Elek Istvánról, lehet elég lenne egy sorban megemlékezni, és méltatni. “Jött, látott és győzött!” Ennyi… Mert tényleg így történt. Szinte semmi előzménye nem volt az ő produkciójának, viszont nyomot annál többet hagyott a szurkolókban, pokoli gyorsaságával. Iványi Sándorral egyből bajnokok lettek 1999-ben, majd jóval később Budai Annamáriával, egy fiatal hölggyel duplázott 2007-ben. Tehát István kétszeres bajnok az N-csoportban. Róla, róluk szól a “Ralibajnokaink” cikksorozatunk 16. része, nem érdemtelenül…
Istvánt nem volt nehéz elérni, hisz megannyi szállal kötődik még a jelen ralijához is. Legutóbb a Mikulás ralin indult, igaz műszaki hiba miatt nem sikerült célba érkeznie, de ha kedve támad, még bepattan kedvenc típusába, egy Mitsubishibe. És teszi ezt még majd a közeljövőben is, mert erre családja felé ígéret kötelezi. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább hátra, egészen a kilencvenes évekig.
“Ózdon születtem. A családunkban, rokonságunkban senki nem hódolt az autósport egyik szakágának sem. Nekem is annyi közöm volt hozzá fiatalabb koromban, hogy az akkori Salgó ralikra kijártam a haverokkal. Igazából fájdítani a szívem, mert én már akkor nagyon érdeklődtem a rali iránt, de sok lehetőségem nem volt akkor elkezdeni. De egy másik sportot viszont űztem, ha volt rá lehetőség, és bizony az esetemben alaposan összekapcsolható a ralival, ez pedig a síelés volt.” – lep meg már az elején István, az összefüggéssel.
“Amikor az akkori munkahelyemen fagyszünetet rendeltek el, már kaptuk is össze magunkat a barátokkal és Bánkút felé vettük az irányt, síelni… Ezért ezekben az időszakokban a Szilvásvárad – Bánkút útvonalon, nap, mint nap tekertem a kormányt. Teljesen mindegy kinek a kocsijával mentünk, mindig engem kértek meg, hogy vezessek, élvezték nagyon… Egyébként sem hódoltam semmilyen káros szenvedélynek, így mindig készen álltam a volán mögé ülni. Szóval a kellő alapokat itt szereztem meg.” – osztja meg velünk nevetve István.
“Aztán 1994-ben elhagytam szülővárosomat, a munka Budapestre szólított. Olyan cégnél dolgoztam, ahol az útépítés volt a profil, és így ismerkedtem meg 1997-ben egy testvérpárral, akik forgalomtechnikai dolgokkal foglalkoztak. Mellesleg autóversenyzők voltak. Majd leesett az állam, amikor beazonosítottam, hogy akivel összeismerkedtem, az Oroszlán Tibor volt, aztán testvérét Lacit is rövidesen megismertem. Isten nyugosztalja szegényt, de jó embereket ismertem meg bennük.” – sóhajt nagyot a nosztalgiázás közben Elek István.
A Rally Café Autósport Magazin februári száma már kapható
“Még úgy melegében annyira összebarátkoztunk, hogy nem sokkal később már vittek magukkal tréningezni. A korábbi versenyautójukkal a Mitsubishi Galanttal mentem velük, és lestem el tőlük az alapokat. A mai napig hálás vagyok nekik, mert így ismerkedtem meg közelebbről ennek a szakmának a fortélyaival. Annyira elkapott a gépszíj, hogy az év utolsó futamán már navigáltam. Csukovics István mellé ültem be a ’97-es Mecsek ralin. Ezzel eldőlt a sorsom.” – emlékezik vissza István a debütálásra.
