Nem szeretném már hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz epizódhoz értünk sorozatunkban, és milyen nagy rendező az élet. Már mindenki tudja… De akkor is felfoghatatlan. Mondhatnánk olyan meseszerű az egész, hogy ez így történt, de mi a mesékből a kedveseket, aranyosakat szeretjük. Főleg, ha a főszereplők is azok. Mert, akikről most szó lesz, ők azok, az Oroszlán család, egytől egyig.
Amikor a kilencvenes évek elején személyesen is megismertem őket, kicsit kilógtak a sorból. Csapatvezetőként ellenfelek is voltunk, hisz versenyzőim közvetlen vetélytársai voltak a kilencvenes évek közepén az “N” csoportban. Sok megmérettetés zajlott közöttünk, többször kikaptunk tőlük, sokszor mi győztünk. De egy soha nem változott, mindig két úriemberrel beszélgethettem, foghattam kezet, Ők voltak az Oroszlán testvérek, László és Tibor. Ezért vártam nagyon, hogy beszélgethessek ismét velük, de már csak Tibi nyilatkozhatott… Laci nem vártál meg minket…
Ebből kifolyólag az én tollam is nehezen fog, lassan lendülök bele, mert csak a közös emlékek villannak fel folyamatosan, elkalandozok, és azok az emlékképeim jönnek elő, amikor még középiskoláskánt ültem a fűben, a pécsi hegyipályán és néztem sok ezred magammal a versenyzőket, köztük Oroszlán Lászlót.
Tibor, Édesapjuk és László
“Igen Laci sokat hegyizett az elején, de volt egy odáig vezető út is. A mi édesapánk jóban volt Kiss Dezső, az akkori magyar hegyimenő édesapjával. Laci meg rágta apánk fülét, hogy vigye már le őt a Bp. Volán műhelyébe a versenyzőkhöz.” – kezdte Tibor a visszaemlékezést. “Ez meg is történt, apánk beadta a derekát, szerintem sejtette is, hogy mit tett ekkor…Pedig alapvetően ellenezte az egészet, de akkor már minket nem tudott feltartóztatni. És ebben benne volt nyakig a testvérünk is Zoltán, így a három Oroszlán összeszedett egy kis pénzt, és vettünk egy használt taxit, egy Zsigulit, amiből versenyautót építettünk.” – folytatja a három fivér összefogásával Tibi.
A három Oroszlán “kölyök” Zoltán, Tibor és László
“Laci ezzel a kocsival kezdett a Túra bajnokságban 1978-ban, ami a mostani Rali 2-nek felel meg. Első navigátora Wiesner Ottó volt, aztán a következő évben Zoli testvérünk ült be mellé, én akkor sorkatonai szolgálatomat teljesítettem. Leszerelésem után már én diktáltam Lacinak, és 1980-tól együtt mentünk a Túra bajnokságban. Egyre jobban működött a dolog, olyannyira, hogy 1981-ben abszolút bajnokok lettünk.” – meséli büszkén az első trófeát Tibor.
A Túra bajnokságban a saját építésű Ladával…
“Ilyenkor az volt a bevett szokás az egyesületeknél, de főleg a Bp. Volánnál, hogy aki túrát nyert abszolútban, a következő évben állami autót kapott, és indulhatott már a Rali 1-ben. Nos valamiért velünk nem ez történt, a Laci hegyen versenyezhetett a Genersich Zoli autójával, de a rali első osztályban nem indulhattunk. Igaz Laci, az akkori időkben nagy dolognak számító sportállásba került a Volánnál. Rám viszont más feladatok vártak addig, amíg ő hegyizett.” – kelti fel az érdeklődésemet Tibor.
