Ebben a sorozatban igyekszünk tehetséges pilótákat bemutatni, ráadásul fiatalokat. Nos, úgy gondolom, ha valaki ebben a szakágban harmincöt éves, cseppet sem mondható öregnek. De, ha azt mondom, hogy a páros (pár…😍), ketten együtt nincsenek ennyi évesek, akkor már erősen felhúzzuk a szemöldökünket. Pedig így van. Mivel a navigátor hölgy, ezért csak a pilóta korát illik leírni, Paczur Dominik 18 éves…😂😂😂
“Én szinte végig az autók vonzásában nőttem fel. Édesapám autószerelő, de nagy kedvvel versenyzett is a Mini raliban. Munkatársával épített anno egy Suzuki Swiftet erre a típusú sorozatra, és annak az autónak a születésénél már ott sündörögtem.” – kezdjük a gyerekkori történettel Paczur Dominikkal. “Ezt később eladta apu, és utána ismét épített egyet, de azt már velem. Akkor úgy tíz éves lehettem, de már hatékonyan kivettem a részem az autó építésében. Ez is egy Suzuki volt, amivel később együtt versenyeztünk. Bizony, alig tizenévesen már én navigáltam neki, úgy két szezont húzhattunk le ketteseben a Mini raliban.” – meséli lelkesen a meghökkentő tényeket Dominik.
“Sajnos, ahogy említettem ő abbahagyta, de később pár barátomnak már navigáltam. Szekeres Gáborral egy Opel Corsával mentünk, majd Szabó Viktor mellé ültem be. Ő nagyon sokat segített nekem, tanított, gyakorlatilag a mai napig a mentoromnak tartom őt. Egyre jobban éreztem már, hogy a rali már ilyen fiatalon is, az életem szerves része lett. Nagyon szeretem, és nem akarok elszakadni tőle, csak hát a pénz…” – beszél őszintén érzéseiről a Race1.net olvasóinak.
“A következő jelentős eseményre hajszálpontosan emlékszem. 2011. november 06-án mentem először egy Ladával, úgy hogy én vezettem a versenyen. Tizenkét éves voltam, amikor a Mini rali egyik futamán már előfutó voltam. Óriási élmény volt. Nyilván nem a tempó volt az elsődleges, de ki az a versenyző, vagy annak készülő pilóta, aki ne nézte volna az én helyemben az időket. Persze hogy mérték az enyémet is…” – osztja meg velünk Dominik kis huncut mosoly kíséretében.
“Úgyhogy innentől kezdve rendszeresen voltam előfutó a Mini rali futamokon. 2013-ban már egy 2107-es Ladával mentem, amiben egy 1500-as “A”-s motor volt. Két évvel később a kocsi kapott egy tolókerekes váltót. Na, ez már kicsit lökött a dolgokon, de én még ennél többre és jobbra vágytam, komolyabb technikára, ezért év végén eladtam. Három óra alatt vitték el a meghirdetést követően…” – mondja nevetve Dominik.
“Pontosan emlékszem a következő vásárlásra, ami gyakorlatilag az álmom beteljesülése volt, gondoltam akkor. 2015. december 04-én megvettem egy Lada VFTS-t. Apuval úgy egyeztem meg, hogy ok, hogy segít benzinnel, nevezéssel majd a versenyekre, de fejleszteni a kocsit kizárólag a spórolt, megkeresett pénzeimből szeretném. És ez így van a mai napig. Csak arra, és abból költök, amit én teremtettem meg.” – jelenti ki határozottan a hirtelen komoly, tudatós üzletemberré váltó Dominik.
“Tehát az autót felkészítettem és 2016-ban négy versenyt teljesítettem vele előfutóként, és persze még jogosítvány nélkül. Megmondom őszintén nem volt rossz a kocsi, de valahogy nekem még sem volt az igazi. Nem volt meg benne a teljes komfortérzetem. De az igazi lökést, hogy ezt a kocsit is eladjam, az adta, hogy megismertük az új MARB szabályokat, amiket előírtak, és az onnan nekünk felejtős lett. Az nem a mi pénztárcánkhoz lett méretezve. Ezt a kocsimat is hamar megvették…” – mosolyog rajta Dominik.
“Így év közepén kocsi nélkül maradtam. De nem sokáig. Megtaláltam azt az autót, amire igazán vágytam. Egy kereklámpás Ladát. Ezt Kaposvárott hirdették, már elég régóta és én emlékeztem rá. Fel is írtam magamnak. Legnagyobb örömömre megvolt még. Így 2016 nyarán, nagyjából rajtkész állapotában el is hoztam. Szinte egy időben lett egy újabb autóm, és végre jogosítványom is.” – eleveníti fel az öröm napjait Paczur Dominik.
“Mikor már megvolt a jogosítványom, legálisan is megmutattam a páromnak, Varga Nikinek, milyen is belülről autózni egy raliautóval. Neki is nagyon megtetszett. Bő egy évet várt erre, hisz 2015. május 08-a vagyunk kapcsolatban. A poén az, hogy Dénes Szabolcs barátom barátnőjének, és egyben navigátorának a testvére a Niki. Így aztán elég szorosra zártuk ezt a történetet. Én segítek a nagyon jó barátomnak, Szabolcsnak a kocsiját is felkészíteni, jókat meccselünk a futamokon, és a két testvér pedig navigál nekünk, és civilben pedig párokat alkotunk.” – hát ehhez nincs is mit hozzáfűznöm. Ez így egy nagyon aranyos sztori, és minden elismerésem a lányoké.
“Nikivel a nagynyárádi földes versenyen indultam először, a friss jogsimmal és a kereklámpás új gépemmel. Addig korábban Szabó Viktor, sőt volt olyan, hogy Szauer Gergő segített navigálásával. Szóval Nikivel próbáltuk szokni az autót, és együtt a versenyzést is. Hogy jól összerázódjunk a következő évre. A futam után az autóban már, Bajor Zoltán által felkészített motor dohogott. Ősszel még Nikivel három versenyen indultunk, a felkészülés, gyakorlás jegyében. Aztán…” – vezeti fel Domonik egyik legkedvesebb emlékét.
“Santa Domenica felé vettük az irányt, és egy álmom ismét megvalósult. Riegl Gáborral elindultunk a ralishow versenyen. A junior 23 év alattiak versenyében voltunk elsősorban érdekeltek. Nos, nagyon jól sikerült a futam. Rettenetesen élveztük. Végig a dobogós helyekért küzdöttünk, végül hat tizeddel maradtunk le a második helyről, de én így is maradéktalanul elégedett voltam és vagyok most is, az akkori harmadik helyünkkel.” – meséli most is átéléssel Dominik.
“Télen aztán nekiestem a kocsinak. A motorátfésülésen kívül, amit Bajor Zoli bácsi végzett, a teljes vezetékezést és még sok minden mást megcsináltam. Hogy minél eredményesebb és zökkenőmentesebb legyen az idei esztendőnk Nikivel. Az első futam Kisharsányban volt. Nagyon jól sikerült minden, mert mind az abszolútban, kategóriában és a Lada kupában második helyen végeztünk.” – számol be a szezonnyitásról Dominik.
“Persze nem volt minden fenékig tejfel, technikai sportról lévén szó, hisz mindjárt a következő fordulóban Bólyban váltóhibával küszködtünk. Nem is futotta a kategória negyedik helynél jobbra, de legalább teljesítettük a versenyt így is. Minden pont számít, éles a verseny itt a Mini raliban is. De, ami ezután következett Bezedeken, az minden volt, egy igazi mese. Fordulatokkal, drámával, fantasztikus fair play jelenetekkel, és happy enddel a végén.” – csigáz fel rendesen felvezetésével Paczur Dominik.