“Végig az volt az alapvető szándékom, hogy minél előbb rali I-es vezetői licenszet kapjak. Ezért a Csukovicsnak való navigálás mellett, belefogtam a pályaversenyzéseb, hogy ott is pontot szerezzek. Egy Ladát nyüstöltem ott, sikerrel, hisz a bajnoki pontokat megszereztem. Az esztendőt pedig végig navigáltam az István mellett, ahol harmadik, negyedik, ötödik helyezéseket értünk el. Ott éreztem már mellette, hogy vezetni is képes leszek egy ilyen autót. Év végén el is váltak útjaink, megkaptam 1999-re a vezetői licenszet”– meséli álma beteljesülését István.
“Iványi Sándor lett a navigátorom. Ő korábban, többek között Fülöp Rajmunddal ment. Nos, ott állt a barátaim által felkészített Mitsubishi EVO V-ös, és ezzel vágtunk neki a szezonnak Sándorral. Azt sem tudtuk mi a jó turbónyomás, vagy guminyomás. Fogalmunk sem volt semmiről. Na, aztán az Esztergom ralin már a prológon riogattam a nézőket. Persze egyből mondogatták, ezért kell méltányossági licenszet adni valakinek.” – meséli István az akkor a fülébe jutott dolgokat.
“Az eslő gyorsaságit azonnal megnyertem az N-csoportban. A második szakasz a rugógyári pálya volt. Nos, itt megjártuk az árkot. Sőt mindkét oldalát, egyik dobott át a másikba… De tovább tudtunk menni, és a csapat jóvoltából, gondoskodása után, a napot a hatodik helyen zártuk. Másnap begyújtottuk a rakétákat, és sorra nyerve a gyorsaságikat, feljöttünk a harmadik helyre. Így kezdődött a bajnokság számunkra.” – idézi fel első futamukat István, majd így folytatja.
“Azt kell, hogy mondjam, sehol nem lettünk volna, ha nincs egy olyan profi navigátorom, mint Iványi Sanyi. Abban az időben, még nem volt ez a központi szervizparkos dolog, tehát mindig mindent nagyon ki kellett számolni, hogy mi, hol legyen. Ebben Sanyi nagyon nagy király volt, és ennek is köszönhetően készült el a kocsi, ha valami mégis történt bent a szakaszon.”
“Salgón már nem volt ekkora szerencsénk. Szakadt az eső, és az én felemen letört az ablaktörlő lapát. Sanyi oldaláról átraktuk az én felemre, de nem volt minden tökéletes. Az első helyen álltunk, amikor végül odacsaptam az autót. és kiestünk. Aztán Miskolcon már nagyon beindultunk, a mályinkai gyorsaságin, még abszolútban is nagyon közel voltunk a mezőny elejéhez. Győzelemmel zártuk a versenyt.” – eleveníti fel első győzelmét István.
“Székesfehérváron folytattuk a győzelmi sorozatot, majd következett Veszprém. Én nagyon szerettem a murvás versenyeket, és itt élveztem a száguldást. Ugyan követtem el hibát, hisz az utolsó gyors rajtjában lefulladtam a géppel, de a futamot így is megnyertük Angyalfi Karcsi előtt. Itt még a versenyen belül az akkori élmenő Kiss Ferivel is tudtam azonos időt autózni. Én ezekre a dolgokra a mai napig büszke vagyok.” – teszem hozzá, jogosan.
“A Budapest ralin másodikok lettünk Sándorral. A gyors pályákon általában kaptam a többiektől, de a kanyargós, technikás gyorsokon én voltam a jobb. A miskolci OMP rali előtt úgy álltunk, hogy egy esetleges jó szereplés esetén már akár bajnokok is lehetünk majd. Nos, nem bíztunk semmit a véletlenre, és olyan gyorsan mentünk, amennyire csak lehetett. Így már Miskolcon bebiztosítottuk a bajnoki címünket és Sanyival megnyertük az N csoportot. Pécsett már nem indultunk.” – emlékezik vissza Elek István.
“Tudod számomra a mai napig a legnagyobb dicséret Ferjáncz Attila szavai. Örökös bajnokunk azt mondta, ilyen még nem volt a honi rali történetében, hogy a semmiből, minden előzmény nélkül jön egy ember, és megnyeri a bajnokságot. Pedig ez tényleg így történt, és ezért estek jól Attila szájából, ezek a méltató elismerések. Ennél számomra semmi nem esett jobban ezzel kapcsolatban.” – mereng el közben István.