Otthonosan mozgott a hegyipályákon
“Sokan nem tudják, hogy Kiss Dezső nemcsak a jobbnál jobb kocsikkal hegyizett, hanem ralizott, éppen velem. Én navigáltam neki egy 1600-as Ladában. Utána ültem be az egyesületnél Takácsy Pali mellé. Vele 1983-ban kategória elsők lettünk. Ez egy jó év volt nekem és Lacinak is, mert ő már ebben az esztendőben igazi nyitott pályaautóval mehetett, egy Forma Easterrel.”– idézi fel Tibor a “keleti torpedóknak” becézett autótípust. Ezeket a kocsikat Forma autókra hasonlóan építették, de kizárólag a szocialista országokban gyártott gépkocsik alkatrészeiből. A motorok többsége 1300-as Lada volt, de a kormánymű többségében a Trabantból került bele… És hogy még büszkébbek legyünk Lacira, ő volt az egyetlen magyar pilóta aki első rajtkockát is szerzett a sorozatban!
A keleti torpedó a Forma Easter…
“Igen, de nem voltak ezek rossz kocsik. Rengeteg pályaverseny volt a BBK-án belül. Laci jól ment, és több futamgyőzelme is volt, a bajnokságban pedig Kesjár Csaba mögött második lett. Folyamatosan válogatott volt. Járta a szocialista országok pályáit. Aztán amikor elkészült a Hungaroring, 1986-tól mi is bekapcsolódtunk, mint helyszín a sorozatba.”– viszi párhuzamosan kettejük pályafutását Tibor.
Oroszlán László, Kesjár Csaba és Stiller Zoltán
“Én meg ennek az évnek a vége felé beültem, szintén a Bp. Volán egyesületen belül, Dudás Gyula mellé egy igazi Gr2-es Ladába. 1984-ben pedig VFTS-sel mentünk és a bajnokságban abszolút harmadikok lettünk “Kiskokoval”.
Dudás “Kiskoko” Gyula és Oroszlán Tibor a lada VFTS-sel
“A BBK válogatottal pedig jártuk a testvérországaink versenyeit. Ez így ment az én részemről egészen 1987 végéig, míg Laci továbbra is pályaversenyzett. Mindketten jól éreztük magunkat ott ahol voltunk, de az év végével jött egy érdekes lehetőség, ami aztán megváltoztatott mindent” – érünk az újabb korszakhoz Tiborral.
A nagy váltás. A szocialista termékből a nyugati autóra. Toyota Corolla GT
“Ferjáncz Attila hívott minket az új egyesületbe, ami a Novotrade Navigátor SE volt. Itt beülhettünk Lacival egy Toyota Corolla GT típusú autóba. Ez volt a sárga “cameles kocsi”, amivel hamar összebarátkoztunk, és év végén megnyertük a bajnokságot, tehát “N” csoport abszolút bajnokok lettünk 1988-ban” – idézi fel az első közös nagy bajnoki győzelmet, amelyet testvérével ért el. “Jó kocsi volt, mi szerettük, és jól is éreztük magunkat az új egyesületben. Ferjánczék mellett ott voltak Selmeczi “Bányász” Gyuriék, Jutassy “Öcsi” Józseffel, és később megérkezett Ranga Laci, Dudás Misivel.”
Csak úgy repült a bajnoki cím felé az Oroszlán testvérpár…
“A ’89-es évben is ugyanazzal a bajnok autóval versenyeztünk és Érdiék mögött abszolút másodikok lettünk az “N” csoportban, míg a kategóriában bajnokok. De azt el kell mondanom, hogy mind ’88-ban és ’89-ben a kategóriában mi nyertünk minden futamot, szegény Bányász fújt is ránk
Bemutatják azt az autót, amivel később a legnagyobbat estek…
“Így van, egészen biztos, hogy rossz döntés volt. Egy “G” csoportos, igen jól érted, volt akkor ilyen, Mazdába ültünk bele. Egész jól mentünk az első versenyen, ami a Salgó rali volt. Közeledtünk a verseny vége felé, Ferjáncz vezetett, Selmeczi volt a második, mi pedig a harmadik helyen álltunk abszolútban. Következett az utolsó, Katalin aknai gyorsasági. És akkor brutálisan nagyot buktunk, közvetlenül a cél előtt, talán ha 300-400 méter volt vissza. Beestünk a szakadékba, vagy nyolcszor átfordultunk, lett volna még több is, ha nincs egy fa, ami ha igen fájdalmasan is, de megállított minket a további forgásban. Ez nagy blama volt, nem sokkal a cél előtt ekkorát hibázni, de benne van a sportban.” – idézi fel történetük egyik legnagyobb borulását a navigátor.
