Valahogy mindig olyan kuriózum, ha egy testvérpár együtt versenyez a raliban. Mert mi más lehet a nagy kérdés közöttük, az elején, hogy ki vezessen? És azt mi alapján döntik el. Nos, a Roller testvérek is úgy gondolták, hogy a puding próbája az evés, aztán kiderült, hogy ki az ügyesebb a volán mögött. A másik majd, kénytelen lesz megtanulni diktálni….Most már náluk az a kipróbált felállás, hogy Gábor, mint öcskös vezet, és Zsolt az idősebb, higgadtabb diktál…
“Az első próbálkozásoknál, úgy a kétezres évek elején még én vezettem, de kiderült, hogy a stílusomban nagyobb a kár veszélye, így szerepet cseréltünk egy idő után…
” – vallja be Zsolt őszintén. “De ez nem is olyan nagy baj, mert tényleg azt kell mondanom, hogy a bátyám nyugalmára nagy szükség van a jobb1-ben és ez rám is hat, így ez az ideális…” – bök oda kicsit Gábor dicsérően, nehogy ismét visszakövetelje a kormányt a tesó…
“Csornaiak vagyunk, így a környékbeli sprintversenyeken indultunk eddig. Az első futam úgy 2003-ban lehetett, amire beneveztünk. Először egy kockalámpás Ladával, aztán később jött a kereklámpás Zsiguli, majd utána megint a kocka. Mindegyiket mi építettük igazából, amennyire tellett a kaszából rá…” – mondja Zsolt az állandó akut problémát.
“Amikor már én vezettem, jöttek is az eredmények.
Lada kupában végeztünk az élen, de több dobogós év végi eredményünk is volt. Kategóriánkban is szereztünk bajnoki címet, és több bajnoki ezüstöt, és bronzot…” – ismerteti röviden vigyorogva a statisztikát Gábor.
“Persze ezeken a futamokon önmagában nem volt elég a tehetség, az mindig meglátszott, hogy kinek volt pénze fejleszteni. Azért itt sokat számít, hogy gyári, vagy már tolókerekes váltóval mész. Mi is kipróbáltuk mindkettőt, nyilván az anyagi ráfordítás lendített rajtunk is…” -árulja el őszintén Zsolt.
“Van két szponzorunk. A Zsolti, meg én…
Itthon a gumiszervizben keressük meg azt, amit az autósportra is fordíthatunk. De sajnos ez nem olyan sok. Bár én úgy vagyok vele, amíg nem is tudtál komoly eredményt lerakni önerőből, hogyan várhatod el azt, hogy valaki más pénzt áldozzon rád. Gyakorlatilag nem tudod a tyúk legyen előbb, vagy a tojás…” – marad tárgyilagos Gábor.
“Ráadásul igazodnunk kell azokhoz az időszakokhoz is, ami számunkra erősebb a munkavégzés idején. Tavasszal, és az ősszel zajló gumicserék ideje alatt nem tudunk elmenni versenyezni. Valami, valamiért… Maradnak a köztes versenyek. Ebből kinéztünk éppen egyet, amire már nagyon vágytunk, május végén…” – kelti fel az érdeklődésemet Zsolt.
“Ez a szombathelyi murvás verseny volt. Korábban többször nézőként voltunk ott, és vágyakoztunk, hogy egyszer mehessünk Szelestén… Ott álltunk és képzeletben már robogtunk is rajta. Ezért dolgoztunk egész tavasszal, hogy életünk első rali2-es futama összejöjjön.” – meséli Gábor.
“Összejött, mentünk Szelestén, igaz csak egyet, és sajnos nem is abban a tempóban, amit szerettünk volna. Baj volt a kocsival az elejétől fogva, a második gyorson megállt.
A fordulatszám jeladó adta meg magát, letört, és nem volt onnantól gyújtás… Kicsit rövidre sikerült a fellépésünk, de ez van, nem volt tartalék alkatrészünk.” – tudatja velünk Zsolt.
“Most várjuk a cuccot, csak nagyon nehezen jön. Sajnos itthon probléma a határidők betartása, és attól félünk lemaradunk a veszprémi versenyről.
Ugyanis ott szeretnénk indulni. Gumi és üzemanyag ugyanis van, hisz megmaradt… És továbbra is szeretnénk egy murvás versenyen célba érni, hisz a sprinteken többnyire csak aszfalton autóztunk.” – fejezi ki óhaját Gábor.
“De az igazi álom, egy teljes rali2-es szezon lenne. Ez sajnos nekünk olyan mesebeli kívánság. Éppen ezért, hogy ne tűnjünk telhetetlennek, megelégednénk még Veszprém után a Baranya kupával. A sprintek 30-40 kilométere után egy bő 100 kilométeres mecseki verseny nagyon klassz lenne… A naptárunkba belefér, már csak az anyagiak hiányoznak…” – adja a zárszót Zsolt.
A nagyon szimpatikus testvérpárnak kívánjuk, hogy sikerüljön. Valljuk be, nincsenek túlzott igényeik, de Magyarországról beszélünk… Hajrá Rollerék!
Kósa András Race1.net
A fotókat a testvérpártól kaptuk, készítőiknek köszönjük a munkát!