A megszerzett, meglepetésszerű bajnoki címben a szervizcsapat mellett, elengedhetetlen érdemei voltak Iványi Sándornak. Következzék a bajnok navigátor szemszögéből a közös munka felidézése.” Oroszlán Tibort jól ismertem, már korábbról. Együtt dolgoztak Elek Istvánnal egy munkán. Tibor mondta, hogy van egy ambícióval teli ember, no meg egy Mitsubishi EVO V-ös. Gondolkodtam, hogy Fülöp Rajmund után ismét belevágjak egy kalandba, de láttam Istvánon az elszántságot, és igent mondtam.” – kezdi Sándor a közös történetüket.
“Az első perctől láttam, hogy érti a dolgát és céltudatosan készül. Hittem Oroszlán Tibinek, hittem Istvánban, és utólag is azt mondom, egyáltalán nem bántam meg, hogy belefogtunk. Nagyon hálás vagyok nekik, mert abban az időszakban ralizhattam, ahol még ott volt az előttünk lévő generáció, és alapvetően nagyon jó hangulat volt belül és a pályák mentén is.” – nosztalgiázik Sándor a kilencvenes évekről.
“Elképesztően jó volt a csapatunk. Minden srác nagyon komolyan vette a munkáját, és elszántak voltak. Mindenben számíthattunk rájuk, fát lehetett a hátukon vágni. Egy ilyen háttér nélkül lehetetlenség lett volna ezt így megoldani. Szóval ezek voltak a döntő momentumok abban, hogy én belefogjak, és ezek voltak azok a tényezők, ami alapján 1999-ben mi lettünk a legjobb páros és csapat az N-csoportban.” – méltatja társait is Sándor.
“A bajnokságot követő esztendő nem úgy indult, ahogy terveztük. Már nem volt olyan erős az anyagi háttér sem, és elsőre sem terveztük egész évnek, egyéb okok miatt. Egyáltalán nem mondhatom azt, hogy jól lakottan vágott neki a csapat a 200-es esztendőnek, de valahogy nem indult jól. És sajnos rá is nyomta a bélyegét az egész évre a szereplésünk. Történtek sajnálatos dolgok is, ami után már csak két szlovák futamon indultunk.” – idézi fel Sándor.
“Mindaddig, amíg mentünk teljesen komolyan vettük a versenyzést. Azonban a kisebb megtorpanás után már én sem tudtam az életemben az első sorba rakni a ralit, mint ahogyan korábban tettem, így viszont nem láttam értelmét a folytatásnak. Be kell vallanom, jól döntöttem, amikor kiszálltam. Teljes barátságban váltam el a csapattól, és ma is azt mondom, már nem tudnám első helyre rakni a versenyekkel járó kötelezettségeket.” – ismeri el őszintén Iványi Sándor.
“És látod, milyen az élet. Most hogy megkerestél az interjú miatt, éppen a napokban került elő az 1999-es bajnok overálom. Feleségem szépen kimosta, kivasalta és elraktuk szépen. Itt van, nagy becsben. Jó volt ismét kézbe venni…” – zárjuk a visszaemlékezést a bajnokkal, Iványi Sándorral.
“Jól mondta Sándor, az a 2000-es év valóban már eleve nem indult jól.” – veszi vissza a szót Elek István.” Tárgyalásban voltam egy bankkal, elég jól állt a szénánk náluk, majd elég hirtelen kivonultak Magyarországról, így semmi nem lett az előzetes megállapodásokból. Pedig én innen, még egy komolyabb autóra való összeget vártam. No, ez alapozta meg a kedvem, de az is hozzátartozik a tényekhez, hogy családi okok miatt inkább kihagytam volna már az egész évet. otthon úgy beszéltem meg, ha jön az első gyermekem, kicsi szünetet tartok. Nos, nyárra vártuk a lányunkat.” – utal a tervezett szünetre István.
