Véletlenek nincsenek. Tehát ez sem az, hogy a karácsonyi ünnepekhez vezető írásaim sorában a Ranga testvérek lesznek az utolsók. El kell mondanom a Race1.net olvasóinak, nem bántam meg, hogy idén visszatértem a legjobban kedvelt sportágam követéséhez, publikáláshoz. Az más kérdés, hogy kinek okoztam és kinek nem, ezzel örömet, de nekem, számomra sokan. Kifejezetten kellemes élmények értek testközelből, hogy Turán Frici erőteljes autózását láthattam, megismerhettem két gyors és tehetséges pilótát Szécsényből, Vincze Ferit és Velenczei Ádámot. Láttam élőben ismét, hogy Hadik Andris a Trabanttól indulva, hogyan tesz most kezesbáránnyá egy Ford R5-öt, és kényszeríti nagy harcra Herczig Norbit.
De elfogult vagyok, és ezt be kell vallanom. Fiam, Róbert pici gyerekkora óta barátja, közös családi okokból kifolyólag is, Ranga Lacikának és Petinek. Még a homokozós időszakból… Eltelt közel 30 év, és Robi fiam műszaki és netes világban kamatoztatott zsenialitásának köszönhetően is, követhetem most két barátjának pályafutását a pályákon. Ez mellé még idén belopta magát a szívembe Szauer Gergő is, és meg kell mondjam kedves olvasóim, négy, szinte azonos korú sráctól kapva az impulzusokat, én is meg tudtam újulni, és felvenni a tempójukat, itt a billentyűzet mögött.
A három párossal és barátainkkal az idei Mecsek rali prológja előtt…
És én ennek örülök, a sikereiknek, látom napi szinten az alázatukat, és hogy komolyan gondolják azt, amit csinálnak. Elnézést ezért mindenkitől, de tényleg elfogult vagyok velük szemben, pedig nem kéne minden helyzetben. De megígérem, mint ahogy nekik el is mondom, ha rosszul csinálnak valamit, megírom, de meg is dicsérem őket, amikor valóban átlag felettit nyújtanak. És az utóbbiból van jóval több. Ennyi bevezető után, most már megértitek, miért került ebbe a cikkbe (is) olyan, amit esetleg más meg sem kérdez… Pedig kíváncsiak vagytok rá, valljátok be most titokban. No, hát akkor Ranga Lacika, és Ranga Péter, kicsit másképpen…
Már sms váltásban jelezték, hogy várják a csütörtök 13 órát, hogy milyen faggatás elé néznek. Sejtik, hogy átlagos, sablonos dolgokkal nem elégszek meg, de egy témát mindenképpen érintünk a legelején. “Igen, ez a tizenhetedik karácsony, amit apu nélkül töltünk. De ő mindig itt van velünk, mert azon kívül, hogy a temetőben meglátogatjuk, heti többször korábbi videókat nézegetünk. Ez az igazság. És ezek javarészt versenyeivel kapcsolatos filmek, mert másik alig van, annyira a rali töltötte ki az ő aktív évei alatt a családi életünket. Petivel együtt és külön-külön is nézzük, ennyire itt van velünk a mindennapokban is.” – avat a lelkivilágukba Lacika.😢
“Én határozottan emlékszem a 2000-es karácsonyra. Az utolsó közös ünnepünkre. Nagyon beteg volt már, és akkor mondta is, hogy valószínű ez az utolsó. Ez annyira bennem van a mai napig, hogy minden percére emlékszem, és ahogyan mondta. Ahogy közeledik mindig egy aktuális ünnep, mint a mostani, nem tudok nem erre gondolni. Ez örökre megmarad…” – osztja meg velünk Peti.😢
Ranga László egy kritikus, szókimondó ember volt, ezért adom a kérdést a srácoknak, szerintük hogy vélekedne az idei évükről a hatszoros abszolút bajnok apuka. “Más világ van már azóta, de azt mindenképpen díjazná, hogy nagyobb probléma nélkül lehoztuk az évünket. Próbáltam személy szerint én, ésszel menni. Nem feszítettem most még tovább a húrt, mint amit elbírtam. Erre jó példa volt Székesfehérvár, egyszerűen nem éreztem, és inkább elengedtem. Inkább, mint hogy valami nagy bajt csináljak. Ezeket együttvéve is mindketten a TOP6-ba férünk be nagyjából, és ennek biztos örülne.” – vélekedik Lacika.
“Maximalista volt nagyon, és tudom, hogy tőlünk is ezt várná el. Próbálok ennek megfelelni így is. De úgy gondlom elégedett lenne most ezzel az évünkkel, de összességében a csapattal is. Topp Zoli bácsiék emberfelettit nyújtottak, hisz két fronton tartották szinten az autókat. Annak ellenére, hogy a kocsik párhuzamosan futottak a török bajnokságban is, a Top Cars Rallye Team mindig profin felkészített autókat biztosított nekünk, amiért hálásak vagyunk, és apa is így értékelné biztosan.” – foglalja össze Petike.
Megígérem, utoljára érintjük a ralit, mert nem teljesen erre szánnánk a rendelkezésre álló időnket. Úgyhogy az idei legjobb, legnagyobb élményükbe, még kérem, avassanak be minket, aztán hagyjuk tényleg a versenyzést a fenébe… Először kicsit meglepődnek, juj juj akkor mi következik azután.😜🙄 A kis blokkolás után, válaszolnak, bár mindketten már azon vacillálnak, milyen témákat feszegetünk a továbbiakban, mert megszokták a Race1.net oldalán igazából csak itt indul egy cikk…
“Nekem egyértelműen Santa Domenica volt. Felhőtlenül, nyomást nélkülözve autózhattam… Jó volt murván tenni, venni az autót, még akkor is, ha az egyik ugratás miatt megsérült a gerincem. Addig amit autóztam, örömmel töltött el.” – esik túl válaszán Lacika. Azt már csak én jegyzem meg, hogy Tóth Imi nem volt ott, tán ezért nem volt nyomás, és hátba sem ő verte valóban, noszogatásképpen…😂😂😂
“Számomra a három idei győzelem. Veszprém, Santa Domenica és a Mikluás ralin elért abszolút első helyünk eufórikus napokat okozott nekem és Szőke Tominak is. Mert aki nyerni szeretne, annak bizony a spiccen kell autózni. Erős a magyar mezőny, ezt biztosan állíthatom, és meg kell gebedni, ha a legjobb, leggyorsabb szeretnél lenni. Nekem háromszor sikerült…” – összegzi Peti. Aztán néznek nagy kerek szemekkel, most mi jön… Édesek nagyon.😍😍😍
Valóban témát váltunk, és érdeklődöm, hogy kinek a feladata a fenyőfavásárlás. Látnátok a két megkönnyebbült arcot, hogy örülnek a sablonos kérdésnek, hogy megúsztak valami keményebb témát. Hitték ők akkor…😂😂😂
“Mindig együtt vesszük Petivel. Már éppen túl vagyunk rajta, dokumentáltuk is egy képpel. A vásárlás tartott vagy fél percig. Mint mindig. Egyszerűen nem bírjuk ezt az őrült vásárlási lázat, ez nem a mi stílusunk, így gyakorlatilag ez úgy zajlik, hogy én lassítok, Peti kiugrik, felkapja az egyik előkészített fát, fizeti, ugrik vissza és szinte menekülünk a helyről…” – röhögnek a srácok. Meg sem nézitek, mit vesztek, kérdezek vissza. És mutatják az idei beszerzési képet. Íme:
“Nem, a tavalyi fa is, mikor kibontottuk, derült ki, hogy féloldalas…😂😂😂 Igaz, csak magunkkal szúrtunk ki, hisz díszíteni is ketten szoktuk, és próbáltuk palástolni a bénaságunkat, ami valljuk be nem sikerült hiánytalanul…🙄🙃 De a legjobb az egészben, amikor együtt az egész család, persze a nagyszülők mindig megdicsérik, akármilyen esetlen is a mi fánk…😂” – nevetnek tovább.
Így adja magát, hogy megkérdezzem az idei beszerzés minőségét. “Nem tudjuk, nem bontottuk ki.”- mondja határozottan Lacika. Döbbenésemnek hangot adva Peti egyből szabadkozik. “Jó megnézzük, hogy most mondod. Ok, kivágjuk a hálóból, hadd nyíljon szépen szét, megígérjük” – torkollunk most már valóban a kínos röhögésbe.😂😂😂
És akkor a fa védelmében (is),jön az első büntető kérdés. Mit főznek ők ketten karácsonyra és kérem, osszák meg a szurkolókkal, hogy ők is el tudják készíteni ez alapján… De már feltenni sem tudom egyben, mert a nevetés nem csillapodik…😜 “Nem tudom kinek elég akkor szentestére a pirítós teával…” – adja Petike az első menüt… “Én kicsit előrébb léptem idén, mert a mirelit pizza, az már megy…” – folytatja könnyek között Lacika.
