Az én magyar ralim…Ahogy szeretném, ahogy még jobban szeretném!

Rögtön tisztázzunk valamit az elején. Amit most leírtam, azt teljes szellemi tisztasággal tettem, semmi zavaró tényező nem volt és nincs is. Jól aludtam, reggel kicsit fájt ez, az, megcsíptem magam, azt is éreztem, tehát minden jel arra mutatott, hogy minden rendben, és élek. Aztán gondolkodni kezdtem, van ilyen, és megint arra gondoltam, milyen jó lenne, ha jó lenne… Mármint ott és azzal, amit a legjobban szeretek, és megint amiről teljes mellszélességgel írok, foglalkozom vele, itt a Race1.net oldalán is, azaz a ralival, ezen belül is magyar ralival.

Mi kéne, hogy megváltozzon. Mert az biztos, hogy ezt sokan szeretnénk. Egy -egy megjelentetett cikkem, videóm utáni reakció mutatja, hogy még mindig óriási az érdeklődés a magyar rali után, de mi kéne ahhoz, hogy a fotelból felállva, ismét a pályák mentén gyűljünk össze, legalább nyolcszor egy évben. Nos, ezen gondolkodtam, és sűrűn teszem…

A leírt dolgok kizárólag az én gondolataim, senki nem kért rá, és minden megosztott álláspontomért vállalom a kritikát,és persze szívesen veszem, ha egyetértenek vele…Engem nem a személyi kérdések érdekelnek, ezt kiemelném. De a szemlélet, a tenni akarás, az erre irányuló intézkedések annál inkább!

Egy biztos! A jelenlegi formájában, a megváltozott piaci kényszerek miatt is, egy ilyen szerteágazó Szövetségnek a működése, csak konfliktusokat szülhet, és a működésképtelenséget idézi elő! Mire gondolok? Annyi szakág van, amit így összefogva lehetetlen úgy irányítani, hogy egyik ne menjen a másik kárára. Az MNASZ működésén belül, sokkal, de sokkal nagyobb önállóság kell a különböző ágazatoknak, mint a motor, a ralikrossz, a pályaversenyzés és urambocsá az én ralim…a hungaroringi külföldi futamok megrendezéséről nem is beszélve…

Nem kell szétválnia a Szövetségnek, mert bizonyos helyeken az egységben az erő, főleg a nemzetközi szövetségek felé, de itthon, szakáganként szinte függetlenül kéne dolgozni. Minden ága a Szövetségnek úgy legyen önálló, hogy teljesen független gazdálkodással bírjon, önálló bankszámlával. Az itt befolyó összegekből szakáganként 10%-ot, vagy egy maghatározott minimális összeget kell fizetni a Szövetségnek a fenntartásért (minimális testületi apparátus személyi bérei, költségek, mint ingatlan és annak fenntartása). Tehát minimális összeg meghatározva, vagy ha a bevételek 10%-a ezt meghaladja, akkor azt az összeget!

Így minden szakág a piacon harcolhat a saját igazáért, és fennmaradásáért. És egyet ne felejtsünk, amit az állam ad a Hungaroringre, arra úgy tekintsük, mint egy létesítményre, annak fenntartására adott fedezetre, viszont az állam felé is jelezni kell ugyanezt! Mielőtt úgy éreznék, hogy ezzel vége is…Nem hozok más sportágakból példákat, hogy mi a létesítmény fenntartás, felújítás, és a működés finanszírozás között a különbség, mert nem ellenségeket szeretnék szeretet sportágamnak. Hanem felhívni a figyelmet arra, hogy létezik egy olyan sport, ami ugyan nem olimpiai sportág, viszont vetekszik erejével bármelyikkel, a tehetségekről nem is beszélve…

És akkor arról, ha már önálló lenne a szakágunk, hogyan lehetne ezt működtetni, úgy hogy legyenek biztonsággal versenyek, versenyrendezők, sportbírók, versenyzők és SZURKOLÓK! A felsorolásból meggyőződésem, hogy az első kettővel van a gond. Szakág, és versenyek. Mi a szakág dolga?

Először is nem pénzt kell beszedni, hanem partnereket és támogatást szerezni. Hogyan és mire? Először is ne mindig piros-fehér-zöldben lássuk a világot, és most nem a nemzeti lobogónkra gondolok, hanem az Olajtársaságra. Ha valakinek valami ötlete támad támogatás terén, mindig eme székházba rohan! Én nem tudom mi folyik ott( jó, hülye sem vagyok…), de el tudom képzelni az ott lévő cégvezetőket is, milyen nyomás alatt vannak,hisz mindenki ott kéreget… Emberek, annyi, de annyi középvállalkozás van, akik sikeresek, és olyan kényszer alatt állnak, hogy valahol, valamilyen formában meg kell jelenniük. Ugyanis a reklám, a piaci jelenlét, egy szükséges rossz, főleg a cégvezetők szemében, de pont ebben lehet, egy értelmes, jó, ütőképes koncepcióval érvényesülni.

Miért kell a működéshez egy céget 100-200-300 milliós ajánlattal ostromolni, miközben ugyanezt elő lehet teremteni, 4-6 olyan cég partneri szerződésével, akik az említett összegek harmadát tudják erre áldozni. De adják, ha van jó terv, üzleti ajánlat. Van ilyen ajánlat? Tudtommal nincs, legalábbis nyomát sem látom. Melyik a több? A kínkeservesen, meghunyászkodással szerzett egyszer százmillió, vagy egyenrangú partnerként tekintve megszerzett hatszor harmincmillió?

Ha van összesen, csak a szakágamnak pl. százötven milliója öt partnercéggel, és ez így egyetlen állami fillért sem tartalmaz még, mit kezdek a pénzzel. Na, itt jönnek a problémák, és én így csinálnám. Ma Magyarországon egy ORB bajnoki futamot 27-32 millió forintból lehet megrendezni. Aki ennél kevesebbel próbálja, ott vannak a problémák, az e feletti részek a csillagos égig már csak a rendezvény színvonalát fényezik. De egyelőre maradjunk a földön.  Az említett összeg durván 60%-át a nevezési díjak teszik ki. És itt jön utána a szakág. Akinek az lenne a dolga, hogy a partnercégek együttműködéséből szerzett pénzből, minden futam rendezőjének 10-10 millió támogatást kell biztosítania! Ugye milyen furcsa? Így minden futam 100%-os biztonsággal megrendezésre kerül. A szakág támogatásából, mert ezért kéne, hogy legyenek, és a nevezési díjból, amit “szerencsétlen” rajthoz állók fizetnek. Eddig ugye senki nem izzadt meg, mindenki a dolgát végzi, ill. a rá kirótt szabályzat szerinti kötelezettségét teljesítette. Még csak itt tartunk. És van verseny…

De mi legyen a rendezőkkel?! Először is felejtsük el, hogy a szakág rendezzen versenyt, meg holdudvara! Nem ez a dolga! A feladatait előbb vázoltam. Nem létezne a magyar ralibajnokság, ha nem lennének Lakatos családok, Markó Tibiék, és Jelen Pistáék és a többiek! Olyan tapasztalat, tudás van ezen emberek kezében, fejében, amiért nem bántani, hanem támogatni kell őket! Mert a szaktudásukra ezután is szükség lesz! De az előbb vázolt költségfedezettel minden verseny alapköltsége rendelkezésre áll. Ezt pontos, szigorú elszámolás mellett, igazolniuk kell, hogy a versenyre fordították. Egyébként is látszana rajta, ha nem… De ők is pénzből élnek, hogyan tehetnének szert némi profitra?

Most is a helyzet az, hogy a nevezési díjakon felül, ők rohangálnak támogatóért, kiegészítő bevételekért. Az én koncepciómban, a kezükben lenne egy garantáltan megrendezendő esemény, és amit e köré maguk teremtenének szponzori körökből, az mind az övüké. Ahhoz a szakágnak semmi köze. Ha 5 millió, akkor öt, ha 10 milliót tud még mellé, akkor tíz… Megdolgozott érte, és az övé. De egy biztonsággal megrendezendő, lebonyolított, megvalósult futamon, ő is tudja a szponzorai felé a kötelezettségeit garantálni. És mindenkit, mindig kifizetni…

Ezek az emberek megérdemelnék, az elmúlt 30 évnyi, én ennyire tudok visszatekinteni, munkájukért, hogy nyugodtan dolgozhassanak, ne pedig tönkre menjenek, szeretet sportágukban…Talán visszakaphatnának az élettől egy kicsit, és ők is ezáltal kényszerítve lennének a minőségi munkára, ami felől nekem kétségem nem lenne. A most előforduló hiányosságokat, a rossz rendszer és a pénzhiány okozza! Ugyanis a rendező, azért egy-egy futamon óriási büntetőjogi felelősséggel is bír, ezt ne felejtsük el… Senki nem akar a saját hóhéra lenni!

És itt egyből leszögezem, hogy egy rendező csapat, maximum két ORB futamot rendezhetne, mielőtt bárkinek is beindulna a fantáziája… Először is, aki keleten ismerős a helyi viszonyokban, az ne próbáljon most a pénz miatt okos lenni nyugaton, és ez vonatkozik észak és déli irányban is… Ezzel csak a pontos szabályokon, szabályozásokon alapuló összefogást szeretném érzékeltetni, mert összefogás nélkül itt nem lesz semmi. De azt is érzékelem, hogy azért a mi sportágunkról elmondható, ha van egy jó irány, akkor mi versenyzőstül, szurkolóstul tudunk egy irányba húzni…

Persze a versenyrendezésnek sok hátráltató tényezője is van. Ezekre is van megoldás. És egyből lennének gyorsasági szakaszok, újak, változatosak. Azt egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy olyan országban élünk, ahol a mi pénzünkből, tehát adófizetők pénzéből, a nagy demokráciában, közpénzen fizetett hivatalnokok és vezetők tesznek keresztbe azoknak, akik őket finanszírozzák. Ez így abszurd, ugye? Pedig ez van. De leszögezem, meggyőződésem, hogy ők nem rossz indulatú emberek, csak egy olyan sport egy-egy napjával kapcsolatban kell dönteniük, amitől ők, szemléletük és foglalkozásukat tekintve, távol állnak. Ettől még nem rossz emberek… A baj ott kezdődik, hogy nincs párbeszéd, kapcsolat a felek között. Ezen változtatni kell. De hogyan?

Nos, barátaim, egy olyan országban élünk, ahol már arra is pályázni kell, hogy pályázhassál…De az kétségtelen, hogy pályázni sok mindenre lehet, csak lehet azok nem teszik, akiknek ez lenne a dolga. Mi érinti ebből a legjobban a ralis társadalmat a versenyek által? Hát persze a természetvédelem… Kényes kérdés, de minden megoldható. Egy jó szakági vezetéssel, meg egészen biztosan. Először is  a párbeszédről.

Nagyon szeretnénk, ha a szurkolók látnák a versenyeket, azaz bemehetnének a gyorsaságikra, még ha az éppen akkor erdőben, természetvédelmi területen van. Mert a versenyautó azon a napon ott fog menni… Akkor a szurkoló miért nem lehet ott? Mert állatok vagyunk, akik mindent megrongálnak, összeszemetelnek? Ezek az indokok, gyakorlatilag mindig. Nézzük a párbeszédet. Először is van benne valami, el kell ismerni, viszont kevés dologra nincs megoldás, ha mindkét fél akarná.

Nagy természetjáró vagyok, itt nőttem fel a Mecsek lábánál, és a hegyen. Ezért tapasztalatból mondhatom, hogy nem hülyék a növények sem, főleg ha védettek. Ezek a kis huncutok nem oda nőnek ám, ahol a raliautó padkázna, nem, ők okosak, és jóval beljebb az erdő mélyén élnek nyugalomban, ahol a szurkoló se jár, mert ugye onnan nem látja a mezőnyt. Bemenni a szakaszra meg úton szoktak, szoktunk, tehát hamar szűkíthető a probléma megoldása.

Nos, a pályázatokra visszatérve, van olyan hogy útjavításra, kátyúzásra írnak ki tendereket, nem autópályákra (…), és abból a brutális összegből egy jó szakág, kis morzsányit megnyerhetne. Nem sokat, kicsit… A rendelkezésre álló összegből. Nyolc versenyre. Kifejezetten erdőgazdasági utak helyreállítására. Nem kell nagy összegre gondolni, hisz a padkákat manapság tonnás farönkök védik, önként és dalolva…Mivel járom az erdőt, itt meg kell jegyeznem, látom a fakitermelések munkálatait, nyomait. Nos, ennek a hivatalosan megmagyarázott munkafolyamatnak a természetre és utakra gyakorolt hatása össze sem hasonlítható azzal, amikor a raliautók és szurkolóik kilátogatnának egy évben egyszer, ugyanoda…Ennek az arányait úgy tudnám érzékeltetni, mint amikor az egér meg az elefánt ugrál a hídon, mégis az egér “érdemeit” akarják éltetni…

Ne legyünk álszentek, ez az igazság, de ha egyik szükséges rosszra szükség van (fakitermelés), egy évben egyszer működjünk közre a másik okán is. Ahogy az a fa utána újból kinő évtizedek alatt, az a gyom a padka mentén, két eső után ugyanúgy fog vigyorogni. Viszont a  megnyert pályázati pénzből, mert ott tartottunk, minden futam után a kérdéses erdei utat rendbe lehet tenni, vagy csak egyszerűen az összeget az illetékes erdőgazdaságnak átutalni… Rájuk bíznám, melyiket szeretnék…

És azt mondanom sem kell, hogy a szemét betakarításra is lehet pályázni, a futamok után egy alvállalkozó ezt elvégezné a nyertes pénz ellenében. Sorban állnának a lehetőségért. És szigorú ellenőrzés után, munka végeztével, a vállalási díjához jutna.

Szóval akkor ott tartunk, hogy van nyolc jól megrendezett futamunk, több, mint 20 R5-ös autónk a mezőnyben, és tuti lesznek nézők is? Én négy hónapja írom ezt az oldalt, és azt látom, ennek a sportnak óriási a tömegbázisa. De különböző csalódottságok okából kifolyólag, otthon tartja a szurkolókat. Mi kell nekik? Jól rendezett és látható versenyek, mezőny és küzdelem. Ezért biztos jönnének. Melyik nincs? A versenyekkel biztos baj van, de a cikk eddigi része szinte arról szólt. A mezőny viszont erősödik, és gyakorlatilag azt kell mondanom, maguknak köszönhetően, mert ehhez szövetségi támogatás nincs… De ha már erősödik, akkor tegyünk végre azért, hogy ez a folyamat töretlen legyen. Valahogy foglalkozni kéne velük.

Én így tenném. Biztos jól esik minden győztesnek, amikor a versenyek után és év végén átveszik a serlegeket. De mi lenne, ha ez erkölcsi sikereken felül ez másban is megmutatkozna. Mire gondolok? Tessék időben, annak a hajónak az oldalvízén evezni, amely igen jó irányba halad! Ez pedig az ERC. Igen az Európa-bajnokság. Ahol az R5-ös autókig bezárólag, szinte minden kategória indulhat. Pár nap és talán bejelentik az R4-es kocsikat, és akkor R5, R4 és a már most futó, futtatott kis izmos R2-es kategóriával ott a széles paletta. Hogy jön ehhez a magyar bajnoki szereplés?

Nos úgy, hogy a három kategória bajnoka indulhasson szakági támogatással az ERC futamokon. Én szívem szerint az első kettőt mondanám, azaz hat autót. Emlékeztek a régi BBK futamokra, az ottani indulási lehetőségekre? Nos, az akkor ugyanannyiba került, mint a mostani gazdasági színvonalon lenne ez. Semmiben sem más. Hogy érzitek? Lenne küzdelem a nagy abszolúton kívül a kisebb kategóriákban is? A harc, a küzdelem visszahozná a nézőket? Ha tartósan mennének magyarok az ERC-én szakági támogatással, elmennénk egy-egy futamra szurkolni nekik, mint magyarok? Gondolt a mostani vezetés közül valaki valami ilyesmire?…Ja, hogy ez a kérdés nem kellett volna a végére…

Mert sok, meg ennyi, meg annyi… Elmondom, több árajánlat van nálam, más okból kifolyólag 2018-ra, ERC futamokra. Magánembernek sok, de itt nem erről beszélünk. Sőt aprópénzről, más sportágakkal szemben. Csak egy költői kérdés. A magyar focicsapatok eredményeik alapján indulhatnak külföldi kupákban? Miért nem dolgozunk azon, hogy a mi ralis legjobbjaink, meg mehessenek szintén egy európai sorozatban?  Uraim! Egy ilyen sportszerető kormányzás mellett mi a nehéz? A kérdés költői, de amikor egy óhaj, egy bajnokság, egy ralis társadalom mögött tömegek állnak, annak együtt már meghallgatják ám a szavát… Ha az értelmesen, összeszedetten van tálalva…Van ilyen? Nincs. Addig akkor honnan tudjuk, hogy lehetetlen. És félre értés ne essék, itt nem állami támogatásról beszélek, de olyan közös dolgokról igen, ami azt eredményezi, hogy mindenkinek jó legyen, aki benne van. De erről majd egy másik cikkben bővebben, mert ez is megint egyre hosszabb lesz. Pedig azt még nem is említettem, hogy a médiát, hogyan és miképpen lehetne hasznosan felhasználni sportágunk érdekében.

Lassan dél, és mondom, már reggel felébredtem, tehát ezt nem álmodtam. Most is megcsíptem a karom és érzem,tehát minden rendben. Csak gondolkodtam, hangosan…Pedig nem érek rá, láthatjátok van munka bőven, interjúkat ígértem nektek. Ez az írás nem volt tervezve, nem ez volt a dolgom. Csak pont ezen gondolkodtam, akiknek ez lenne a dolga, ők meg megírják a Szeleczky, “Cigány” Zoli és Horner Bubu interjúmat…Na, hagyjuk, a cikkem tele van költői kérdésekkel, minek a végére egy újabb…

 

Kósa András Race1.net

 

Post2