg kaptam Selmeczi Gyuri hathatós segítségével egy megkeresést az Elastic SE-től, Tóth Misiéktől. Nos, igennel válaszoltam, és 1988-ban beültem a piros Lanciába. Sokat nem kellett várnom, hogy Misi is felavasson…” – jön az újabb hempergés Józsi életében, valószínű a legnagyobb.
“Igen, az. Budapest rali volt, Kerepestarcsa. Tudod, jó mély homokos pálya, váltakozva a keményebb felülettel. Nos, mi egy keményebbről mentünk egy enyhe jobbosba és homokosra. A kocsi jobb eleje szépen felkapatott, ki is tört a kerék, és már borultunk is, nem kicsi tempónál, úgy legalább tíz átfordulást produkálva. Olyan jó egészségeset… Szóval Misi is beköszönt, elég hamar…” – nevetünk jókat már ezeken.
Az 1991-es autó…
“De ettől függetlenül jó versenyeink voltak, jó hangulatban. Az autó nagyon gyors volt, ha ment. Mert azért voltak ezekkel a Lanciákkal gondok, de ha ment, akkor nagyon… Az 1990-es év szépen összejött nekünk, hisz akkor már a 16 szelepes kocsival megnyertük az “N” abszolút értékelést az éves bajnokságban. A következő évet pedig nagy reményekkel és szuper autóval kezdtük a Postabanknál. De volt a borzalmas baleset, amit már Misi elmondott. Gyakorlatilag azt mondhatom, ahogy ez az egyesület sorsát, úgy a mi közös pályafutásunkat is megpecsételte. Év végén abba is hagytuk. De összességében nagyon szívesen emlékezek vissza.” – fejezzük be Házi Józseffel.
Ralikrossz díjkiosztó… Nem egyszeri alkalom volt
És térünk vissza Tóth Mihályhoz, aki ugyan a ralinak hátat fordított, azonban a ralikrosszos kalandja még csak ezután kezdődött igazán. Egy Topp Zoltán által készített Lanciával vágott komolyabban a kalandba. Később ezt Szabó János készítette fel a számára, és varázsolt belőle egy 450-500 lóerős járgányt. És itt álljunk meg egy pillanatra. Misi bácsi külön kiemelte, hogy János már a VW Golf időszakától kísérte hűségesen, egészen pályafutása befejezéséig bezárólag. Minden autót a lehető legjobb állapotában bocsátotta Misi rendelkezésére, és ezért nagyon hálás neki!
Lanciával a ralikrosszban…
“Nem voltam már annyira fiatal akkor sem, de élveztem nagyon a versenyzést az akkori ifjúság ellen. Nyertem magyar bajnoki címet, és Zóna bajnokságot is. Közben pedig vittem a céget továbbra is, és külföldi megrendelésekre gyártottuk versenyautókba a váltókat. Arra büszke vagyok, hogy most is igény van rá, van megkeresésünk bőven. Ha már Juho Hanninnek jó volt az a Mitsubishi, amibe mi gyártottuk a váltót, mi is erre a márkára váltottunk ralikrosszban” – indokolja Misi bácsi a másik fenevad megépítését.
“Csík Józsiék építettek nekem egy EVO III-as külsőbe az akkori legkorszerűbb belsővel egy Mitsubishit. Ez már olyan hatszáz lóerős volt. A Zóna bajnokságban második lettem, míg itthon a Divízió IV-ben bajnok. Nagyon élveztem a küzdelmet, de azt nyilván meg kellett szoknom, hogy itt lökdösnek. Odamegyek egy csodaszép kocsival és két előfutam után már két küszöbcsere van az autón… Azért ez nem az én világom volt az elején…” – meséli nevetve Misi bácsi és utalt már erre az autó szeretetére Járik László is.
500-600 lóerő a motorháztető alatt…
“De elindultam a Hungaroringen még gyorsulási versenyen is ezzel a Mitsubishivel. Ennek nem volt akkora sportértéke, de shownak jó volt. Miért ne élvezkedjek egy olyan autóban, ami kettő másodperc körül volt 100 Km/h óra sebességen. Volt az a kis méregzsák “kispolski”, azzal is indultam egy futamban. Mellém állt az a kis autó, aztán a rajt után ugyanakkora volt a visszapillantóban is, szóval jó móka volt ez még nekem akkor.” – meséli jó kedélyűen a maga mackós stílusában Misi bácsi.
“Sajnos volt egy balesetem 2008-ban. Nekem jöttek hátulról a ralikrosszban, elég brutálisan. Megsérült a nyakcsigolyám. De egy hónap kihagyás után visszaültem, és még abban az évben megnyertem a magyar bajnokságot ismét a Divízió IV-ben és a Zóna bajnokságban ismét második lettem. Hatvannégy évesen. Emlékszem az éves díjkiosztón Max Mosley, az akkori FIA elnök adta át a díjat. Nem sokkal voltam fiatalabb nála…” – osztja meg élményeit a Race1.net olvasóival.
“Boldog vagyok, mert végig azt csinálhattam, amit szeretek. Most ugyan sokkal többet dolgozok, mert már kevesen vagyunk a cégben, de élvezem, és bírom. Az autósportban versenyezhettem, dolgozhattam , és dolgozok is. Elnézem itt a sok koszorút és serleget, van vagy 130-140 darab, és azt mondom, de jó volt…Megcsináltam pár dolgot, és mindig a saját szórakoztatásomra tettem, nem volt eredménykényszer., egyszerűen csak élveztem…” – zárjuk Misi bácsival a beszélgetést.
E sorok írója is, már ugyan bőven túl az érettségin, de még sasson frizurával ott álltam Salgótarján főterén, és bizony magam is bámultam a csodát, a Lancia Delta HF-et. Ott állt büszkén mellettem Tóth Mihály, de nem mertem megszólítani, mert olyan szigorú tekintete volt, a maga mackós stílusával. Eltelt éppen harminc év, és egy mackós stílusú emberrel beszélgettem. De egy nagyon jó, és kedves emberrel, és ezt kevesen gondolják róla, akik nem ismerik közelebbről. Egy ilyen személyiségnek milyen navigátorai is lehettek volna, csakis tiszta úriemberek. Azok is… Mindhárman. Uraim! Megtiszteltetés volt Önökkel elkészíteni ezt a cikket. További jó egészséget kívánok mindenkinek!
Tóth Misi bácsi…😍
Kósa András Race1.net
Ismét köszönöm Pacsuta Attila segítségét, és az igazolás felkutatását az 1987-es bajnoki címmel kapcsolatban.
A nem jelölt képek Házi József és Tóth Mihály tulajdonát képezik, és köszönünk még pár fotót Simon Tibornak is!
Szeptember 05-én, kedden megjelenő cikkünkben Maksa Imre és Vass Norbert előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1987,1990 | Tóth Mihály | Járik László, Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |