Ahogy már a sorozat felvezetőjében írtam, olyan tehetségekről írnék pár sort itt a Race1.net oldalán, akik eredményeikkel már felhívták magukra a figyelmet, de a szponzori falon, még nem sikerült áttörniük. Talán e sorok segítenek az “áttörésben”, másrészt azt vallom, hogy utódok nélkül nincs jövője szeretett sportágunka, a ralinak. Fogytán a mezőny, de ez nem az miatt van, hogy nincsenek tehetségeink. Éppen itt van egy, Határ Attila.
Pár napja nézegettem az Eger rali másodosztályú eredményét, és láttam, hogy egy Peugeot 306-os versenyautó riogatja Ifj. Kanyik Antal által vezetett öcsikéjét… Nos, az öregecske autó pilótája nem volt más, mint Határ Attila. Megkerestem.
“Köszönöm a megkeresést, kicsit meglepett.” – kezdi kicsit zavarban Attila. Aztán nála is kiderül, hogy nem esett az alma messze a fájától, és nekem sem kell sokat kotorásznom, hogy beugorjon valahonnan a Határ István név. Az apukát láttam a ’90-es évek elején a hegyiversenyeken, Parádsasváron a Károly Balázs, Gündisch Gusztáv által képviselt A/1300-as kategóriában vitézkedni a Skodával. “Igen, ő az édesapám. És nem is olyan rég, még ment a sprintversenyeken is itt a régióban. Szóval, amikor ő még magasabb szinten versenyzett, én már kisgyerekként ott voltam a futamokon, tehát a benzingőz nem csípte a szemem, sőt inkább az igazi ragyogást adta. A hegyiversenyzés, mint szakág annyira nem vonzott, de amikor apu ralikrosszozott, az már kifejezetten tetszett. De az igazi a rali.” jelenti ki határozottan Attila.
“Úgyhogy amikor megkaptam a jogsimat, már a versenyzésen törtem a fejem. Az első szereplésem 2007-ben volt egy kazári sprintversenyen, ahol előfutó lehettem, és édesapám ült be mellém. Azt mondta a bátorságom megvan hozzá, de a többin még csiszolni kell…” – meséli nevetve Attila. “Ezért szlalomozni mentem, meg hát őszintén mondva nem is volt másra keret… Vegyes eredményekkel szerepeltem, igaz nem is akárkik ellen, hisz Vincze Feri és Velenczei Ádám is ott kerülgette a bójákat. És lám, ők kis anyagai háttérrel már bizonyíthatták már a tehetségüket.” – mondja büszkén Attila. Majd elmondja Ferivel tartja is a kapcsolatot, és nemrég egyik tesztjén vitte is a Skodával, amire csodálattal emlékszik azóta is…
“A szlalom után 2011-ben tudtam indulni első raliversenyemen itt Kazáron. Addigra raktuk össze a Peugeot 306-ost. 0 kilométeres volt… Szőllős “Báttya” Robi ült be mellém. Ő már előtte vezetett, gondoltuk jó lesz navigátornak is… Így nyertük a kategóriánkat az első versenyen, és abszolútban negyedikek lettünk, pedig akkor még mehettek a nagy autók is.” – meséli büszkén Attila.
“A következő évben sikerült a sprintversenyeken egy egész szezont mennem és megnyertem Losonczi Csabival és a Peugeot 306-sal az éves országos abszolút értékelést. Ez nagy siker volt számunkra, főleg amilyen körülmények által hoztuk össze. Aztán ahelyett, hogy kicsit feljebb léphetne az ember ilyen eredmény után, a következő évben már csak pár versenyen tudtam indulni. El is keseredtem, így utána abbahagytam. Munkát vállaltam külföldön, és elmentem három évre itthonról.” – mondja szomorúan Attila.
“Idén jöttem haza. És persze egyből bizseregni kezdett a kezem. A kocsi megvolt, sőt apukám tavaly ment is vele itthon pár sprintversenyt. Nyugodtan mondhatom, hogy itthon, hisz, mi Salgótarjánban a kazári gyors rajtjánál lakunk, míg “Báttya” Robi a célban…() Szóltam a “szomszédnak”, hogy mi lenne ha… És lett. Elindultunk ismét együtt a kazári sprintversenyen. Utazni nem kellett, a benzint kiszámoltuk. No, meg elővettük a közel harminc éves gumikat.” – harminc százalékos, vetem oda helyesbítésként. “Nem, nem. Közel harminc éves. Még Gerencsér Titi bácsi ment vele anno a Cosworth autóval a kilencvenes évek közepén. Harminc százalékos, ugyan, húsznak is jó volt az… Lejöttem vele Kazáron, megfogtam utána, forró volt, de kőkemény…” – nevetve mondja Attila.
“De nem volt más, és így is bevállaljuk, csak mehessünk. Abszolút első helyen álltunk, amikor műszaki hiba miatt megállt az autó. Utána neveztem sprintesként a Salgó ralira. Ez sem volt messze… Szóval elindultunk, megint ezekkel a gumikkal. A Sprint kategóriát megnyertük, az időnk pedig az egész mezőnyt tekintve a top10-ben volt. Robival élveztük, de látni kellett a határainkat is. Az összes pénzünket elvitte az átalakítás, hogy a kocsi megfeleljen a rali2-es szabálynak, másra nem maradt…” – értékel röviden Attila.