“A versenyek is rosszul sikerültek, műszaki hibák jöttek sorban. Székesfehérváron pedig a szörnyű baleset. A beírósban eltaláltam Angyalfi Karcsi autóját, személyi sérülés is volt. Nagyon bánt a dolog, és azt kell, hogy mondjam, itt valóban elment a kedvem a versenyzéstől. Pedig a szlovák futamon, még a helyi menő srácot is vertük, de összességében jött a szünet” – zárjuk ezt a periódust pályafutásában.
“2003-ban tértem vissza. Vinoczai Attila lett a navigátorom. Szombathelyen kezdtünk. A bajnok akkor Spitzmüller Csaba volt, így ellene kellett megmutatnom, mire vagyok még képes. Óvatosan kezdtem, hogy előtte összesen 10 kilométert mentem az EVO VI-sal. Aztán, ahogy belemelegedtem, sorban nyertem a szakaszokat. Beindultak alattam a lovak, kétségtelen…” – neveti el magát István.
“Aztán ilyenkor jön, aminek jönnie kell. Felborultunk, fejtetőre raktam a gépet. Ezzel a malőrrel összeszedtem 40 másodperc hátrányt, a magabiztos vezetésből… Nos, utána úgy rápattantam a gázra, hogy innen is megnyertem a versenyt. Spici bevallotta, ehhez ő ott nem tudott hozzászólni. Úgyhogy győzelemmel tértem vissza, ami azért jól esett. Élveztem újból a versenyzést.” – meséli nem kis büszkeséggel a ’99-es bajnok.
“Utána következett Veszprém. Három gyorsasági után vezettem már egy perccel Spici előtt. Sajnos a technika nem bírta, így ki kellett állnom a versenyből. Ez érzékenyen érintett. Budapesten pedig két defektet is összeszedtem, de még így is összejött a dobogó. Azonban ennek az évnek itt vége lett. Nem folytattam a bajnokságot.” – zárja rövidre István.
“A következő 2004-es esztendőre egy cseh csapattól béreltünk egy Mitsubishi EVO VII-es autót, de nagyon nem az volt, amit előtte kipróbáltam. Hú, de mérges voltam. Ugyan esőben Miskolcon Spicivel nyomtuk rendesen, a nagy abszolútban is vitézkedtünk, és végül Csaba mögött második lettem az N-ben. Székesfehérváron jött a murva. A bibi csak az volt, beraktak elém egy horvát versenyzőt, akit már félúton utolértünk… De az idő így is abszolút második volt. Na, utána a következőn, direkt késtem egy percet, de a10 másodperces büntetéssel együtt is húszat vertünk rá. El is kapott a hév, engem meg egy beton tuskó… Összetörtem gyönyörűen az autót, úgyhogy ott volt vége.” – mondja nem túl büszkén István.
“Veszprémre Budai Bélától a Toyota Corolla WRC-t béreltem ki, de nekem nem volt egy öröm autózás. A Mikulás ralira meg szabó Gergő Ford Focus WRC-jét. De ezek ilyen buli próbálkozások voltak. Év végén Vinoczai Attila elment Benik Balázsékhoz, így új navigátort kellett néznem. Mivel Budai Bélával nagyon jóba voltam, adott volt lánya, Annamária… Így Marcsival vágtam neki a 2005-ös esztendőnek” – meséli nevetve István.
“Mit mondjak a kezdés nem volt rózsás, hisz a Mitsubishi EVO VII-es autó, amit Oroszlánéktól béreltünk, nem volt túl hűséges műszaki szempontból. Sorozatos meghibásodások hátráltattak minket. Így ment el a teljes esztendő. A következő bajnokságot egy Subaruval kezdtük. Na, ez sem jött be annyira. Ott is jöttek a hibák, de még így is értünk el vele dobogós helyezéseket. Veszprémben pedig a dobogó legfelső fokára tudtuk kormányozni.” – emlékezik vissza Marcsival elért első győzelmükre.