“Szépen összezúztuk a kocsit, nem végeztünk fél munkát…
Selmeczi “Bányász” Gyuri kölcsön Lanciájával…
“Nos, ezzel sem volt szerencsénk, mert műszaki hiba miatt nem értünk vele célba. És így telt el az egész év, mert gyakorlatilag az időközben elkészült Mazdával sem tudtunk egyetlen versenyt sem befejezni, átkozott egy esztendő volt. Rendesen lent voltunk a gödörben, innen csak felfelé vezethetett az út.” – emlékezik vissza Tibor az egyik legsikertelenebb évükre a pályafutásukból.
Mint tudjuk, azért az autóversenyzéshez sok pénz kell, és nem árt egy tőkeerős, a sportért rajongó támogató. Na, ilyent talált az Oroszlán testvérpár az 1991-es esztendőre, amikor is egy német cég, a Rawex és vezetője, egymás tenyerébe csaptak. Az autóválasztás a cégvezetőre volt bízva, ő nézett körül Németországban. Nos, nem kellett messzire mennie, hisz a Rawex főhadiszállásától nem messze volt a Mitsubishi egyik partnerének bázisa, ahol a Holzer féle autók készültek. Innen került Magyarországra egy Galant.
“Igen így történt pontosan minden. Egy Holzer Mitsubishi Galanttal vágtunk neki az évnek, amely aztán meglehetősen sikeresen alakult. Az autó még “cameles” volt, és nagyon jól szerepeltünk vele. Ismét bajnokok lettünk az “N” csoport abszolút értékelésében, és Ranga László és Ferjáncz Attila mögött nagy abszolútban pedig harmadikok. Kétségtelenül egyik legfényesebb évünk volt, és azt hittük innen minden happy lesz.” – vetíti már előre a közeljövőt Tibor.
“Azt hittük ekkora sikerek után majd dől a lé, ahogy szokták mondani. Saját egyesületet is alapítottunk a Rawexxel, és ehhez képest nem lett semmi… A megszerzett címekkel, és eredményekkel semmit nem léptünk előre, sőt, inkább hátra.”
“Nagyon rossz évünk volt, versenyeket hagytunk ki, amire előtte nem is mertünk gondolni. A Camelből is csak a sárga festék maradt a kocsi hátulján, semmi más nem emlékeztetett minket az előző évre. Nem szívesen emlékezem erre az esztendőre vissza” – így hagyjuk is Tiborral.
És tényleg, egy igazi hullámvasút a pályafutásuk. A következő évben sikerült kicsit az autót is megerősíteni, és a felfrissítés jól sikerült, hisz a testvérpáros ismét az “N” csoport trónjára ült, pályafutásuk során harmadszor. És mi következik utána? Hát persze, hogy megint lejtmenet. Sem a ’94-es, sem a ’95-ös esztendeje nem sikerült a párosnak, szinte nem nyertek semmit.
Jön a denevérpóz…
“Sőt ebben az időszakban volt a másik nagy esésünk. A Bajna-Lábatlan gyorsaságin történt, ahol szépen felborultunk. A bukkanó után remekül megérkeztünk az olvadt aszfaltra, megcsúsztunk rajta és ennyi elég is volt. Szépen megálltunk fejtetőn. Nos, “nagyon rutinos rókák voltunk”
…aztán megvolt a mosógép is
“No mi ezt elfelejtettük, és kikapcsoltunk, jó nagyot estünk a kocsin belül.
…és tűz tovább, köszönhetően a lelkes szurkolóknak.
Végre egy kis sztorizás, és egy újabb megható történet. “Még a régi Mitsubishi Galanttal mentünk, amikor az egyik versenyen bakiztam. Én hibáztam a diktálásban, és ezért lecsúsztunk az útról. Laci csak annyit mondott, behozzuk…És így is lett, beértünk, és megnyertük a versenyt. Mi nem voltunk olyan nagy pezsgőzök, de ezt soha nem felejtem el. A célba érve elsírtam magam, hisz a rontásom ellenére nyertünk, Laci pedig leöntött pezsgővel…Nagyon jó testvér volt, akkor is érezte, mi a legjobb megoldás…” – osztotta meg élményét elérzékenyülve Tibor.
