Vasárnap van, és nyugalom. Pedig pár napja még közel sem volt ilyen nyugodt a helyzet. Itthon képesek vagyunk a semmiből nagyobb homokvihart kavarni a biliben, mint teszi, vagy tenné a természet a Dakar rali útvonalán. Viszont ez a helyzet ismét pár gondolatot ébresztett bennem, és ezeket most megosztom veletek.
Apropó. Dakar rali. Azért nem olvashattok róla nálam, mert igazából engem nem hoz lázba. Ezen kívül el kell ismernem, és meg is teszem, hogy ehhez a szakághoz, vannak nálam sokkal jobban értő kollégák is, és ők precízen, színvonalasan tálalják a híreket. Én is beleolvasok… De őszintén mondom, ez a túlélőshow nem érdekel. Mert éppen ezért hozták anno létre. Ok, hogy most pár pilótát már a gyárak teljes mellszélességgel támogatnak, de a mezőny 80%-a amatőr túrázó. Akik előtt meghajlok, és elismerem fizikai kitartásukat, főleg azokét akik majdan célba érnek. De akkor sem fér bele számomra a sportértékek közé az, hogy ki mennyi időt töltött a sivatagban, mióta nem evett, vagy nem fürdött… Én nem kértem, hogy menjen oda…
Szóval erről az év elejei eseményről bőséggel olvashattok máshol. Láthattok fényképeket, videókat. Mert mi is sokan vagyunk, akik a technikai sportokról írunk. Mégis azt kell hogy mondjam, nagyjából megférünk egymás mellett. Egy-két első reakciót kivéve, talán belátjá(k) az(ok) is, aki(k)re célzok, jobb a békés egymás melletti munkálkodás az olvasókért, sportolókért, mint az egyoldalú próbálkozás. Talán a sportágunknak is ebből kéne példát merítenie, pedig ennek homlokegyenest megint az ellenkezője történt az elmúlt napokban.
Azon már túl vagyunk, mi történt megint, és miért. Én nyíltan vállaltam, és írtam pontosan. Viszont ezt a másik oldal a mai napig nem tette meg. Pedig elvártam volna… Először is olvastam azt a levelet, amit az “Atyák” írtak a versenyzőknek. Abba már bele sem megyek, hogy ott aláíróként szereplők nem biztos, hogy pont ehhez adták a nevüket… A másik, hogy mind az egyik rendezővel, mind pedig több versenyzőnek, csak az utóbbi 3 hónapban sokat segítettem önzetlenül. Ha már tisztázódtak a dolgok, tán illett volna egy “bocsival elintézni”… Hogy nem történt meg , sem ment az emésztésemre…
De egy szempontból nagyon káros a dolog. Ma, a mi autósportunkban miért nem végződik egy vita, csata, amely mondjuk három szereplős, 3-0-ra? Hm? Tehát ebben a történetben mondjuk voltak a versenyzők, a rendezők és én először megtalálva, aztán az MNASZ képviselői. Megint azt hiszi(k) valaki(k), hogy ők nyertek 2-1-re… Ha nincs 3-0, csak veszít mindenki… És sokat, nagyon sokat.
Azt tisztán látom, hogy páran egyáltalán nincsenek tisztában a kijelentéseik, megnyilvánulásaik súlyával. Éppen ezért röviden tájékoztatom őket, nagy tévedésben vannak azok, akik azt hiszik a közösségi oldalakon nem figyelik, hogy bármilyen témában, milyen megnyilvánulások születnek. Ugyanis ez erre (is) van kitalálva… Kvázi, amikor mi itt értelmetlenül vitázunk, teljesen nyilvánvaló, önös érdekből félremagyarázott történetekből kifolyólag, minden mondatával, csak magunkat és a sportágunkat járatjuk le!
Akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne a rendre, és a támogatásra. És egyáltalán nem esélytelenül. Ehelyett megint nem 3-0, hanem valakinek 2-1 az eredmény… Azonnal megy a mutogatás. Egyik fél hangos kiáltások közepette hangoztatja, hogy fejétől bűzlik a hal… De ennél az uszonyosnál, bizony ott is komoly baj van, ahol a farkát mozgatják… Ebből így nem lesz semmi. Meglátásom, személyes véleményem, hogy az egyik legszomorúbb év elé nézünk.
Akkor, amikor egy kis okossággal, bölcsességgel lehetőségünk lenne némi támogatást is elérni. És ezért mondom, hogy meg kéne gondolni a csatákat. Egyáltalán a kezdeményezését, de a lefolytatásának módját mindenképpen… Mert vannak, akiknek az a dolga, hogy figyeljenek. Nem kell itt most az ötvenes évek közepére azonnal visszamenni, nem erről van szó… A mai rendszerben, főleg az informatika által uralt világban, egyáltalán nem nehéz követni véleményeket, társadalmi megnyilvánulásokat.