Szóval akkor a mama főztjétől vagytok szépek, és egészségesek, vetem közbe, lebukásként. “Igen ez így van. Legjobb a mama főztje, amit valóban ő biztosít nekünk. Mindketten nap, mint nap részesülünk ebben. De mi is hozzájárulunk, mert azért bevásárolni mi fuvarozzuk a nagyit.” – említi Lacika, hogy azért a mama büszkén érkezik az ABC-be, hisz a TOP6-os pilóták egyike viszi, és hozza…
“Egyébként a karácsonyi hagyományok idén is folytatódnak nálunk. A világ legjobb halászléje itt kerül mindig befejezésre. Büki Ernő apukája, Feri ‘bá, készíti, amit alig várunk. Az alapokat előkészíti otthon, aztán megyünk érte, és már itt nálunk fejezi be, ahol rendszeresen összeül a család. Jön mindenki a szorosabb rokonságból, és ez a főmenü szenteste.” – árulja el a két mázlista közül Petike
Na, és akkor megint csavarunk egyet a kérdéskörön, burkoltan, de határozottan. Kitől kapnak ajándékot a Ranga kandúrok, vetem fel ezt is egy éles váltással… Jön is mindjárt a hablatyolás…😂😂😂 Amit most én hárítok el, mire Lacika belekezd, mint idősebb, és elvileg bölcsebb…😛 Ezt figyeljétek… “Nem mindig úgy érkezik az ember a célba, mint ahogy elrajtolt. Mi sem úgy kezdtük az évet, ahogy most befejeztük…” – most akkor ezt fordítsam magyarról, magyarra. Nevetünk ismét, ők kicsit zavarban. Na, beszéljünk a lányokról, vezetem elő bő ötven év tapasztalatával.
Tessék, Peti magyarázata, ez kicsit tudományos…😜” Ez a sport egész embert kíván. Azért apuék korában, több volt a kompromisszum, én úgy látom. Jobban megértőek voltak a párok egymás iránt, most ez úgy néz ki nem teljesen így van…”– fejti ki professzionálisan Peti azt, hogy az aki év elején még volt, az most nincs…☺ Így néz ki egy fordítás magyarról, magyarra, mutatom be nekik, amitől aztán tényleg jókat szórakozunk.😂😂😂
Majd így folytatja…“Azért egy hónapból, három hetet csak az autósporttal foglalkozunk, sokat vagyunk a műhelyben, és így csak a köztes időkben, vagy rövidebb időszakokban van időnk másra. De én most elvagyok ezzel az életformával…” – kezdünk nevetni ismét, anélkül, hogy ezt most lefordítanám, vagy kifejtetném bővebben, pedig sűrű bólogatásokkal Laci is egyetért. Ez tetszik nekik…😍
Na, nem kínzom tovább őket, mégiscsak súroltuk a privát szférájukat is, de viselték türelemmel, ezért is szeretem a tesókat. Ezért jutalmul, megszegve ígéretem, megengedem, hogy a végén egy-egy gondolat erejéig a raliról, a következő évről mondjanak valamit. Látnátok a megváltást az arcukon…😂 Zavarukban úgy belekezdenek, hogy sorolják azt is, amit más csak márciusban árul el…😜😂😍 “Mi lehet, kicsit eltérünk most az eredetei tervünktől, Tomival. Ez a benzinmizéria volt ránk olyan hatással az utóbbi napokban, hogy átalakítottuk a tervezett versenynaptárunkat. És ezt a változatot próbájuk a támogatókkal egyeztetni. Nem futnánk itthon teljes szezont, hanem az ERC egy-egy fordulójába beszállnánk. Korábban mentem már pár futamon, és mondtam Tominak, most a frissen ért hatások következtében, visszavágyom oda. Ez az igazság…” – mondja őszintén Peti.
“Nálam más a helyzet, de ezt még Imivel is meg kell beszélnem. De alapvetően úgy érzem, hogy amit idén tanulásképen megszereztem, azokat a tapasztalatokat jövőre hasznosítani is szeretném, és most már élvezni előnyeit. De meg kell mondanom, hogy a nyolc futamot kicsit soknak találom, azért erre előteremteni a biztos háttért nem olyan egyszerű. Szeretném, ha pár dolgot az MNASZ-ben is átgondolnának, hogy végre ismét jó hangulat és egészséges versenyszellem legyen a vetélytársak között.”- zárja Lacika.
Én meg elgondolkodom közben, hogy milyen jókat tudunk nevetni, ha nem szakmázunk. És azon is, milyen jó lenne, ha akkor is tudnánk, ha ezt tesszük… Talán a Jézuska ezt is elhozza nekünk. Nagy ajándék lenne. Mert azt mondják a srácok is, ha rend lenne, bivalyerős lehetne a mezőny. Álmuk, hogy Ifj. Tóth Jánossal, Kiss Ferenccel is kiegészült mezőnyben versenyezhetnének, tiszta körülmények között. És akkor, meggyőződésük, lenne annyi néző még a pályák mentén, amit édesapjukról szóló videókban láthatnak. Lehet, ezért is nézik azokat a felvételeket olyan sűrűn…
Köszönöm srácok ezt a remek délutánt, kellemes ünnepeket a Ranga család minden tagjának!
Kósa András Race1.net
A képeket köszönjük Ranga Péternek, Pánics Róbertnek és az MGR Images csapatának!
