Kerék István a jelenleg aktív navigátorok egyik legjobbja egy hasonló kvalitású kollégájának adta tovább a válaszadás lehetőségét. Zsiros Gábor méltán szerepel cikksorozatunkban, hisz rengeteg nagy nemzetközi futamon is részt vett. Igaz, neki is hiányzik egy magyar abszolút bajnoki cím… De még minden lehet. Az ő válaszai következnek.
1. Mennyire vagy elégedett az eddig elért eredményeiddel?
Úgy gondolom egy nagyon sikeres pályafutás van eddig mögöttem. Ugyan egy magyar abszolút bajnoki cím még hiányzik, de rengeteg külföldi futamon indulhattam. Kilenc évet versenyeztem Turán Fricivel, de ez a serleg mindkettőnknek még nagyon hiányzik. Volt egy navigátorokat tömörítő lista 2010-ben és ott a világon a Top100-ban voltam, amire nagyon büszke vagyok. És szintúgy arra, hogy Vizin Lacival 2009-2015-ig Eb futamokon mehettem.
2. Biztos, hogy mindig is navigátor szerettél volna lenni?
1997-ben, amikor kezdtem, az első versenyre nekem 40 ezer forinttal vékonyabb volt a pénztárcám, mint a pilótának, így ő vezethetett. Volt többször is saját tulajdonú versenyautóm, amelyekkel indultam is például a Mikulás ralin. Nyertem is az amatőrök között többször, tehát mondhatom, némi érzékem van a vezetéshez is. De nagyon szeretem a navigátori szakmát, pedig a pilóták úgy gondolják ők az urak az autóban, pedig dehogy…
3. Van példaképed, ha igen, ki az, akire felnézel és inspirált téged is? És miért ismered el?
Nagy példaképemnek tartottam Tandari Jánost, pedig korban jelentős különbség volt közöttünk. Mégis, amit ők produkáltak Ferjáncz Attilával a korabeli nemzetközi futamokon, az megsüvegelendő volt. Nicky Grist is komoly munkát végzett McRae és Kankkunen mellett is. Soha nem remegett meg a hangja. Tóth Imi is sokat segített nekem. Mikor elkezdtem a gyűjtőkbe mindig szóba állt velem. Aztán később, amikor csapatfőnökünk is lett, estéket beszélgettünk át a szakmáról, amivel nagyon sokat segített.
4. Mi volt az eddigi legnagyobb baklövésed és lett következménye?
Volt, amikor 2009-ben első nemzetközi futamomon Vizin Lacinak navigáltam az Ypres ralin Belgiumban. A Hering Gyula féle Honda Type-R-rel neveztünk. Nagyon idegen volt számomra a WRC autók után. A menetlevélen egy félreérthető bejegyzés után az 1-es számot 3-nak néztem. Egyébként is a Hondában az ajtóban volt a helye, ami szintén szokatlan volt nekem és mire onnan előhalásztam, meg láttam, hogy valami nem stimmel már rajtolnunk is kellett, sőt pár másodperccel később is tettük meg. Ez az incidens megzavart minket, nem sokkal később a jobb oldalával lementünk az útról, eltört a lengőkar. A következő gyorson ki kellett állnunk, nem tudtuk folytatni. Nagyon nagy lelkiismeret-furdalásom volt utána. Mutattam a többieknek utána a menetlevelet, mindenki ugyanúgy félre olvasta…
5. Ki volt eddigi pályafutásod alatt a legjobb pilóta, akivel együtt tudtál dolgozni és miért őt emeled ki?
Egyértelműen Turán Fricit. Mesélek pár dolgot. 2009-ben kezdtem vele egy Peugeot 307 WRC-ben. Itthon abszolút másodikak lettünk a bajnokságban, nem sokon múlt a bajnoki cím. A következő évben indultunk ezzel az autóval a portugál Vb futamon. Na, ott minden elromlott, meghibásodott az autón, ami csak lehetett, sőt még ki is gyulladt. A bolgár Vb futamon viszont már abszolút 8. helyen értünk célba, ezzel elérve a valaha volt legjobb magyar eredményt. Előttünk Kimi Räikkönen rajtolt, akivel nagyon jókat nevettük verseny közben, állati jó srác. Erre a teljesítményre felfigyelt Malcolm Wilson a Fordtól. A csapatuk egyik kamionosa magyar volt, Szabó Ati, akitől kérdezte a főnök, hogy mi kik is vagyunk… Utána a francia Vb futamon a shakedown szakaszon csak Petter Solberg volt gyorsabb nálunk, és Malcolm már egyre jobban figyelte az eredményeinket. Sajnos a hatodik gyorson a hatodik helyről estünk ki. Beestünk egy patakba, amitől nagyon magunk alá kerültünk. Ennek ellenére Malcolm Wilson egy ajánlattal állt elő számunkra és azt mondta, sokkal jobb a hatodik helyről kiesnünk így, mit a tizenhatodikon bekocogni a célba… Az ajánlat pedig összejött és Spanyolországban már egy gyári Ford Focus WRC-ben találtuk magunkat. Az első napon murván mentünk, annyira elfáradtunk, hogy kezünk, lábunk remegett. Aztán a második napon az aszfalton folyamatosan abszolút 5-6-ik időket autóztunk. Olyan erőhatások értek minket abban a WRC-ben mint korábban soha. Aztán eljött a vasárnap, ahol az első gyorson lefulladtunk a rajtban. Nekünk nem fért bele egy kuplungcsere, ennek ittuk a levét. Aztán nem sokkal később 146 Km/h sebességgel leestünk az útról. Fricinek a kulcscsontja, nekem a lábam tört el. Ez a verseny így végződött, de a kaland folytatódott.