“Budapesten végre jött egy újabb Mitsubishi, egy EVO IX-es. a, ezt már nagyon élveztem és a versenyt is az első helyen zártuk az N-csoportban. Pécsett viszont hibáztam vele, és összetörtem. Nos, ilyen előjelek után, egymás mellett kitartva vágtunk neki Budai Marcsival a 2007-es évnek. Amikor is, bizony sorban jöttek a győzelmek és magabiztosan söpörtük be az éves bajnoki címet az N-csoportban. Nekem másodjára sikerült, de örömmel töltött el, hogy Béla barátom lánya ilyen fiatalon megkóstolhatta a siker ízét.” – említi őszintén István.
És akkor máris kerestük a 2007-es hős Budai Marcsit, most már hivatalosan Czakó-Budai Annamáriát…
“Igen, Istvánnal a 2004-es Mikulás ralin ismerkedtem meg, amikor aputól bérelt egy autót. Aztán eltelt pár hét. Én éppen még tanultam zöldfülűként a navigálás alapjait, amikor hívott István. Őszintén? Köpni, nyelni nem tudtam… Most ez velem? Biztos? Mikor mondta, hogy mit szülnék, na onnan szinte nem is emlékszem mindenre. “ – idézi fel a pillanatot nevetve Marcsi.
” Apu igazából nem nagyon állt ellen, megbízott Istvánban, na de anyu nagyon féltett. Mégiscsak mindössze 21 esztendő voltam akkor, és máris egy bajnok mellett kezdek. De belevágtam, persze, hisz nagyon szerettem volna. Annak ellenére, hogy valóban felejtősre sikerült az első közös esztendőnk. Nem mintha az elképzelésünk megvalósult volna a következő évben, de legalább az éves összesítésben eljutottunk a dobogó harmadik fokáig.” -aminek azért én nagyon örültem.
“Aztán 2007-ben minden álomszerűen alakult. Nagyon ment alattunk a kocsi, sorban nyertünk mindent és végül meglett a bajnoki cím. Megmondom őszintén, ezért nagyon hálás vagyok Istvánnak. Elég hamar elértem egy célom, megvalósult egy álmom, és ezt együtt értük el az N-es bajnoki címmel 2007-ben. Örökké hálás leszek érte.” – mondja Marcsi a telefonba. És érezni, hogy ezt őszintén, és egyben kicsit meghatódva mondja. Érthető…
“Persze voltak kalandok is, ez hozzátartozott a sporthoz. Összetörtük Pécsett, de Szuhán is. em volt nagyon mihez viszonyítanom, így igazából nem tudom megmondani, hogy az akkor nagy volt, vagy közepes… Megtörténtek, méghozzá elég gyorsan, aztán ennyi. De éppen ezért most már nem biztos, hogy minden forró fejű mellé beülnék. Családalapítás most már az első. És azzal bizony nehéz lenne összeegyeztetni. természetesen a férjem, és baráti körünk által, napi adagokba kapom a ralit, hisz ebbe születtem bele. És most már bajnoknak is mondhatom magam…” – fogadjuk ezt zárszóként Marcsitól, akinek gratulálunk. Méltón képviselte a Budai nevet…
Aztán folytatjuk Elek Istvánnal a kétszeres N-es bajnokkal.“A bajnoki cím után jött az újabb gyermekem a családban, és így két évet ismét kihagytam. 2010-ben jöttem vissza. Balázs Öcsi autójával mentem, és Ferencz Ramón navigált. Murván még voltam számottevő eredményeim itthon és Ausztriában is. 2012-ben a közös murva bajnokságot nyertem meg. De szép lassan kivonultam a magyar raliból. Már csak a Mikulás ralikon indulok, hisz azzal kapcsolatban még adós vagyok a gyermekeimnek. Hárman vannak, és eddig csak a legnagyobb lányommal álltam rajthoz, és mivel nem értük célba műszaki hiba miatt, ismételnünk kell, és a másik két testvér is még vissza van…” -neveti el magát István.
