Ifj. Érdi Tibor: Ezt már senki nem veheti el tőlem…

Ismét van rali Európa-bajnoka Magyarországnak. vasárnap óta tudjuk, hogy Ifj. Érdi Tibor és Papp György nyerte az ERC2-öt 2017-ben. Tibiék egy év kihagyás után hozták ismét hazánkba ezt a címet, hisz Botka Dávid Mihalik Péterrel és Szeles Péter navigátorokkal 2015-ben szintén bajnokok lettek. Ebből is látszik, nem állunk rosszul jó ralipilóták terén.

Érdiék kedden érkeztek meg. Nagy meglepetéssel készült felesége és sógora, nagy ünnepséget, fogadtatást szerveztek titokban a hazaérkező csapatnak. Ott voltak a szurkolók mellett a sajtó képviselői is. “Ez nagyon nagy meglepetés volt. Annyira jól esett, még most is a hatása alatt vagyok. Még a szüleim sem tudtak róla, úgyhogy csak álltunk ott, sikerült a szervezőknek elérni a céljukat” – pityergi el magát Tibor a telefonban. Ennyire a hatása alatt vagy még az eseményeknek, kérdezek vissza.

“Teljesen. Nem is tudom palástolni. Még pár napnak el kell telnie, hogy ezt rendesen meg tudjam emészteni, de még nehezen megy. Igen, ott a reptéren is eltörött a mécses. Elértem azt a célom, amit év elején kitűztem magam elé. Volt, hogy nagyon távolodott tőlem a lehetőség, aztán minden jó irányba fordult. Éltünk a lehetőséggel, és sikerült. Ez ott a reptéren és most is, ahogy hívtál, kiszakad belőlem, úgyhogy bocsi…” – Ezért? Teszem fel a költőit… Tényleg magával ragadó volt ez a pillanat, amikor ez a nagy mackó még most a telefonban is így elérzékenyült. Ölelés érte!

Aztán már nyugodtabban folytattuk. Kértem idézzük fel az utolsó gyorsasági előtt és alatt történteket. “Ott álltam a tizenhárom kilométeres szakasz rajtjában. Mindenre tisztán emlékszem. A legnehezebb volt életemben ez a gyorsasági. A nap első felében a jelentős előnyünk tudatában visszavettünk, de a lassabb tempó miatt ki is estem a ritmusból. Volt kétszer is meleg helyzet ebből adódóan. Egyszerűen a kisebb tempónál nem adta ki magát a kocsi. Ezért elhatároztam, hogy az utolsó három gyorson nem spórolok. Muszáj volt így tennem, mert így éreztem jónak” – meséli Tibor.

“Szóval ahogy az utolsón elrajtoltam, már a második kanyarban megint meleg szituáció volt, meg is ijedtem kicsit. Na, onnan leereszkedett a köd, és azt mondtam, ezt gyorsan áttolom, mert ennek így nem lesz jó vége. Ettől kezdve teljesen kikapcsoltam magam, a gondolatokat elhessegettem, és csak mentem. Mikor átértünk a célon, nem is igazán tudtam még örülni, mert akkor megint bevillant elém a lengyel eset. Kicsit akkor oldódtam, amikor a stopban várt a csapat, az újságírók. Akkor már kicsit felszabadultam, de még nem teljesen.”– ecseteli a paranoiás helyzetet Tibi.

“Utána a céldobogóig vezető etapon csak csókolgattam, simogattam az autót, és beszéltem hozzá. Még a dobogóra való felhajtásnál is. Na, akkor esett le rólam minden teher, mert onnan már kézzel is betoltam volna a parc fermébe. Hidd el, tényleg így volt. De ez már a múlt, itthon vannak a díjak, serlegek.” – meséli boldogan a 2017-es Európa-bajnok.

“Aztán a következő kép így előttem, amikor a dobogón odajöttek hozzám a többiek és őszintén gratuláltak. Sajnos, akkor még Melegari nem volt ott, mert az utolsó gyorson hibázott, kicsúszott és a sárban ragadt. Az a srác, aki egész évben nem nyúlt mellé, és legnagyobb ellenfelem volt, meg akartak őrizni a pozícióját, de sokat kockáztatott érte. Remennik viszont ott volt, és mondhatom, kifejezetten jó barátságba kerültünk” – adja át élményeit Tibor.

“Annyi barátot gyűjtöttem az idei Eb szereplés alatt, mint korában együtt véve a magyar futamokon. Ott kint egészen más a hangulat. Most volt a születésnapom, és szombaton az egyik gyűjtőnél a versenyzőtársaim mind meggratuláltak. Remennik volt a főkolompos, aki ezt ott megszervezte, de nagyon meghatott. Még a következő gyors alatt is a hatása alatt voltam.”- lehet éppen ez volt a szándéka, nevetünk Tibivel.

“Első nap végén, este pedig Melegariék és a többiek hozták a tortát. Tényleg, ezt így most nehéz átadni egy újságcikken keresztül, de teljesen más minden. Ezért szeretek közöttük menni, és ezért képzelem elé jövőre is ott a szereplésemet. Érted András! Amikor valami gondom, vagy információ kérésem van, nyugodtan oda tudtunk menni a Kajetanowiczékhoz, és segített időjárás előrejelzésben, pályák állapotában, gumis javaslatokban. Ez ott így megy…” – meséli a most már háromszoros Európa-bajnok segítőkészségét Tibor.