Tibor: “A testvérem, a barátom és az üzlettársam volt…”
Aztán jött egy újabb autó, amivel négy évet húztak le a magyar bajnokságban.“Igen, 1996-ra már találtunk üzleti kapcsolatainkon keresztül egy új támogatót és a Mobil segítségével beültünk egy Mitsubishi EVO III-as autóba. Nem mondom, hogy rossz szezonjaink lettek volna, de abszolút címet az “N” csoportban nem tudtunk nyerni.”
“Részsikereink voltak, mint futamgyőzelem, de a négy éves korszakot két ezüstéremmel zártuk. Sorrendben volt egy negyedik, azt két második, és végül 1999-ben egy harmadik helyünk az N csoport abszolút értékelésében. Nem olyan rossz eredménysor, végül is teljes szezonokat tudtunk menni, és ez is önmagában egy siker volt” – összegzi az időszakot Tibor.
Ezt követte két csonka év. Annak ellenére, hogy beülhettek egy EVO VI-os autóba, nagy sikerek nem voltak, persze sokan örülnének egy “N” csoport második helyezésnek egy futamon, mint amit ők értek el az autóval 2000-ben Budapesten, az azt követő évben pedig a Mecsek ralin. És voltak bakik is, mint Szombathelyen. A párosnak nagyszüleik miatt, egyébként is szoros kötődése van a városhoz, itt mindig szerettek volna maradandót alkotni. Sőt új barátságot is kötöttek, ami ilyen korban már ritka, de az Oroszlán testvéreknek ez sikerült, egy helyi… fával.
Aztán, ahogy cikkünkben többször is említettük, a fiúk pályafutása valóban egy igazi hullámvasút, mert a következő két évben megint az őket megillető helyen láthatta a közönség. És a kornak megfelelő legjobb technikával… ” Valóban, egy újabb fejlesztésű kocsiban tudtunk versenyezni 2002 és 2003-ban. Egy Mitsubishi EVO VII-sel. Futamokat is sikerült nyernünk vele. Azért ezt az időszakot már olyan gyors pilóták fémjelezték, mint “Asi” vagy “Spici” ( Aschenbrenner György és Spitzmüller Csaba, mindkettő később abszolút bajnok is lett a a szerk.) és összességében nekünk sikerült felvennünk velük a versenyt” – emlékezik a két teljes évre Tibor.
“Nyertünk futamot 2002-ben a Zemplén ralin, a következő évben pedig a legjobbak lettünk az “N” csoportban a Fehérvár ralin, és Budapesten. Ez mellett volt négy második helyünk is a két év alatt a futamokon, így egy kiegyensúlyozott versenyzéssel és egy jó és megbízható autóval mindkét évben az “N” csoport abszolút második helyét szereztük meg az éves értékelésben. Úgy gondlom ez szép időszak volt még a karrierünkben, hisz akkor már erős húsz évre tekintettünk vissza.” – mutat rá a rendkívül sikeres pályafutásukra Tibor.
Éppen ezért volt meglepő a következő esztendő, hisz egy ilyen sikeres páros, két ilyen év után, az újabb kihívásokra várhatott volna, de itt az Oroszlánokról van szó, azaz egy újabb hullám érkezett… A szurkolóik számára egy cunami…
“Ahogy kell, nekivágtunk az újabb szezonnak. Következett a szombathelyi verseny, ami ahogy már említettem, a szívünk csücske volt. Megyünk a gyorsaságin, és érzem, hogy Laci is bizonytalan, valahogy nem kaptuk el a ritmust sem. Kiérünk a szakaszon, beírták az időt, majd Laci megszólalt “Elég volt, ez így nem megy.” – nézett rám. És azzal a lendülettel nem a következő gyorsaságira mentünk, hanem a szállodába. Szóltunk a szponzoroknak, csapatnak, hozzátartozóknak, és ott bejelentettük, verseny közben, hogy befejezzük az egész pályafutásunkat. Tudom, nem egy hétköznapi történet, de így történt…” – osztja meg a titkokat Tibor a Race1.net olvasóival.