“Az idei harmadik versenyem Domaházán volt, egy újabb sprintfutam. Itt sajnos én hibáztam. Jött fel rám az ellenfelem, kicsit jobban akartam, és hibáztam. Semmi extra nem volt, de becsúsztunk féktávon egy árokba, és a jobb első futómű kapott, amivel így nem volt érdemes folytatni. Ez is benne van, de ha talán majd több kilométer lesz bennem, ezek sem fordulnak majd elő, legalábbis bízom benne.” – gyakorol önkritikát nagyon szimpatikusan Határ Attila.
Megkerestük Szőllős “Báttya” Robit is, aki ugye a kazári célban lakik… “Ez így van, jól mondta Attila. Ez errefelé egy betegség. Korábban én is vezettem, de nem váltottam meg a világot. Aztán Attila apukájával szerettem volna menni, hátha jobb navigátor leszek, mint vezető…Pechemre Pista bácsinak kibérelték azt az autóját, amivel mi indultunk volna, és megkért üljek be Attila mellé. Na, így kezdtük.” – meséli nevetve Robi.
“Akik ismernek a környéken tudják, 25 éve zenélek, és nem igazán érek rá, főleg hétvégén. A versenyek meg mikor vannak? Hát persze akkor… Nem egyszer fordult elő, hogy éppen a buliból mentem egyből a versenyre. Ezt így végtelenségig nem is lehet csinálni. Így néha Attila ment Losonczi Csabával is, nemcsak velem. De az első bajnokságát azt velem nyerte, és most amikor visszatért is engem kért meg újból.” – árulja el büszkén “Báttya”.
“Három versenyt mentünk idén, de mondom erre alapvetően nincs időm, sőt anyagilag sem tudom ezt megengedni, de mindenben segítem továbbra is, ha kell. Igaz szerelni sem tudok, nem értek a versenyautókhoz sem, de éppen ezért voltam jó arra idén az Eger ralin, hogy jó messze a szerviztől a tankolózónában ücsörögjek egész nap egymagam, egy benzines hordón… De hidd el, már erre sem megy el mindenki csak úgy barátságból… Én még igen.” – zárjuk a rövid, de annál őszintébb beszélgetést Szőllős “Báttya” Robival.
“Igen, az idei negyedik versenyemen más ült Robi helyére. Deák Henrietta, aki szintén kazári, és megszállottja a sportnak. Ráadásul ő volt a főszponzor, kicsit tudott segíteni az indulásban… Így vágtunk neki az Eger rali másodosztályú versenyének. Az első szakaszon kicsit spóroltam, de aztán belejöttünk. Viszonylag jó gumijaink voltak, és először még nem akartam elhinni, hogy itt-ott el fog fordulni vele az autó.” – meséli lelkesen Attila.
“A második gyorsaságitól végig top3-es időket autóztunk, és az abszolút második helyen álltunk, amikor megállt az autó. Motorhiba volt, aminek a pontos okát még nem tudjuk, de sejtjük, és egyáltalán nem örülünk most sem ez miatt. Így kettő szakasszal a vége előtt fel kellett adnunk, pedig ott voltunk Kanyik Antal gyári szintű autója mögött a második helyen. Ez nekünk Henriettával nagy élmény volt, és ő is nagyon élvezte, amellett, hogy kiválóan végezte a feladatát.” – meséli boldogan, mégis kis keserűséggel.
Az eredményeket pedig a Race1.net olvasói itt találják.
Zárásként gratulálva, a vágyairól faggatom Attilát, és fel voltam készülve valami népszerű autóra… Helyette…“Vágyam? Nem autó, hanem verseny. nagyon szeretnék jövőre egy teljes rali2-es szezont futni. Hú, az nagyon jó lenne. Elalszunk mi a fa alatt is, csak tudjunk menni. Számolgattam, hogy úgy 2-300 ezerből meg tudnánk csinálni egy versenyt. És akkor nem 25 éves, hanem már csak tíz éves gumikkal. Jó, ez kis vicc volt, de én megelégszem a használtakkal is. Ez minden vágyam most.” – zárjuk Attilával, aki külön köszöni a lehetőséget.
Megmondom őszintén, azt hittem azt mondja egy R5-ös autót. De nagyon tetszett az őszintesége, és szerénysége. Azaz minden vágya egy rali2-es szezon, ami kb. annyiba kerülne nekik egy évre, mint egy olyan autó 60-65 versenykilométere… És ez a srác az Eger ralin dobálta a top3-as időket. És tudjátok hány ilyen van még? Na, őket fogom bemutatni ebben a sorozatban.
Vannak kosár, foci, kézi utánpótlás akadémiáink és úszóiskoláink tucatjával. FÉLRE ÉRTÉS NE ESSÉK, KELL!!! De mi van a mi utánpótlásunkkal a raliban? Éves szinten kettő millióból egy bajnoki szezon… Ennek a többszöröse egy csarnok, vagy medence fűtése egy hónapra… HANGSÚLYOZOM, biztos hogy rendben vannak az arányok???
Kósa András Race1.net
A képeket a Limit Attila facebook oldalról használtuk fel. Minden fotón igyekeztünk a készítő feliratát rajta hagyni, ezáltal is megköszönni nekik a remek munkát!