“Az a szint amit ők képviselnek már nagyon maga. Harminckét ember segít neki, és amikor segítséget kértünk, már telefonált is az egyiknek az információért. Úgyhogy azt már most elárulhatom, hogy ezzel az autóval és Papp Gyurival szeretném megvédeni a címemet 2018-ban. Ez még nem jött össze senkinek, mindig más volt a kategória bajnoka évről évre, így ez egy újabb kihívás lesz. Ez a cél lebeg már most előttem.” – adja tudtunkra Ifj. Érdi Tibor.

Lehet, hogy a külső szemlélők számára ez egy könnyű győzelem volt, éppen ezért pár mondatban összefoglaljuk az évet. “Öt futamban gondolkodtunk a nyolcból. Ennyit engedett a költségvetésünk. Ezét mindjárt úgy kezdtünk, hogy az azori versenyt kihagytuk. Tehát mi a Kanári-szigeteken kezdtünk. Nagyon kellemes hely versenyzés szempontjából is. A második legjobb versenyemnek értékelem az évben. Végig vezettem, és nyertem. A futam után már gondoltam arra, hogy meglehet majd amit tervezek”– avat titkaiba Tibor

“Aztán hamar a földre pottyantam a fellegekből, hisz a görög versenyen etapon kitört a kerék. Másnap visszaálltunk, és pontokat gyűjtöttünk, amelyek így utólag is nagyon fontosakká váltak. Ilyen a rali. Aztán két hétre rá, logisztikai és anyagi szempontok  miatt kihagytuk a ciprusi futamot. pedig apu akarta, de nekem ott nem voltak kellemes emlékeim. korábban be is estünk. Szóval én nem erőltettem.” -vallja be Tibor.

“A lengyel futamot viszont nagyon vártam. Nagyon szeretem. Tavaly is kitűnő versenyt hozott, gyönyörű a környezet, kedvesek az emberek. Nekem a pályák is bejönnek. Így nagy bizalommal vágtam neki, és végül engem is igazolt, hisz a teljesített gyorsaságik utána legjobbak voltunk. Erre az utolsó szakasz céljában megadta magár az autó, és nem jutottam el a dobogóig. Ezt nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni, bevallom őszintén.” – hiszünk Tibornak a drámát illetően.

“A Barum ralit annyira nem vártam, mert nagyon rossz minőségű pályákon van megrendezve. Ennek ellenére sikerült nyerni, így megnyílt újból a felzárkózás lehetősége. De még két futam hátra volt, de nem  mondanék igazat, ha nem számolgattam volna. Így utaztunk Olaszországba. Ez egy borzasztóan rosszul rendezett verseny volt szervezés szempontjából. A pályák jók, de ennyit ülni etapon versenyautóban, nos ennek nem sok értelmét láttam.” – kezd bele a kaotikus futamba Tibor.

“Szinte még el sem kezdődött a verseny, amikor teljesen összezavart olasz ellenfelem, és barátaink tragédiája. A verseny alatt hunyt el édesapja, és ő kiállt a futamról, így számomra újból lehetőség adódott a győzelemre ott és a végelszámolásnál is. Így adta vissza az élet, amit Lengyelországban elvett, de én nem így szerettem volna. A hír után teljesen a hatása alá kerültem, alig tudtam a következő gyorsokon összpontosítani.” – mondja el Tibor, és egyben érzékelteti velünk az ellenfelek között viszonyt.

“Olaszországban hoztam a kötelezőt, és így ott álltam a lehetőség kapujában az utolsó futam előtt. Igen, de ez már a hatodik versenyünk lett így, és ahogy említettem, nekünk ötre volt keretünk. Így nagy összefogás és számolgatás mellett a lehető legpraktikusabb megoldásokkal, és csökkentett létszámmal utaztunk el. Az autót béreltük, mert így volt gazdaságosabb. A történetet már elmeséltem, és nyertünk. Elmondhatatlanul boldog vagyok.” – értjük meg és érzünk együtt Tiborral, kicsit megmártózva mellette, amíg ő úszik a boldogságban. 😍😂

A végén még kicsit feszegetem a csapatvezetővel való viszonyát, aki egyben az édesapja is. Mennyire szót fogadó típus is a bajnok. “Tiszteletből mindig megfogadom a tanácsát és mondom neki, hogy ok. Aztán beülök a kocsiba és Papp Gyurival eldöntjük, hogy mi nekünk a jó…😂😂 (na Érdi apuka, hova jutottál – a szerk.) De azért figyelek rá, mégiscsak nagy versenyző volt apu, de valahogy így történik.” – nevetünk egy jót a végén Tiborral.

Ifj. Érdi Tibor jól időzített. Pontosan a harmincötödik születésnapjára saját maga szerezte a legszebb ajándékot a ERC2-es Európa-bajnoki címet. Nem is tudunk nagy büszkeségünkben ehhez még mit hozzáfűzni, mint gratulálunk az egész csapatnak. Dicsőséget szereztetek magatoknak, Magyarországnak, azaz nekünk is! Köszönjük! 😍

Kósa András Race1.net

A fotókat köszönjük Cseh Gábornak és Király Gábornak! 

 

Post2