“A 2013-es esztendő még érdekes volt az életemben. Egyrészt a lányom miatt a Magyar Táncszövetség alelnöke lettem. Másrészt pedig Bódis Kálmán hívott meg egy hosszútávú versenyre, ahol a menők között esőben, egy kisebb kategóriájú autóval tizenöt körön keresztül dobáltam a zöld köröket… Nagyon jó volt, élveztem, jól estek az elismerések az ellenfelektől. De ennyi és nem több. Már nem vágyom vissza, másfele tart az életem, csak a három gyermekem felé fogom betartani az ígéretem, hogy mindegyikkel indulok egy-egy Mikulás ralin…” – fejezzük be Elek Istvánnal.
István valóban jött, látott, és győzött. Kétszer nyerte meg az N-csoport bajnoki címét Akik látták anno autózni, elmondhatják, több volt benne, sokkal több. Pokolian gyors volt, de valahogy összességében nem lett összerakva a történet. Önmagához képest, mert kétszeres bajnoknak nem mindenki mondhatja magát. De Ő igen…
Kósa András Race1.net
Nagyon köszönöm Pacsuta Attila kutató munkáját és a render képét.
Minden fotós kolléga munkáját köszönjük, a nem jelölt képek esetében Peták Tibornak külön. Fő képünk Duen remek munkáját dicséri.
A következő cikkünkben Tagai Tamás és Tagai Róbert előtt tisztelgünk.
A cikksorozatban szereplő párosok névsorát alább láthatjátok, lilával a már megjelent írást jelöljük, a névre kattintva a cikket lehet elolvasni.
A párosok névsora:
| 1967,1969-1973,1975-1982,1985,1990. | Ferjáncz Attila | Zsembery Jenő/Iriczfalvi Ferenc/Tandari János |
| 1974 | Balatoni Mihály | Sándor István |
| 1983,1984 | Hideg János | Kecskeméti Zoltán/Bán Attila |
| 1986 | Németh László | Jójárt András |
| 1987,1988,1991-1994 | Ranga László | Dudás Mihály/Büki Ernő |
| 1989 | Selmeczi György | Jutassy József |
| 1995-1997,2000-2002,2005 | Ifj. Tóth János | Gergely Ferenc/Tóth Imre/Bahor Bea |
| 1998,1999 | Kiss Ferenc | Büki Ernő |
| 2003,2006,2007 | Benik Balázs | Somogyi Pál/Varga István |
| 2004 | Turi Tamás | Kerék istván |
| 2008 | Spitzmüller Csaba | Kazár Miklós |
| 2009 | Hadik András | Juhász István |
| 2010,2011 | Aschenbrenner György | Pikó Zsuzsa |
| 2012-2014 | Kazár Miklós | Ferencz Ramón/Szőke Tamás |
| 2015,2016 | Herczig Norbert | Bacigál Igor |
“N” csoport abszolút bajnokok
| 1988,1991,1993 | Oroszlán László | Oroszlán Tibor |
| 1989,1995 | Érdi Tibor | Borbély Zoltán/Varga István |
| 1987,1990 | Tóth Mihály | Járik László, Házi József |
| 1992 | Maksa Imre | Vass Norbert |
| 1994 | Gerencsér Tibor | Bathó Zoltán |
| 1996 | Szeleczky Tamás | Penderik László |
| 1997 | Vizin László | Gönczi László |
| 1998 | Hideg Krisztián | Tajnafői Péter |
| 1999,2007 | Elek István | Iványi Sándor, Budai Annamária |
| 2000 | Tagai Tamás | Tagai Róbert |
| 2001,2002 | Aschenbrenner György | Koronczai Tibor/Földesi Csaba |
| 2003,2004 | Spitzmüller Csaba | Harsányi Zsolt, Bahor Bea |
| 2005 | Szabó Gergely | Benics Kálmán |
| 2006 | Matics Mihály | Vinoczai Attila |