Az örök szerelem a Mitsubishi…
Említettem a cikkünk elején, az Oroszlán testvérpár más volt, mint a többi páros. Ők ebben is korrektek voltak, ha nem ment, nem erőltették, belátták, hogy erre akkor nem tudnak már százszázalékosan koncentrálni, és így ott ezt beismerve, kiszálltak a versenyből, de a magyar raliból nem… Példát mutattak a másik oldalon is, hisz a hozzájuk közel álló Szombathely ralit, többször ők rendezték. Családiasan, a régi hangulatokat idézve. A versenyek előestéjén, minden csapat teljes létszámmal, szerelőkkel, családtagokkal hivatalos volt egy fogadásra, hogy aztán sportszerűen döntsék el a helyezéseket a pályákon. Most már nincs ilyen. Ez is egy olyan dolog, ami két olyan ember nevéhez volt kapcsolható, mint Laci és Tibor.
Ahogy írásunk első részében taglaltuk, Laci pályafutásában nagy szerepet játszott egy másik szakág, a pályaversenyzés, ugyanígy volt Tibor karrierjében is, ez pedig nem volt más nála, mint a a tereprali. Gál “Baba” mellett navigált már 1993-tól, amikor még hivatalosan nem is bajnokság volt, csak kupa…Aztán nálunk is az autósport szerves része lett a bajnokság, ahol Tibor hét abszolút bajnoki címet szerzett, tizenhárom kategória és csapatgyőzelem mellett. Persze kapta a kérdést, a sok magyar és külföldi rangos viadal mellett nem vágyott a Dakarra?
“Nem. Gál “Baba” szeretett volna indulni, de én nem. Azoktól a versenyektől, ahol mi mentünk, azért elüt a Dakar. Én azt nem versenynek tartom, egész pontosan ott csak a gyári pilóták versenyeznek, a többiek a túlélésre mennek. Elakadnak, lapátolnak és sorolhatnám… Azért az általunk teljesített és nyert versenyek másról szóltak, éppen ezért soha nem vonzott a sivatag…” – vallja be őszintén Tibor.
Ennyi lenne az Oroszlán testvérpár pályafutásának méltatása. Sokkal hosszabbra terveztem, csak az élet nagy rendező, ismételgethetném magam már sokadszorra. Én az utolsó sorokkal küszködöm itt kedd reggel, miközben a család pedig öltözködik, készülődik. Az alkalomhoz illő ruhába, a feketébe… Cikkünk közzétételével egy időben kezdődik Budapesten a gyászszertartás.
Oroszlán László Édesanyjával… Mennyit izgult a gyerekekért.
Talán most jön ki mindenkin, rajtam is, hogy kit veszítettünk el. Ha becsukom a szemem, mindig azok a szerény mosollyal kísért kézfogások, ölelések jutnak eszembe, amikor találkoztunk a versenyek előtt. Ugyanaz a szerény és őszinte mosoly volt az arcán, amikor gratulált a legyőzőnek. És ugyanazt a szerény mosolyt láthattuk, amikor ő fogadta gratulációkat! Mert Oroszlán László egy úriember volt! Ha most 11 óra 15 perckor becsukom a szemem, azt a szerény mosolyt látom ismét, és őrzőm meg örökre… Isten veled Laci!
Kósa András Race1.net
Amikor egyszer majd az unoka is elolvassa ezt a cikket, ő is megtudja, milyen nagyszerű ember és versenyző volt Oroszlán László…
Köszönöm szépen Oroszlán Tibornak és László egyik lányának, Évinek, hogy ebben a nehéz időszakban is a rendelkezésünkre álltak! A Race1.net őszinte részvétét fejezi ki a család minden tagjának!
Külön köszönöm Pacsuta Attila emberfeletti kutatómunkáját az adatok és fényképek biztosításával.
Augusztus 08-án, kedden megjelenő cikkünkben Selmeczi György és Jutassy József előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1990 | Tóth Mihály | Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999 | Elek István | Iványi Sándor |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földes Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |