Hogy kerül a “farmeros cigi” a “tevés” dobozba?

Mivel semmi lényeges nem történik, gondoltam, hódoljunk kicsit a mesedélutánnak. Szezon közben erre úgyis alig van idő. Most így év vége felé egyre több, hát szánjuk erre a ma délutánt.

Én is lapozgatok erre, arra, és csak azt látom, semmi konkrétum, mese annál több…

Egyet hadd osszak meg én is veletek…

Évtizedes versengés tárgya, még nemzetek között is, hogy kinek a traktorja az erősebb. A nagy hagyományokkal bíró erőpróbákra, sok-sok éve mindig alaposan felkészültek a traktorosok. Régen tették ezt egyedül, bütykölték a gépeket, állítgatták a karburátort, állították a szelephézagot… Mindenki. Ladislao, Franz, Karel és Vlagyimir is.

A versenyek egyre népszerűbbek lettek, a dicsőségnek pedig nagyobb súlya. Először csak a babérkoszorút adtak a legjobb traktorosnak. Először ebből Franz gyűjtött a legtöbbet.

Neki volt hol, és miből gyakorolnia, mert az Alpok kiváló terep volt, a levegő tiszta, igazán oxigéndús.

Szegény Ladislao, Karel és Vlagyimir csak kémkedtek a kerítés mögül, mi a fenétől jobb Franz traktorja… Először Karel kezdett el jól gondolkodni, mert egyre többet fejlesztette a traktort. Volt honnan ellesnie, hisz a szomszédban is Franzék laktak, igaz még megosztva keleti és nyugati traktorra, de az információ már működött.

Igaz ez önmagában kevés lett volna, mert információt, ha valaki tudott szerezni, az Vlagyimir volt. Meg is kapták, csak ők szerettek túlozni. Megcsinálták tutira ők is a traktort, de az súlyánál fogva kissé nehézkes volt. Igaz még az Uralt is beszántották vele…

Szóval hárman eléggé elhúztak a fejlesztésben, szegény Ladislaonak erre nem volt lehetősége. Viszont négyük közül ő volt a legokosabb. Ha nincs saját, jó traktorja, majd bérel egyet. Igen, de ahhoz pénz is kell… Ladislao nem volt ügyetlen. Kitalálta, hogy az ő traktorján, bizony még felirat is lehet. Látott már ilyent más is… Volt egy csúnya szokása, néha a szájába vett olyan büdös dolgokat… Igaz, amióta világ a világ, mindig a tiltott és büdös dolgokat szerették az emberek… Pedig ott ahol ők dolgoztak port (is) szívtak az orrukon, de még ehhez a büdöset a szájukon… Igaz, csak utóbbit lehetett felírni a traktorra… Ladislao azt a farmeros fajtát szerette, de ők rá sem hederítettek akkor. A „tevéseknek” viszont tetszett az ötlet. Hú, bajban volt Ladislao, mert ő igazából a farmerost szerette… De okos ember volt. Így a tevék felugrottak a traktorra, a farmeros büdösek meg a tevés dobozba… Mindjárt lett olyan traktor, hogy Frantz, Karel és Vlagyimir csak lestek. Ladislao lett a legjobb, és eredménye már kellett a farmerosoknak.

Közben a kerítéseket lebontották, mindenhol a szabad művelés lett úrrá. Egyre többet és szabadon találkozhattak a traktorosok. Vlagyimirék meg széthullottak, igaz, aki ott jól vetett, az aratott is. Ott is megszűnt  a TSZ , és sokan földhöz jutottak. Kinek felül, kinek alatta talált dolgok javadalmaztak, de a lényeg, ott is egyre több jutott a traktorra.

A küzdelem évről évre egyre élesebbé vált, mert most már közel egyformák voltak a traktorok. Ladislao is azon gondolkodott, miközben a tevés dobozból a farmerost vette elő, hogy mit kezdjen a lehetőséggel. Elhajtotta a tevéket, igazán jó traktor mellett már úgysem lesz rájuk szüksége, és a dobozt elhajította a francba…

A farmerosokkal meg kezet rázott, nem sokkal később pedig Mauroval. Ügyes volt a srác, Mauro traktorjai pedig a környéken a legjobbak.

Na, adott is rendesen Franznak, meg Karelnek és Vlagyimirnak. Karel szaladt a szomszédba segítségért, Franz rokonaihoz, akik igent mondtak és beszálltak a traktorgyárba. Vlagyimir meg beszállt mindenhová, mert annyi mindent javadalmazott a föld, meg ami alatta volt, hogy már nem tudott mit kezdeni vele. Egyedül Franz ücsörgött otthon és szippantott gondterhelten az oxigéndús levegőbe…

Ladislao pedig repült a traktorral… Nos, ez némi képzavar tudom, de az is az volt, amikor Mauro traktorjába „carrier” építés címén Ladislao olaját öntötték… Igaz a fotó óriási népszerűséget hozott, hisz április elsején ezt küldözgették mindenhová…

De ügyesek voltak, mert mindenki jól járt.

Mert manapság is ez megy. A traktorok már eléggé egyformák, nem számít, ki milyen földön gyakorol, hisz mindenre van futómű… Ezért aztán Karel, Franz, Vlagyimir és a Ladislaok között nüanszok döntenek.

Az ellenőrzések is már komolyabbak. Még a traktorokra is turbó került, igaz hogy ne szaladjanak annyira a lovak, még szűkítésre kerül. De arra is már nagy gondot fordítanak, hogy mivel itatják a lovakat. Ebben az elfajzott világban már vigyázni kell, mert soha nem tudjuk mibe mit kevernek… Figyelünk az étteremben, az abc-ben, a piacon, a gyógyszertárban, csak néha a gombára meg a pálinkára nem…

De meglepődünk, ha mások figyelnek minket. És ha baj van, akkor hülye a hentes, a termelő, a gyógyszerész, a szeszfőző, no meg a mintavevő… Mert az eljárás a lényeg.

Ha mintavevő nem mosott kezet, akkor ehető a kutyakolbász, nem kell megmosni a vegyszertől fonnyadt gyümölcsöt, és már iható a „metilpálesz”…

De a mintavevők így is bajban vannak, mert hány labor van, ahol bevizsgálják a kutyakolbászt, a gyümölcsöt és a pálinkánkat. Egy… Ott ahol készítették…

És még sem stimmel. Ladislao, Karel, Valgyimir vakarja a fejét, nem értik, pedig ők  is „carriert” építettek…

Ja, hát Franz megint otthon ücsörög és nagyot szippant az oxigéndús levegőbe… Hogy most is gondterhelt e? A fene tudja…

 

Ne vegyétek komolyan, az egész csak mese…

 

Kósa András Race1.net 

Post2