“Történt, hogy egy félreváltás miatt lelazult az egyik lendkerekem. Éppen még kijöttem a gyorsról, de megállt a kocsi. A legnagyobb ellenfelem, és említett barátom Dénes Szabolcs húzott be a szervizbe, ahol már vártak a srácok. Rekordidő alatt megcsinálták a váltót. Tudtuk időben folytatni a versenyt. Ilyen önzetlen segítség után, fantasztikus szerelő teljesítményt követően, abszolút első lettünk, és persze minden kategóriát vittünk, pont Dénes Szabiék előtt… Innen is minden köszönet a srácoknak, mert nálunk még ilyen egy verseny…” – idézi fel most is teljes átéléssel a valóban mesés történetet Dominik. Minden szavával egyetértek.
” A csúcs után megint a mélység következett, és persze technikai hiba. Garéban a második gyors rajtjánál felrobbant a kuplungszerkezet, gyönyörű képet mutatva az utastérben. Szerencsére Niki és én sem sérültünk meg. Kiestünk. A nagynyárádi földes futamon vigasztalódtunk. Igaz elrontottam egy lassítót, de a kategóriában és a ladások között is harmadikok lettünk. Így kicsit visszakapaszkodtunk a bajnokságban.” – összegzi két futam krónikáját az éppen nagykorúvá vált pilóta.
“Siklóson augusztusban érdekes futam volt. Kaptunk szépen esőt is. De ettől függetlenül nagyon jó derbi volt. Én a negyedik körben hibáztam, sajnos. Megütöttem a futóművet. Nem is értem célba a kocsival, ötven méterre a vége előtt meg kellett állnom. Újabb befejezetlen futam volt. Siklósnagyfaluban már ismét szereztünk serleget. A kategóriában és a Ladák között is harmadik helyet szereztünk. “ – haladunk gyakorlatilag egy sorminta mentén Dominikkel.
“Nagytótfaluban fejeztük be az évet. A kategória és Lada kupa harmadik helyünk az jelentette, hogy Éves összesítésben a kategóriában is harmadikok lettünk. Dénes Szabolcs nyert, Kiss Balázs lett a második előttünk. Mindenkinek gratulálok. Ez volt az első komplett évem, így sikerült. Nem volt annyira rossz, sajnos voltak műszaki hibák, de versenyezhettünk. Jövőre Nikivel már terveink vannak, de hogy abból mi valósulhat meg, nem tudom.” -jutunk megint a pénzhez. De előbb azért megkérem kicsit Nikiről is meséljen már.
“Ahogy mondtam, másfél éve vagyunk kapcsolatban. Ezért nem volt kérdés, ha megkapom a jogsim, vele indulok, mert ő is nagyon szereti a ralit. Kipróbáltuk, bejött, és ezt mi nagyon élvezzük. És tényleg pikáns a dolog, hogy a nővére meg Dénes Szabinak navigál. Hogy a szülők mit szólnak? Hát, egyelőre mehet a dolog, és remélem ők is örülnek mindkét páros sikereinek.” – foglalja össze röviden Dominik.
“Jövőre szeretnénk a MARB futamokon indulni, de lehet ez csak terv marad. Pedig nagyon hálás vagyok, hogy segít nekem az édesapám, a családom, Szabó Viktor, Szekeres Gábor, a Számtárház Kft, a Zilai Zálogház, a Vineas borozó, Borók István, Bajor Zoltán, a Gazsó-ker. Kft és a Siklósi Autó-Motorsport Egyesület minden tagja. Mégis lehet kevés lesz egy ekkora összefogás is. Mert egy ottani sprintfutam is, még ha van ez az is itthon, legalább 150 00 ezer forint, futamonként. Hát, nem tudom…” – fejezi be kissé reménytelenül Paczur Dominik.
Én meg azt mondom, hátha… Ezzel is próbálunk segíteni itt a Race1.net oldalán. Nagyon fiatalok még, de nem azt kell nézni, hogy mennyi van még vissza, akár a lehetőségekből is, hanem már ilyen korban milyen jól tekerik a kormányt. Igazi, eltökélt tehetségek. Segíteni kéne őket, mert a rali utánpótlását jelentik… Hajrá.
Kósa András Race1.net
A képeket Paczur Domoniktól kaptuk, de minden fotós remek munkáját külön köszönjük.