Ugyanis 2011-re bekerültünk a Ford “B” csapatába. Ahol Markko Märtin vezetésével egy Ford Fiesta S2000-es autóval mehettünk. A Jordán ralin nem volt szerencsénk, ki is gyulladt az autó, Szardínián hetedikek lettünk. Az Acropolis ralin viszont a dobogó harmadik fokán végeztünk. De a legnagyobb élmény Finnországban ért minket. Ötödik helyen értünk célba, de ennyi ugratót még addig nem abszolváltunk. A mecseki történet ismert a gyorsot nyerő Kopeckynél is gyorsabbak voltunk addig, mígnem eltaláltunk egy rönköt, amely jóvoltából hatalmasat estünk… Szóval röviden így összefoglalva Frici mellet nagy élményekben részesülhettem.
6. Osztod azt a véleményt, hogy a navigátoroknak is valami nem stimmel a homloka mögött, mint a kapusoknak a labdajátékokban ?
Elhivatottság, én azért elsőre így fogalmaznék. Az biztos, akinek hányingere lesz az újságolvasástól a buszon, az biztos nem lesz navigálásra alkalmas. Erre azért születni kell és pár dolgot el kell tudni viselni. Mert amíg a pilóták a kormányba, mi addig csak a füzetünkbe kapaszkodunk… De maradjunk annyiban a kézi kapus is agyondobatja magát 6-7 méterről…
7. Mi az amivel elégedett vagy a ralisportunkban és mivel nem?
Azzal vagyok elégedett, hogy bármely korszakát éltük a ralinak Magyarországon mindig sok autó volt. A WRC-ből, S2000-es autókból, most meg az R5-ből. A nézők ismét kezdenek visszaszivárogni a futamokra. Alapvetően jó felé haladunk. Amit nem szeretek, az a hatalomért folytatott harc. Mindenki fúr valakit, lejáratja a ralit, hogy valamilyen pozícióba kerüljön.
8. Melyik volt életed eddigi legnagyobb kihívással járó futama?
A 2011-es Finn rali. Ahogy említettem ott száguldani azon a rengeteg ugratón, nem semmi… Hatalmas élmény. Aztán a 2016-os lengyel WRC futam. Murván kettőből menni, nem volt kis kihívás.
9. Melyik futam az, ahol mindenképpen indulni szeretnél egyszer pályafutásod alatt és miért?
Monte Carlo rali. A világ legváltozatosabb versenye, ha az időjárás is úgy akarja. Már volt tervben, de aztán a 400 kilométeres gyorsasági össztáv miatt máshol indultunk akkor. Nagyon összetett és hosszú verseny.
10. Ezt a tíz kérdést melyik kollégádnak tegyük fel a következő részben a te kérésedre?
Tóth Iminek szeretném a stafétát átadni. Nagyon sokat segített nekem, ás azt hiszem ő is tele van élményekkel, élvezet lesz olvasni a válaszait…
Kósa András Race1.net
A képeket Zsiros Gábor biztosította szerkesztőségünknek.
Az “ööőőöö… Illetve… 😂😂😂 ” cikksorozat eddig megjelent részeit a riportalany nevére kattintva olvashatod.
| 1. rész | Ferencz Ramón |
| 2. rész | Mesterházi Márk |
| 3. rész | Kuti Péter |
| 4. rész | Németh Gergely |
| 5. rész | Istovics Gergő |
| 6. rész | Csökő Zoltán |
| 7. rész | Bán Viktor |
| 8. rész | Csányi Botond |
| 9. rész | Kecskeméti Balázs |
| 10. rész | Kiss Andris |
| 11. rész | Illés Peti |
| 12. rész | Papp Tamás |
| 13. rész | Hannus László |
| 14. rész | Kocsis György |
| 15. rész | Kerék István |