Tehát tévedéseben van az, aki azt hiszi, nem tudnak a mi ügyes-bajos dolgainkról itt a technikai sportok világában. Ezért kéne egyszer már összefogni. De nem… Itt azonnal vihar van a biliben… Teljesen mindegy, milyen témában. Teljesen… Csak éppen egy-egy megnyilvánulás alkalmával fogalmunk sincs arról, mekkora kárt teszünk saját magunknak.
Egyáltalán nem lenne elérhetetlen egy rendezett, nyugalomban működő szervezet, szövetség és égisze alatt résztvevő sportolók, rendezők számára végre a kis kiugrás lehetősége. Ha most nem, semmikor…
Olvasom az idei híreket, böngészem a külföldi oldalakat. Szinte minden országnak van egy-két versenyzőpárosa, aki indulhat vagy a WRC, vagy az ERC sorozatban. Itt van az íróasztalomon közel 20 árajánlat mindenféle autókról, a nemzetközi sorozatokra, versenyekre szól kalkulációkkal. Mind 2018-ra… Őszintén mondom, olyan árakról beszélek, amelyek kis összefogással simán rendelkezésre állhatnának, hogy 3-4 tehetséges, és tudású páros Magyarországot is képviselhesse.
És kérlek ne gyertek azzal a téves szemlélettel, hogy miért kell állami támogatás, oldják meg szponzor, akár a MOL támogatásával stb. Pont az a rossz, mert senkit, egyetlen céget sem lehet kötelezni arra, akár “fentről”, akár népakarattal, hogy bárkit is támogasson. Viszont egy demokráciában, a munkájával, adójával a hazája szekerét toló állampolgár igenis, kinyilváníthatja a véleményét az ország irányítói felé. A MOL nem az állam és fordítva sem…
És nem azt kell nézni, mint ahogy írtam konkrét számokkal, hogy melyik sportág mennyit kap, hanem azt kell elérni, hogy azon elenyésző sportágak közé ne tartozzunk már, akik nem kapnak semmit. Hangsúlyozom arra, hogy tehetségeink, erre rászolgáló bajnokaink nemzetközi szinten is képviselhessék hazánkat. Ezt szeretném, ezért írogatok az eredményeken, interjúkon kívül erről is, mert másképpen nem fog menni. Kellenek a létesítmények is, de most már a szereplésen legyen a hangsúly!
Az aránytalan, torz elosztások eredménye az, ami tegnap este velem is történt. Magyarként rágtam a körmöm a Dánia – Magyarország kézilabda meccsen. És nem tudtam az elmúlt két és fél év 50 milliárdját nélkülözve nézni… Ha egyenlítettünk, azt mondtam, talán ok… Mikor öt perc alatt kaptunk négyet, és egyből elment a hajó, nos akkor… Szóval a pénz sem minden.
De mi mit mondjunk, ha még az sincs?! Hogy egyáltalán pár futam erejéig bizonyítani tudjunk. Egyetlen igazi példánk van erre, ő meg Michelisz Norbert. Aki Zengő Zoltán konoksága, kitartása révén, tehetségét kihasználva megcsinálta. Nemzetközi klasszis a túraautózásban. Ráadásul egy olyan szakágból nőtte ki magát, amely egyáltalán nincs fókuszban a mi kis zavarosunkban sem. Hisz a magyar technikai sportok összetételét a rali teszi ki erős 60%-ban, a többi részt együtt a többi szakág.
Miközben tele vagyunk tehetségekkel, olyan srácokkal, akik bizony megdobogtathatnák a szívünket egy-egy külföldi futam alkalmával. De tőlük is akkor várható eredmény, ha legalább egy bajnokság erejéig bizalmat kapnának. Sem egy Tanakot, sem egy Suninent, sem egy Rovanperát nem úgy akasztottak le valahonnan. Lehetőséget kaptak, és bizonyítottak. Nálunk még lehetőség sincs…
Pilóta viszont igen. Aki nem elfogultan, hanem szakmai szemmel nézi, bizonyos harminc év alatti pilóták teljesítményét, nos ők azok, akikre én gondolok. Legyen az R2-es, N-es, vagy R5-ös autóban versenyző. És az egész az autósportunk, ellenük, a nemzetközi lehetőségeink ellen van, amikor nincs egyetértés, és összetartozás. Fel sem fogjuk ez mennyit árt nekünk.
Mindezt mindig, pár ember egyértelmű önös érdekei miatt. Legyen ez bármilyen téma…
Muszáj?
Kósa András Race1.net